106.
Oh be esik, oh be
borul,
Oh be fázom bal oldalról;
Oh be fázik az a karom,
Kivel rózsámat takarom.
Oh be fázom bal oldalról;
Oh be fázik az a karom,
Kivel rózsámat takarom.
Vásáros-Namény.
107.
Elindulok hosszu
utra,
Kiről, rózsám, ne várj vissza;
Hosszu utnak mennyi pora,
Szívemnek annyi bánatja.
Kiről, rózsám, ne várj vissza;
Hosszu utnak mennyi pora,
Szívemnek annyi bánatja.
Árok előtt nőtt
czédrusfa,
Nem vétettem neked soha,
Ha én vétettem valaha,
Megbocsáss nekem, rózsafa.
Nem vétettem neked soha,
Ha én vétettem valaha,
Megbocsáss nekem, rózsafa.
Ékes madár, be
elhagyál,
Békeséges utakon járj;
Csendes folyóvizet igyál,
Rózsám, rólam gondolkozzál.
Békeséges utakon járj;
Csendes folyóvizet igyál,
Rózsám, rólam gondolkozzál.
Én nem bánom, élj
kedvedre,
Csakhogy meg ne bánd végtére,
Nem élsz még mindig kedvedre,
Még bú is szállhat szívedre.
Csakhogy meg ne bánd végtére,
Nem élsz még mindig kedvedre,
Még bú is szállhat szívedre.
Vásáros-Namény.
108.
Megfogja a
hajadat,
Rimánkodhatsz ott magad.
Barna kis lány, eredj ki,
Vár a rózsád oda ki.
Rimánkodhatsz ott magad.
Barna kis lány, eredj ki,
Vár a rózsád oda ki.
Nem gondolom, hogy
várna,
Gyenge szívem dobogna.
Gyenge szívem dobogna.
Vásáros-Namény.
109.
Kapum előtt jár a
posta,
Levelemet még sem hozta,
Hogy a rózsám él-e, hal-e
Vagy jó egészségben van-e?
Levelemet még sem hozta,
Hogy a rózsám él-e, hal-e
Vagy jó egészségben van-e?
Se nem élek, se nem
halok,
Mert csak rólad gondolkozok.
Mert csak rólad gondolkozok.
Vásáros-Namény.
110.
Édes anyám
rózsafája,
Engem nyitott egyik ága.
Bár engem se nyitott volna,
Maradtam volna bimbóban.
Engem nyitott egyik ága.
Bár engem se nyitott volna,
Maradtam volna bimbóban.
Elmehetsz már én
mellettem,
Szeretőt tarthatsz felőlem,
Ne félj, hogy megirigyeljem,
Soha szemedre se vetem.
Szeretőt tarthatsz felőlem,
Ne félj, hogy megirigyeljem,
Soha szemedre se vetem.
Édes anyám mondta
nekem,
Minek a szerető nekem?
Felgondolom gyengeségem,
Tudni sem kéne azt nékem.
Minek a szerető nekem?
Felgondolom gyengeségem,
Tudni sem kéne azt nékem.
Vásáros-Namény.
111.
Erdő, erdő, oh be szép zöld
erdő!
Közepiben két szál gyenge vessző;
Gulya, ménes legel benne,
Barna rózsám az őrzője.
Hej rózsa, rózsa,
Rózsa, barna rózsa!
Közepiben két szál gyenge vessző;
Gulya, ménes legel benne,
Barna rózsám az őrzője.
Hej rózsa, rózsa,
Rózsa, barna rózsa!
Kaszás csillag jár fel a
réteken,
Nem házasodom meg én e télen;
Megvár engem az a rózsa,
Ki két orczámat csókolja,
Hej rózsa, rózsa,
Rózsa, barna rózsa!
Nem házasodom meg én e télen;
Megvár engem az a rózsa,
Ki két orczámat csókolja,
Hej rózsa, rózsa,
Rózsa, barna rózsa!
Ugyan rózsám, mit vétettem én
neked,
Hogy ugy megszomorítottad szívemet?
Sírok bús gerlicze módra,
Nem felelek minden szódra,
Ne hagyj el, galambom,
Nagy árvaságomra.
Hogy ugy megszomorítottad szívemet?
Sírok bús gerlicze módra,
Nem felelek minden szódra,
Ne hagyj el, galambom,
Nagy árvaságomra.
Vásáros-Namény.
112.
Esik eső,
bugyborékol,
Szól a kakas, kukorékol,
Oh, be csalárd az a kakas,
Éjfélre szól, hajnal hasad.
Szól a kakas, kukorékol,
Oh, be csalárd az a kakas,
Éjfélre szól, hajnal hasad.
Hajnal hasad, csillag
ragyog,
A rózsámnál még sem vagyok,
Bizonyságom a kapufél,
Hogy mindig ott ér az éjfél.
A rózsámnál még sem vagyok,
Bizonyságom a kapufél,
Hogy mindig ott ér az éjfél.
Vásáros-Namény.
113.
Elszakadt a buza
töve,
Nincsen a legénynek szeme;
Ha szeme vón, szégyenlene,
Kettőt, hármat nem szeretne.
Megérhetné egy rózsával,
Vagy én velem vagy egy mással.
Nincsen a legénynek szeme;
Ha szeme vón, szégyenlene,
Kettőt, hármat nem szeretne.
Megérhetné egy rózsával,
Vagy én velem vagy egy mással.
Vásáros-Namény.
114.
