WeRead Powered by ReaderPub
Népdalok és mondák (3. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény cover

Népdalok és mondák (3. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény

Chapter 193: 182.
By János Erdélyi
Open in WeRead

Explore more books like this:

Mythology, Legends & FolklorePoetry

About This Book

The volume collects traditional songs and oral legends gathered from multiple localities, presenting them in grouped sections—love songs, ballads, laments, and local myths—often with brief editorial comments and a prefatory essay outlining the aims of compilation. Many short lyric pieces and narrative tales appear as transcriptions of folk performance, showing regional variants, refrains, and formulaic motifs. Acknowledgments and contributor listings accompany the songs, and the arrangement emphasizes both poetic language and the communal origins of the material, offering readers a cross-section of vernacular oral tradition, its recurring themes of love, loss, daily life, and moral or supernatural storytelling.

151.

Éljen a ki most issza ki
 Borát a pohárból,
 Éljen a ki nem vonja ki
 Magát a barátságból.
 Éljen minden jóban járó
 Akár szegény akár báró.
 Éljen minden vig mulatság,
 Éljen a barátság!

152.

Éljen a ki most iszsza ki borát poharából,
 Éljen a ki nem vonja ki magát a tréfából.
 Éljen a jó szivvel járó,
 Akár szegény, akár báró.
 Éljen, éljen, éljen a,
 Éljen a barátság.
El kell mennünk, nincs mit tennünk,
 Nincs már itt mit innunk, ennünk.
 El kell mennünk, nincs mit tennünk,
 Más utat kell innen vennünk.
 Mit is érünk a szép szóval,
 Ha nem kinálsz borral, jóval.
 Mit is ér egy két itcze bor,
 Isten hozzád jámbor!

Hegyalja.


153.

Richten lakodalom lesz,
 Benne százszor összeüssük a bokánk,
 Hoppa! kedvem éledez.
 Vig öröm tanyája vár ránk,
 Ucczu ficzkó! flóta, czimbalom,
 Tánczra termett czifra lánysereg,
 Borözön, sült, csőrögehalom
 Mellett, eb a ki kesereg.

Hegyalja.

154.

Bor közben.

A vasvári malomban sok verebek laknak,
 A vasvári verebek sok malomban laknak.
 Lám megmondtam, Jutka,
 Ne menj oda!
 Tili tuli, tili tuli nyaff!
De a Jutka oda ment, nem fogadta a szót,
 Engedetlenségeért méltán is meglakolt.
 Mert a buzás garad
 Reá szakadt.
 Tili tuli, tili tuli nyaff!

Hegyalja.

155.

Haragszik a gazda,
 Hogy mit itt mulatunk;
 Vigye el a házát;
 De mi itt maradunk.

Ung.


156.

Nosza legény, a tánczba!
 Itt a leány, szedd ránczba.
 Ugrasd, forgasd mind orsót,
 Köszöntsd reá a korsót.
 Ez az élet gyöngyélet!
A sarkantyúd zörögjön,
 Fényes patkód dörögjön.
 Kezed, lábod mozogjon,
 A lejtőre hajuljon.
 Ez az élet gyöngyélet!
Hipp hopp itt is, amott is,
 A mi házunk előtt is.
 Menjünk tánczba, vigadjunk,
 Egyet kettőt ugorjunk.
 Ez az élet gyöngyélet!

157.

Széles az asztal,
 Keskeny az abrosz,
 Vékony a vacsora.
 Hunczut a gazda,
 Nem néz a napra,
 Csak a szép asszonyra.

Győr.

158.

Adj kezembe egy pohár bort,
 Hadd igyuk el a régi tort,
 Ez a pohár ha kiürűl,
 Minden gondom bele merűl.

159.

Bort ide ifju asszony!
 Hogy torkunk el ne aszszon.
 Ha német torok aszna,
 Megáztatná a Kraszna.
Bort a haramiának,
 Bort a magyar fiának,
 Bort a hány, annyi itczét,
 Vagy felverjük a pinczét.

160.

