A „tokaji“ hazájáról.
A lelkes magyar Hegedüs Sándor, a tarcali királyi vincellériskola kiváló igazgatója, találóan jellemzi Tokaj-Hegyalja borát folyékony aranynak. Színére, becsére valóban arannyal vetekszik az igazi tokaji bor, amely méltó a királyok bora, borok királya névre is. Mintegy öt négyszög mértföldre terjed az a legendás föld, ahol a tokajit szűrik. Ennek az áldott hegycsoportnak Abaujszántó, Tokaj és Sátoraljaujhely alkotják a három sarokpontját. Tokaj babonás hírű Kopasz-hegycsúcsával nemcsak az ákácfáktól, ezüstnyárfáktól foltos hajdú rónát és a Nyirséget uralja, hanem uralkodik a cukorsüveg hegykúpokkal rakott egész Hegyalján, amelynek cimerét képezi. A nagyvilág a Hegyalja bortermését ismeri és élvezi „tokaji“ néven…
Tűzhányó eredetűek ezek a hegyek. Napsütéses oldalaikon, a földdé mállott lávahamútól borított sziklástalajba – a hagyományok szerint – a rómaiak ültették az első szőlőtőkét. A büszke légiók nyers katonái is vidultak a tokaji bakator aranyszínű levétől. Ezeknek a „sátorokra“ is emlékeztető hegyeknek az aljában, a folyók mentén, évezredek óta kanyarog az elmult és ezután jövendő világoknak útja az Alföld rónájára. Nagy emléktől szentelt itt minden talpalatnyi föld és szikla. Ezt a tájat felcserkészték Attila lovagjai. Árpád emlékét is kedves néphagyományok fűzik bokrétába. Ujhely felé túl a Bodrogon kékellik a Sátorhegy, amelynek aljában a páston sátort ütöttek a honszerzők. Ebben a sátortáborban tartották meg az emlékezetes haditanácsot, melynek rendelkezéseivel, az ország behódítására, seregekre szakadt a nemzet. Árpád hős vitéze: Szabolcs vezér Tokajnál kelt át a Tiszán a nevéről örökített szép terület elfoglalására. A tokaji magyar ma is szent áhítattal állítja, hogy a Tisza és Bodrog folyók összefolyásától határolt nyár-, nyir- és fűzfás, tölgyes szigetet, a virágoktól tarka selymes zöld rétligetet még az „ősök“ nevezték el „himes udvarnak“… Félemletes, igézetes határkőoszlop a tokaji Kopasz-hegy (az alföldi boszorkányok is odajártak az ördögtáncra), melynek sziklák és folyók közé rekesztett útzsilipjén a multban, ma is folyton csorog a népáradat az alföldi medencébe…
*
– Incipit in Sátor, desinit in Sátor, – Szirmay Antal mondása szerint Sátorban kezdődik, Sátorban végződik a „tokaji“ hazája. A sátor-hegyeken terem a folyékony arany. Tokajon, Sátoraljaujhelyen, Abaujszántón kívül Tállya, Golop, Monok, Legyesbénye, Bekecs, Szerencs, Ond, Rátka, Mád, Mezőzombor, Tarcal, Bodrogkeresztur, Bodrogkisfalud, Szegilong, Erdőbénye, Erdőhorváti, Tolcsva, Olaszliszka, Vámosujfalu, Bodrogolaszi, Bodroghalász, Ujpatak, Sárospatak, Végardó, Károlyfalva, Szőlőske, Kistoronya határain szüretelik a „tokajit“. Ódon kis városkák szép történeti multtal és rejtett faluk a széleiken kastélyokkal, kuriákkal. A hideg aranyért sem omlott több vér, több verejték, mint amennyit a tokaji tüzes aranyért áldoztak az ősök. A honfoglalás óta századokon át csattogott itt a magyar kard és a kapa a szőlőgerezdes sziklákon. A Habsburgok Bethlen Gáborral, Rákóczy Györggyel vívott harcaik közben sem feledkeztek meg arról, hogy a folyékony tokaji aranyból részüket biztosítsák. A második bécsi- és a linci-békekötéseknek tárgyai voltak a tokaji királyi szőlők is. A király pincéjének ma is legbecsesebb kincse