The Project Gutenberg eBook of Népdalok és mondák (3. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this ebook or online
at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States,
you will have to check the laws of the country where you are located
before using this eBook.
Title: Népdalok és mondák (3. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény
Author: János Erdélyi
Release date: May 7, 2012 [eBook #39649]
Most recently updated: July 10, 2025
Language: Hungarian
Credits: Albert László and P. G. Máté
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NÉPDALOK ÉS MONDÁK (3. KÖTET); MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY ***
MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
NÉPDALOK ÉS MONDÁK.
HARMADIK KÖTET.
A
KISFALUDY-TÁRSASÁG
MEGBIZÁSÁBUL
SZERKESZTI ÉS KIADJA
ERDÉLYI JÁNOS.
PESTEN,
NYOMATOTT BEIMEL JÓZSEFNÉL.
1848.
ELŐSZÓ.
Midőn a Kisfaludy-Társaság czime és tekintélye alatt megindított Népköltési Gyüjtemény jelen harmadik kötete világ elé megy, be van fejezve az első folyam, vagyis az, melly az időnkénti beküldésekből, ugy a hogy összeállítva, kiadathatott. Ennyi az eredménye néhány év előtti felszólalásunknak; igen elég arra, hogy tanuságot tegyen a népköltészetnek keletéről irodalmunkban; de még mind kevés ama hoszú történeti élethez, mellyet fajunk a négy folyam mellékén századok óta nemzetileg él. Mi van, mi nincs e népi szellemvirágokban, döntse el a kritika, s a közönség biráló véleménye, mert mig ez nem történik, további lépés lehetlen, vagy csömört okozó volna az első hatás kellemes íze után. Részemről, mint e vállalat sürgetője, vagy tán létesítője is, örömmel fordíték reájok minden időt és figyelmet, könnyű szivvel mondván le ama kétes dicsről, mi talán eredeti dolgozatok után jutott volna irodalmi pályámnak, mert használnom kelle az időt, a közönség fogékonyságát, s tömegben adni elé a mit lehetett, hogy kielégíttessék vágyakodása. Tudom, mit s miért tevék. Az én gondolataim az irodalomról nagyobb körüek, mint legtöbb emberé, s ha a népben akarék alapot vetni az irodalmi ösmereteknek, nem annyit tesz, mintha nagy feneket igyekeztem volna terveimnek keriteni, hanem mivel jól tudom, hogy szük alapon nagyság nem emelkedhetik. S ezt tudva, hálás köszönettel tartozom mind azon érdemes ügybarátoknak, kik a Kisfaludy-Társaságot, s általa engemet küldéseikkel gyámolítva, anyagot gyüjtének emez alap lerakásához; miért legyen itt nevök följegyezve, mint munkatársaké, folyó rendben:
- 157. Kelecsényi Pál ujobban Családról, néhány régibb és ujabb dalt és töredéket külde 3. számu gyüjteményben.
- 158. Zerpák Antal, széplaki segéd lelkész 76 dalt.
- 159. Borzi Nagy Iván Váczról több rendbeli régi kéziratu és nyomatott dalokat.
- 160. Karancsvidéki Népdalok (folytatás) Nógrádból, beküldve Hegyessy Sándor által.
- 161. Pécskai és környékebeli dalok, öszveszedve Ruszt Teréz által Arad megyéből.
- 162. Domoszlay György Bécsből, nógrádi, gömöri, honti, borsodi dalok (gyüjteményét engedé át használatul).
- 163. Májer István esztergami tanár által a) veszprém-somlyói 6 népdal. b) Esztergamból, kőhid-gyarmati 18 d. c) Csallóközről, nagypákai 4 d.
- 164. Népdalok. Összegyüjté Galambos István Jász Kis-éren (használatul volt átengedve).
- 165. Henczy József gyüjteménye Sümegről.
- 166. Kelecsényi Pál ujabb (4. számu) gyüjteménye.
- 167. Szvorényi J. több füzetkéből álló küldése Fehérvárról.
- 168. Sopronból Irinyi József.
- 169. Marmaros-Szigetről, Bartók Gábor, oktató, I. II. füzetben mondákat.
- 170. Népdalok második küldeményben. Gyüjté Pesty Frigyes, Temesvárról.
- 171. Machik József, a magyar irodalom tanitója a zágrábi főiskolában, két kötetet.
- 172. Rumy Ágoston beküldé néhai édes atyja Rumy Károly György becses gyüjteményét.
- 173. Mondák, III. küldemény Bartók Gábortól Máramaros-Szigetről.
- 174. Pest megyei Népdalok, Gyüjté Szeberinyi Andor.
- 175. Pesty Frigyes harmad izben Temesvárról.
- 176. Obernyik Károly Népregék czim alatt mondákat.
Fogadják mindnyájan hálámat s köszönetemet becses fáradságaikért. Pesten, marczius 15. 1848.