Csipkebokor, körmös agyag
 Énekemet énekeli.
 Már megürült a poharam,
 Töltsd koma teli.
Sárga rigó, torkos fuvó,
 Rezes kalapácsa,
 Bikfa nadrág, tüdős hurka,
 Mamariska kása.
Akaszsza fel három águ
 Vasvilla nyakára,
 Hadd piruljon, holnap után
 Jó lesz vacsorára.
Lovagolni kurta farku
 Paripa körme tetején,
 A kit meg nem bir a lába,
 Járjon a fejen.
Ritka madár okos ember
 Ezen a világon,
 Amott ül egy sárga rigó
 Egy letörött ágon.
Fejtsétek meg meséimet,
 Kik tudósok vagytok:
 Lengyel, oláh, német, görög,
 Magyar, angol, török.
Félre csapá komámasszony
 Paszomántos kontyat,
 Ölbe hordja czigányasszony
 Sivító porontyát.

Bereg.

161.

Nem kell nekem sem cziprusi
 Sem a veres burgundi.
 A rajnai, malagai,
 Hiszem istenemet,
 Nem hevít engemet.
Van somlaink, badacsonyink,
 Híres magyar boraink;
 Észgyulasztók, gondszalasztók,
 Annyi mint a tenger,
 Ihatik az ember.
A soproni, ruszti, tokai,
 Az istenek itali,
 Ha pediglen illyenekben
 Halandó részesűl,
 Úgy tartson, idvezűl.
Félre gondok, kurvanyátok,
 Nem is nézek reátok,
 Igyál pajtás, jól hozzá láss,
 Úgy jó, ha az halál
 Bennünk vigan talál.
Jó éjszakát édes eszem,
 Nincs ma reád szükségem.
 E poharat kiürítem,
 Újra tele töltöm,
 Te reád köszöntöm.
Igyál pajtás, jól hozzá láss,
 Ha ez elfogy, majd lesz más.
 Nem róják ezt sem rovásra,
 Sem a gerendára,
 Csak a jég hátára.

162.

Ez az élet vig fiaké,
 Nem a szürke barátoké.
 Játék, bor és szerelem:
 Világomat igy élem.
 Hej haj! ki korlátol?
 Miénk az éj,
 Hej haj! csillagostul;
 Bolond, ki fél.
De szerelmem kaczér legyen,
 Mert ha nem, hát eltemetem
 Borral, öreg, jó vén borral,
 Korcsmárosné! adj egy kortytyal.
 Hej haj! ki korlátol?
 Miénk az éj.
 Hej haj! csillagostul;
 Bolond, ki fél.

163.

Kis kalapom csurgóra,
 Mindig innám ha volna,
 Egy itcze bor vagy kettő,
 Nem vág engem a földhö.
Ha megdönt is a korsó,
 Nem kell mindjárt koporsó.
 Megint iszom, jól vagyok,
 Ivással föl nem hagyok.
Lányka, csókot ajkamra,
 Esküszöm a kulacsra;
 Jézus ugyse! elveszlek,
 Olly tüzesen szeretlek.

Pápa.

164.

Veres dinka szőlő, avagy bajor,
 Ebből lett ám az az igen jó bor;
 Ettől mondom rózsám, sokáig élj!
 Iszom rózsám, az egészségedért.

Tisza-Vezseny.

165.

Bor, bor, bor, ej be jó a bor;
 Torkainkat nedvesíti,
 Elméinket élesíti,
 Bor, bor, bor, ej be jó a bor.
Bort, bort, bort, tölts hát ide bort;
 A szőlőnek édes leve,
 Ettől Noé részeg leve.
 Bort, bort, bort, tölts hát ide bort.
Bort, bort, bort, igyunk tehát bort,
 A vendégek vig kedveért,
 A magyarok nagy neveért.
 Bort, bort, bort, igyunk tehát bort.

Hegyalja.


166.

Élet, élet! kedvessé
 Csak a barátság tész.
 Az öröm is édessé
 Épen az által lész.
Vedd ki a barátságot
 A teremtettségbül:
 Nem találsz boldogságot,
 E világ öszvedül.

