A Baranyi urak.
Tavaszkor a micskei „rongyos szőlő“-nél kibontogatják kövér rügyöket azok a százados szelid gesztenyefák is, melyeket a Baranyi-család egyik ősanyja Baranyi Györgyné született csicseri Ormós Kata nagyasszony sajátkezűleg plántálgatott el annak idején. A fát, virágokat szerették is mindig a Baranyiak.
Kék, zöld és arany az alapszínei a tavasznak. Az ég hamvas kéksége, a föld harmatos zöldje és a nap meleg aranyos sugárzásai alkotják szűzies báját az ébredő magyar földnek. A magyar tavasz ezen kék, zöld színei a nagyváradi és micskei Baranyi-urak családi címeréből is ránkmosolyognak. Kék szárnyfelhős zöld mezőből méltóságosan emelkedik ki a kétfarkú oroszlán. Jobbmarkában súlyos buzogány jelképezi a harckész vitézséget. Megkapóbb az a fehér liliom az oroszlán balmarkában. A fát és virágokat bizonnyal szerették, mindig nagyon szerették a Baranyiak, hiszen oroszlánjuk előtt a rózsaszál is kinőtt a zöld címer-mezőből. S hogy a virágszerető Baranyi urak a szép asszonyos kalandokból sem maradtak ki, arról meg éppen Jókai Mór állított ki örökbizonyítányt. Jókaink „Egetvívó asszonyszív“ című regényének Baranyi Miklós szeptemvir a hőse.
*
Bihar-ország törzsökös nemes családjai leginkább kálvinisták. A szívósság, szaporaság családfenntartó erényeivel méltán ékesek. Egyrészök az első foglalóktól származik. Itt-ott elmerültek, elszármaztak közülök őscsaládok egyes ágai, mások, hál’ Istennek a nagyobbrész, keményen állják a küzdést, sikeresen művelik a szent rögöket. Midőn Biharország történetkönyvében lapozgatunk, a nemesi rendből káprázatosan nagy hatalomra és gazdagságra emelkedett borosjenői Tiszák mellett századokon át máiglan feltaláljuk a legtöbb négylovas bihari nemes család nevét és kiváló képviselőit. Nem tüntek le teljesen a katolikus Baranyiak sem, akik a Csanádyakkal az 1700-as években az első kiskirályok Biharban. Hatalmuk és gazdagságuk olyan súlyos volt, hogy egy akkor élő Tiszát, Tisza Lászlót Beőthy Lászlóval szemben elbuktatták az alispánválasztásnál, sőt még a főjegyzőségből is kibuktatták Tisza László urat. Dühöngött is ellenük a bukott Tisza-párt. Csufondáros verset csináltak a „gonosz“ Beőthyről és „ripacsos“ Csanádyról, az „Érmellék Istenéről“. Megvádolták a „zöldselyem inges“ Baranyi Mihály urat is, hogy „ravasz róka szerint“ járt el s mint „Hóra vitéz, Kloska követője, választott tiszteknek cédula szedője“ zöld ingjéből az asztal mellé és alá hullajtotta a Tisza-párt „voksait“; node a Beőthy-Baranyi-párt kortesei sem maradtak adósok. „Kutyaugatás napnak-holdnak nem árt“ magyaros vígasz mellett visszakurjongatták a csúfságokat, mivelhogy a „vitéz“ Baranyi úr „mind kézhez adta“ a voksokat és hogy a „szalontaifi“ Csanádyt „sem marnák“ a Tiszák kortesei, ha „szalonnát vesztegetne“ rájuk… Érdekes alakulása az időknek, újabban Biharból Tisza István gróf mellett két kiváló Beőthy is alvezérkedik, László a miniszter és Pál képviselőházi alelnök, sőt a szalontai járáshoz tartozó Geszten is egy Csanády, Csanády Jenő a főszolgabiró.
*
Biharban még ma is szeretettel emlegetik Baranyi Gábort, a hajdani biharmegyei alispánt. Nemcsak származására volt sokattartó nemes Gábor úr, ötletes jókedélyével is kitünt kortársai közül. Baranyi Gáborról maradt fenn, hogy mikor Király községbeli kuriáján időzött (ma Szathmáry-Király Andoré ez a birtok), hivatalos leveleit is ilyeténképpen irosgatta alá:
– „Kelt Királyi-lakomban, Gábor.“ – Majd hogy bajba is került emiatt, valami „delátor“ befújta Gábor urat az udvarnál, úgy-hogy felidézték Bécsbe, királyi dorgálásra. Mária Terézia uralkodott akkor.
– Vicispán úr, hát szép, szép az ősi juss, – mondotta a királynő Gábor úr magyarázatától felderülten, – hanem azért a formára is ügyelni kell.
Gábor úr bizony nem volt a formák embere, Gábor úr felől jár közszájon ez a mondás is:
Szeretlek téged Baranyi Gáborom,
Nem sajnálom tőled sem pénzem, sem borom.
Sok falu határát felölelte a Baranyi urak birtoka. A sárréti falvakat és a debreceni Zám-pusztát nem is említve, a Kőrös-völgyön át kanyargó Baranyi-hágótól a verzári kastélyig terjengett ez a kiskirályság. A Rézhegy-erdő aljában épült verzári kastélynak Baranyi Lajos volt egyik kiválóbb ura. Népiesen „bécsi“ Baranyinak nevezték, mert kétszer nősült Bécsből gazdagon. Midőn eszébe jutott: Bécsbe ment fel borotválkozni is, pedig akkor még nem ösmerték a vasútat. Az országútja is elkerülte Verzárt. Baranyi Lajos négyes, ötös fogaton kocsikázgatott fel a bécsi borbélyához. A magyar nemes ivadék és a bécsi német asszonyok vérkeresztezéséből mélyérzésű, előzékeny magyar urak támadtak. A törzs keveretlen micskei ága ma is inkább keleti szilaj vér. Baranyi Gábor vedresábrányi főjegyző nemzetségének sok százados hagyományaitól áthatott szilárd önérzettel vallja:
– Vagyonosabbak temérdeken kerülnek nálam, de különb urat nem ösmerek…
A Baranyi-név fenntartásáról a gyermektelen derék Baranyi Ödön, kúnszentmártoni és micskei nagybirtokos, óhajt gondoskodni. Micskei fiágra épült kuriáját a hozzátartozó négyszáz hold földbirtokkal családi alapítványnak szánta. Baranyi Györgyné született csicseri Ormós Kata a „rongyos szőlőnél“ – tehát – nem hiába plántálta el azokat a százados szelid gesztenyefákat, fennmarad Micskén a Baranyi-név.