TETSZIK A BLÚZOM, MUCUKA?
A nő: Na, mucuka…
A férfi: Mhm?
A nő: Na mucuka.
A férfi: Kérlekkérlekkérlekszépen. Mit akarsz avval, hogy namucuka? Mi-mucuka? Ki-mucuka? Hát ugy nézek én ki, mint egy mucuka?
A nő: Mondd, mucuka, tetszik az uj blúzom?
A férfi (oda se néz): Tetszik.
A nő: Szóval tetszik?
A férfi (oda se néz): Tetszik, hagyj élni, tetszik.
A nő: Mi tetszik rajt?
A férfi (oda se néz): A füle.
A nő: A füle?
A férfi: Nem a füle.
A nő: Hát?
A férfi (oda se néz): A cimpája. A válla perece… a recehártyája… Tetszik. Mer tetszetős, mer tetszőleges… mer… tudja nyavalya.
A nő: Vagyis nem tetszik.
A férfi: Vagyis tetszik.
A nő: Csak mondd meg, ha nem tetszik.
A férfi: Megmondom. Tetszik.
A nő: Bátran bevallhatod, hogy nem tetszik.
A férfi: Bevallom. Tetszik.
A nő: Nem kell kerülgetni: nem tetszik.
A férfi: Tetszik. Tetszik. Tetszik. Hipp-hipp-hurrá: tetszik!
A nő: Nem így szoktad te azt mondani, ha tetszik…
A férfi: Hát furulyázzam, mi? Hozassak egy flótát, két obojt, egy pikulkát és úgy cincogjam-ciperegjem: (utánozza a vékony hangszereket) Tecikatecikatecika blúzod. Mint egy cinegepacsirta.
A nő: Nna, nem épen ugy…
A férfi: Tehát kürtöket kivánsz? Trombitákat, harsonákat, pozaunokat? Azokon bőgjem, bugjam, brekegjem: (csinálja a kezével a pozaunt és utánozza) Tetszik a blúzod, a blúzod, a blúzod, blú, blú…
A nő: Eszerint nem tetszik?
A férfi: Eszerint? miszerint? Aszerint, hogy mondom, hogy tetszik, aszerint nem tetszik? Miszerint ha mondanám, hogy nem-tetszik, aszerint tetszik? Eszerint aszerint, hogyha tetszik, akkor nem tetszik és hogyha nem tetszik, akkor tetszik.
A nő: Tetszik, vagy nem tetszik?
A férfi: Tetszik, te általános titkos szerencsétlenség, te, te, te egyenlő, te községenkénti! Tetszik. De most már direkt nem tetszik, hogy tetszik, most már az tetszene, ha nem tetszene, mer hogy nekem tetszik, az neked nem tetszik, neked az tetszene, ha nekem nem tetszene. Slussz, cene.
A nő: Hát, ha csakugyan tetszik…
A férfi: Tetszik… hallod? tetszik! Nem volt az életben még valami, ami nekem ennyire tetszett volna. Nekem csak ez a blúz tetszik. Én láttam a pápa őszentsége vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsát. Nem tetszett. Mér? Nem tudom. Kérdezte tőlem a pápa: »fiam, mér nem tetszik neked az én vatikáni ünneplős biborpiros pillangós papucsom? um gottezvillen, mér nem tetszik?« »Eminenc, mondtam neki, vagy emerenc, vagy referenc… én már csak ilyen ember vagyok. Nekem a szentséged vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsa nem tetszik. Nekem a feleségem blúza tetszik.« Nekem megmutatta a Fedák az igazi, a valódi hacacárét, az eredeti csomagolásban. Nekem nem tetszett. Kérdezte tőlem a Fedák: »Mér nem tetszik magának az én valódi hacacárém az eredeti csomagolásban?« Én mondtam neki: »Zsazsukám, ih kann niht dafür, nekem a maga valódi hacacáréja az eredeti csomagolásban nem tetszik.« Ez vagyok én, nekem nem tetszik a Szójer Ilonka uncilija, nekem nem tetszik a Béldi Izidor smuncilija, nekem kizárólag a feleségem pici-piros, vérbélü, bikabőszitő blúza tetszik.
A nő: Bikabőszítő? Ugy?
A férfi: Azt mondtam, hogy bikabőszitő?
A nő: Azt.
A férfi: Azt mondtam bikabőszitő? Kibicsaklott a nyelvem, kificamodott, kitörte a nyakát…
A nő: A nyelved?
A férfi: Hehe. Kicsuszamodott. Bikabőszitő? Deeehogy! Tehénszeliditő! Őzike-nemesitő. Állatvédő, mint szövetkezet.
A nő: Kigúnyolod a blúzomat.
A férfi: Ki?
A nő: Nem is tagadod? Ki?
A férfi: Nem ki. Ki? Azt kérdem: ki? Mer én nem gúnyolom ki. Én a te blúzodat nagyrabecsülöm.
A nő: Pedig nem nagy.
A férfi: Dehogy nagy. Kicsi. De azér én nagyrabecsülöm. Mér? Mer tetszik nekem. Mér tetszik nekem? Mer nagyrabecsülöm. Ez egy cirkulusz viciózusz és egy virkulusz ciciózusz… Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!
A nő: Hát ennél sokkal egyszerübb volna, ha két szóval azt mondanád: nem tetszik.
A férfi: Egy szó: Tetszik. Két szó: Nagyon tetszik. Három szó: Altfáter, geszler, harisbazár. Négy szó: Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!
A nő: Csak arra vagyok kiváncsi, hogy mér nem tetszik neked ez a blúz?
A férfi: Mire vagy te kiváncsi?
A nő: Hogy mér nem tetszik?
A férfi: Hogy mér nem? Hát arra én is kiváncsi vagyok. Hogy egy ilyen piszok mér nem tetszik nekem? Mikor tetszhetne. Egy ilyen sund, egy ilyen utolsó vörös tepih-darab mér nem tetszik nekem? Egy ilyen szédületes, bődületes bóvli mér nem tetszik nekem? Egy ilyen smink-fecni, egy ilyen mosogató-rongy-maradék mér nem tetszik nekem? Hogy mér tetszik nekem a Svábhegy és vidéke és mér nem tetszik ez a szemét-domb-takaró? Hogy mér tetszik nekem a fekete szem éccakája és mér nem tetszik ez a paplan-foszlány, ez az ágyciha? Ez a tili-tuli-hipi-hupi zászlórészlet, ez a hottentotta kacabajka? ez az afrikai négerfőnök halottaslepedője? Ez az őseinknek véres kardja? Ez a szemideg-piszkáló-nevetési-inger-telep, hogy ez mér nem tetszik nekem. Mi? Mer tetszik.
A nő: Na most már csak megmondtad, hogy nem tetszik.
A férfi: Nem azt mondtam; azt mondtam, hogy tetszik. És itt most már minden hiába. Nekem ez a blúz, ami rajtad van tetszik.
A nő: Ki beszél erről a blúzról? Én az uj blúzomat kérdezem, ami tegnap rajtam volt. A gyermek-zöld.
A férfi (letérdel): Angyalos anyám, cukorbogaram! (Összekulcsolja a kezét.) Nekem az is tetszik. Itt a revolver, lőjj agyon, (odaadja) de én még ott is, a halál tövében is azt fogom mondani, hogy tetszik. Nekem tetszik.