Erdélyi János.
NÉPDALOK.
SZERELMI DALOK.
1.
Babám szerelmiért
Mit nem cselekedném!
Folyó s tenger vizét
Kalánnal kimerném.
Mit nem cselekedném!
Folyó s tenger vizét
Kalánnal kimerném.
Annak fenekéről
Apró gyöngyöt szednék,
Apró gyöngyöt szednék,
Gyöngy koszorút kötnék.
Apró gyöngyöt szednék,
Apró gyöngyöt szednék,
Gyöngy koszorút kötnék.
Szeged.
2.
Szólnak a
kakasok,
Majd is reggel lesz már,
Fordulj felém babám,
Mert magad maradsz már.
Majd is reggel lesz már,
Fordulj felém babám,
Mert magad maradsz már.
Bár csak az a
hajnal
Hamar ne hasadna,
Gyenge szerelmünknek
Vége ne szakadna.
Hamar ne hasadna,
Gyenge szerelmünknek
Vége ne szakadna.
Könnyebb
kősziklából
Poharat csinálni,
Mint két igaz szívnek
Egymástól elválni.
Poharat csinálni,
Mint két igaz szívnek
Egymástól elválni.
Babám szerelmiért
Mit nem cselekedném!
Sebes tenger vizét
Kanállal kimerném.
Mit nem cselekedném!
Sebes tenger vizét
Kanállal kimerném.
Szeged.
3.
Hosszú farkú
fecske,
Bácskai menyecske,
Hogy jöttél te ide,
Az idegen földre?
Bácskai menyecske,
Hogy jöttél te ide,
Az idegen földre?
Nem jöttem én ide
Senki látására,
Barna kis angyalom
Szive szakadtára.
Senki látására,
Barna kis angyalom
Szive szakadtára.
A másik faluba
Legény a lányt hivja,
Párját nem találja,
Annak vagyok párja.
Legény a lányt hivja,
Párját nem találja,
Annak vagyok párja.
Szeged.
4.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom,
Kerti rózsaszálom,
Elmennél-e a kovácshoz,
Az eszemadtához?
Jaj anyám a kovács,
Ollyan mint a rosz bogrács.
Nem megyek én ahhoz.
Kerti rózsaszálom,
Elmennél-e a kovácshoz,
Az eszemadtához?
Jaj anyám a kovács,
Ollyan mint a rosz bogrács.
Nem megyek én ahhoz.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom,
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a takácshoz,
Az eszemadtához?
Jaj anyám a takács,
Ollyan mint a záptojás.
Nem megyek én ahhoz.
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a takácshoz,
Az eszemadtához?
Jaj anyám a takács,
Ollyan mint a záptojás.
Nem megyek én ahhoz.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom,
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a Jánoshoz
Az eszemadtához?
Jaj anyám a János,
Valamennyi mind álmos.
Nem megyek én ahhoz.
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a Jánoshoz
Az eszemadtához?
Jaj anyám a János,
Valamennyi mind álmos.
Nem megyek én ahhoz.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a diákhoz
Az eszemadtához?
Jaj anyám a diák,
Ollyan mint a gyöngyvirág.
Elmegyek én ahhoz.
Kerti rózsaszálom!
Elmennél-e a diákhoz
Az eszemadtához?
Jaj anyám a diák,
Ollyan mint a gyöngyvirág.
Elmegyek én ahhoz.
Szeged.
5.
Esik eső a
haraszton,
Nem kapok én a paraszton;
Jó az isten, jót ád nekem,
Hej szolgabiró vesz el engem.
Nem kapok én a paraszton;
Jó az isten, jót ád nekem,
Hej szolgabiró vesz el engem.
Én ezután már nem
bánom,
Kocsi jöjjön értem, három,
Lovaslegény tizenhárom,
Hej de nem leszel az én párom.
Kocsi jöjjön értem, három,
Lovaslegény tizenhárom,
Hej de nem leszel az én párom.
Szeged.
6.
Kiöntött a Duna vize
meszszire
Valamennyi szép leány van, elvitte;
Fogja hát ki mindenki a magáét,
Ne szeresse soha senki, soha senki, a másét.
Valamennyi szép leány van, elvitte;
Fogja hát ki mindenki a magáét,
Ne szeresse soha senki, soha senki, a másét.
Nincsen kedvem, mert elvitte a
fecske,
Egy száraz jegenyefára letette,
Akkor leszek, – édes rózsám, a tied,
Mikor az a jegenyefa, jegenyefa, megered.
Egy száraz jegenyefára letette,
Akkor leszek, – édes rózsám, a tied,
Mikor az a jegenyefa, jegenyefa, megered.
Nincsen kedvem, mert elvitte a
gólya,
Mert ott jártam, a hol nem kellett volna.
Lesz még kedvem, majd elhozza a szélvész,
Füred alatt, Füred alatt, majd kifogja a révész.