Hegyalja.

167.

Félre barát, nincs itt klastrom,
 Nincsen itten regula;
 Félre orvos, nem kell flastrom,
 Nem kell édes pilula.
 Bor kell nekünk, és vig sziv.
Mit törődjünk az életrül,
 A melly folyton folydogál;
 Akár arrul, akár errül,
 Valahogy csak majd elszáll.
 Bor kell nekünk, és vig szív.
Üsse manó, mit ásítol?
 Mért nincs pajti, jó kedved?
 A pohártul mit huzódol,
 Ha okos vagy vedd el, vedd
 Bor kell nekünk, és vig szív.

Hegyalja.


168.

Hajtogassuk a kancsókat,
 Feltaláljuk benne jónkat.
 Rajta hát! vitéz barátim,
 Lám a bor jó kedvet ad.
 Ez deríti fel vérünket;
 Élesíti fegyverünket,
 Bátorít fel a csatára,
 Bátorít fel a csatára.

169.

Muljon el a világ,
 Maradjon a szőlő.
 Melly kapálás nélkül
 Legyen bőven termő.
 A mi szánkat édesítse,
 Gégéinket nedvesítse.

170.

Vigan barátim, csak igyatok!
 Tele a korsó, vigadjatok.
 Kedvünkre éljünk,
 Mástul ne féljünk.
 Bátran igyunk,
 És mulassunk.
Szabadok vagyunk, nincsen urunk,
 Addig az élet, mig van borunk.
 Ne szomorkodjunk,
 Ne fohászkodjunk.
 Bátran igyunk,
 És mulassunk.
Kurvanyja, ki bort nem iszik,
 Mit bánjuk, holnap ölni viszik.
 Nappal, éjfélkor
 Nincs jobb mint a bor,
 Mint a veres bor.
 Nosza igyunk,
 És mulassunk.
Töltsd tehát pajtás, azt a korsót,
 Forgasd kezedben mint az orsót;
 Ezen a gégén
 Ne legyen vége
 A bor ivásnak;
 Tölts, tölts, tölts, tölts!

GUNYDALOK.

171.

A melly leány sokat szeret,
 Jámbor asszony ritkán lehet.
 Mert ha már annyira mehet,
 Hogy fejére kontyot tehet:
Nevezi az urát lónak,
 Hol deresnek, hol fakónak;
 Magát pedig tartja jónak,
 S nem barátja egy jó szónak.
Ha ura megy a mezőre,
 Más fekszik a lepedőre.
 Mig haza jön nagy későre,
 Megellik addig a sőre.

Szend.

172.

A melly leány sokat szeret,
 Jámbor asszony ritkán lehet;
 Mert mihelyt annyira mehet,
 Hogy fejére kontyot tehet:
 Az urát nevezi lónak,
 Hol deresnek, hol fakónak;
 Magát pedig mondja jónak,
 Nem barátja a szép szónak.
Ha még egyszer legény lennék:
 Megnézném a kit elvennék;
 Megválogatnám a leányt,
 Mint a piaczon a dohányt.
 A dohánynak a pirosát,
 A leánynak a csinosát.
Ha még egyszer leány lennék:
 Megnézném, hogy kihez mennék;
 Megválogatnám a legényt,
 Mint a piaczon az edényt.
 Az edénynek a mázosát
 A legénynek a szálasát.

Erdély.

173.

Egybegyültek egybegyültek a miskolczi lányok.
 Ühü, ejha! a miskolczi lányok.
Mit hozának, mit hozának? Egy marok lisztecskét,
 Ühü, ejha! egy marok lisztecskét.
Összegyurák, összegyurák zsiros pogácsának,
 Ühü, ejha! zsiros pogácsának.

Erdély.

174.

A vén asszony kását főz,
 Mind megposzogtatja;
 A vén ember borjut őriz,
 Mind elszalasztgatja:
Fut utána, fut utána,
 Lebeg a gatyája,
 Fut utána, fut utána,
 Reszket a szakálla.

