A Morvay Louise regénye.
A Felső-Tiszavidék református és katholikus nemes nemzetségei között nemcsak több vármegyére terjedő birtokaival, rangos férfiaival, bájos nőivel, hanem felekezetre is kivált az alsódraskóci Morvay-család. A Morvayak lutheránusok voltak, mint Kossuth Lajos. Morvay Károly, a család feje, a beregmegyei Sárosorosziban élt. A fehérszakállas, szikár Morvay 1848 előtt özvegy ember volt már, két szép leányával és fiával maradt az ősi kuriában. A dúsgazdag földesúr a rendivilágban tisztességből szolgált a vármegyéjénél is, mint főpénztáros. Abból az időből esett meg vele, hogy vertvasládájában hivatalos pénzt szállított Debrecenbe.
– Domine spektábilis, – felszörnyüködött a debreceni állampénztáros, – miért szerzett ilyen nagy fáradságot magának is, nekem is? Miért nem váltogatta be bankóra ezt a tengersok ezüstöt és rézpénzt?
Morvay, a máriásoknak darabonkénti gondos megpengetése mellett, hidegen felelte vissza:
– Azért uram, mert én úgy esküdtem fel, hogy aminő pénznemet kapok, olyat szolgáltatok be… – Ennek a kemény, komoly, szótartó nemes úrnak volt a nagyobbik leánya Morvay Louise. 1848/49. telén a sárosoroszi kúriából a biztonságosabb Debrecenbe költöztek be. Ilyen mozgalmas telet még nem ért a civis Debrecen. Pestről ide menekültek a kormány, a két „Ház“ tagjai, hivatalos személyek, katonai hadvezetőség, a környékből nemes családok. Morvay Károly leányaival apósának, a volt rendi képviselő, Botka Lajosnak kismester-utcai házában szállott meg, ugyanott, az édesapjánál telepedett meg Botka Imre is, a fehérgyarmati kerület első népképviselője. A Botka Imre révén kapott be a házhoz a mátészalkai képviselő, Ujfalussy Lajos ópályi nagybirtokos Szatmármegyéből, aki nemcsak barátja, hanem szomszéd földbirtokos társa is volt Botka Imrének. Ujfalussyt a polgár Harsányi nemzetes úr házánál kvártélyozták el s Botka Imre szívesen járt kezére, hogy komoly szándékkal forgolódhasson a szép rokon, Morvay Louise körül. Ujfalussy használta is a debreceni téli esték hosszú óráit. Nem a Fehér-lóban politizáló, Boka Károly hegedűjénél sírvavigadó képviselőtársai között, hanem Morvayéknál kereste szórakozását. A család részéről nem kifogásolták az érdeklődését. Csupán a Lujizka szíve körül támadtak bajok. Bizonnyal más, regényesebb „ideálról“ álmadozott. Akkor már nagyon elszürkültek a politikusok a csatamezők daliái mellett. A kúriák virágos fiatalsága nagyrészt honvédnek csapott fel. Éppen Debrecenből ment el Miklós-huszárnak a Lujizka siheder testvére, a Károly úrfi is. És az akkori leányok bizonnyal jobban is lelkesedtek azokért, akik a csatamezőre vitték életöket, mint akik a zöldasztalnál mentették a hazát. A szép Morvay leánynak sem volt kedveszerinti a politikus Ujfalussy. Akkor sem melegedett fel iránta, midőn Ujfalussy a családnál is jelezte kérő szándékát. A családhoz tartozók magyar szokással puhítgatni kezdték a húzódozó leányt, aki végül engedett a sok rábeszélésnek és szívós ostromlásnak. Jegyet váltottak Ujfalussyval. „Jókislánya“ igen szavára a komoly öreg Morvay úr is felvídult. Az országos élethalálharc izgalmaiban megkezdődött az eladóleányos-házak legbájosabb és kedves feladata: – a kistafirozás. Ódon cseresznyefa szekrények, rezedavirágillatú ezüstpántos, fiókos állóládák csak úgy ontották a kincsekkel felérő házi szőtteseket, fonatokat. Suhogó selyem, dús brokátok, hamvas bársonyok gazdag színpompával özönlöttek elő némely barnult diófa sublótból. A násfákat, ezüstholmik tömegét nem számítva, Morvay úr hatezer forinton felül jóval többet kiadott az előkészülődésekre. Lakodalomra még sem került a sor. Alig hogy felhajnalodott, rosszra fordult Magyarország sorsa. Az orosz cár hadai is betörtek. Világos után hóhérhalál, láncostömlöc rémségei környékezték a nemzeti ügy katonáit. A kiválóbbak menekültek az országból. Akik itthon maradtak, a réteken, erdőkön bujdostak. Ujfalussy Lajos valamelyik pusztai tanyán rejtőzködött. Morvayék is elszállingóztak Debrecenből. Morvay úr Lujizkát Biharba vitte Terebesre Fráter Tamásné nénjéhez, hogy a gazdasszonyságot tanulja. Node nemcsak a konyha, kamara, pince, tehenészet, kertészet, varrószoba hasznos titkaival és fortélyaival bibelődtek a Fráter-kurián, Fráter Tamásné a környék úriházainál is örömmel mutogatta be tiszaháti bájos kis rokonát. Átmentek Micskére is a Baranyi-család ősi fészkébe. A diófás, eperfás, birsalmabokros kuriák sűrűn sorakoztak Micskén. A Fráter-család kisasszonykái Morvay Louise előtt különösen sokat emlegették a délceg vitéz Baranyi Miklóst, aki mint kapitány küzdötte végig a szabadságharcot. Ekkortájt