Pascal gondolatai

I.

Ki fogjuk itt mutatni, hogy a nép rendszerint egészségesen gondolkozik és hogy nem oly tudatlan, mint a hogy azt általában hiszik; és így megdönthetjük azt a véleményt, mely a nép véleményét, természetes gondolkodásmódját akarja megdönteni.23)

II.

Bizonyos értelemben mondhatjuk azt, hogy mindenki téves képzelődésben él; a nép bár legtöbbször józanul vélekedik is, eszében más nézet alakul meg s azt hiszi, hogy az igazság ott van, a hol tényleg nincs. Ott van az igazság az ő nézeteiben, de nem úgy, a mint ő képzeli.

III.

A legnagyobb bajt a polgárháborúk okozzák, a melyek bizonyosan bekövetkeznek, ha kimondja a nép, hogy az érdemeket jutalmazni kell; mivel akkor mindenki azt fogja mondani, hogy vannak érdemei. Meg az a baj sem ily bizonyos, mely szerint félni lehet attól, hogy a születés jogán valami ostoba fog a hatalomba örökösödni.

IV.

Miért követik a többséget? Talán mert ennek több az esze? Nem, hanem mert több az ereje. Miért követik az ősi törvényeket s miért ragaszkodnak az ősi felfogásokhoz? Talán ezek helyesebbek? Nem, hanem egyedüliek és így megóvnak attól, hogy véleménykülönbség merüljön fel.

V.

A közvéleményre alapított uralom, a mely engedékeny, mert nem kényszeríti rá magát a népre, időhöz van kötve. Az erő uralma örökké tart. A közvélemény a világnak mintegy királya, az erő pedig zsarnoka.

VI.

Az erő a világ királya és nem a közvélemény; de a közvélemény rendelkezik s bánik az erővel.

VII.

Mily helyesen tették azt, hogy az embereket a külsejök szerint külömböztetik meg, nem pedig belső tulajdonságaik szerint!… Ki menjen át előbb itt ez úton? Melyik ad helyet a másiknak? A ki okosabb vagy ügyesebb? De hiszen én is vagyok olyan, mint ő. E miatt vita s verekedés támadhatna. De hát azt mondjuk: neki négy inasa van, nekem csak egy. Ez már látható, csak meg kell számlálni az inasokat. Nekem van kevesebb s így én vagyok kénytelen engedni. – Ily módon aztán békében maradunk, a mi pedig a legfőbb jó a földön.

VIII.

A nép megszokta a királyt kiséretével együtt látni; a testőrség, a fényes kiséret tiszteletet és félelmet kelt a népben, a mely, ha aztán egyedül is látja fejedelmét, ugyanazt a megszokott tiszteletet és félelmet érzi; mivel gondolatban a királyt testőreitől s a fényes kisérettől nem választja külön. Ennek tehát természetes oka van s innen származnak az ily szokásos mondások: «A fejedelem arczán ki van fejezve az istenség jellege» stb.

A királyok hatalma a nép józan eszén és esztelenségén alapszik, de sokkol inkább esztelenségén. A legnagyobb dolgok e világon mások gyöngeségére vannak, mint alapra építve és ez az alap nagyon biztos; mindenkor biztos alapul lehet venni a nép gyöngeségét; a mi csupán az észre van alapítva, az sokkal gyengébb alapon áll.

IX.

A hivatalnoki kar jól ismerte ezt a gyöngeséget. A hivatali egyenruha, a nagy paloták, a hol itéletet mondanak, a liliom és egyéb jelvények: mind szükségesek a hivatal fényének emelésére. Az orvosok sokszor már csupán hosszú öltönyeikkel és öszvéreikkel, a tudorok négyszögletű tudori kalapjaikkal és bő ruhájokkal is hatást tesznek.

Csak a ki az erővel is tehet hatást, az mellőzi az öltözékek fényét. Így a mi királyaink soha sem keresték a külső fényt. Nem öltöztek különös ruhákba; de kisértették magokat testőreikkel, a kik a többi fegyveres erővel remegésbe hozták a legbátrabb népet is. Nemcsak a ruhájok királyi, hanem az erejök is. Ki mondaná, hogy a többi emberekhez hasonló a szultán, a kit büszke szerályában negyvenezer janicsár környez.

Ha ott volna az ő részükön a kétségtelen igazság, ha az orvosok valóban tudnának gyógyítani, nem volna szükségök hosszú öltönyeikre s arczuk komoly, ünnepélyes kifejezésére: tudományuk hatalma már magában véve is megszerezné tekintélyöket. De tudományuk csak képzelt, látszólagos lévén, szükségök van a formaságokra, hogy a képzeletre hatva szerezzenek magoknak tekintélyt.

És vajon, ha a négyszögletű tudori kalappal látunk egy ügyvédet, nem vagyunk-e azonnal jó véleményben tudománya felől?