Erdély.


175.

Az egri kávésnak két lányát ismérek:
 Nánika, Bábika, ketten egy testvérek.
 Nánika csak ugy vidul,
 Bábika csak ugy busul,
 Csak ugy busul magában,
 Ama felső szobában.
Egynek is másnak is szolgálni nem győzök,
 Németnek, magyarnak kávét csak én főzök.
 Karom hányom, farom rázom,
 Mint az ürge a pórázon.
 Utczu német, rajta most,
 Rajta magyar, rakd meg most.
A magyart szeretem, élek halok érte,
 Mert az ő szerelme szívemet megérte.
 Arról fogadást is teszek,
 Inkább holtig leány leszek,
 Németet nem csókolok,
 Mig csak egy magyart kapok.
A német szorongat, hogy őtet szeressem,
 A magyar tapogat, hogy őtet kedveljem.
 Félre német a czondráddal,
 Ama vékony lábikráddal,
 Félre német! csak hamar,
 Hadd jőjön ide magyar.

Erdély.


176.

Vale immár,
 Álnok madár;
 Otthon ülhetsz,
 Makkot süthetsz,
 Tákot ehetsz,
 Mig én többet
 Hozzád megyek,
 Ajtódon belépek.

Erdély.

177.

Boritalban vén asszonyt
 Én már sokszor láttam,
 Tiz kupa bort felhörpentett,
 Szemeimmel láttam.
 Ugrik aztán mint az őz,
 Bár legyen a haja ősz;
 Ha ihatik, vigadozhat,
 Annál jobban süt, főz.

Erdély.

178.

A szegény legénynek búlátott fejére
 Jó hire, jó neve, jó viseletére:
 Illyen teremtette
 Szigoru élete. Jaj, jaj, jaj!
Igy hát az életben meg kell házasodni,
 Mondja meg hát kend is, kit kelljen elvenni.
 Illyen stb.
Ha kisasszonyt veszek, sok gombostüt neki;
 Ha tarlóra viszem, nem kell sarló neki.
 Illyen stb.
Ha gazdag lányt veszek, nem tud czipót sütni;
 Vendég jő házunkhoz, szégyenlem kinálni.
 Illyen stb.
Ha szolgálót veszek, azt meg kell ruházni,
 Azt meg kell ruházni s mást fog az szeretni.
 Illyen stb.
Ha vén asszonyt veszek, az mindig szomorú,
 Annak minden szava csak égi háború.
 Illyen teremtette
 Szigoru élete. Jaj, jaj, jaj!

Domony.

179.

A kukeri lencsének,
 Igmándi menyecskének
 Híre vagyon:
 Nem főtt meg a lencséje,
 Oda a szerencséje,
 Oda vagyon!
 Nem főznek több kuka lencsét egy csomóban,
 Nem próbálok több szerencsét Kis-Igmándban.

Komárom.

180.

Akár millyen vén asszony,
 Ha férjhez mén, csak menyasszony,
 Haja czicz, trallárom,
 Elhagyott a párom.
Akármillyen füstös tőke;
 Szebb a barna mint a szőke.
 Haja czicz stb.
Feleséget csúnyát ne végy,
 De a széphez hűséges légy.
 Haja czicz sat.
Barnát ne végy, mert részeges,
 Szőkét se végy, mert beteges.
 Haja czicz, trallárom,
 Elhagyott a párom.

181.

Szegény panyókás németi,
 A gazdasszony nem szereti. Halahula.
Bizony isten majd meglopik
 Egy likas selyem kalapik. Halahula.
Az enyim madar gazdasszony
 Hogy megsétálni piaczon. Halahula.
Madar katonát meglátik,
 Komplimentom megcsinálik. Halahula.
Szegény német csak busulik,
 Hogy gazdasszony nem szeretik. Halahula.

Bereg.

182.

