Két kisfiú, János és Péter szemszögéből mutatja be egy szegény család mindennapjait, amikor anyjuk betegsége és halála felborítja az otthoni rendet. A temetés és a falusi rítusok részletesen érzékeltetik a közösség együttérzését és a gyász formáit. A narráció a gyerekek naiv, figyelmes megfigyeléseire támaszkodik, apró, érzékletes jelenetekkel festve a vidéki élet egyszerű örömeit és súlyát. A mű a gyász, a családi kötelékek és a túléléshez való alkalmazkodás témáit járja körül lírai, epizodikus szerkezetben.