The Project Gutenberg eBook of Népdalok és mondák (3. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény
Title: Népdalok és mondák (3. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény
Author: János Erdélyi
Release date: May 7, 2012 [eBook #39649]
Most recently updated: July 10, 2025
Language: Hungarian
Credits: Albert László and P. G. Máté
MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
NÉPDALOK ÉS MONDÁK.
HARMADIK KÖTET.
A
KISFALUDY-TÁRSASÁG
MEGBIZÁSÁBUL
SZERKESZTI ÉS KIADJA
ERDÉLYI JÁNOS.
PESTEN,
NYOMATOTT BEIMEL JÓZSEFNÉL.
1848.
ELŐSZÓ.
Midőn a Kisfaludy-Társaság czime és tekintélye alatt megindított Népköltési Gyüjtemény jelen harmadik kötete világ elé megy, be van fejezve az első folyam, vagyis az, melly az időnkénti beküldésekből, ugy a hogy összeállítva, kiadathatott. Ennyi az eredménye néhány év előtti felszólalásunknak; igen elég arra, hogy tanuságot tegyen a népköltészetnek keletéről irodalmunkban; de még mind kevés ama hoszú történeti élethez, mellyet fajunk a négy folyam mellékén századok óta nemzetileg él. Mi van, mi nincs e népi szellemvirágokban, döntse el a kritika, s a közönség biráló véleménye, mert mig ez nem történik, további lépés lehetlen, vagy csömört okozó volna az első hatás kellemes íze után. Részemről, mint e vállalat sürgetője, vagy tán létesítője is, örömmel fordíték reájok minden időt és figyelmet, könnyű szivvel mondván le ama kétes dicsről, mi talán eredeti dolgozatok után jutott volna irodalmi pályámnak, mert használnom kelle az időt, a közönség fogékonyságát, s tömegben adni elé a mit lehetett, hogy kielégíttessék vágyakodása. Tudom, mit s miért tevék. Az én gondolataim az irodalomról nagyobb körüek, mint legtöbb emberé, s ha a népben akarék alapot vetni az irodalmi ösmereteknek, nem annyit tesz, mintha nagy feneket igyekeztem volna terveimnek keriteni, hanem mivel jól tudom, hogy szük alapon nagyság nem emelkedhetik. S ezt tudva, hálás köszönettel tartozom mind azon érdemes ügybarátoknak, kik a Kisfaludy-Társaságot, s általa engemet küldéseikkel gyámolítva, anyagot gyüjtének emez alap lerakásához; miért legyen itt nevök följegyezve, mint munkatársaké, folyó rendben:
- 157. Kelecsényi Pál ujobban Családról, néhány régibb és ujabb dalt és töredéket külde 3. számu gyüjteményben.
- 158. Zerpák Antal, széplaki segéd lelkész 76 dalt.
- 159. Borzi Nagy Iván Váczról több rendbeli régi kéziratu és nyomatott dalokat.
- 160. Karancsvidéki Népdalok (folytatás) Nógrádból, beküldve Hegyessy Sándor által.
- 161. Pécskai és környékebeli dalok, öszveszedve Ruszt Teréz által Arad megyéből.
- 162. Domoszlay György Bécsből, nógrádi, gömöri, honti, borsodi dalok (gyüjteményét engedé át használatul).
- 163. Májer István esztergami tanár által a) veszprém-somlyói 6 népdal. b) Esztergamból, kőhid-gyarmati 18 d. c) Csallóközről, nagypákai 4 d.
- 164. Népdalok. Összegyüjté Galambos István Jász Kis-éren (használatul volt átengedve).
- 165. Henczy József gyüjteménye Sümegről.
- 166. Kelecsényi Pál ujabb (4. számu) gyüjteménye.
- 167. Szvorényi J. több füzetkéből álló küldése Fehérvárról.
- 168. Sopronból Irinyi József.
- 169. Marmaros-Szigetről, Bartók Gábor, oktató, I. II. füzetben mondákat.