Mert ott jártam, a hol nem kellett volna.
Lesz még kedvem, majd elhozza a szélvész,
Füred alatt, Füred alatt, majd kifogja a révész.
Pápa.
7.
Söprik a füredi
utczát,
Masíroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lány
Megyen a regement után.
Masíroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lány
Megyen a regement után.
Hová hová, barna kis
lány?
Kérdi tőle a kapitány.
Ne kérdje azt hej huj, fő kapitány,
Megyek a szeretőm után.
Kérdi tőle a kapitány.
Ne kérdje azt hej huj, fő kapitány,
Megyek a szeretőm után.
Nem is leány, ki nem
barna;
Nem is legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, hej huj, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja.
Nem is legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, hej huj, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja.
Pápa.
8.
Fölszántottam a kőrösi nagy
utczát,
Vetek belé piros pünkösti rózsát;
A két szélin piros rózsa nyildogál,
Közepiben barna legény sirdogál.
Vetek belé piros pünkösti rózsát;
A két szélin piros rózsa nyildogál,
Közepiben barna legény sirdogál.
Nem meszsze van az én rózsám
tanyája,
Ide látszik annak az almafája;
Rá szállott egy fehér galamb bújába,
Kedves babám, itt hagylak nem sokára.
Ide látszik annak az almafája;
Rá szállott egy fehér galamb bújába,
Kedves babám, itt hagylak nem sokára.
Tisza-Vezseny.
9.
Szeretnék én páva
lenni,
Pávaruhába öltözni,
Szomszéd asszony menye lenni,
A fiának párja lenni!
Pávaruhába öltözni,
Szomszéd asszony menye lenni,
A fiának párja lenni!
Tisza-Vezseny.
10.
Estve kezdem pej paripám
nyergelni,
Hajnalig tart a rózsámtól bucsúzni;
Elbucsúzok, kedves rózsám, örökre;
Nem kacsingatsz világos kék szemembe.
Hajnalig tart a rózsámtól bucsúzni;
Elbucsúzok, kedves rózsám, örökre;
Nem kacsingatsz világos kék szemembe.
Tisza-Vezseny.
11.
Vizi malom, őröld meg a
buzámat,
Azzal sem fárasztom pej paripámat,
Van hat ökröm, befogom a szekérbe,
Ugy állok a vizi malom elébe.
Azzal sem fárasztom pej paripámat,
Van hat ökröm, befogom a szekérbe,
Ugy állok a vizi malom elébe.
Nem forog már a jászkiséri
malom,
Mig én azt jól körül nem igazgatom;
Nem alhatik az én kedves galambom,
Mig én őtet körül nem csókolgatom.
Mig én azt jól körül nem igazgatom;
Nem alhatik az én kedves galambom,
Mig én őtet körül nem csókolgatom.
Tisza-Vezseny.
12.
Csak azért szeretek falu végin
lakni,
Hogy az én galambom arra jár itatni.
Hogy az én galambom arra jár itatni.
Arra jár itatni, magát
fitogatni,
Magát fitogatni, a lovát ugratni.
Magát fitogatni, a lovát ugratni.
Mig a lova iszik, lehet vele
szólni,
Piros két orczáját meg lehet csókolni.
Piros két orczáját meg lehet csókolni.
Tisza-Vezseny.
13.
Eszem a te
istenedet,
Mért nem szeretsz te engemet?
Ha szeretsz is, nem ér semmit,
Nem szeretek már én senkit.
Mért nem szeretsz te engemet?
Ha szeretsz is, nem ér semmit,
Nem szeretek már én senkit.
Kimentem én a kis
kertbe,
Arczczal borultam a földre,
Még se láttam a kit kéne,
Kit a szivem kedvelene.
Arczczal borultam a földre,
Még se láttam a kit kéne,
Kit a szivem kedvelene.
Tisza-Vezseny.
14.
Már én többet éjtszaka nem
járok,
Mert megtudják hogy szeretőt tartok,
Rászokott a szemem az intésre,
Gyenge karom az ölelgetésre.
Mert megtudják hogy szeretőt tartok,
Rászokott a szemem az intésre,
Gyenge karom az ölelgetésre.
Már ezután kis kalapot
veszek,
És melléje rozmaringot teszek,
Szagos leszek a merre én járok,
Annál jobban szeretnek a lányok.
És melléje rozmaringot teszek,
Szagos leszek a merre én járok,
Annál jobban szeretnek a lányok.
Tisza-Vezseny.
15.
Vezseny felé látok
eget,
Ott látok egy bús fölleget;
Ha Vezseny felé fordulok,
Talpig gyászba beborulok.
Ott látok egy bús fölleget;
Ha Vezseny felé fordulok,
Talpig gyászba beborulok.
Álnok hitü, de
megcsaltál,
De kedves szeretőm voltál!