Az én uram jó volt, a mire kellett,
 Kasza, kapa neki soha se kellett,
 A hol czégért látott, oda sietett,
 A ki neki bort mért, annak fizetett.
 Annak annak annak fizetett,
 A ki neki bort mért, annak fizetett.
Feleségem jó volt, a mire kellett,
 Szita, rosta neki soha se kellett,
 Ahol bált tartottak, oda sietett,
 A ruhaszabónak sokat fizetett,
 Sokat sokat sokat fizetett,
 A ruhaszabónak sokat fizetett.

Szeged.

183.

Tót asszonynak tót a lánya,
 Kacskaringós a szoknyája,
 Voltam egykor vele tánczba,
 S elakadtam a zománczba.
Alig tudtam majd megválni,
 Tánczból is ki kellett állni,
 A tánczot, zománczot szidtam,
 Jó, hogy le nem szakítottam.
De megfogadtam, hogy tánczba
 Nem akadok több zománczba.
 Tarka szoknyás, magyar tánczos,
 Lesz már párom, nem zománczos.

184.

A gyöngyösi leányok
 Járnak koszorúba;
 Arra mentek a legények
 Sárga sarkantyúba.
Lányok vagytok, szépek vagytok,
 Piros az orczátok,
 Kertbe mentek rózsát szedni,
 Szívem szakajtjátok.
Mindeniknek szeretője,
 Csak én nekem nincsen,
 Bár az isten egyet adna!
 Igen megbecsűlném.
Kezét, lábát összekötném,
 Úgy a füstre tenném,
 Mennél jobban sirna rina,
 Annál jobban nézném.

185.

Azt akarod hogy szép legyél,
 Pirosítót sokat vegyél.
 Tűkört tartsál a zsebedbe,
 Gyakran megnézd magad benne.
Elárulja a ruhája,
 Keze, lába, szeme, szája,
 S ha füle is ki van fúrva,
 Mellyik jó lány, mellyik kurva?
Kitetszik hogy ki a kurva,
 Körűl van a haja nyírva,
 Kitetszik, hogy ki a lator,
 Éjszaka jár mint a bagoly.
Laposban terem a kapor:
 Szép legényből lesz a lator.
 Száraz fára foly a komló:
 Szép leányból lesz a ringyó.

186.

Azt mondja kend, hogy megver,
 Hogy a guzsaly csak hever.
 Hát kend ugyan mit csinál?
 Kertbe néha kisétál.
Mit veszekszik kend mindég,
 Tudja az egész alvég,
 Mondtam, hogy nem szeretem:
 Minek vett kend el engem?
Csak egy rása szoknyába
 Nem mehetek a bálba:
 Adja el kend a tinót,
 Vegyünk rajta viganót.
Azt mondja kend, nem bánja,
 Hogy a pénzét kihányja:
 Veszen nekem nem egyszer
 Vásárfiát a mester.
Csak rá vesztek még egy szót:
 Ha nem vesz kend viganót,
 Úgy elmegyek a háztúl,
 Nem lel kend meg falustúl.

Hegyalja.

187.

Kincsem, komám asszony!
 Csak ollyan az asszony.
 Újjai az orsón,
 Szemei az korsón.
 Ha megitta magát,
 Félre üti kontyát.
 Kincsem, komám asszony!
 Csak ollyan az asszony.
Dudolja nótáját,
 Hajtja kotyogóját,
 Mereszti a száját,
 Nyeli borocskáját.
 Kincsem, komám asszony stb.
Ha azt mind kiitta,
 Veszett illyen adta
 Pörög síkos nyelvén,
 Urától sem félvén.
 Kincsem, komám asszony stb.
Medve pofozza meg,
 A bagoly rúgja meg,
 Vágja le a sárkány,
 Röfögje az ártány.
 Kincsem, komám asszony stb.
Ha magát megunja,
 Pajtását kinálja,
 Igyál! most van módunk,
 Még fenn áll a kontyunk.
 Kincsem, komám asszony stb.
Ha az majd lecsuklik,
 Nékünk is úgy tetszik,
 Fekszünk nyoszolyánkra,
 A puha párnánkra.
 Kincsem, komám asszony!
 Csak ollyan az asszony.