- 170. Népdalok második küldeményben. Gyüjté Pesty Frigyes, Temesvárról.
- 171. Machik József, a magyar irodalom tanitója a zágrábi főiskolában, két kötetet.
- 172. Rumy Ágoston beküldé néhai édes atyja Rumy Károly György becses gyüjteményét.
- 173. Mondák, III. küldemény Bartók Gábortól Máramaros-Szigetről.
- 174. Pest megyei Népdalok, Gyüjté Szeberinyi Andor.
- 175. Pesty Frigyes harmad izben Temesvárról.
- 176. Obernyik Károly Népregék czim alatt mondákat.
Fogadják mindnyájan hálámat s köszönetemet becses fáradságaikért. Pesten, marczius 15. 1848.
Erdélyi János.
NÉPDALOK.
SZERELMI DALOK.
1.
Mit nem cselekedném!
Folyó s tenger vizét
Kalánnal kimerném.
Apró gyöngyöt szednék,
Apró gyöngyöt szednék,
Gyöngy koszorút kötnék.
Szeged.
2.
Majd is reggel lesz már,
Fordulj felém babám,
Mert magad maradsz már.
Hamar ne hasadna,
Gyenge szerelmünknek
Vége ne szakadna.
Poharat csinálni,
Mint két igaz szívnek
Egymástól elválni.
Mit nem cselekedném!
Sebes tenger vizét
Kanállal kimerném.
Szeged.
3.
Bácskai menyecske,
Hogy jöttél te ide,
Az idegen földre?
Senki látására,
Barna kis angyalom
Szive szakadtára.
Legény a lányt hivja,
Párját nem találja,
Annak vagyok párja.
Szeged.
4.
Kerti rózsaszálom,
Elmennél-e a kovácshoz,
Az eszemadtához?
Jaj anyám a kovács,
Ollyan mint a rosz bogrács.
Nem megyek én ahhoz.
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a takácshoz,
Az eszemadtához?
Jaj anyám a takács,
Ollyan mint a záptojás.
Nem megyek én ahhoz.
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a Jánoshoz
Az eszemadtához?
Jaj anyám a János,
Valamennyi mind álmos.
Nem megyek én ahhoz.
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a diákhoz
Az eszemadtához?
Jaj anyám a diák,
Ollyan mint a gyöngyvirág.
Elmegyek én ahhoz.
Szeged.
5.
Nem kapok én a paraszton;
Jó az isten, jót ád nekem,
Hej szolgabiró vesz el engem.
Kocsi jöjjön értem, három,
Lovaslegény tizenhárom,
Hej de nem leszel az én párom.
Szeged.
6.
Valamennyi szép leány van, elvitte;
Fogja hát ki mindenki a magáét,
Ne szeresse soha senki, soha senki, a másét.
Egy száraz jegenyefára letette,
Akkor leszek, – édes rózsám, a tied,
Mikor az a jegenyefa, jegenyefa, megered.
Mert ott jártam, a hol nem kellett volna.
Lesz még kedvem, majd elhozza a szélvész,
Füred alatt, Füred alatt, majd kifogja a révész.
Pápa.
7.
Masíroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lány
Megyen a regement után.
Kérdi tőle a kapitány.
Ne kérdje azt hej huj, fő kapitány,
Megyek a szeretőm után.
Nem is legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, hej huj, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja.
Pápa.
8.
Vetek belé piros pünkösti rózsát;
A két szélin piros rózsa nyildogál,
Közepiben barna legény sirdogál.
Ide látszik annak az almafája;
Rá szállott egy fehér galamb bújába,
Kedves babám, itt hagylak nem sokára.
Tisza-Vezseny.
9.
Pávaruhába öltözni,
Szomszéd asszony menye lenni,
A fiának párja lenni!
Tisza-Vezseny.
10.
Hajnalig tart a rózsámtól bucsúzni;
Elbucsúzok, kedves rózsám, örökre;
Nem kacsingatsz világos kék szemembe.
Tisza-Vezseny.
11.