Piros a konkoly
virága,
A szép legény mindig rózsa;
Megházasodik, elhervad,
Legénységétől elmarad.
A szép legény mindig rózsa;
Megházasodik, elhervad,
Legénységétől elmarad.
Hegytetőn terem a
bokor,
A legényeké a pokol;
Magas fán terem a zöld ág,
A lányoké a mennyország.
A legényeké a pokol;
Magas fán terem a zöld ág,
A lányoké a mennyország.
Ne higy akkor a
legénynek,
Mikor azt mondja: szeretlek;
Mikor kezed a kezébe,
Akkor is más van eszébe.
Mikor azt mondja: szeretlek;
Mikor kezed a kezébe,
Akkor is más van eszébe.
Vásáros-Namény.
115.
Szépen ragyog a hajnali
csillag,
Szeretőm ablakom alatt ballag,
Édes anyám, ereszsz ki hozzája,
Gyenge szivem megszakad utána.
Szeretőm ablakom alatt ballag,
Édes anyám, ereszsz ki hozzája,
Gyenge szivem megszakad utána.
Rózsi lányom, kicsiny vagy
szeretni,
Ráérsz még te főkötőt feltenni,
Hidd el, fiam, addig tart világod,
Mig a legény kérni jár utánad.
Ráérsz még te főkötőt feltenni,
Hidd el, fiam, addig tart világod,
Mig a legény kérni jár utánad.
Rózsi lelkem, jer az
ablakodra,
Hogy teszek egy csókot ajakadra,
Ezer búval van életem tele,
Egyszerre mind temessem el vele.
Hogy teszek egy csókot ajakadra,
Ezer búval van életem tele,
Egyszerre mind temessem el vele.
Hallod, anyám, millyen szépen
hí ki,
Koszorút is kötöttem már neki,
Olly jól illik kerek kalapjára,
Mint a csókja lányod orczájára.
Koszorút is kötöttem már neki,
Olly jól illik kerek kalapjára,
Mint a csókja lányod orczájára.
Rózsi lányom, ne higy a
legénynek,
Addig szeret, mig nem tart övének,
Hogyha egyszer fejed bekötötte,
Veréssel kezdődik szeretete.
Addig szeret, mig nem tart övének,
Hogyha egyszer fejed bekötötte,
Veréssel kezdődik szeretete.
Hiszen apám kendet is
megverte,
Ugy-e, anyám? mégis csak szerette,
Ha kend megvolt, én is csak megleszek,
Azért biz én csak hozzája megyek.
Ugy-e, anyám? mégis csak szerette,
Ha kend megvolt, én is csak megleszek,
Azért biz én csak hozzája megyek.
Rózsi lelkem, te enyém, én
tiéd,
Megesküszünk majd pünköst ünnepén,
Hidd el, rózsám, olly jó leszek hozzád,
Mint tulajdon édes apád, anyád.
Megesküszünk majd pünköst ünnepén,
Hidd el, rózsám, olly jó leszek hozzád,
Mint tulajdon édes apád, anyád.
Hallod anyám, mit fogad a
lelkem,
Hiszed immár gyönyör lesz életem.
Édes anyám, ereszsz ki hozzája,
Gyenge szivem meghasad utána.
Hiszed immár gyönyör lesz életem.
Édes anyám, ereszsz ki hozzája,
Gyenge szivem meghasad utána.
Pécska.
116.
Szerettelek, rózsám,
nagyon,
De már annak vége vagyon.
Vége vagyon már mindennek,
Hosszu utaim végének.
De már annak vége vagyon.
Vége vagyon már mindennek,
Hosszu utaim végének.
Tudod, rózsám, mit
fogadtál,
Mikor kis kertben sétáltál?
Rózsabokor mellé álltál,
Virágot is onnan adtál.
Mikor kis kertben sétáltál?
Rózsabokor mellé álltál,
Virágot is onnan adtál.
Sümeg.
117.
Elmegyek én
szeretőmhöz,
Felköltöm én mély álmábul.
Ébredj, rózsám, mély álmodbul,
Hadd bucsuzzam városodtul.
Felköltöm én mély álmábul.
Ébredj, rózsám, mély álmodbul,
Hadd bucsuzzam városodtul.
Elmennél-e, itt
hagynál-e?
Vagy hogy szived nem fájna-e?
Ha kő volna, meghasadna,
Öveg volna, elpattanna.
Vagy hogy szived nem fájna-e?
Ha kő volna, meghasadna,
Öveg volna, elpattanna.
Irigylették, ha rád
néztem,
Bánták, ha veled beszéltem,
Vagy ha házadba bémentem,
És a felé nézegettem.
Bánták, ha veled beszéltem,
Vagy ha házadba bémentem,
És a felé nézegettem.
Verje isten azt a
szivet,
A ki kettőt, hármat szeret,
Nám én csak egyet szeretek,
Mégis eleget szenvedek.
A ki kettőt, hármat szeret,
Nám én csak egyet szeretek,
Mégis eleget szenvedek.
Én istenem, add azt
érnem,
Kit szeretek, azzal élnem.
Ha azt nem engeded érnem,
Nem is kivánom életem.
Kit szeretek, azzal élnem.
Ha azt nem engeded érnem,
Nem is kivánom életem.
Sümeg.
118.
Már mi nálunk igy
köszönnek:
Adjon isten engem kendnek!
Én pedig ezt igy fogadom!
Köszönöm, édes galambom.
Adjon isten engem kendnek!
