AKI MÁR HAZAJÖTT
(A szereplő tragikus alak az az ember, aki az ő hivatalában május tizenötödikén »vette ki« a szabadságát és junius tizenötödikén már itthon van, befejezett nyaralás után. Nevezzük őt Megjött urnak. Tudni kell, hogy Megjött ur május tizenötödikétől junius tizenötödikéig valóban Európát járta, elköltötte mindazt a pénzt, ami rendelkezésére állt, ami nem volna baj, de elköltötte azt is, ami nem állt rendelkezésére. E pillanatban tehát egy kutya vasa sincs, el van adósodva, rémesen melege van és semmi kilátása nincs arra, hogy Budapestről egy esztendőn belül elmozdulhasson. Önmaga is érzi, hogy benne egy tragikus konfliktus magjai vannak eltemetve.)
A másik: Az istállófáját, hogy itt milyen disznó meleg van.
Megjött: Van, van. És ha veszszük, hogy Svájcban most milyen kellemes.
A másik: Ugyan menjen a maga tavalyi emlékeivel!
Megjött: Pardon, ezt nem mondanám.
A másik: Mit nem mondana, mi, mit?
Megjött: Hogy tavalyi emlékei, azt nem.
A másik: Én mondanám, de sőt én mondom is, mert ha egy ember nekem tavalyi reminiszcenciákat tálal, akkor én nem mondhatok mást, mint amit mondtam.
Megjött: Ön igazságtalan.
A másik: Ön bolond, drágaságom, vagy hogy ne éljek olyan erős szóval, ön meg van tébolyogva.
Megjött: Téved, ha mondom. Az én emlékeim nem tavalyiak, hanem ideiek. Olyan ideiek, mint az idei csirke, vagy saláta, vagy uborka, vagy uborkasaláta. Nem is lehet ideibb valami, mint amilyen ideiek az én emlékeim.
A másik: Ember! ezek időszámitási zavarok. Ne felejtse el, hogy Gregorianus-naptár szerint élünk, s a megboldogult Gergely pápa óta ami tavaly volt, az nincs az idén és megforditva. Továbbá ön nem óhitü…
Megjött: Na, ahogy veszszük.
A másik: Csere, fogalomzavar. Zsidóság nem óhitüség. Óhitü az, aminek junius tizedikén még csak május huszadika van. Ha tehát óhitü volna, akkor még valahogy érteném, hogy a tavalyiságot ideiségnek nézi. Igy azonban ugy állok ön előtt, mint a…
Megjött:… borju az…
A másik: Igen, mint a borju az ökör előtt, ha éppen közmondást parancsol.
Megjött: Arról van szó, kérném, hogy én közvetlen tapasztalatból nyilatkozom Svájcról.
A másik: Levelet kapott onnan.
Megjött: Nem…
A másik: Anzikckártyát. Mit táncol a szavak körül? Postán jött magának az az értesités, hogy Svájcban most milyen az idő.
Megjött: Nem, kérem.
A másik: Olvasta a Nájfrejpressz vizállásrovatában. Elfogy a türelmem.
Megjött: Nem olvastam! Szót kérek! Hagyjon már engem is ugatni, necsak mindig maga pofázzon. Hadd mondom már meg, hogy én a a Svájcból jövök.
A másik: Nyihihi.
Megjött: Ne nyihározzon, mert maga kezd már az idegeimre üllepedni. Svájcból jövök. Érti? Mert ott voltam. Érti? Ott töltöttem a szabadságom egy részét.
A másik: Ühühü.
Megjött: Vigyázz, ha jön a vonat. Valószinü, hogy én önt el fogom gázolni. Lehetetlen, hogy kétlábu ember meg ne értse és tudomásul ne vegye, hogy én már nyaralás után vagyok, amennyiben a mi szomoru viszonyaink közt nyaralásnak számit, az a négy hét, ami szabadságot az ember abban a nyavalyás hivatalában ki tud venni. Szolgálati érdekek. Érti?
A másik: Mi? Érti a kórság.
Megjött: Igenis szolgálati érdekek kivánják, hogy egy hivatalban, melynek nagy a személyzete, május tizenötödikétől szeptember tizenötödikéig vegye ki mindenki a szabadságát. Turnus. Turnus-rendszer.
