ELSŐ FELVONÁS
Nagy világvárosi áruház magas emeletének részlete. Balról és jobbról üvegszekrények határolják a színpadot. A szekrények előtt egy-egy keskeny pultasztal húzódik előlről hátrafelé. A színpad közepén, hátával a háttérfalnak támaszkodva, hatalmas kirakat-üvegszekrény, melynek üvegablakai most hiányoznak. A kirakat szalónt ábrázol. Előkelő viaszbaba-társaság látható benne. Elől ül két úr és két hölgy, hátul áll egy úr és egy hölgy. Az egyik ülő és az álló férfi amerikaias külsejű gavallér. A harmadik férfi a később szereplő Casella hű mása. Az álló hölgy magas, karcsú, szőke, a két ülő hölgy két tetszésszerinti szép asszony. A hölgyeken kalap és elegáns délutáni látogatóruha. Az urakon délutáni ruha: zsakett, fekete zakó. Minden ruhán tábla, valami szöveggel. Az üvegszekrény pódiumon áll. Díszes szalónbútor van benne. Hátterét dús szövetek adják. Falikarok, csillár. A háttérfalon az üvegszekrénytől jobbra és balra egy-egy liftajtó. Nehány szék a pultok körül.
A kirakat homályban van.
Zárás után, este.
Mikor a függöny felgördül, Misch egyedül van a színpadon. Az egyik pultnál ül és újságot olvas. Misch 35 éves, csinos, komoly kereskedősegéd, elég jól öltözött, ápolt. A nők szeretik. A főnökei szeretik, mert a nők szeretik. Nagy multja van itt az áruházban: elárusító-kisasszonyok, kisebb igényű vásárló hölgyek. De már idegeskedik egy kicsit, mert az évek mulnak. És szegény. Már alig van más remény, mint itt megöregedni.
Két tűzoltó jön be, jobbról. Lámpával járnak, inspekciós körúton vannak.
Első tűzoltó. Jó estét, Misch úr.
Misch az újságból. Jó estét.
Első tűzoltó. Zárás után egy kis pihenő, Misch úr?
Második tűzoltó. Fel van itt nálam jegyezve. Negyedik emeleten, a Balla-osztályban, éjjeli munka.
Első tűzoltó. Az más. Hogy méltóztatik kedves Misch úr?
Misch. Abból, amit a kollégája mondott, látható, hogy hogy méltóztatom. Tizenegy év óta dolgozom ebben az osztályban és ezt még mindig Balla-osztálynak hívják. Nem pedig Misch-osztálynak. Így méltóztatom.
Első tűzoltó. Lesz ez még Misch-osztály is!
Misch. Nem, édesem. Misch-osztály már csak valahol vidéken lesz, egy nagyon kicsi városkában, egy csöpp kis Misch-bolt, benne egy kis szomorú ráncos öreg Misch, akiről a kisvárosi hölgyvilág nem is fogja tudni, hogy itt ebben a palotában ő volt a híres szép Misch, a konfekciós oroszlán.
Második tűzoltó. Az áruház büszkesége. Az elegáns Misch úr.
Misch. Az régen volt. Azelőtt koplaltam, de elegáns voltam. Most koplalok és rongyos vagyok.
Első tűzoltó. Na, rongyos, az túlzás, Misch úr.
Misch. Van magának fogalma, hogy öltöztem én azelőtt? Jobb erről nem is beszélni.
Első tűzoltó. Ma éjjel leltárt tetszik csinálni?
Misch. Nem. Nagy átrakodást. Itt a tél közepe. A Balla-osztálynak ez már tavasz. A gazdagok utaznak Délvidékre, tisztelt tűzőrség. Isten ments, hogy téli ruhában menjenek. Ma éjjel kirakjuk nekik a Riviérát. A hölgyek most Crêpe Georgettet és Crêpe Romaint kapnak. Tetszik ezt érteni? Nem. Kaviárt és ananászt kapnak. Mink, tisztelt tűzőr uraim, lóhúsvirstlit és savanyú túrót.
Első tűzoltó. Ilyenkor reggelig itt tetszik maradni?