Azzal sem fárasztom pej paripámat,
Van hat ökröm, befogom a szekérbe,
Ugy állok a vizi malom elébe.
Mig én azt jól körül nem igazgatom;
Nem alhatik az én kedves galambom,
Mig én őtet körül nem csókolgatom.
Tisza-Vezseny.
12.
Hogy az én galambom arra jár itatni.
Magát fitogatni, a lovát ugratni.
Piros két orczáját meg lehet csókolni.
Tisza-Vezseny.
13.
Mért nem szeretsz te engemet?
Ha szeretsz is, nem ér semmit,
Nem szeretek már én senkit.
Arczczal borultam a földre,
Még se láttam a kit kéne,
Kit a szivem kedvelene.
Tisza-Vezseny.
14.
Mert megtudják hogy szeretőt tartok,
Rászokott a szemem az intésre,
Gyenge karom az ölelgetésre.
És melléje rozmaringot teszek,
Szagos leszek a merre én járok,
Annál jobban szeretnek a lányok.
Tisza-Vezseny.
15.
Ott látok egy bús fölleget;
Ha Vezseny felé fordulok,
Talpig gyászba beborulok.
De kedves szeretőm voltál!
Azt kivánom hogy az halál
Ragadjon el, ha rád talál.
Csalárd szived nyugszik másnál,
Jobb-e hát más mint én voltam?
Pedig érted majd megholtam.
Hogy egy álnok meg fog csalni,
De megcsalt egy gonosz lélek,
Már ezután mindig félek.
Tisza-Vezseny.
16.
Minden erdő szélin leszáll,
Hát a szegény szolgalegény,
Mikor utra indul szegény?
Búsuljon a kutya többet,
Bolond volnék, ha busulnék,
Ha szeretőd nem tartanék.
Kiért szólt az egész világ.
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elfujja a szél.
Tisza-Vezseny.
17.
Ugy ég a tűz, ha tesznek rá.
Tettek is rá, tesznek is rá,
Ugy-e babám, ne hajtsunk rá.
Ha menyecskére szert tehetsz,
Nem egyébre való a lány,
Csak járatni maga után.
Nem is falu, kibe lány nincs;
Ha leányok nem volnának,
A kutyák sem ugatnának.
Tisza-Vezseny.
18.
Rabod vagyok, mert megfogtál;
De ne ugy bánj mint raboddal,
Hanem ugy mint galamboddal.
Tisza-Vezseny.
19.
Szép a leány, ha szépen felöltözik,
Ha elmegyen a templomba előttem,
A lelkem is majd kirepül belőlem.
Tisza-Vezseny.
20.
Csak a botom a pajtásom,
Minden falu édes hazám,
Minden asszony édes anyám.
Ki szánó szemet vessen rám,
Idegenből lett mostohám,
Az is mindig haragszik rám.
Hogy te tőled meg kell válnom?
Én előttem az csak álom –
Van szeretőm kettő, három.
Tisza-Vezseny.
21.
Az én kedves rózsám rólam gondolkozik:
Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok,
A jó isten tudja mikor szabadúlok.
Mikor kapufélfád piros rózsát terem;
Azt pedig jól tudod, hogy soha sem terem,
Igy hát nem lesz nekem hazajövetelem.
Vagy jobban kivánod csendes halálomat?
Csak azért kivánom csendes halálodat,
Rabsággal töltöd el fiatalságodat.
Tisza-Vezseny.
22.
Ennek a falunak lakosa nem leszek.
Igaz szereteted hamisra ne fordítsd.
Azután elmegyek magam egyedül is.
Tisza-Vezseny.
23.
Búval is terítik az én asztalomat.
Annak oldalára egy keserves jajszót.
Hogy mikor leveszed, hadd jussak eszedbe.
Tisza-Vezseny.
24.
Árkot kellett kendnek itt ugrani, itt ugrani;
Ha a lába ki fog ficzamodni, ficzamodni,
Ki fog kenden, rózsám, szánakozni, szánakozni?