a tokaji bor. Annakidején Lipót urunk különösen kedvelte Tokaj borát s midőn Thököly Imre kurucai tiszteletlenül veszélyeztették a királyi szőlők termését, Lipót egész dandár labanc hajdút kirendelt a több száz hordó tokaji bor Bécsig fuvaroztatására. Ebre bizott hájat. Az oltalmul kirendelt labanchajdúk útközben mind beszopogatták Lipót urunk nektárját és azután – amint azt a tudós piarista Takács Sándor után Mikszáth Kálmán is ékes tollal megírta – felcsaptak kurucnak… Annálinkább rájárt a rud később a tokajvidéki nyakas magyarokra, elkobzott szőlőikbe császárhű urak ültek be. Ámde milyen a tokaji bor! Manap pataki Windischgrätz hercegék, a tolcsvai Waldbott bárók – 91 hold szőlővel, – gróf Wolkensteinok, Hardenbergek, báró Schellek is magyaroknak vallják magukat. Waldbott Frigyes báró becses ereklyeként őrizi azt a szuette öreg faprést, melyen Rákóczi Ferencnek, a fejedelemnek, csurogtatták a tokaji mézest. A Rákócziak és Rákóczi Ferenc emlékétől különben is beszédes az egész Hegyalja. A Rákóczi-kastélyokat, Rákóczi-pincéket, Rákóczi-szőlőket, Rákóczi-legendákat kegyelettel őrizgetik a „tokaji“ hazájában. A Tokaj-Hegyalján ma sem a királyi család az elsőbirtokos, az Andrássy grófoknak, a kuruc vezérek leszármazóinak Tállyán, Mezőzomboron, Szőlőskén, Monokon, Mádon, Szegilongon 140 katasztrális hold szőlő ontja a folyékony aranyat. Még Tarcalon is Andrási-kézen van 59 katasztrális hold szőlő, ezek nem grófok ugyan, de szintén törzsökös magyar gazdák. A grófi családra az Andrássy Gyula kilenc hold mádi szőlője a legemlékezetesebb. Itten tartották a nagyhírű mádi „kapásbálokat“, néhai gróf Andrássy György ilyen kapásbálon ismerte meg és hódította el a feleségét.
A király 105 hold szőlőjével második szőlőbirtokos a Tokaj-Hegyalján. „Császári és királyi udvartartás“ címen telekkönyvezték el ezeket a szőlőket, melyekből 50 hold a tarcali, 25 a tokaji, 30 a tolcsvai hegyen fekszik. Tarcalon a „Szarvas-őrzésbeli“, Tokajon a „Hétszőlő“ királyi birtokok. A király pincészete fejedelmileg pazar és mintaszerű. A szőlők terméséből már a hírnévért is minden évben félretesznek bizonyos mennyiséget, a többit eladják. Ezeknek a fejedelmi boroknak csakugyan nem kell cégér az ilyenekről maradt fent:
Földre borulsz arccal…
Az erdélyi fejedelmeknek régente Bodrogkereszturon volt szőlőjük, ahol később a tréfáiról híres Józsa Gyuri is szőlőbirtokos volt. Hajdan az orosz cárok is birtokoltak a tokaji és bodrogkereszturi szőlőkből. Tokajon a görög- és a zsidó-templom között fennáll az az ódon ház, amelyben a cári szőlők őrizetére és munkáltatására kirendelt orosz törzstiszt egy szakasz orosz katonával lakott. Mágnásaink előtt is nagybecsű a folyékony arany. A Zichy grófok, a földéhes Hohenlohe Keresztély, a „mi van eladó“ herceg, báró Maillot, Szirmayak, Esterházy Gyula, Csáky Vidor, Lónyay Elemér, gróf Dessewffy Miklós és Tamás a középnemes, báró Vay Sándor, Harkányi, Sardagna, Jungenfeld bárók, Hoyos Sándor mindnyájan husz holdon felüli szőlőbirtokosok. Már Hadik-Barkóczy Endre, Edelsheim-Gyulay, báró Radvánszky Albertné, gróf Széchenyi Imréné, öreg Tisza Kálmánné (Tokaj), Almássy Pál, Csekonics Endre, Cziráky Antal, Károlyi László, Mailáth József, Sztáray Sándor, báró Sennyey Béla főrendüek az 5, 6, 7 és 8 hold szőlősbirtokosok