Misch. Amíg a babáimat át nem öltöztetem. Ezt a gőgös társaságot, amely évek óta nem áll szóba velem. Pedig én jól ismerem őket. Minden szezónban négyszer öltöztetem át ezen arisztokratákat. Olyankor meztelenül látom őket. Ennek dacára még soha egy szót sem szóltak hozzám. Méltóztassanak elhinni: undok munka. Tűzőr uraim! Hogy lehetne sok pénzt szerezni?
Első tűzoltó. Én nem tudom, Misch úr. De egy bizonyos: tűzoltással nem.
Második tűzoltó. Mit szóljunk akkor mi, Misch úr, ha Ön a munkáját undoknak tartja!
Első tűzoltó. Milyen akkor a mienk? Körbe járni minden éjjel, föl, le, egyik ellenőrzőórától a másikhoz, estétől reggelig!
Misch. Persze, maguk szeretnének egy szép nagy tüzet.
Első tűzoltó. Isten ments! Az senkinek se jó. De egy szép kis tüzet, nem mondom. Az mindenkinek jó. Ember nem sérül meg, áru fogy, személyzet szabadságot kap, tűzoltó jutalmat kap, biztosítótársaság örül, hogy nem volt nagy a tűz, cég örül, hogy egyáltalában volt egy kis tűz, mindenki boldog. Szerény emberek vagyunk mi.
Lujza. Mi az, még hozzá se kezdtél?
Tűzoltók szalutálnak.
Lujza. Jó estét, tűzoltó urak.
Első tűzoltó ünnepélyesen. Hódolat a szép Lujza nagysádnak.
Második tűzoltó. Éljen! Éljen!
Lujza nevetve. Micsoda ünneplés! Mi van magukkal máma?
Első tűzoltó jelentősen. Mindennek megvan a maga oka-foka.
Szalutálnak és indulnak.
Misch. Isten velük.
Tűzoltók balra kimennek.
Lujza szétnézett. Még hozzá sem kezdtél?
Misch. Látod, hogy nem. Az anyagot várom már egy óra óta.
Lujza. Hol vacsorázunk?
Misch. Nem tudom.
Lujza. Mi az? Megint nincs pénzed?
Misch. Na, vacsorára még akad.
Lujza. Rémes idő van kint. Havas eső esik. Képzelem, hogy fázik szegény apám az utcasarkon.
Misch. Miért nem megy haza ilyenkor?
Lujza. Éjfélig még ilyen időben is elad vagy harminc újságot. A világért sem megy haza. Ott didereg a vékony kabátjában. A többi újságárus meg kineveti szegénykét, mert hogy ő olasz ember és nem bírja ezt a klimát. Mink a napot imádjuk. Az szép is lehet. Én nem láttam az olasz napot soha. Hát… nem megyünk sehova?
Misch. Mit csináljak, ha ezeket a gazembereket kell átöltöztetnem?
Lujza. Vigyázz. Már többször akartam mondani, hogy most már ne szidd őket, mióta ott ül köztük az új gazda. A te régi barátod. Még visszamondják neki.
Misch. Csak mondják vissza. És nem barátom. Sohse volt. Én ezt sohse mondtam neked. Vigyázz arra, amit beszélsz. És amióta ezt a karriert csinálta, pláne nem az. Ez is milyen siber-ízléstelenség. Ideülteti a viaszképmását a babák közé, a hírességek közé. Rockefeller, Ford, Jeritza, az orosz nagykövetné, francia grófné! Neki itt kell ülni köztük! Casella úr, mint világnevezetesség!
Lujza. Bizony az. Aki ekkora vagyont csinált ilyen fiatalon!
Misch. Rablással.
Lujza. Mással nem lehet. És mit rabolt? Bankokat rabolt ki. Azokért nem kár.
Misch. Gazember.
Lujza. Ma rosszkedvű vagy.
Misch. Gazember. Gazember.
Lujza. Mindig így haragszol rá, ha ránézel?
Misch. Ma különösen haragszom rá.
Lujza. Jobban, mint tegnap?
Misch. Jobban.
Lujza. Miért?