már bujdosott, falúról-falúra szökdösött az osztrák elől. A kisasszonyok a bihari kuriákban regényhősként emlegették Miklóst. Morvay Louise Baranyi Ágostonéknál érdekesen ösmerte meg. A Zólyomi Dávid-féle régi nagyrendház folyosóján medvebőrös kanapén aludt egy szép barna urilegény. Talán az éjszaka hetedik határból hajszolták meg a németek, azért aludt olyan mélyen? A vendégek jövetelére sem neszelt fel. A bátyjáék sem költötték fel a fáradt embert. Morvay Louise csupán egyetlen tekintetet vetett reá s lángbaborult az arca, midőn meglátta az alvó legényt… A bihari, szatmári, beregi kuriákon nemsokára meglepő hír futamodott keresztül. Azon idők patriárkális viszonyai között különösen az érdekelt családoknál keltett kínos visszatetszést a híradás, hogy Morvay Louise Ujfalussy Lajosnak visszaküldte a „jegyet“. A szótartó komoly Morvay Károly úr leginkább felháborodott és bár kedves lányát Pesten neveltette a híres Májerfinénál, eddig mindenhová lógós-hintón hordatta, mostani haragjában zötyögős igáskocsin, csutka ülés tetején vitette haza Terebesről Lujizkát. Ezentúl Sárosorosziban raboskodott Louise, hiszen a kor is szomorú korszak volt. A Morvay-kurián a plébánoson és néhány öreg szomszéd földesúron kívül más vendég nem forgolódott. A szép Louiset szíve titkával teljesen eltemette a csendes falú. Talán e szomorú magányban el is hervadt volna? Ámde – szerencséjére – a micskei emlékezetes látogatása után könnyített szívén. Mielőtt a jegygyűrűt visszaküldte Ujfalussynak, szíve titkát, Érsemjénben, feltárta Kubinyi Annának:
– Drága Annuskám, nem tehetek másként, mióta Baranyi Miklóst megláttam, még gondolni sem tudok más férfira. S ha a Baranyi felesége nem lehetek, nem is leszek a másé sem.
A melegszemű, gömbölyű barna Kubinyi Annát Gömörből hozta feleségül Érsemjénbe Fráter Ferenc úr. Kubinyi Anna még otthon megtanulta az édesanyjától, hogy a jó feleségnek férjével szemben ne legyen titka, amiket tehát Morvay Louisetől hallott, azonnal besugta férjének. Fráter Ferenc meg nem volt karthauzi barát, midőn kóborlásai közben hozzájuk vetődött bujdosó Baranyi Miklós, a kágyi bakator poharazgatásánál, kibökte Ferenc úr:
– Ej te Miklós! Nem jól van ez így, ahogy te csinálod. Én bizony a te helyzetedben segítenék magamon.
– Ugyan hagyd el! Hát mit csinálnék, pajtás?
– Mit csinálnék? Mit csinálnál pajtás? Én bizony elhoznám Beregből a leggazdagabb nemes leányt…
– Ki az te, Ferkó? – Baranyi karikára nyitotta szemét.
– A Morvay Louiset értem.
– Bolond beszéd ez, pajtás! Hiszen én még nem is láttam soha.
– Az nem határoz, pajtás, mert látott ám ő téged. Ez a baja! Aludtál, midőn meglátott Micskén. Azóta szerelmes beléd… Biztosan tudom.
Nem hiába volt vitéz katona Baranyi Miklós, midőn Kubinyi Anna részletesebben is felvilágosította, megtetszett neki a bájosan merész eset. Érsemjéntől jófutamodásra esik Beregben Sárosoroszi, a bujdosó honvéd menten nekivágott az útnak. Az országútját kerülve, lassú menetelésben utazgatott. Fekete hátaslován holdvilágos estendet érkezett Sárosoroszi alá. Kitünően tájékoztatták Fráterék, mert mindjárt az urasági kovácsműhelynél állította meg a lovát.
– Hé, hó! Mester uram! – bekiáltott a műhelybe. Elcsendesült a pőrölycsattogás. A kohótűz lángpírja kicsapott az ajtóból s a mester végigfürkészte a délceg lovast:
– Mivel szolgálhatok az urnak?
– Az inasgyerekre volna szükségem egy félórára, ha ideadja?
– Hogyne, jó szívvel uram.
– Akkor hát gyere csak, fiú! Ezt a levelet beviszed a Morvay-udvarba. Átadod Zsófi asszonynak, a házvezetőnőnek. Megvárod, hogy mit üzennek. Ügyelj arra is, hogy meg ne lássanak. Érted?
– Megértettem. A fiú gyorsan járt. Hamar hozta a választ. Az öreg Morvay úr a plébánossal „tartlizott.“ Zsófi asszony, a házvezetőnő ügyesen kiszólította Louiset és a kertvégén találkoztak Baranyival. Rövid néhány szót váltottak csak a holdsütésnél. Egyetlen kézszorítással határoztak sorsuk felől, Baranyi Miklós az éjszaka visszafordult Biharba és nemsokára Fráter Tamást küldte el maga helyett a szép Morvay Louise-t „kikérni“. Nem éppen könnyű feladat volt ez a lánykérés, ámde az öreg Fráter Tamás úr jól végezte dolgát – a Fráterek ilyenek! – meggyőzte az öreg Morvayt s bár annak a fejében még mindig motoszkált az Ujfalussy eset, nem ellenkedett tovább. A kemény luteránus úr ugyan holtáig dohogott amiatt is, hogy katholikus ember lett a vője (a Baranyiak katholikusok). Többek között is egyszer, midőn látogatóban járt Baranyiéknál és sírva fakadt a szopós kis unokája, a vén komoly luteránus így kiáltott a dadára: – Hamar, dada, siessen csak be! Sír a – gvardián…