között szerepelnek. A Tokaj-Hegyalja nevezetesebb szőlőbirtokosai közé tartoznak még a Láczai-Szabók (84 holddal), Görgeyek, Máriássyak, a bernáthfalvi Bernáthok, akik közül Béla úr a tokaji országos képviselő, Zsedényiek, Kossuth Lajos és János, Spóner testvérek, Lipóczy Norbert, Szabó Gyula örökösei, Dókusok, Zalay Andor, Zimmermann Adolfné és Jakab, Kossinszky Viktor, Pavletics György, Adriányi Kálmán (tolcsvai „mohpincéjében“ kincset érő százados palackborok pihennek), a hegyaljai szőlősgazdáknak népszerű oktatómestere, füredi Szabó Lajos viruló remek tarcali mintaszőlőjével, melyen a filokszera-veszedelem sem tudott csúfot ejteni, Tokajban a nánási Oláh-család, főszolgabíró Füzesséry Ödön, patikus Róthfuchs ev. János, Helm Sámuel, Kicsinkó Antal, Tittes Rudolf, ez utóbbiak a „Tokaji Bortermelők Társasága“ és a mádi Selbstherr testvérek régi cégje mellett nevezetes borkereskedők is. A jeles Kállay-nemzetségből már csupán Manó úr birtokol Tolcsván és Bodrogzsadányban tizenhat hold szőlőt. Az utolsó évtizedek alatt sok hegyaljai szőlő és pince cserélt gazdát.
A papságnak is kedves a „tokaji“. Az egri főkáptalan, a jászói és leleszi prépostságok, szepesi káptalan és püspökség mind fenntartanak itt szőlőbirtokot. A piarista atyák gyomorbajos és kedélybeteg szerzetestestvéreiket az ujhelyi kolostorba szokták küldeni, ahol nyolc hold szőlő tőkéiről csorog nekik a nektár. A sárospataki kollégium szellemét is megérthetjük, hogy ott a nagytiszteletű és nagyságos, négylovas (szóval igazándi úr!) professzorok – doktor Szabó Sándor ezidei rektorral az élükön – miért nem viselnek kálvinista vaskalapot; miért olyan nótás és virtusos a pataki diák. Hiszen a pataki kollégiumnak is három faluból (huszonhét hold szőlőn) szűrik a tokajit. A művészvilágot meg László Fülöp mester, a császárok és királyok udvari festője képviseli Tokajhegyén öt hold szőlővel. Ebből is megérthető az, hogy ez a világhírű mesterünk az idegenben, Angliában is miért maradt meg olyan hű magyarnak…
Régente nótásabb volt a Tokajvidék népe. Rongyosodásuk a filokszera-veszedelemtől számítható… Azóta ugyan a multak szenthagyományaitól áthatott, földszerető hegyaljai magyarság szorgalma, hűséges kitartása részben pótolta az óriás nemzeti vagyonveszteséget és az ujabb szűrésű essenciák, aszúk, szamorodnik, máslás és ordinariumok felnyerik ismét, mézes tüzökkel, a „tokaji“ régi hírnevét. Amilyennek odaelőbb világszerte becsülték. Midőn is Simon-Juda hetével (ősidők óta október 28-ik napján kezdődik a tokaji szüret), a lengyel borkupecek darázsmódjára ellepték a Hegyalját és csengő aranyakkal váltották be a folyékony aranyat. Ötszáz-nyolcszáz forintot is szívesen fizettek egy gönci-hordócska öreg borért. (A gönci-hordó 130 – 140 liter ürtartalomnak felelt meg. Régente „karikafának“ is nevezték és faabronccsal pántolták körül…) Az „ordinarium“ mustjáért sem sokaltak hatvan-nyolcvan forintokat; hahogy éppen megrázta bundáját a fagyos november, a pajta tűzhelyén lapos köveket melegítettek a szüretelők és a puttonosok ezeket a köveket hordozták fel a szedőkhöz, hogy gémberedett kezeiket megmelengessék. A tokaji szüret már ilyen, hol a cigányok fujják a pikulát, hol a szüretelő nép fújkálja az ujját. A szőlőtőke sem adja le ingyen a folyékony aranyat.