Misch. Ne légy olyan ravasz. Mit bánom én a bankokat. Ne félj, nem azért haragszom, mert ez az áruház egy tollvonással a kezébe került, még más hetven vállalattal, mikor a Lombardbankot kirabolta a tőzsdén. Legyen neki hétszáz, azt se bánom. Láttam én őt fél virstlit vacsorázni, mikor együtt laktunk a hónaposszobában. Adtam én neki fél cigarettát, mikor nekem csak egy volt.
Lujza. Hát nem szép, hogy mégis Napoleon lett belőle?
Misch. Gazember lett belőle.
Lujza. De hát mi van ma veled?
Misch. Ne hamiskodjál.
Lujza. Mit akarsz tőlem?
Misch. Tőled semmit. De ezt a gazembert tisztességre fogom tanítani és még meg is pofozom, ha éppen tudni akarod, még ha a világ minden pénze őrzi is. Csak merészelje folytatni azt, amit ma délután elkezdett.
Lujza. Ma délután?
Misch. Veled. Igenis, veled.
Lujza. Velem?
Misch. Igenis, veled kezdett.
Lujza. Mi az, már tudod?
Misch. Tele van vele az egész áruház. Mindenki csak erről beszél. Nem hallottad, hogy’ éljeneztek a tűzoltók?
Lujza. Egy órával ezelőtt volt ott lenn nálunk, és máris… az egész áruház… hogy mondod?
Misch. Tele van vele. Te pedig, a helyett, hogy ezzel kezdted volna, a rossz időről beszéltél, meg, hogy a papád hány újságot ad el a sarkon. Átmenetet csináltál.
Lujza. Pardon, én már kezdtem róla beszélni.
Misch. Az mind csupa svindli. Neked átmenet nélkül be kellett volna ide hozzám rohannod, feldúlva és lihegve és felháborodva, hogy: «képzeld, fiam, mi történt, piszkos ajánlatot tett nekem a Casella!»
Lujza. Az nem igaz.
Misch. Nem lehet nem igaz. Mert ha csak megszólított, ha csak rád nézett, az már piszkos ajánlat.
Lujza. Miért?
Misch. Mert ha adva van ez a helyzet: Milliárdos vállalkozókirály, fiatal, csinos, szemtelen, rabló és húszéves kisasszony az ő áruházának a kesztyűosztályában, a szuterrénben, a pincében, lyukas cipővel a lábán, akinek fázik az apja és koplal a szeretője, ha ő téged észrevesz, az már nem is ajánlat, az már sokkal több: az már az, hogy te el is fogadtad az ajánlatot.
Lujza. Ez mind, mind nem igaz.
Misch. Hát miért nem mondod el, hogy mi igaz? Miért hallgatod el előttem?
Lujza. Mert nem hagysz szóhoz jutni. Te nem voltál ott és jobban akarod tudni.
Misch. Te persze ott voltál.
Lujza. Hát persze, hogy ott voltam! Délután, úgy fél hét felé egyszerre csak megáll az osztályunkban egy… egy…
Misch. Egy csinos fiatal úr.
Lujza. Nem is olyan csinos. Nem is olyan fiatal.
Misch. Fiatalabb, mint én.
Lujza. És csinosabb is.
Misch. És mégsem elég csinos.
Lujza. Még mindig nem. Szóval, kérlek, megáll, körülnéz a kesztyűk közt, fölemel a nagy skatulyából egy pár olcsó kesztyűt, rámnéz…
Misch. A szemével.
Lujza. Igen. Hát mivel nézzen rám?
Misch. Nem, nem, csak azért mondom, mert olyan nagyon részletezed. Mint valami történelmi eseményt.
Lujza. Nekünk ez nagy dolog volt.
Misch. Persze, Casella! A nagy Casella! Személyesen.
Lujza. Nem hagyod elmondani?
Misch. Dehogy nem hagyom. Rád nézett a szemével, valószínűleg mind a kettővel és a jobbkeze hüvelyk- és mutatóújjával kivett egy pár kesztyűt. Cis-mollban kérdezte: «Hogy ez a pár kesztyű?»
