A narrátor egy szigetre vonul vissza, és részletes, érzékletes leírásokkal adja át a tenger, az erdő és az enyhe vénasszonyok nyara hangulatát; a természet megfigyeléseihez hétköznapi jelenetek és helyi figurák kapcsolódnak. Megismerjük az öreg Gunhild mindennapi ravaszságait, a halászok munkáját és a száradó ruhák látványát, majd egy régi útépítő társ, Grindhusen érkezése révén előtörnek közös emlékek a munkáról, táncokról és szerelmekről. A narráció a magány, a nosztalgia és a vidék egyszerű örömeinek finom keverékét mutatja be.