188.

Kecskeméti vásárfiát egy pénzen,
 Vettem minden enni valót fél pénzen.
 Magamnak is, másoknak is,
 Emez amaz enni valót,
 Jaj még maradt is.
Még egy pénzen vettem egy szép lovat is,
 Arra vettem szép szerszámot, nyerget is.
 Annak vettem szénát, zabot,
 A kitől az jól meghizott.
 Jaj még maradt is.
Még egy pénzen vettem egy szép bundát is,
 Arra vettem piros szijat, csatot is.
 Az alá vettem egy dámát,
 Kinek csókolgatom száját,
 Az kén neked is.

189.

Ha leány kérné a legényt,
 Nem sütném itthon a lepényt;
 Százat is kérettem volna,
 Ha egy nem, más elvett volna.
Már most ugyan dudolnék,
 Sok vén leányt csúfolnék,
 De most engem csúfolnak,
 Mind csak vénnek mondanak.

190.

Messze jártam házasodni,
 Bár ne jártam volna!
 Édes kedves feleségem,
 Bár ott vesztél volna!
Bár az ördög olly jó volna,
 Talyigára tenne,
 Mennél jobban sikoltanál,
 Annál jobban vinne.

191.

Mindennek van szeretője,
 Csak én nekem nincsen,
 Kinek kettő, kinek három,
 Nekem egy csep sincsen.
 Ha az isten egyet adna,
 Jaj de megbecsülném,
 Kezét lábát összekötném,
 A füstre feltenném.
A barátok, a barátok
 Fa czipőben járnak;
 Azok élik világokat,
 A kik ketten hálnak.
 Én mint szegény árva legény,
 Csak egyedül hálok,
 Minden felé tapogatok,
 De csak falat látok.

192.

A dió is törve jó,
 Az asszony is verve jó.
 Elhidd bizony, elhidd bizony,
 Ritka van jó assszony.
Mert az asszony gyarló,
 Másokhoz hajlandó.
 Elhidd bizony, elhidd bizony,
 Ritka van jó asszony.
Azon kivül csacska,
 Hamis mint a macska.
 Elhidd bizony, elhidd bizony,
 Ritka van jó asszony.
Hárman négyen öszvegyülnek,
 Csak ugy tanácskoznak,
 Sógor asszony, komám asszony,
 Bába asszony! gyerünk a korcsmára,
 Meggyühetünk, ha sietünk,
 Holnap után délre.

193.

Az asszony egy szükséges rosz, de a férje
 Jóvá teszi, csak lábsziját ne kimélje.
 Csókolja meg kétszer,
 Lábszijazza meg hétszer
 Minden héten,
 Ujjú! minden héten.
Bánom én a házasságom, a mig élek,
 Szaporodik a sok poronty, attul félek.
 Már is tele a kuczkó,
 Majd megbódul a ficzkó
 Boszújában,
 Ujjú! boszújában.
Föl sem veszem a világot, eb busuljon!
 Csak hogy tőlem a komorság eloszoljon.
 Előveszem a pintest,
 Megujul ettül a test,
 Egyszeriben,
 Ujju! egyszeriben!

194.

Csipi nyelvem a paprika,
 Nem hallgatok az urfira.
 Mert az urfi szeles állat,
 Hazud, mig a szája járhat.
Nem érzi azt, a mit beszél,
 Szava mint a tavaszi szél.
 Feneke sincs a szivének,
 Ablaka van a szemének.

Jászság.

195.

A tút ember mestersága vikony gyolcsot zarulní,
 Kuszalgatni, kupalgadni, fazekokat trotozni.
 Csak nyerunk csak veztunk,
 Mindig buzig az ember.
Ha nincs pizung maj elmegyung Bisztikara banásnak,
 Vad valami zuraságnak, ha szugsig lesz, zispánynak.
 Jaj szeginy túd leginy!
 Mindig krumpli zabálni.
Ha van pinzung vigan leszung, ziszung egy kis palinka
 Eszung ziszung, vigan leszunk, ölelgetung szép lánka.
 Jaj szeginy túd leginy!
 Mindig krumpli zabálni.