Szánakoznék rózsám, de nem merek, de nem merek,
Barna szeretőm van, attól félek, attól félek.
Tisza-Vezseny.
25.
Köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél;
Arról sem tehetek hogy már megvetettél,
A sok irigy miatt elidegenedtél.
Hogy minden érje meg maga galambjával;
De te meg nem érted, az enyim elvetted,
Verje meg az isten a te álnok szived!
Tisza-Vezseny.
26.
Mert nagy vigyázat van reám;
Ha eljösz is, lassan járjál,
Ablakomon hallgatózzál.
Nem gyémánt, a mi tündöklik,
Nem szeretőd az mindegyik,
A ki szivből hizelkedik.
Hiába taposod a sárt,
Mert én rózsám, gyenge vagyok,
Nem is kendhez való vagyok.
Tisza-Vezseny.
27.
Sirva mégy el kapum előtt,
Megöleled kapufáját,
Ugy siratod a gazdáját!
Nem vigyázlak mint ezelőtt.
Szólok hozzád egy vagy kettőt,
De azt sem ugy mint ezelőtt.
Nem kérdik hogy ki lánya vagy;
Ha kérdik is, csak azt kérdik,
Hány szeretőd lesz még őszig?
Szeretőt is tarthatsz tőlem;
Meg is csókolhatd én tőlem,
Szemedre sem vetem, szivem.
Tisza-Vezseny.
28.
De szépen szól a kis madár a réten, a réten,
Szállj le, szállj le te kis madár, a földre,
Vidd el az én levelemet messzire.
Abba van az én galambom rabságba, rabságba,
Irok neki vigasztaló levelet,
Én is elmék, kedves babám, ha lehet!
Esztendőre biztat kedves galambom, galambom,
Esztendőrül esztendőre angyalom,
Áldjon meg a jó isten, azt kivánom.
Tisza-Vezseny.
29.
Mikor viszik más faluba;
Sirhat is az, mert van miért,
Az ő szülötte földeért.
Kinek katona a fia,
De még jobban az az anya,
Kinek eladó a lánya.
Tisza-Vezseny.
30.
Fáradoztam tizenhárom határon;
Hol erdőben, hol mezőben, hol sáron;
Nem hagylak el, mig élek a világon.
Jaj de igaz szivű leány vagyok én,
Álnoksággal megcsaltad a szivemet,
A jó isten ugy áldjon meg tégedet.
Hogy az ut előtted rózsává váljon,
Még a fű is édes almát teremjen,
Az én szivem téged el ne felejtsen!
Tisza-Vezseny.
31.
Nem lesz az mindig igy,
Ki megszomorított,
Meg is vigasztal még.
Szabadulást várok;
A jó isten tudja,
Mikor szabadúlok.
Csak tied is lennék,
Virágos kertedbe
Gyomlálód lehetnék.
Mert nekem nem kellesz,
Elmult az az idő,
Mellyben voltál kedves.
Föld hátát taposom,
Emlékezetedet
Könnyeimmel mosom.
Szivemet gyötreni,
Még a halál sem fog
Onnét kitörleni.
Azt fogadtam ma is,
Hogy téged szeretlek
A koporsómban is.
Bereg-Szabolcs.
32.
Soha vissza ne nézz,
Talán a szivednek
Nem lesz ollyan nehéz.
Visszatekintettem,
Szomoru szivemnek
Nagyobb bút szereztem.
Ugyan hol lellek fel?
Kősziklán nem termesz,
A mezőn sem vetnek.
Mint búzát lehetne,
Sok nyalka urficska
Szántó vető lenne.
Bereg-Szabolcs.
33.
Ül a madár egy zöld ágon,
Tőrt vetettem a lábára,
De elrepült nem sokára.
Tied vagyok, te légy hivem,
Siess vissza kebelembe,
Mert visellek hiv szivembe.
Csak a szive meg ne hüljön,
Hogy tavaszra visszatérjen,
Szivem czélját úgy elérjem.
