A GÁZEMBER
Tisztelt lakosság! Ez költözködési téma, tehát minden fertály körül három napig a népek millióit érdekli. Budapesten van a ház, a házban van a lakás, a lakásban van a fürdőszoba, a fürdőszobában van a gázkályha, a gázkályhában van az örökláng. Forditsuk meg a sorozatot: az örökláng nincs a gázkályhában, a gázkályha nincs a fürdőszobában, a fürdőszoba nincs a lakásban, a lakás nincs a házban, a ház nincs Budapesten. Ezen tehát segiteni kell. Az örökláng megszerkesztendő. Itt lép be elbeszélésünk kereteibe a gázember. Neki kell megcsinálni az öröklángot, én nem csinálhatom meg, mert én nem vagyok gázember. Jön tehát a gázember. Midőn történetünk kezdetét veszi, a gázember éppen azzal van elfoglalva, hogy nem jön. Nem ér rá, vagy nincs ideje, mert angol vadászkastélyában tartózkodik, mindegy: nem jön. Csütörtök. A házmester szól a gázembernek, hogy jöjjön. Péntek. A gázember megüzeni, hogy azonnal jön. Szombat. Munkaszünet van az egész világon. Vasárnap. Égszinkék dolgok következnek. Magyarul blaunak hivják. Hétfő. A gázember megizeni, hogy szombaton nem jöhetett. Kedd. De csütörtökön jönni foghat. Szerda. Jövök már kérem, ne tessék türelmetlenkedni. Csütörtök. A gázember valóban belép elbeszélésünk keretébe, jön. Péntek.
– Hm, – mondja – itt nincs gázszag. Elmegy. Szombat. Munkaszünet van az egész világon, még az Antillákon is. Vasárnap. Buzavirágkék dolgok következnek. Blau. Hétfő. A gázember eljön, körülszaglálódik az előszobában.
– Hm, – mondja – itt gázszag van. Veszi a kalapját és elmegy. Kedd.
– Az istenteket – mondom én. A gázember ujra fellép, immáron hozzányul a gázórához és igy szól:
– Hát uram – mondja – ezt meg kell csinálni. És nyul a kalapjához. Szerda. Lebontja a gázórát. Csütörtök, péntek, szombat. A vasárnapot és a hétfőt már voltam bátor emliteni. A lebontott gázórát visszarakják. Kedd. Nem itt van a hiba, hanem a kályhában. Szerda. Délután hat óra előtt öt perccel nagyobb munkáskülönitmény érkezik. Mindent lebontanak. A téglát kiveszik a falból, a falat kiveszik a házból. Megkérnek, hogy addig távozzam a lakásból. Hat órakor leteszik a kanalat, a furót, a vésőt, a rézfuvókat és a cintányérokat. Fajeramt. Csütörtök, majd holnap, hat óra előtt öt perccel folytatják. Addig nem lakom a lakásban. Hol lakom? Á, hát a Ritzben. Semmi az, kérem. Nem kerül az többe naponként ötven koronánál. Van neki, van neki, van neki van. Karika-gyürője, barna szeretője? Hol is tartottunk? Csütörtök. Pénteken nem jönnek a gyerekek, valami kis mozgalom van; szombaton nem érdemes nekik eljönni, mert ugyis vasárnap meg hétfő lesz. Kedden pontosan megérkeznek. Azt mondják, hogy vigyem ki a gangra a fürdőkádat. Kiviszem, miért ne? Miért ne vinném ki, ha ilyen derék emberek kérik? Kiviszem a kádat a gangra és a gangot kiviszem a ligetbe. A ligetet odébbtolom két kilométerrel. A gázgyerekek átépitették a lakást, rájöttek a hibára, de nem hoztak magukkal forrasztót. Majd hoznak. Május. Nem hoznak. Junius. Hoznak. Julius. Forrasztanak a forrasztóval. Augusztus, szeptember. Rendbehozták a fürdőszobát. Október, november, december. Az előszobát is rendezik. 1914., tessék kiszállni. El kell küldeni a központba, hogy a plombát vegyék le az óráról, hogy az óra megkezdhesse a gázszolgáltatást 1915.
És most minden készen van, boldogan görögök be a fürdőszobába, hogy egy fürdőt csináljak magamnak. Már éppen megeresztem a csapot, mikor egy kis kövér ember a vállamra teszi a kezét. A háziur. És így szól:
– Mit csinál fiam?
– Fördőt, atyám – mondom én.
– Ugyan, – mondja ő – minek az? Tegnap lejárt a szerződése. Csak nem akar egy idegen lakásba fürödni? Menjen a gőzbe fiam, ha fürödni akar.