Én pedig ezt igy fogadom!
Köszönöm, édes galambom.
Már mi nálunk az a
szokás,
Nem is leány, ha nem ragyás,
Illik neki rettenetes,
Ha egy kissé himlőhelyes.
Nem is leány, ha nem ragyás,
Illik neki rettenetes,
Ha egy kissé himlőhelyes.
Ugy meg vagyok
határozva,
Mint a csikó kantározva.
Szabadságom be van zárva,
Mint a madár kalitkába.
Mint a csikó kantározva.
Szabadságom be van zárva,
Mint a madár kalitkába.
Megégett a réten a
nád,
Mindig szerettem a barnát.
Megégett a cserfatőke,
Szebb a barna, mint a szőke.
Mindig szerettem a barnát.
Megégett a cserfatőke,
Szebb a barna, mint a szőke.
Jászság.
119.
Amott egy kis patak
csereg,
A mellett csókoltalak meg,
Mig csak az ki nem apad,
Hív leszel, azt fogadtad.
A mellett csókoltalak meg,
Mig csak az ki nem apad,
Hív leszel, azt fogadtad.
Szép a fülemile
madár,
Be régen nem láttalak már.
Vennék egy olly pántlikát,
A millyet senki sem lát.
Be régen nem láttalak már.
Vennék egy olly pántlikát,
A millyet senki sem lát.
Hajladoz a széltől a
nád,
Hajlandó a szivem hozzád.
De ha elhagysz valaha,
Meghalok bánatomba.
Hajlandó a szivem hozzád.
De ha elhagysz valaha,
Meghalok bánatomba.
Jó ízű a ma sült
lepény,
Nincsen náladnál szebb legény.
Illik a szádra a csók,
Mint a szegletbe a pók.
Nincsen náladnál szebb legény.
Illik a szádra a csók,
Mint a szegletbe a pók.
Jászság.
120.
Ne szomorkodj, légy
vig,
Nem lesz ez mindég így.
Ki megszomorított,
Meg is vigasztal még.
Nem lesz ez mindég így.
Ki megszomorított,
Meg is vigasztal még.
Rab vagyok, rab
vagyok,
Szabadulást várok.
A jó isten tudja,
Mikor szabadúlok.
Szabadulást várok.
A jó isten tudja,
Mikor szabadúlok.
Légy erős
szivedben,
Szomorú ügyedben,
Hidd el, a jó isten
Nem hágy ez inségben.
Szomorú ügyedben,
Hidd el, a jó isten
Nem hágy ez inségben.
Én is, hogy
szerettem,
Mennyi kínt szenvedtem!
S mikor nem is véltem,
Boldoggá lett éltem.
Mennyi kínt szenvedtem!
S mikor nem is véltem,
Boldoggá lett éltem.
Légy hát
türödelmes,
Szenvedő szerelmes.
Az ég megkegyelmez,
Csak reá figyelmezz.
Szenvedő szerelmes.
Az ég megkegyelmez,
Csak reá figyelmezz.
Jászság.
121.
Álom, álom-e vagy
valóság?
A mit látok, mind mulandóság.
E ritka szépség, látom, én vagyok,
Örömemben majd elájulok.
A mit látok, mind mulandóság.
E ritka szépség, látom, én vagyok,
Örömemben majd elájulok.
Czukorban, téjben, mézben
feredek,
Bibor-bársonyba öltözködhetek.
Száz szolgát, s szobaleányt tarthatok,
Üveges hintóban járhatok.
Bibor-bársonyba öltözködhetek.
Száz szolgát, s szobaleányt tarthatok,
Üveges hintóban járhatok.
Jászság.
122.
Te kis rózsám, szép kis
rózsám,
Be szépen nevetsz rám,
Szerelemszin orczáddal
Az alélt lelkeket,
Bágyadt tetemeken,
Hogy ujitod csókoddal.
Be szépen nevetsz rám,
Szerelemszin orczáddal
Az alélt lelkeket,
Bágyadt tetemeken,
Hogy ujitod csókoddal.
Én kedvesem, szép
kedvesem!
Igy bájolsz te engem
Angyali kellemeddel.
A te vidámságod,
Édes mosolygásod
Paradicsomba emel.
Igy bájolsz te engem
Angyali kellemeddel.
A te vidámságod,
Édes mosolygásod
Paradicsomba emel.
Jászság.
123.
Tudod-e galambom, minap mit
fogadtál?
Hogy a boglya mellett nekem csókot adtál.
Többet is igértél, ha együtt lehetünk,
Ha sok ránk vigyázó szemtől nem félhetünk.
Hogy a boglya mellett nekem csókot adtál.
Többet is igértél, ha együtt lehetünk,
Ha sok ránk vigyázó szemtől nem félhetünk.
Még azt is igérted: magadhoz
vezetel,
Ha öreg nénédtől titkon kiszökhetel.
De ez arany napot mind hiába várom,
Látom, nem tetszik fel hajnali sugárom.
Ha öreg nénédtől titkon kiszökhetel.
De ez arany napot mind hiába várom,
Látom, nem tetszik fel hajnali sugárom.
Pedig ugy szeretlek, mint a
lágy kenyeret,
Sohajtok éretted egy nap százezeret.
Kérlek hát, galambom, ha béestveledik,
Jer ki, ha vén nénéd ágyba heveredik.
Sohajtok éretted egy nap százezeret.
Kérlek hát, galambom, ha béestveledik,
Jer ki, ha vén nénéd ágyba heveredik.