Azt kivánom hogy az halál
Ragadjon el, ha rád talál.
De kedves szeretőm voltál!
Azt kivánom hogy az halál
Ragadjon el, ha rád talál.
Eddig rózsám, enyém
voltál
Csalárd szived nyugszik másnál,
Jobb-e hát más mint én voltam?
Pedig érted majd megholtam.
Csalárd szived nyugszik másnál,
Jobb-e hát más mint én voltam?
Pedig érted majd megholtam.
Nem tudtam volna
gondolni
Hogy egy álnok meg fog csalni,
De megcsalt egy gonosz lélek,
Már ezután mindig félek.
Hogy egy álnok meg fog csalni,
De megcsalt egy gonosz lélek,
Már ezután mindig félek.
Tisza-Vezseny.
16.
Búsul a gerlicze
madár,
Minden erdő szélin leszáll,
Hát a szegény szolgalegény,
Mikor utra indul szegény?
Minden erdő szélin leszáll,
Hát a szegény szolgalegény,
Mikor utra indul szegény?
Búsuljon már, ki nem
élhet,
Búsuljon a kutya többet,
Bolond volnék, ha busulnék,
Ha szeretőd nem tartanék.
Búsuljon a kutya többet,
Bolond volnék, ha busulnék,
Ha szeretőd nem tartanék.
Tartottam is egy kis
barnát,
Kiért szólt az egész világ.
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elfujja a szél.
Kiért szólt az egész világ.
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elfujja a szél.
Tisza-Vezseny.
17.
Szól a világ mit hajtok
rá,
Ugy ég a tűz, ha tesznek rá.
Tettek is rá, tesznek is rá,
Ugy-e babám, ne hajtsunk rá.
Ugy ég a tűz, ha tesznek rá.
Tettek is rá, tesznek is rá,
Ugy-e babám, ne hajtsunk rá.
Megmondtam, hogy lányt ne
szeress,
Ha menyecskére szert tehetsz,
Nem egyébre való a lány,
Csak járatni maga után.
Ha menyecskére szert tehetsz,
Nem egyébre való a lány,
Csak járatni maga után.
Nem is erdő, kibe fa
nincs,
Nem is falu, kibe lány nincs;
Ha leányok nem volnának,
A kutyák sem ugatnának.
Nem is falu, kibe lány nincs;
Ha leányok nem volnának,
A kutyák sem ugatnának.
Tisza-Vezseny.
18.
Kékellik a
liliomszál,
Rabod vagyok, mert megfogtál;
De ne ugy bánj mint raboddal,
Hanem ugy mint galamboddal.
Rabod vagyok, mert megfogtál;
De ne ugy bánj mint raboddal,
Hanem ugy mint galamboddal.
Tisza-Vezseny.
19.
Szép a csikó, ha szépen
fölnyergelik,
Szép a leány, ha szépen felöltözik,
Ha elmegyen a templomba előttem,
A lelkem is majd kirepül belőlem.
Szép a leány, ha szépen felöltözik,
Ha elmegyen a templomba előttem,
A lelkem is majd kirepül belőlem.
Tisza-Vezseny.
20.
Minden bokor a
szállásom,
Csak a botom a pajtásom,
Minden falu édes hazám,
Minden asszony édes anyám.
Csak a botom a pajtásom,
Minden falu édes hazám,
Minden asszony édes anyám.
Nincsen nekem édes
anyám,
Ki szánó szemet vessen rám,
Idegenből lett mostohám,
Az is mindig haragszik rám.
Ki szánó szemet vessen rám,
Idegenből lett mostohám,
Az is mindig haragszik rám.
Azt gondolod, rózsám,
bánom,
Hogy te tőled meg kell válnom?
Én előttem az csak álom –
Van szeretőm kettő, három.
Hogy te tőled meg kell válnom?
Én előttem az csak álom –
Van szeretőm kettő, három.
Tisza-Vezseny.
21.
Egerben a fűszál mind bánatnak
hajlik,
Az én kedves rózsám rólam gondolkozik:
Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok,
A jó isten tudja mikor szabadúlok.
Az én kedves rózsám rólam gondolkozik:
Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok,
A jó isten tudja mikor szabadúlok.
Akkor leszen, rózsám,
hazajövetelem,
Mikor kapufélfád piros rózsát terem;
Azt pedig jól tudod, hogy soha sem terem,
Igy hát nem lesz nekem hazajövetelem.
Mikor kapufélfád piros rózsát terem;
Azt pedig jól tudod, hogy soha sem terem,
Igy hát nem lesz nekem hazajövetelem.
Kivánod-e rózsám,
szabadulásomat?
Vagy jobban kivánod csendes halálomat?
Csak azért kivánom csendes halálodat,
Rabsággal töltöd el fiatalságodat.
Vagy jobban kivánod csendes halálomat?
Csak azért kivánom csendes halálodat,
Rabsággal töltöd el fiatalságodat.
