Bihari kortesek.
A leglomhább magyarnak is felbizsereg a vére, midőn a kortesvezérek kibontják és meglengetik a zászlót. A korteskedés közben minden nyugati cafrang lehámlik az újkor nyomása alatt meglapult magyarról. Felvirrad az ősi virtuskodások hajnala. A szép beszéd pengő aranypénz becsével vetekszik. A kortesvilágban tünik ki igazán, hogy a magyar a szép beszédet, a sok beszédet mennyire szereti – hallgatni… A jószavú, az úgynevezett „svádás“ ember nálunk mindig könnyebbszerrel haladt előre, mint a hallgatagon cselekvő bölcs. A magyar falu mostani nehéz viszonyaink között is ékesszavú papjára és követjére a legbüszkébb.
A kortesvilágnak a leghangosabb szójátszói minden időben a fürge és leleményes kortesek, akik nagy családfájú ősökre tekinthetnek vissza. A Kossuth Lajos követté választásakor Pest vármegyében nem kisebb hazafiak voltak a kortesvezérek, mint Batthyány Lajos gróf és Podmaniczky Frigyes báró, aki naplójában is megörökítette „váci“ követválasztó hadjáratának kortes-éleményeit. Mégis vérbelibb kortes-király nem került a magyar földön Biharország történeti nevű fiánál Beöthy Ödönnél. A fokosnak fénykorában a „liberális“ nemességnek az ifjú Beöthy Ödön volt leggyújtóbb szavú, körülrajongott népszónoka. Ez a szenvedélyes férfiú egyetlen maró szavával, vérig szúró megjegyzésével örök időre pellengérezte, sőt letörte az ellenfelét. Pedig az első felszólalása alkalmával teljes kudarcot vallott Bihar vármegye ódon tanácskozó termében. Ennek a kudarcnak érdekes a története.
Beöthy Ödön a gazdag földesúri család ivadéka, süldőlegény korában, a katonaságnál próbált szerencsét, de – miként Petőfi – Beöthy sem vitte tovább a közlegénységnél. Hamarosan ott is hagyta katonáékat. Hazament az ősi kúriába. Azonban a rendkívüli akaraterő otthon is kitört belőle. Elhanyagolt tanulmányait magánúton pótolta. A mai középiskolának megfelelő osztályokból kitünően vizsgázott le. Mindjárt kedve támadt a közszerepléshez is. Bihar vármegye közgyűlésén nem kis fába vágta ellenkedő természetének baltáját. A vármegye nagyeszűnek és ékesszavúnak elismert főjegyzőjét Szarukánt támadta meg. Persze balul ütött ki a szűzbeszéd. A szónoklásban gyakorlott és nagyobbtudású főjegyző apróra törte Beöthy érvelését. Bizony kikacagták a merész ifjú szónokot. Viszont Beöthyre meg az a legszebb jellemzés, hogy az első csúfos kudarctól nem kedvetlenedett el. Belátta: köszörületlen a kardja, fogyatékos a tudása. Félrevonúlt. Évekig nem hallották hírét. Biharkovácsi kúriájában egy kiváló oktató irányításával tanúlgatott jogot, történelmet, mindent, amivel későbbi országosan elismert tekintélyét megalapozta és négy év múltán fényesen kiköszörűlte az első csorbát. Az aranyszájú főjegyző, kinek a neve kezdő szótagját zsebkendőbe dugott orral ejtette ki, letört mellette. A báródsági büszke oláh nemesek, akiknek a „báródsági bikának“ nevezett nagyszakállú Venter Koszta volt a híres kortesvezérük, menten kapitányuknak választották Beöthyt. Azontúl a bihari „restórációkon“ báródsági fokosos seregével többször döntött Beöthy, mert senki sem tudta veszedelmesebben felgyújtani a szenvedélyeket. Vaskos élceit rettegték az ellenfelek.