A kert hátuljánál fogok én rád
lesni,
De ne késs, mert nagyon nehezen fog esni.
Ne félj, hogy megfázzál, jó subám betakar,
Nem fázik az ugy is, ki csókolni akar.
Ölembe viszlek el, rózsám, a tanyára,
S ismét visszahozlak hajnal hasadtára.
De ne késs, mert nagyon nehezen fog esni.
Ne félj, hogy megfázzál, jó subám betakar,
Nem fázik az ugy is, ki csókolni akar.
Ölembe viszlek el, rózsám, a tanyára,
S ismét visszahozlak hajnal hasadtára.
Jászság.
124.
Szabad a madárnak három ágra
szállni,
Szabad a legénynek három lányhoz járni.
Szabad a legénynek három lányhoz járni.
Az egyikhez elmegy, a másiknál
ott hál,
Harmadiknak mondja, hogy sehová sem jár.
Harmadiknak mondja, hogy sehová sem jár.
Nincsen e világon nagyobb
nyomorúság,
Ki megházasodik, ej nem szereti egymást.
Ki megházasodik, ej nem szereti egymást.
Könnyebb a tevének tű fokán
átbujni,
Mint két szerelmesnek egymástúl elválni.
Mint két szerelmesnek egymástúl elválni.
Csallóköz.
125.
Fuj a szellő barna felhő
tornyátul,
Az én rózsám eprezni van Sajón tul,
Gyere vissza, barna rózsám, ne eprezz,
Százszor mondtam, de nem hitted, eső lesz.
Az én rózsám eprezni van Sajón tul,
Gyere vissza, barna rózsám, ne eprezz,
Százszor mondtam, de nem hitted, eső lesz.
Mennydörög a záporeső,
szakadoz,
Sajó vize árkán felül dagadoz.
Ne félj, rózsám, az én karom általnyul,
Ide haza hozlak másik partjárul.
Sajó vize árkán felül dagadoz.
Ne félj, rózsám, az én karom általnyul,
Ide haza hozlak másik partjárul.
Csallóköz.
126.
Csókolj engem, kedves
rózsám,
Adósod nem marad a szám;
Ha igy velem mulatozol,
Reggel szebben pirosodol.
Adósod nem marad a szám;
Ha igy velem mulatozol,
Reggel szebben pirosodol.
Szép szemed lesz
hajnalcsillag,
Piros hajnal lész az ajkad;
Te pedig majd, kedves rózsám,
Mint fényes nap, simulsz hozzám.
Piros hajnal lész az ajkad;
Te pedig majd, kedves rózsám,
Mint fényes nap, simulsz hozzám.
Hegyalja.
127.
Megesküdtem az
egekre,
Mind a három istenekre:
Atya, fiú, szentlélekre,
Téged szeretlek örökre.
Mind a három istenekre:
Atya, fiú, szentlélekre,
Téged szeretlek örökre.
Megérem még azt az
időt,
Azt a boldog, vig esztendőt,
Kedvesemmel vacsorálok,
Véle kedvemre sétálok.
Azt a boldog, vig esztendőt,
Kedvesemmel vacsorálok,
Véle kedvemre sétálok.
Esküszöm is
mindezekre,
Hogy hiv leszek mind örökre.
Ha az én szivem változott,
Legyek én akkor átkozott.
Hogy hiv leszek mind örökre.
Ha az én szivem változott,
Legyek én akkor átkozott.
Hegyalja.
128.
Nézd, angyalkám, mint
hervadok,
Szemem miként sirdogál,
Nézd, érted, hogy ellankadok,
Mint egy gyenge virágszál.
Szemem miként sirdogál,
Nézd, érted, hogy ellankadok,
Mint egy gyenge virágszál.
Kérlek, tölts balzsamot
sebhedt
Lelkemre hív kezedből,
Vagy egy szánakozó cseppet,
Gördits szép szemecskédből.
Lelkemre hív kezedből,
Vagy egy szánakozó cseppet,
Gördits szép szemecskédből.
Hegyalja.
129.
Nem iszom bort, csak a szőllő
levét,
De azt is ugy, ha megszűrik elébb.
Szeretem én a barna menyecskét,
De azt is ugy, ha megcsókol elébb.
De azt is ugy, ha megszűrik elébb.
Szeretem én a barna menyecskét,
De azt is ugy, ha megcsókol elébb.
Nem iszom bort, fogadásom
tartja,
Iszom vizet, ha a rózsám adja,
De azt is ugy, ha szájából adja,
Mint gerlicze, ha párját itatja.
Iszom vizet, ha a rózsám adja,
De azt is ugy, ha szájából adja,
Mint gerlicze, ha párját itatja.
Hegyalja.
130.
Már én a tiszántúl
maradok,
A hol egy madárszót sem hallok.
Bár csak egy madárszót hallanék,
Kivel a babámnak izennék.
A hol egy madárszót sem hallok.
Bár csak egy madárszót hallanék,
Kivel a babámnak izennék.
Hegyalja.
131.
Udvaromon csépelik a
zabot,
Kis kertemben rakják az asztagot.
Barna kis lány, csak addig várakozz,
Mig korcsmáros egy itcze bort felhoz.
Kis kertemben rakják az asztagot.
Barna kis lány, csak addig várakozz,
Mig korcsmáros egy itcze bort felhoz.
Ha kicséplik, felmérem a
zabot,
Ha behordnak, tetézek asztagot.