Tisza-Vezseny.
22.
Elmengyek, elmengyek, messze
földre mengyek,
Ennek a falunak lakosa nem leszek.
Ennek a falunak lakosa nem leszek.
Ha elmégy, ha elmégy, csak
hozzám igaz légy,
Igaz szereteted hamisra ne fordítsd.
Igaz szereteted hamisra ne fordítsd.
Kisérj el galambom, csak a
kapuig is
Azután elmegyek magam egyedül is.
Azután elmegyek magam egyedül is.
Tisza-Vezseny.
23.
Búval és bánattal élem
világomat,
Búval is terítik az én asztalomat.
Búval is terítik az én asztalomat.
Ha nem szeretsz rózsám,
csináltass koporsót,
Annak oldalára egy keserves jajszót.
Annak oldalára egy keserves jajszót.
Ird fel a nevemet kalapod
szélire,
Hogy mikor leveszed, hadd jussak eszedbe.
Hogy mikor leveszed, hadd jussak eszedbe.
Tisza-Vezseny.
24.
Hogy tudott kend, rózsám, ide
jönni, ide jönni,
Árkot kellett kendnek itt ugrani, itt ugrani;
Ha a lába ki fog ficzamodni, ficzamodni,
Ki fog kenden, rózsám, szánakozni, szánakozni?
Szánakoznék rózsám, de nem merek, de nem merek,
Barna szeretőm van, attól félek, attól félek.
Árkot kellett kendnek itt ugrani, itt ugrani;
Ha a lába ki fog ficzamodni, ficzamodni,
Ki fog kenden, rózsám, szánakozni, szánakozni?
Szánakoznék rózsám, de nem merek, de nem merek,
Barna szeretőm van, attól félek, attól félek.
Tisza-Vezseny.
25.
Fekete pántlikám fujdogálja a
szél,
Köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél;
Arról sem tehetek hogy már megvetettél,
A sok irigy miatt elidegenedtél.
Köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél;
Arról sem tehetek hogy már megvetettél,
A sok irigy miatt elidegenedtél.
Az igaz szeretet azt hozza
magával,
Hogy minden érje meg maga galambjával;
De te meg nem érted, az enyim elvetted,
Verje meg az isten a te álnok szived!
Hogy minden érje meg maga galambjával;
De te meg nem érted, az enyim elvetted,
Verje meg az isten a te álnok szived!
Tisza-Vezseny.
26.
Este későn ne járj
hozzám,
Mert nagy vigyázat van reám;
Ha eljösz is, lassan járjál,
Ablakomon hallgatózzál.
Mert nagy vigyázat van reám;
Ha eljösz is, lassan járjál,
Ablakomon hallgatózzál.
Nem mind arany, a mi
fénylik
Nem gyémánt, a mi tündöklik,
Nem szeretőd az mindegyik,
A ki szivből hizelkedik.
Nem gyémánt, a mi tündöklik,
Nem szeretőd az mindegyik,
A ki szivből hizelkedik.
Hiába kelsz, hiába
jársz,
Hiába taposod a sárt,
Mert én rózsám, gyenge vagyok,
Nem is kendhez való vagyok.
Hiába taposod a sárt,
Mert én rózsám, gyenge vagyok,
Nem is kendhez való vagyok.
Tisza-Vezseny.
27.
Megérem még azt az
időt,
Sirva mégy el kapum előtt,
Megöleled kapufáját,
Ugy siratod a gazdáját!
Sirva mégy el kapum előtt,
Megöleled kapufáját,
Ugy siratod a gazdáját!
Elmehetsz már házam
előtt,
Nem vigyázlak mint ezelőtt.
Szólok hozzád egy vagy kettőt,
De azt sem ugy mint ezelőtt.
Nem vigyázlak mint ezelőtt.
Szólok hozzád egy vagy kettőt,
De azt sem ugy mint ezelőtt.
Elmehetsz már a kert
alatt,
Nem kérdik hogy ki lánya vagy;
Ha kérdik is, csak azt kérdik,
Hány szeretőd lesz még őszig?
Nem kérdik hogy ki lánya vagy;
Ha kérdik is, csak azt kérdik,
Hány szeretőd lesz még őszig?
Elmehetsz már én
előttem,
Szeretőt is tarthatsz tőlem;
Meg is csókolhatd én tőlem,
Szemedre sem vetem, szivem.
Szeretőt is tarthatsz tőlem;
Meg is csókolhatd én tőlem,
Szemedre sem vetem, szivem.
Tisza-Vezseny.
28.
De szépen megy a hajó a vizen,
a vizen,
De szépen szól a kis madár a réten, a réten,
Szállj le, szállj le te kis madár, a földre,
Vidd el az én levelemet messzire.
De szépen szól a kis madár a réten, a réten,
Szállj le, szállj le te kis madár, a földre,
Vidd el az én levelemet messzire.