Lujza. Úgy van. Ő tudniillik már egy hónapja, hogy ezt az áruházat…
Misch. Elrabolta.
Lujza… a bankkal együtt megkapta és ma volt itt először körülnézni, mert óriási tervei vannak, háromszor ekkorára akarja megnagyobbítani…
Misch. Szóval, te azt mondtad: Ez a pár kesztyű kettő negyven.
Lujza. Nem. Három hatvan. És ő nagyon kedves volt hozzám.
Misch. Te tudtad, hogy kicsoda?
Lujza. Mindenki rögtön megismerte. Ezekről a viaszkszobrokról. Minden emeleten van egy ilyen képe.
Lujza. Nagyon.
Misch. Mert biztosan mosolyogtál rá.
Lujza. Csak nem árulok sírva kesztyűt.
Misch. Ebben igazad van. Még koporsót is mosolyogva kell árulni. Szóval ma este vele vacsorázol.
Lujza. Nem. Csak ha te is jössz.
Misch bámulva. Hogyan, ha én is jövök?
Lujza. Mert úgy hívott meg, hogy hárman.
Misch. Mi az? Hát tényleg meghítt?
Lujza. Mondom, hogy veled együtt. De nem hagysz kibeszélni, olyan ideges vagy, még ilyen nem is voltál.
Misch keserűen vigyorogva. Mi ez? Kitaláltam? Viccből mondtam és igaz volt? Mi ez, próféta vagyok? Mit szólsz! Meg kell őrülni ebbe. És még mered mondani, hogy nem tett piszkos ajánlatot? Mit mondtam: már el is fogadtad, már kész a pakli, már én is benne vagyok, kegyelemből, – «Hadd jöjjön ő is!» – már ki vagyok röhögve, már meg vagyok csalva. Ez gyorsan ment. Hány óra?
Lujza. Fél nyolc.
Misch. Fél hétkor jött. Gyors munka. Hallatlan. Próféta vagyok. Pszichológus vagyok. Marha vagyok. Egy óra óta marha vagyok.
Lujza. Kérlek, bevallom, az első pár szava nekem se tetszett. Rám nézett, kérdezte, mióta vagyok itt, hogy’ hívnak és tudom-e, hogy ő kicsoda. Aztán azt mondta, hogy menjek vele ma vacsorázni.
Misch. Rögtön.
Lujza. Rögtön. Tényleg, akkor olyan vad szikra jött a szeméből.
Misch. Vad szikra!
Lujza. Ez nem is tetszett nekem. Rögtön azt mondtam neki, bizonyos éllel: «Én minden este Misch Ferdinánddal vacsorázom, akit Ön nagyon jól ismer».
Misch. Bizonyos éllel mondtad.
Lujza. Igen. Bizonyos éllel.
Misch. Igazán köszönöm. És ezt persze ott mindenki hallotta.
Lujza. Senki se hallotta.
Lujza. Érdekes. Igazad van. Már tudja mindenki.
Misch. Honnan?
Lujza. Sejtelmem sincs.
Misch. Rettenetes. Ő persze nem emlékezett rám.
Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Felkiáltott! Direkt felkiáltott, a legnagyobb örömmel. Azt mondja: «Milyen Misch? Csak nem az én Misch barátom, csak nem az én drága, kedves, elveszett Misch barátom?» – Mondom: «De igen, az» – mondom – «ő gyakran említette, hogy Önök együtt kezdték». Azt mondja erre: «Nahát, ez véletlen szerencse» – meg tudom is én: milyen boldogság és nahát a kedves Misch, a drága Misch!
Misch. Megható, mennyire erőlködöl, hogy ő szimpatikus legyen nekem. Pedig jól tudod, hogy haragban váltunk el, a miatt a disznóság miatt, amit velem csinált. Akkor még nem bankokat fosztott ki, hanem tőlem rabolt el egy kis összeget. Megcsalt. A drága Mischt megcsalta egy kis közös üzletben. A drága Mischt!
Lujza. Azt sohse mondtad, hogy megcsalt.