Barna kis lány, sima csókod tüze
Lesz majd szemes asztagom teteje!
Ha behordnak, tetézek asztagot.
Barna kis lány, sima csókod tüze
Lesz majd szemes asztagom teteje!
Hegyalja.
132.
Kicsapott a Körös az
alföldre,
Isten hozzád, galambom, örökre.
Már én hozzád nem is fogok járni,
Jaj de nehéz, meg kell tőled válni!
Isten hozzád, galambom, örökre.
Már én hozzád nem is fogok járni,
Jaj de nehéz, meg kell tőled válni!
Ha örökre el kell tőled
válni,
S ha búmban tán meg is fogok halni,
Ültess egy szép rózsát a síromra,
Megkönyezlek minden viradóra!
S ha búmban tán meg is fogok halni,
Ültess egy szép rózsát a síromra,
Megkönyezlek minden viradóra!
Hegyalja.
133.
Van szeretőm, János
nevű,
Van szép ökre, daru nevü.
Selyem neki az ostora,
Zöld pántlika a csapója,
Kapum előtt csattogatja,
S szegény szivem hasogatja.
Van szép ökre, daru nevü.
Selyem neki az ostora,
Zöld pántlika a csapója,
Kapum előtt csattogatja,
S szegény szivem hasogatja.
Székelyföld.
134.
Nézz ki, rózsám,
ablakodból,
Most indulok a városból,
Nézz utánam keservesen,
Vagy látsz többet, vagy soha sem.
Most indulok a városból,
Nézz utánam keservesen,
Vagy látsz többet, vagy soha sem.
Szerettelek, de nem
hitted,
Hű szerelmem megvetetted,
Megvetetted, s eltaszitál,
Engem búbánatnak adtál.
Hű szerelmem megvetetted,
Megvetetted, s eltaszitál,
Engem búbánatnak adtál.
Megérem még azt az
időt,
Sirva mégy el kapum előtt.
Szólok hozzád egyet, kettőt,
De azt sem ugy, mint azelőtt.
Sirva mégy el kapum előtt.
Szólok hozzád egyet, kettőt,
De azt sem ugy, mint azelőtt.
Székelyföld.
135.
Gyászban derült én
reggelem,
Szomorúan jött éjjelem.
Nekem a legtisztább estve,
Gyász szinre van érted festve.
Szomorúan jött éjjelem.
Nekem a legtisztább estve,
Gyász szinre van érted festve.
Ellenem fúnak a
szelek,
Enyhelyet is alig lelek,
Kedvem semmiben sem telik,
Bumat minden nap nevelik.
Enyhelyet is alig lelek,
Kedvem semmiben sem telik,
Bumat minden nap nevelik.
A kinek kedvében
jártam,
A kitől legtöbb jót vártam:
Rágalmazó nyelvek mellett
Az is ellenségemmé lett.
A kitől legtöbb jót vártam:
Rágalmazó nyelvek mellett
Az is ellenségemmé lett.
Székelyföld.
136.
Hej páva! hej
páva!
Királyné pávája!
Ha én páva volnék,
Jobb reggel felkelnék.
Királyné pávája!
Ha én páva volnék,
Jobb reggel felkelnék.
Jobb reggel
felkelnék,
Folyóvizre mennék,
Szépen megmosdanám,
Tollam hullogatnám.
Folyóvizre mennék,
Szépen megmosdanám,
Tollam hullogatnám.
Tollam
hullogatnám,
Hogy kapja meg a lány,
Hű szeretőjének
Kalapjára éknek.
Hogy kapja meg a lány,
Hű szeretőjének
Kalapjára éknek.
Mert tollad, szép
páva!
Gyöngy, mint rózsám szája,
S valahányszor látnám,
Mindig öt gondolnám.
Gyöngy, mint rózsám szája,
S valahányszor látnám,
Mindig öt gondolnám.
Székelyföld.
137.
Hazám! hazám! édes
hazám!
Bár csak határod láthatnám!
Látom füstjét, de csak alig.
Hogy az égen lengedezik.
Édes anyám, gyujts gyertyára,
Haza érek vacsorára.
Forralj nekem édes tejet,
Morzsolj belé zsemlyebelet.
Hogy egyem egy vig vacsorát,
A mit édes anyám csinált.
Bár csak határod láthatnám!
Látom füstjét, de csak alig.
Hogy az égen lengedezik.
Édes anyám, gyujts gyertyára,
Haza érek vacsorára.
Forralj nekem édes tejet,
Morzsolj belé zsemlyebelet.
Hogy egyem egy vig vacsorát,
A mit édes anyám csinált.
Székelyföld.
138.
Az a madár micsa
madár,
Ki kertembe szólani jár?
Én istenem, hogy tud élni,
Mikor ő nem tud beszélni!
Én jól tudok beszéleni,
Mégis alig tudok élni.
Ki kertembe szólani jár?
Én istenem, hogy tud élni,
Mikor ő nem tud beszélni!
Én jól tudok beszéleni,
Mégis alig tudok élni.
Székelyföld.
139.
Tótfaluban jártam az
estve,
Azt is az én rózsám megleste.
Még ma mindig hányta szememre:
Hol voltál te rózsám, az estve?
Azt is az én rózsám megleste.
Még ma mindig hányta szememre:
Hol voltál te rózsám, az estve?
Nem ültem én ott is
sokáig,
Éjfél után három óráig.
Nem csináltam én ott egyebet,
Vállára tettem két kezemet.
Éjfél után három óráig.