Makó alatt van egy kis ház
magába, magába,
Abba van az én galambom rabságba, rabságba,
Irok neki vigasztaló levelet,
Én is elmék, kedves babám, ha lehet!
Abba van az én galambom rabságba, rabságba,
Irok neki vigasztaló levelet,
Én is elmék, kedves babám, ha lehet!
Szépen szól a kolozsvári
czimbalom, czimbalom,
Esztendőre biztat kedves galambom, galambom,
Esztendőrül esztendőre angyalom,
Áldjon meg a jó isten, azt kivánom.
Esztendőre biztat kedves galambom, galambom,
Esztendőrül esztendőre angyalom,
Áldjon meg a jó isten, azt kivánom.
Tisza-Vezseny.
29.
Sír a leány a
kocsiba,
Mikor viszik más faluba;
Sirhat is az, mert van miért,
Az ő szülötte földeért.
Mikor viszik más faluba;
Sirhat is az, mert van miért,
Az ő szülötte földeért.
Sirhat az az édes
anya,
Kinek katona a fia,
De még jobban az az anya,
Kinek eladó a lánya.
Kinek katona a fia,
De még jobban az az anya,
Kinek eladó a lánya.
Tisza-Vezseny.
30.
Szerettelek, kedves babám, a
nyáron,
Fáradoztam tizenhárom határon;
Hol erdőben, hol mezőben, hol sáron;
Nem hagylak el, mig élek a világon.
Fáradoztam tizenhárom határon;
Hol erdőben, hol mezőben, hol sáron;
Nem hagylak el, mig élek a világon.
Kedves babám, ha azt tudnád, a
mit én,
Jaj de igaz szivű leány vagyok én,
Álnoksággal megcsaltad a szivemet,
A jó isten ugy áldjon meg tégedet.
Jaj de igaz szivű leány vagyok én,
Álnoksággal megcsaltad a szivemet,
A jó isten ugy áldjon meg tégedet.
Már ha elmégy, kedves babám,
kivánom
Hogy az ut előtted rózsává váljon,
Még a fű is édes almát teremjen,
Az én szivem téged el ne felejtsen!
Hogy az ut előtted rózsává váljon,
Még a fű is édes almát teremjen,
Az én szivem téged el ne felejtsen!
Tisza-Vezseny.
31.
Ne szomorkodj, légy
vig,
Nem lesz az mindig igy,
Ki megszomorított,
Meg is vigasztal még.
Nem lesz az mindig igy,
Ki megszomorított,
Meg is vigasztal még.
Rab vagyok, rab
vagyok,
Szabadulást várok;
A jó isten tudja,
Mikor szabadúlok.
Szabadulást várok;
A jó isten tudja,
Mikor szabadúlok.
Ha rabot volnék
is,
Csak tied is lennék,
Virágos kertedbe
Gyomlálód lehetnék.
Csak tied is lennék,
Virágos kertedbe
Gyomlálód lehetnék.
Ne szeress, ne
szeress,
Mert nekem nem kellesz,
Elmult az az idő,
Mellyben voltál kedves.
Mert nekem nem kellesz,
Elmult az az idő,
Mellyben voltál kedves.
Mig ezt az
unalmas
Föld hátát taposom,
Emlékezetedet
Könnyeimmel mosom.
Föld hátát taposom,
Emlékezetedet
Könnyeimmel mosom.
Ha megszünik a bú
Szivemet gyötreni,
Még a halál sem fog
Onnét kitörleni.
Szivemet gyötreni,
Még a halál sem fog
Onnét kitörleni.
A mit én
mondottam,
Azt fogadtam ma is,
Hogy téged szeretlek
A koporsómban is.
Azt fogadtam ma is,
Hogy téged szeretlek
A koporsómban is.
Bereg-Szabolcs.
32.
Ha Petriből
elmégysz,
Soha vissza ne nézz,
Talán a szivednek
Nem lesz ollyan nehéz.
Soha vissza ne nézz,
Talán a szivednek
Nem lesz ollyan nehéz.
Petriből
elmentem,
Visszatekintettem,
Szomoru szivemnek
Nagyobb bút szereztem.
Visszatekintettem,
Szomoru szivemnek
Nagyobb bút szereztem.
Szerelem,
szerelem!
Ugyan hol lellek fel?
Kősziklán nem termesz,
A mezőn sem vetnek.
Ugyan hol lellek fel?
Kősziklán nem termesz,
A mezőn sem vetnek.
Ha a mezőn vetni,
Mint búzát lehetne,
Sok nyalka urficska
Szántó vető lenne.
Mint búzát lehetne,
Sok nyalka urficska
Szántó vető lenne.
Bereg-Szabolcs.
33.
Túl a hegyen,
Tótországon
Ül a madár egy zöld ágon,
Tőrt vetettem a lábára,
De elrepült nem sokára.