Szeretni nagy gyönyörűség.
Mert a ki szeret, kétszer él;
Jaj de minden irigytől fél.
Tőled, kincsem, meg nem válok.
Én is ollyan barna vagyok,
Épen hozzád való vagyok.
Szabolcs-Bereg.
34.
Evező nélkül valóra, hajóra.
Magam vagyok evezője,
Barna rózsám szeretője, haja ha.
Mert sok ölfát kell ott vágni, haja ha!
Ha elvágom a lábomat,
Nem láthatom galambomat, haja ha!
Az én rózsám kalapjára, haja ha!
Azért esik karikára,
Hogy én vagyok a rózsája, haja ha!
Ne kapj rózsám, a nemesen, haja ha!
Inkább kapjál a paraszton,
A kupeczes kalaposon, haja ha!
Lobogós ing, gatya rajta, haja ha!
Érte mennék, eső esik,
Majd szégyenli, ha elesik, haja ha!
Tiszahát.
35.
Mint a levágott fát a szú;
Engem ugyan megemésztett
A titkon való szeretet.
Nem mindenkor világosan.
A ki szeret világosan,
Szenvedi gyalázatosan.
Nem kell annak semmi dolog.
Engem a szerelem fogott,
Kell a kutyának a dolog.
Tiszahát.
36.
Keservesen sír az árva,
Bár csak isten adta volna,
Hogy egy árva se lett volna.
Szembe jött rám az én hugom,
Nem a hugom: a galambom,
Kinek orczáját csókolom.
Melly madár nem tud repülni,
Az a legény házasodni,
Ki csak most tanul szeretni.
Mi nálunk a lányok kényes,
Nappal a legényt megszólja,
Estve pedig megcsókolja.
Szabad világomat érnem,
Hozd fel a régi napomat,
Add vissza a galambomat.
Tiszahát.
37.
Ha szépen felárad a partjába,
Ha megfujja záporeső szele,
Vajjon, rózsám, jutok-e eszedbe?
Mikor bú száll szomorú szivedre,
Szállott már egy, rózsám, az enyimre,
Szálljon másik párja a tiedre.
Rajta sétál a rózsám mindennap.
Ha feltekint seprett udvarára,
Hull a könyü piros orczájára.
Ha nem szeretsz, ne biztasd szivemet.
Ha nem szeretsz galambom, hagyj abba,
Mert nem varrtak engem a nyakadba.
Megizenem az én édesemnek.
Hogy lássa meg hideg tetememet;
Ugy tegyetek a sirba engemet.
Ugyan ki ne szánná meg rózsáját,
Mikor előtte a sirba teszik,
A szivére olly nagy bánat esik!
Tiszahát.
38.
Csak az uton csendesen,
Ott sem áll meg a szemem,
Csak az én édesemen.
Mi van a kiskertedben,
Apró virág, viola,
Tied leszek valaha.
Tiszahát.
39.
Huzd rá czigány, hadd kopjék.
Kicsi nekem ez a ház,
Majd kirugom a padlást.
Te vagy az én orvosom.
Beteg szivem igen fáj,
Orvosa az édes száj.
Adjál csókot, galambom,
Mert a kezem ugy is már
Csak te véled leszen pár.
Háljunk itt az éjtszaka;
Ha megfázol, tubiczám,
Majd betakar bő gubám.
Erdély.
40.
Vajjon hová megyünk rajta?
A kő hidról nagy utczára,
Onnan Kis Pál udvarára.
Irás után nyolcz párnája,
Kék asztala, zöld abrosza:
Vajjon ki koczkázik rajta?
Erdély.
41.
Ott a világ közepe;
Ott árulják a rózsát,
Köss belőle bokrétát.
Erdély.
43.
Ne nézz rózsám a diákra, haj, haj;
Mert a diák el nem veszen,
Utoljára csuffá teszen.
Hajja huj!
Erdély.
44.
Nagy hire van a szép lánynak.
Ugy folyik annak a hire,
Mint Dunába Garam vize.
Bars.