Nem csináltam én ott egyebet,
Vállára tettem két kezemet.
Megöleltem karcsu
derekát,
Megcsókoltam piros ajakát;
Édes rózsám, kérlek tégedet,
Ne pirongass azért engemet.
Megcsókoltam piros ajakát;
Édes rózsám, kérlek tégedet,
Ne pirongass azért engemet.
Mert majd sokat sirok,
busúlok,
Meghasad a szivem, meghalok.
Meghasad a szivem, meghalok.
Székelyföld.
140.
Ha nem tudod rózsám, hol
lakom,
Jere velem, majd megmutatom.
Kicsin az én lakom, nem nagy vár,
Téged a szerelem oda vár.
Jere velem, majd megmutatom.
Kicsin az én lakom, nem nagy vár,
Téged a szerelem oda vár.
Ezt a kerek erdőt járom
én,
Ezt a barna kis lányt várom én.
Ez a barna kis lány ibolya,
Én vagyok a vigasztalója.
Ezt a barna kis lányt várom én.
Ez a barna kis lány ibolya,
Én vagyok a vigasztalója.
Székelyföld.
141.
Ne küldj rózsám, a
mezőre,
Mert elsül az orczám bőre;
S ha elvesztem szép szinemet,
Nem csókolsz szívből engemet.
Mert elsül az orczám bőre;
S ha elvesztem szép szinemet,
Nem csókolsz szívből engemet.
Ne küldj rózsám, a
templomba,
Ha nem követsz engem nyomba.
Mert ha szemem felemelem,
Sok legény néz szembe velem,
Ha nem követsz engem nyomba.
Mert ha szemem felemelem,
Sok legény néz szembe velem,
Ne küldj rózsám, a
vásárba,
Sok eladó van ott nyárba,
Ha engem is annak néznek,
Hát ha tőled eligéznek?
Sok eladó van ott nyárba,
Ha engem is annak néznek,
Hát ha tőled eligéznek?
„Menj el, rózsám, a
mezőre,
Ha elsül is orczád bőre,
Ugy is barna szép képedet,
Csókolom a jó lelkedet.
Ha elsül is orczád bőre,
Ugy is barna szép képedet,
Csókolom a jó lelkedet.
Menj el rózsám, a
templomba,
Követlek én téged nyomba.
S ha a szemed felemeled,
A választást bennem leled.
Követlek én téged nyomba.
S ha a szemed felemeled,
A választást bennem leled.
Menj el rózsám, a
vásárba,
S ne ereszkedj mindjárt árba,
Minden lépteden én nézlek,
S mások elől eligézlek.“
S ne ereszkedj mindjárt árba,
Minden lépteden én nézlek,
S mások elől eligézlek.“
Székelyföld.
142.
Elment az én
rózsám
Idegen országra;
Azt izente vissza
Hogy menjek utána.
Idegen országra;
Azt izente vissza
Hogy menjek utána.
Ha én aztat
tudnám:
Mellyik uton ment el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.
Mellyik uton ment el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.
Azt én be is
vetném
Apró szemű gyöngygyel,
El is boronálnám
Sűrü könyeimmel.
Apró szemű gyöngygyel,
El is boronálnám
Sűrü könyeimmel.
Azt én
meggyászolnám
Délig feketével,
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.
Délig feketével,
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.
Székelyföld.
143.
Sárga sinór, selyem
sujtás,
Hová megyünk estve pajtás?
„Ide fel a guzsalyasig,
Ott mulatunk jó hajnalig.“
Hová megyünk estve pajtás?
„Ide fel a guzsalyasig,
Ott mulatunk jó hajnalig.“
Hej! pajtás hej!
liktáriom!
Szeretetnél jobb az álom;
Mert az álom nyugodalom,
A szeretet szívfájdalom.
Szeretetnél jobb az álom;
Mert az álom nyugodalom,
A szeretet szívfájdalom.
A guzsalyas messze
innen,
Ne fáradjunk oda ingyen.
A leányoknak hívsége
Vékony, mint a fonal vége.
Ne fáradjunk oda ingyen.
A leányoknak hívsége
Vékony, mint a fonal vége.
Székelyföld.
144.
Fáj a szivem
szivedért,
A te két szép szemedért.
Azért se mindegyikért,
Csak az én édesemért.
A te két szép szemedért.
Azért se mindegyikért,
Csak az én édesemért.
A te szemed
fekete,
Az én szivem belepte.
A te szemed tiszta kék,
Az én szívem érte ég.
Az én szivem belepte.
A te szemed tiszta kék,
Az én szívem érte ég.
Székelyföld.
145.
Kertem alatt foly a
Tisza,
A vize szép s elég tiszta,
Eredj kis lány, hozz belőle,
Hadd muljék a szomjam tőle.
A vize szép s elég tiszta,
Eredj kis lány, hozz belőle,
Hadd muljék a szomjam tőle.
Tisza vize nem
zavaros,
Az én rózsám szép takaros.
Nem adnám a félvilágért,
Nem senkinek birtokáért.
Az én rózsám szép takaros.
Nem adnám a félvilágért,
Nem senkinek birtokáért.
146.
Be szépen szól a
muzsika,
Mi lesz belőlünk valaha?
Lesz belőlünk árva madár,
Minden falu szélin leszáll.
Mi lesz belőlünk valaha?
Lesz belőlünk árva madár,
Minden falu szélin leszáll.
Be szépen szól a
klarinét,
De szeretem a csaplárnét;
Megöl az a nézésével,
Megcsal a szép szemeivel.