Ül a madár egy zöld ágon,
Tőrt vetettem a lábára,
De elrepült nem sokára.
Repdess madár, repdess
szivem,
Tied vagyok, te légy hivem,
Siess vissza kebelembe,
Mert visellek hiv szivembe.
Tied vagyok, te légy hivem,
Siess vissza kebelembe,
Mert visellek hiv szivembe.
Im ha elszállt, hadd
repüljön,
Csak a szive meg ne hüljön,
Hogy tavaszra visszatérjen,
Szivem czélját úgy elérjem.
Csak a szive meg ne hüljön,
Hogy tavaszra visszatérjen,
Szivem czélját úgy elérjem.
Csak ne volna az
irigység!
Szeretni nagy gyönyörűség.
Mert a ki szeret, kétszer él;
Jaj de minden irigytől fél.
Szeretni nagy gyönyörűség.
Mert a ki szeret, kétszer él;
Jaj de minden irigytől fél.
Akár élek, akár
halok
Tőled, kincsem, meg nem válok.
Én is ollyan barna vagyok,
Épen hozzád való vagyok.
Tőled, kincsem, meg nem válok.
Én is ollyan barna vagyok,
Épen hozzád való vagyok.
Szabolcs-Bereg.
34.
Most akadtam egy hajóra, de
jóra,
Evező nélkül valóra, hajóra.
Magam vagyok evezője,
Barna rózsám szeretője, haja ha.
Evező nélkül valóra, hajóra.
Magam vagyok evezője,
Barna rózsám szeretője, haja ha.
Nem jó erdős helyen lakni,
haja ha!
Mert sok ölfát kell ott vágni, haja ha!
Ha elvágom a lábomat,
Nem láthatom galambomat, haja ha!
Mert sok ölfát kell ott vágni, haja ha!
Ha elvágom a lábomat,
Nem láthatom galambomat, haja ha!
Esik eső karikára, haja
ha!
Az én rózsám kalapjára, haja ha!
Azért esik karikára,
Hogy én vagyok a rózsája, haja ha!
Az én rózsám kalapjára, haja ha!
Azért esik karikára,
Hogy én vagyok a rózsája, haja ha!
Esik eső a fenyvesen, haja
ha!
Ne kapj rózsám, a nemesen, haja ha!
Inkább kapjál a paraszton,
A kupeczes kalaposon, haja ha!
Ne kapj rózsám, a nemesen, haja ha!
Inkább kapjál a paraszton,
A kupeczes kalaposon, haja ha!
Az én rózsám a kocsmába, haja
ha!
Lobogós ing, gatya rajta, haja ha!
Érte mennék, eső esik,
Majd szégyenli, ha elesik, haja ha!
Lobogós ing, gatya rajta, haja ha!
Érte mennék, eső esik,
Majd szégyenli, ha elesik, haja ha!
Tiszahát.
35.
Megemésztett engem a
bú,
Mint a levágott fát a szú;
Engem ugyan megemésztett
A titkon való szeretet.
Mint a levágott fát a szú;
Engem ugyan megemésztett
A titkon való szeretet.
Jó szeretni, de
titkosan,
Nem mindenkor világosan.
A ki szeret világosan,
Szenvedi gyalázatosan.
Nem mindenkor világosan.
A ki szeret világosan,
Szenvedi gyalázatosan.
A kit a szerelem
megfog,
Nem kell annak semmi dolog.
Engem a szerelem fogott,
Kell a kutyának a dolog.
Nem kell annak semmi dolog.
Engem a szerelem fogott,
Kell a kutyának a dolog.
Tiszahát.
36.
Terjed a kökényfa
ága,
Keservesen sír az árva,
Bár csak isten adta volna,
Hogy egy árva se lett volna.
Keservesen sír az árva,
Bár csak isten adta volna,
Hogy egy árva se lett volna.
Végig mentem a kő
hidon,
Szembe jött rám az én hugom,
Nem a hugom: a galambom,
Kinek orczáját csókolom.
Szembe jött rám az én hugom,
Nem a hugom: a galambom,
Kinek orczáját csókolom.
Én istenem, hogy tud
élni,
Melly madár nem tud repülni,
Az a legény házasodni,
Ki csak most tanul szeretni.
Melly madár nem tud repülni,
Az a legény házasodni,
Ki csak most tanul szeretni.
Ez az utcza
tekervényes,
Mi nálunk a lányok kényes,
Nappal a legényt megszólja,
Estve pedig megcsókolja.
Mi nálunk a lányok kényes,
Nappal a legényt megszólja,
Estve pedig megcsókolja.
Én istenem, add meg
nekem,
Szabad világomat érnem,
Hozd fel a régi napomat,
Add vissza a galambomat.
Szabad világomat érnem,
Hozd fel a régi napomat,
Add vissza a galambomat.
Tiszahát.
37.