A másik: Azzal mi baja?
Megjött: Turnus-rendszerrel oldható csak meg a kérdés. Vannak, akik május közepétől junius közepéig, vannak, akik junius közepétől julius közepéig…
A másik: Mi lesz? Előadja nekem a hónapokat, egyiknek a közepétől a másiknak a közepéig? Akkor tegye már azt is hozzá, hogy Kóly a világ közepe.
Megjött: Mért tenném hozzá? Nem is volt szó a világ közepéről, egyrészt; másrészt mit tudom én, hogy mi a világ közepe és hogy jön maga ahhoz, hogy éppen Kólyt nevezze a világ közepének. Itt konfuzió van.
A másik: Amelyet maga idézett föl azzal, hogy ugy tett, mintha maga már nyaralt volna, ojjé, tavaszszal.
Megjött: Hát nem látja, hogy lesültem.
A másik: Na. Kunszt. Nekem is lesülne a bőr az ábrázatomról, ha valakivel el akarnám hitetni, hogy én már igen, amikor még nem… Kár erről szolnokolni.
Megjött: De, könyörgöm alázatossággal, kedves barátom-uram, mi van azon hihetetlen, amit én mondok? Kivettem a szabadságomat és elköltöttem. Azaz eltöltöttem, mert a pénzt költöttem el, az időt töltjük.
A másik: Igen. Töltött idő, töltött galamb… sült galamb, más szóval hazugság.
Megjött: Rá-…
A másik:… galom? Ne dobálózzék ilyen szavakkal. Hja, az álszemérem.
Megjött: Esedezem, édes szomszéd…
A másik: Álszemérem. Megöli a pesti embert. Mért nem mondja maga egyszerüen, kereken, vagy nyersen és szögletesen, hogy szegény ördög vagyok, árva sertés, akinek nem telik a Hüvösvölgyre se, hát nem megyek sehova az idén és még husz évig, előreláthatólag.
Megjött: Mert…
A másik: Csitt te. Csiba. Legalább hallgassa meg, ha egy tisztességes erkölcsi érzésü uriember egypár jótanácsot ad egy ilyen konvencionális hazugságoktól megfertőzött hogyishijjáknak. Az ember addig vakarózik, ameddig a vakaró ér. Igy mondják. És igy igaz. De nem…
Megjött: Persze nem!
A másik: Tu-udom! Én azonban mást akarok mondani. Ezt: de nem. Ő itt fantasztikus meséket kohol ki a hónapok közepéről, szolgálati érdeket makog, turnus-rendszert mekeg és egyéb szamárságokat hord össze, mint egy megvadult hegyi patak. Ne kapkodjon! Megvadult hegyi patak nem sértő kitétel még a parlamentben sem. Ezt akár egy parlamenti őrnek is mondhatja, a fasirozottság minden veszedelme nélkül. Tehát összehadar itt tündérregéket és Svájcnak a személyét belevonja e minden alapot nélkülöző álomvilágba. Nahát, barátom, ezt ne tegye. Menjen el szabadságra január közepétől juliusz-cézár közepéig. Bánom én!? Töltse ezt az időt akár a rákosszentmihályi temetőben, akár egy vákum-kliner medencéjében. Bánom én!? És mondja aztán mindenkinek, hogy Egyiptomban volt, a legelésző gulák tövében. Bánom én!? Nem bánom. De nekem speciell ne jöjjön ilyen bárgyuságokkal, mert nekem érzékem van az igazság iránt. És nemhogy egy ilyen harmincnapos hazugságot érzek meg, hanem egy ötperceset is megérzek. Megmondjam kegyednek az igazat? Meg? Hát tessék: Kegyed nem volt sehol és maga nem lesz sehol. Maga itthon fog szellőcködni a Szmetenai-utcában és tönkre fogja tenni a leget ezekkel a tur-retur oda-vissza való hazudozásokkal.
Megjött: Isten!
A másik: Ne hijja őt. Ő egy becsületes ember. De maga rossz utra tért, nagyon sajnálom. Egy ilyen kis hiusági dolog miatt! Métely. Kár magáért. Magát fel köllene akasztani, hogy megjavuljon. Infekció. Jó napot.