De szeretem a csaplárnét;
Megöl az a nézésével,
Megcsal a szép szemeivel.
147.
Bodor füst száll
erdőbe,
Még ma eső lesz belőle.
Megázik a virágszálom,
Virágszálom, szép angyalom.
Még ma eső lesz belőle.
Megázik a virágszálom,
Virágszálom, szép angyalom.
Hej, de messze van a
vágás,
Ott virágzik a szép hajtás.
Szeretsz-e soká galambom?
Hej nem tudom, hej nem tudom.
Ott virágzik a szép hajtás.
Szeretsz-e soká galambom?
Hej nem tudom, hej nem tudom.
148.
Gyócs ingem, gyócs gatyám mi
haszna nekem már,
Ha a szívem belül fekete gyászban jár.
Ha a szívem belül fekete gyászban jár.
Nem megyek el már a kapud
előtt többet,
Nem látom, a kinél nem szült anya szebbet.
Nem látom, a kinél nem szült anya szebbet.
Nem mondják már nekem, gyere
be violám,
Gyere be violám, csókold meg az orczám.
Gyere be violám, csókold meg az orczám.
Én is megcsókolom vasárnap
délután,
Vasárnap délután, kétszer egymás után.
Vasárnap délután, kétszer egymás után.
Kinra születtem én, búra
nevelkedtem,
Beborúlt örökre az ég is felettem.
Beborúlt örökre az ég is felettem.
BORDALOK.
149.
Bacchus köszöntője.
(Bacchus csapos hordón keresztbe vetett lábbal ül, korhely féle öltözetben, kezében csudálatos hoszú töklopót, szőlőt s poharat tartván, fejét fedő kis veres kakastollas csákója félre csapva; minden évben kapásbál alkalmával az utczán zene kiséretében, kardos legények őrködése mellett, meghordoztatik, előtte két fehérbe öltözött szűz leány szőlőtőkét, zöld hajtású venyigét, s néhány érett szőlőgerezdet visz.)
Servus, Bacchus
urunk!
Légy mostan mi velünk,
Kit most mint borgazdát,
Akképen tisztelünk.
Tudod, nyáron által
Hogy mi sok port nyelünk,
A mint szárad torkunk,
Aként kapanyelünk.
Légy mostan mi velünk,
Kit most mint borgazdát,
Akképen tisztelünk.
Tudod, nyáron által
Hogy mi sok port nyelünk,
A mint szárad torkunk,
Aként kapanyelünk.
A te jó
kulcsárod,
A hiv Ganymedes
Mondja, hogy pinczédben
Van sok jó bor, édes.
Hogy megihatja azt
Akármelly negédes,
Sőt ha jól felhörpent,
Akkor szós, beszédes.
A hiv Ganymedes
Mondja, hogy pinczédben
Van sok jó bor, édes.
Hogy megihatja azt
Akármelly negédes,
Sőt ha jól felhörpent,
Akkor szós, beszédes.
Kérünk, tegyed
velünk
Mostan tehát aztat,
Töltesd kulcsároddal
Tele poharunkat,
Áztasd meg elepedt
És szomjú torkunkat,
Hív szolgálatodra
Ajánljuk magunkat.
Mostan tehát aztat,
Töltesd kulcsároddal
Tele poharunkat,
Áztasd meg elepedt
És szomjú torkunkat,
Hív szolgálatodra
Ajánljuk magunkat.
(Az utcán mondandó vers.)
A tőről.
Im vigyük a hév nyár megérlelt
zsengéjét,
Mellytől óvá az ur csapkodó vesszőjét,
Vegyük hát jó szívvel jó izű gyümölcsét,
Csákánynyal, kapával ástuk, véstük tövét.
Mellytől óvá az ur csapkodó vesszőjét,
Vegyük hát jó szívvel jó izű gyümölcsét,
Csákánynyal, kapával ástuk, véstük tövét.
Hajnaljáráskor.
Adjunk dicséretet jótevő
urunknak,
Hogy megadá izét s erejét borunknak,
Mellyel vidámságot szerzünk mi magunknak,
S vigságot okozunk felebarátinknak.
Hogy megadá izét s erejét borunknak,
Mellyel vidámságot szerzünk mi magunknak,
S vigságot okozunk felebarátinknak.
Cselekedje az ur, hogy mind a
magvető,
Mind a szőllőmives legyenek szerető,
Kedves hű barátok és senki kivető
Ne legyen közöttök s csalárd hitegető.
Mind a szőllőmives legyenek szerető,
Kedves hű barátok és senki kivető
Ne legyen közöttök s csalárd hitegető.
A többek közt e ház érdemes
gazdáját,
Asszonyát és ennek hűséges dajkáját,
Áldja meg az isten a familiáját,
Ott érhesse az uj az ó szalonnáját.
Asszonyát és ennek hűséges dajkáját,
Áldja meg az isten a familiáját,
Ott érhesse az uj az ó szalonnáját.
Neki gondja
vagyon
Minden emberekre,
A kik csak a kapát
Foghatják kezekre.
Minden emberekre,
A kik csak a kapát
Foghatják kezekre.
Teremtette isten
Sikon a hegyeket,
S plántáltatta erre
A szőlővesszőket.
Sikon a hegyeket,
S plántáltatta erre
A szőlővesszőket.