Zavaros a Tisza vize
nyárba,
Ha szépen felárad a partjába,
Ha megfujja záporeső szele,
Vajjon, rózsám, jutok-e eszedbe?
Ha szépen felárad a partjába,
Ha megfujja záporeső szele,
Vajjon, rózsám, jutok-e eszedbe?
Akkor jutok én neked
eszedbe,
Mikor bú száll szomorú szivedre,
Szállott már egy, rózsám, az enyimre,
Szálljon másik párja a tiedre.
Mikor bú száll szomorú szivedre,
Szállott már egy, rózsám, az enyimre,
Szálljon másik párja a tiedre.
Kerecsenyen végig sütött a
nap,
Rajta sétál a rózsám mindennap.
Ha feltekint seprett udvarára,
Hull a könyü piros orczájára.
Rajta sétál a rózsám mindennap.
Ha feltekint seprett udvarára,
Hull a könyü piros orczájára.
Mondd meg rózsám, szeretsz-e
engemet?
Ha nem szeretsz, ne biztasd szivemet.
Ha nem szeretsz galambom, hagyj abba,
Mert nem varrtak engem a nyakadba.
Ha nem szeretsz, ne biztasd szivemet.
Ha nem szeretsz galambom, hagyj abba,
Mert nem varrtak engem a nyakadba.
Ha meghalok, el ne
temessetek,
Megizenem az én édesemnek.
Hogy lássa meg hideg tetememet;
Ugy tegyetek a sirba engemet.
Megizenem az én édesemnek.
Hogy lássa meg hideg tetememet;
Ugy tegyetek a sirba engemet.
Minden madár siratja a
párját,
Ugyan ki ne szánná meg rózsáját,
Mikor előtte a sirba teszik,
A szivére olly nagy bánat esik!
Ugyan ki ne szánná meg rózsáját,
Mikor előtte a sirba teszik,
A szivére olly nagy bánat esik!
Tiszahát.
38.
Nem megyek én
sebesen,
Csak az uton csendesen,
Ott sem áll meg a szemem,
Csak az én édesemen.
Csak az uton csendesen,
Ott sem áll meg a szemem,
Csak az én édesemen.
Majd megnézem
mentemben,
Mi van a kiskertedben,
Apró virág, viola,
Tied leszek valaha.
Mi van a kiskertedben,
Apró virág, viola,
Tied leszek valaha.
Tiszahát.
39.
Uj a csizmám, most
vették,
Huzd rá czigány, hadd kopjék.
Kicsi nekem ez a ház,
Majd kirugom a padlást.
Huzd rá czigány, hadd kopjék.
Kicsi nekem ez a ház,
Majd kirugom a padlást.
Kedves szivem,
galambom,
Te vagy az én orvosom.
Beteg szivem igen fáj,
Orvosa az édes száj.
Te vagy az én orvosom.
Beteg szivem igen fáj,
Orvosa az édes száj.
Kicsiny perge
kalapom,
Adjál csókot, galambom,
Mert a kezem ugy is már
Csak te véled leszen pár.
Adjál csókot, galambom,
Mert a kezem ugy is már
Csak te véled leszen pár.
Itt van gyürű,
karika,
Háljunk itt az éjtszaka;
Ha megfázol, tubiczám,
Majd betakar bő gubám.
Háljunk itt az éjtszaka;
Ha megfázol, tubiczám,
Majd betakar bő gubám.
Erdély.
40.
Sárga csikó, csengő
rajta,
Vajjon hová megyünk rajta?
A kő hidról nagy utczára,
Onnan Kis Pál udvarára.
Vajjon hová megyünk rajta?
A kő hidról nagy utczára,
Onnan Kis Pál udvarára.
Annak van egy kényes
lánya,
Irás után nyolcz párnája,
Kék asztala, zöld abrosza:
Vajjon ki koczkázik rajta?
Irás után nyolcz párnája,
Kék asztala, zöld abrosza:
Vajjon ki koczkázik rajta?
Erdély.
41.
Gyere rózsám,
Enyedre,
Ott a világ közepe;
Ott árulják a rózsát,
Köss belőle bokrétát.
Ott a világ közepe;
Ott árulják a rózsát,
Köss belőle bokrétát.
Erdély.
43.
És az eső, zug a dara, haja
haj!
Ne nézz rózsám a diákra, haj, haj;
Mert a diák el nem veszen,
Utoljára csuffá teszen.
Hajja huj!
Ne nézz rózsám a diákra, haj, haj;
Mert a diák el nem veszen,
Utoljára csuffá teszen.
Hajja huj!
Erdély.
44.
Nagy árnyéka van a
fának,
Nagy hire van a szép lánynak.
Ugy folyik annak a hire,
Mint Dunába Garam vize.
Nagy hire van a szép lánynak.
Ugy folyik annak a hire,
Mint Dunába Garam vize.
Bars.