Eleinte egy úton haladtak Bihar másik jeles fiával, Tisza Lajossal. Követtársak is voltak együtt. Midőn pedig Tisza Lajost bihari adminisztrátorrá nevezték ki, a vármegyének már alispánja volt Beöthy. Ebből az időből támadt személyeskedésig fajúlt engesztelhetetlen gyűlölködésük. Az egész vonalon megindúlt az ádáz harc a liberális és konzervativ nemesek között. Beöthyék nevezték el Tisza Lajos nejét, született Teleki Juliánna grófnőt „dajka Julinak“. A grófnő ugyanis, mint okos és hűséges feleség, férjének minden cselekedetéhez hozzászólott. A pellengért semmiesetre sem érdemelte; node Beöthy Ödöntől kiméletet nem várhatott senki. Amikor egyszer például a sógorával összeakaszkodott, parancsban adta ki a béreseinek, hogy e naptól minden rudasökrét nevezzék – Bigének. Tudniillik: Bige volt a sógor családi neve.
A hagyományok szerint Beöthy Ödön odáig vitte a szabadelvűséget, hogy az esküvőjét sem templomban tartotta meg. A Beöthy-birtokon talán még terpesztgeti lombkoronáját az az öreg tölgyfa, amely alatt az esküvő megtörtént… Beöthy Ödönnek kitartó konokságából sokat örökölt nem kevésbbé tehetséges és engesztelhetetlen kuruc fia: Beöthy Ákos is; a ki 1868-ban a „bihari“ kerületben lépett fel, mint képviselőjelölt, de mert Gáspár 48-as honvédtábornokkal szemben elbukott, holtáig elkerülte Bihar vármegyét, amelynek egyik nagybirtokosa volt.
*
Abból a büszke nemes Szilágyi-családból származott Szilágyi Ferenc váradi törvényszéki bíró, mely család ma is birtokos Berettyóújfaluban és Micskén. Székely eredetűnek vallják magukat. Szilágyi Ferenc „fekete húnnak“ is nevezte magát s a Biharországban emlékezetes hírü pecsovicsnak, a nagyétvágyu Szilágyi Lajosnak volt a fia. Annak a Szilágyi Lajosnak, akiről a Beöthy Ödön idejében, a 30-as, 40-es esztendők küzdelmei alatt rigmust is faragtak a liberális-nemesek. Ráverselték, hogy az öreg úr királyi adomány alapján dézsmát szedeget a pályi erdőség fekete rigóinak tojásaiból… A fia, Szilágyi Ferenc messze távolodott pecsovics apja nyomdokaitól. Köztársasági érzelmü embernek vallotta magát. A köztársasági eszmék iránti rokonérzésből tanult meg franciául is. Állandóan francia könyveket és francia köztársasági lapot olvasgatott. A szabadságharcban Kossuth Lajos mellett szolgált, mint miniszteri fogalmazó és Kossuth annyira megbízott benne, hogy jelentékeny pénzküldeménnyel bizalmas küldetésben Bem apóhoz is leküldte. Világos után Szilágyi Ferenc nem menekült ki külföldre. A hazai földön bujkált, mígnem Micskén fedél alá jutott a Baranyi Imre házánál. Most hasznát látta francia nyelvtudásának, a Baranyi családnál mint francia tanító szerepelt és az egyik kedves Baranyi kisasszonyt addig tanítgatta az „aimer“ ige hajtogatására, mígnem komolyan és magyarul is megszerették egymást. Férj és feleség lett belőlük… Ezt a fekete hún Szilágyit rendkívül szerette és becsülte az öreg Tisza Kálmán úr is, bárlan sohasem szavazott a Tisza Kálmán pártjával, a kormánypárttal. Szilágyi Ferencnek még ezt is elnézte Tisza, sőt, az egyik választás alkalmával, Nagyváradon vállát veregetve bíztatta a vén republikánust.
– Eredj már Feri bátyám szavazni; úgyis tudom, hogy ellenem szavazol.