De minthogy a
szőlőt
Munka után adja,
Magának sokallta,
Bacchusnak átadta;
Munka után adja,
Magának sokallta,
Bacchusnak átadta;
Elvállalta aztat,
És pártfogója lett;
A ki őt kedveli,
Adjon hát az kezet.
És pártfogója lett;
A ki őt kedveli,
Adjon hát az kezet.
Ő vidámságot ad
Az emberi szívnek,
Ha tövét munkálja
A szőlővesszőnek.
Az emberi szívnek,
Ha tövét munkálja
A szőlővesszőnek.
Igyekszik ő
mindig
Gondját is viselni,
S a szőlőszemeket,
Tövön megérlelni.
Gondját is viselni,
S a szőlőszemeket,
Tövön megérlelni.
Ne
szomorkodjatok,
Ti kiket kapára
Fogott a természet
S juttatott e sorsra.
Ti kiket kapára
Fogott a természet
S juttatott e sorsra.
Ha teli látjátok
Csengő poharatok,
Cselekszi ezeket
A ti jó Bacchustok.
Csengő poharatok,
Cselekszi ezeket
A ti jó Bacchustok.
Most is tele
vagyon
Jó öblös hordója,
S tölti jó uj borát
Csengő poharába.
Jó öblös hordója,
S tölti jó uj borát
Csengő poharába.
150.
Hegyaljai kapásdal.
Muszka, polyák, lengyel,
görög,
Czigány, zsidó, magyar, török,
Kiknek a „kétágú“ tetszik
S erejéhez igen bizik:
Czigány, zsidó, magyar, török,
Kiknek a „kétágú“ tetszik
S erejéhez igen bizik:
Katona, kántor avagy
pap,
Mihelyt a kapanyelhez kap,
Kapásnak, ha kezébe csap,
Czéhünkbe vétetik az nap.
Mihelyt a kapanyelhez kap,
Kapásnak, ha kezébe csap,
Czéhünkbe vétetik az nap.
A ki csak a kapát
birja,
Azt ez a czéh mind beirja,
Mert itten próbahét nincsen,
Mindent be kell venni ingyen.
Azt ez a czéh mind beirja,
Mert itten próbahét nincsen,
Mindent be kell venni ingyen.
Kundschaft és más
keresztlevél
Csak abból áll: igyál, egyél,
A remek is épen annyi,
Csak a kapát bird vagdalni.
Csak abból áll: igyál, egyél,
A remek is épen annyi,
Csak a kapát bird vagdalni.
Sőt több czéhek kit
kivernek,
Azok is itt bevétetnek,
Hozzánk lesznek egyenlővé,
Azért nem teszszük elsővé.
Azok is itt bevétetnek,
Hozzánk lesznek egyenlővé,
Azért nem teszszük elsővé.
Mátyás-napkor már a
vinczlér
Erős legényeket szemlél,
Hívja őket áldomásra,
A szakmányfelvállalásra.
Erős legényeket szemlél,
Hívja őket áldomásra,
A szakmányfelvállalásra.
Gergely, József ha
érkezik,
Minden munkás örvendezik,
Veszen kapát a vállára,
Ugy megy a szőlőmunkára.
Minden munkás örvendezik,
Veszen kapát a vállára,
Ugy megy a szőlőmunkára.
Rajta tehát
szőlőmíves,
Ásd a tövet, nyissad és metszd;
Akár dudvás, akár kemény,
Itt kell már a derék legény.
Ásd a tövet, nyissad és metszd;
Akár dudvás, akár kemény,
Itt kell már a derék legény.
Huzd rá vond rá, megkell
lenni,
A szakmánypénzt fel kell venni,
Majd a zsidónak is adunk,
Ha megkapjuk a szakmányunk.
A szakmánypénzt fel kell venni,
Majd a zsidónak is adunk,
Ha megkapjuk a szakmányunk.
Pajtás, azon
ügyekezzünk,
Hogy minden nap végezhessünk,
Ugy is egy legény a „zsidó“,
Az akasztófára való.
Hogy minden nap végezhessünk,
Ugy is egy legény a „zsidó“,
Az akasztófára való.
Atyamestereket1) tartunk,
A hová herbergre járunk,
Jó szívvel fogadnak minket:
„Isten hozta kelmeteket!“
A hová herbergre járunk,
Jó szívvel fogadnak minket:
„Isten hozta kelmeteket!“
„Mi tetszik?
parancsoljanak,
Pálinkát vagy bort hozzanak,“
– S csak akkor jut az eszünkbe:
Nincs szakmánypénz a zsebünkbe.
Pálinkát vagy bort hozzanak,“
– S csak akkor jut az eszünkbe:
Nincs szakmánypénz a zsebünkbe.
Befizettük a
cassába,
Ott van az asztalfiába;
Azt sem tudjuk hogy hány órát
Ütött, – kérjük a vacsorát.
Ott van az asztalfiába;
Azt sem tudjuk hogy hány órát
Ütött, – kérjük a vacsorát.
Feleségünk s
gyermekinket,
Kiugrassuk s szid bennünket:
Te pokol tüzére való!
A ki nevelt, a sem volt jó.
Kiugrassuk s szid bennünket:
Te pokol tüzére való!
A ki nevelt, a sem volt jó.
Éljen a kapésczéh
sokára
A ki ért ma az ő czéljára.
Éltök sokáig terjedjen,
Hirök, nevök növekedjen
Egész Hegyaljában.
A ki ért ma az ő czéljára.
Éltök sokáig terjedjen,
Hirök, nevök növekedjen
Egész Hegyaljában.