Jászság.

196.

Ne készits nagy palotákat jó barátid számára;
 Kik borodra beköszöntnek, ott hagynak elfogytára:
 Egy kis lóczára mind ráfér, ki igaz barátod,
 S utoljára magad maradsz azon is, meglátod.
 Jobb az isten minden papnál,
 És az erszény száz barátnál.
 Gazdálkodj és imádkozz:
 A konyhádra többet hoz.

Jászság.


197.

Magyarország szép haza,
 Hiába oltalmaza
 Annyi kar s kard tégedet,
 Im elvesztéd fényedet!
E nagy változást de nem
 Hittük volna istenem!
 Hogy az Árpád fiai
 Lésznek még más csufjai.
Hol van hol, felelj puha
 Nép, a gyöngy magyar ruha?
 Egy rongy frakért elhányod
 Dicső mentéd, dolmányod.
Régi bőrét most vedli
 Nemzetem, – forhemedli,
 Gérok, spenczel uj bőre,
 Igy áll a szégyenkőre.
Jaj! ha dicső eleink,
 Párduczbőrös őseink,
 Sirjokból kiszállnának,
 Magyart hol találnának?

Jászság.

198.

A nagy ember bámultatik,
 A jó ember csalattatik,
 A rosz ember használtatik,
 Nem mindig csendesen.
Czigánytúl ló cseréltetik,
 Jó énekes heréltetik,
 A katona verettetik,
 Nem mindig rendesen.
A nagy barom esettetik,
 Ló mellette keféltetik,
 Pénz bárkitül szerettetik,
 Nem mindig eszesen.
A jó föld boronáltatik,
 A kis gyerek elaltatik,
 Az ember borotváltatik,
 Nem mindig helyesen.

Nyitra.

199.

Szép a leány ideig,
 Tizennyolcz esztendeig.
 Ékesebb a rózsánál,
 Mindenféle virágnál.
A bajuszos leánytól
 Távozzál mint pokoltól,
 Simát, pirost válaszszál,
 Gyengét, friset hajhászszál.
Ha füstös már pártája,
 Ránczosodik orczája,
 Ezt is csak ugy szeressed,
 Hogy soha se keressed.
Inkább legyen pántlikás,
 Hogy sem boros, pálinkás,
 Dicsérje azt a fonás,
 Aratás és kapálás.

200.

Jobb Mátyás nap után bizni jéghez,
 Mint, kedves hugocskám, kelmetekhez.
 Kend hunczut, ő hunczut, ő keme is,
 A ki kendteknek hisz, hunczut az is.

Hegyalja.

201.

Mit használ a világ,
 Mondd meg, sok kincs jószág?
 Mint a füst és a szél,
 Olly hirtelen elkél.
Mit használ korona,
 Királyi szép pálcza?
 Pálcza, birodalom,
 Elvész, mint hó halom.
Mit az aranyalma,
 Melly sárga, mint szalma?
 Az arany sárga föld,
 Érte magad ne öld.
Mit használ a szépség,
 Angyali ékesség?
 Szépségek elmulnak,
 Rózsák földre hullnak.
Mit használ szép nyakad,
 Kláris szín ajakad?
 Orczádat mit fested?
 Majd földbe lesz tested.
Mit használ a puha
 Bibor, bársony ruha?
 Bibor szin csigavér,
 Ez hát nem sokat ér.
Selyemben, mit használ,
 Tested ha talpig áll?
 Ezt egy féreg fonja,
 Melly szivedet vonja.
Mondd meg hát micsodák,
 Mellyeket a világ
 Illyen nagyra becsült?
 Porból, sárból épült.
Menj el hát rosz világ,
 Nincsen benned jóság,
 Hanem csak mulandó,
 Nincs semmi állandó.
Elég, hogy sokáig
 Vontad szívem máig.
 Közelg a boldogság,
 Örökkévalóság.

Hegyalja.