A svájcziak sértve érzik magokat, ha nemes embereknek mondják őket, és azt hiszik, hogy csak a polgári rend az, a mely magas törekvésekre való képességgel bir.

X.

A hajó kormányzására az utasok közül nem szükségképen azt választják, a ki a legmagasabb rangú családból származik. Azt mindenki tudja, hogy a tengerre szállni veszélyes és csak arra bizzák magokat az emberek, a ki tud kormányozni, a ki ismeri a hajó alkatrészeit.

Montaigne megfigyelte azt, hogy az eszelősök bántó hatással vannak az emberekre és hogy a szokástól függ minden; de e tényeknek okát nem tudta megmagyarázni. – A ki csupán valamely tényt lát és annak okát nem tudja adni, az összehasonlítva azzal, a ki az okokat is kifürkészi, olyan, mint a kinek csupán csak szeme van, de esze nincs. Az okokat csak az ész láthatja meg.

XI.

Miért nem hat sértőleg ránk a sánta emberek látása és miért bánt az, ha eszelőst látunk? Mert a sánta elismeri azt, hogy mi járunk egyenesen, míg az eszelős azt mondja rólunk, hogy a mi eszünk sántikál; ha ezt nem mondaná, bosszúság nélkül, csupán szánakozva néznők őt.

Epiktetes felteszi azt a kérdést, hogy miért nem vesszük rossz néven, ha azt mondják rólunk, hogy fáj a fejünk, és miért veszszük rossz néven, ha azt mondják, hogy helytelenül gondolkodunk, vagy hogy rossz az izlésünk? Mert a felől bizonyosak vagyunk, hogy fáj-e a fejünk, vagy hogy sántítunk-e, ezt érezzük; de hogy gondolkodásunk helyes-e, azt nem tudjuk. És mivel csak a felől vagyunk bizonyosak, a mit egészen jól láttunk, ha más valaki is egészen jól látja ugyanazt, de épen ellentétes színben: ez zavarba ejt minket s kétkedővé tesz, vajon jól látunk-e, jól választottunk-e, jól okoskodunk-e? – És ha aztán sokan látnak velünk ellenkező színben, akkor nem merünk a mi látásunkban bizni. Ily ellentétes nézetek nem fordulhatnak elő a sántítást illetőleg.

XII.

Igyekezzetek feltünni és másnak terhére lenni: így majd tekintélyt szereztek magatoknak. A ki senkinek sem alkalmatlankodik, hanem csak nyugodtan ül otthonában, azt semmibe sem veszik.

XIII.

A csinos, gondos külső épen nem jelentéktelen dolog: ez által azt mutatjuk, hogy sok ember dolgozik értünk; szépen fésült hajunk arra enged következtetni, hogy van inasunk, fodrászunk stb., előkelő szabású ruhánk is sok embert foglalkoztat: a szabón kivül a paszományost stb.

Az pedig nemcsak puszta külsőség, ha azt jelzem megjelenésemmel, hogy sok kéz dolgozik szolgálatomban.

XIV.

Különös! nem akarják azt, hogy köszöntsem a fényes öltözetű nagy urat, a kit hét-nyolcz inas követ. Hogyne! hiszen megbotoztat, ha nem köszönök neki tisztelettel! A ruha – erő. Természetesen nincs ez így akkor, ha egy ló találkozik egy czifrábban felszerszámozott más lóval.

Montaigne bizonyára csak tréfált, midőn azt mondá, hogy ennek okát nem tudja adni.

XV.

Nagy előny az, ha valaki oly tulajdonságokkal bir, a melyek által eléri, hogy már tizennyolcz-husz éves korában annyira ismerik és becsülik, mint mást csak ötven éves korában. Ez által minden fáradság által nyer harmincz évet.

XVI.

A nép rendszerint egészséges nézetekkel bir; így pl. helyesen teszi, hogy a vadászatban keres szórakozást és a költészetet nem szereti. A félműveltek a népet ezért kigúnyolják s ez által is a világ esztelenségére akarnak rámutatni. Pedig az époly természetes, mint a milyen természetes az, hogy az embereket külsejök, gazdaságuk szerint külömböztetik meg; ezt is sokan kigúnyolják és mégis követik.24)

XVII.

Csekély azok száma, kik önállóan gondolkoznak s valami új igazságot fedeznek fel; a kik semmit sem fedeznek fel, többségben vannak és ezért erősebbek is; és rendszerint megtagadják a feltalálóktól azt a dicsőséget, melyet ezek megérdemelnek s találmányaik által kerestek. Ha ez utóbbiak ragaszkodnak dicsőségükhöz és megvetéssel illetik a többséget, csakis azt érhetik el ezzel, hogy a többség kigúnyolja őket és álmodozónak tartja.

A szellem fölényét tehát, bármily nagy legyen is az, nem kell másokkal éreztetni s nem kell igyekezni a szellem által adott előnyök kihasználására; meg kell elégedni a kisebbségnek becsülésével és elismerésével, mely a valódi érdemet méltányolni tudja.