Misch. Jogilag neki volt igaza. De arcbőr szempontjából nem volt igaza. Neki jogilag mindig igaza van, mert a törvény ezeknek az uraknak való. Akkor is azt mondta, hogy: «drága Misch». Hát még mit mondott?
Lujza. Hogy miért nem jelentkeztél nála.
Misch. Nem nevettél a szemébe?
Lujza. Nem.
Misch. Rosszul tetted. Én szegény vagyok, de önérzetes vagyok. Ha valami kell neki, pont olyan messze lakom tőle, mint ő éntőlem. Jöjjön hozzám.
Lujza. Hát azt csinálja.
Misch. Hogyhogy.
Lujza. Úgy, hogy idejön hozzád.
Misch. Ide? Mikor?
Lujza. Pont nyolckor. Azt akarja, hogy hárman vacsorázzunk együtt. Én rögtön mondtam neki, hogy te nem fogsz jönni, mert te önfejű vagy. Hát most idejön, meghív személyesen.
Misch. Mik sülnek itt ki rohamosan? Na hamar! Mi van még? Essünk túl rajta!
Lujza. Semmi. Kérlek, én nem mentem vele egyedül, mert tudom, te milyen vagy, mondtam is neki: ha én elmennék valakivel vacsorázni, te mindjárt azt mondanád, hogy vacsorázni mentem valakivel.
Misch. Nagyszerű! Téglák esnek a fejemre! Nagy kövek esnek a fejemre! Egyik a másik után. Ma délután fél hétkor még semmi bajom nem volt. És most téglák és emeletek, egész áruházak esnek a fejemre!
Lujza. Most miért dühöngsz?
Misch. Mert azt kellett volna mondanod, hogy ide hiába jön, én szóba se állok vele, mert utálom.
Lujza. Mondd meg neki magad. Én örültem, hogy téged látni akar. Biztos, hogy előléptet. Úgy örültem neki, már szinte láttam, milyen karriért csinálsz.
Misch. A te testeden keresztül.
Lujza. Ugyan! Egy régi pajtás!
Misch. Kikérem magamnak, én azt sohse mondtam neked. Én ezen a hangon nem beszéltem róla.
Lujza. Most egyszerre úgy távolítod magadtól.
Misch. Mert te feltűnően közelíteni akarod hozzám. Mit gondolsz, te liba, mit akar? Meg akar venni tőlem. Hát én nem adok el nőt. Szegény ember vagyok, de még mindig csak vettem nőt. Vigyen el erőszakkal, ha tud.
Lujza. De hát ki mondja, hogy el akar vinni? Mit idegeskedel? Mit húzod fel magadat? Sejtelmem se volt, hogy ez így fel fog izgatni. Hát egyszerűen, ha nincsen kedved, megmondod, hogy nem megyünk. Én meg itt maradok veled. Majd eszünk itt hideget és én segítek neked. Jó?
Misch. Jó.
Lujza. Nem örülsz?
Misch Nem.
Lujza Miért?
Misch. Mert ez most már nem normális együttlét. Ez már áldozat. A nagy Casella hívta a szegény kisasszonyt meleget enni. A kisasszony mélyet sóhajt és hideget eszik a kis kereskedősegéddel. Egy elmulasztott alkalom, amiért húsz évig fogsz sírni.
Lujza. De mikor én szívesebben eszem veled hideget, mint vele meleget.
Misch. Ez igaz volt tegnap. Te engem el fogsz hagyni miatta.
Lujza. Nem.
Misch. És ez lesz még a jobbik eset. De te nem vagy olyan kegyetlen, hogy ilyen becsületes légy. Te lágyszívű vagy: te meg fogsz vele csalni engem.
Lujza. De miért mégy mindjárt ilyen messzire? Mindjárt úgy elszalad az eszed!
Misch. Várj csak szépen. Máris ideges vagyok, de ez egyre rosszabb lesz. Mert ma ez még csak a kezdet volt ott a kesztyűknél. Majd most jön a folytatás.
Lujza. Nem is lehet folytatás. Holnap elutazik. Na látod.
Misch. Mi az, már ezt is tudod? Hova utazik?
Lujza. A Riviérára.
Misch. Ő mondta?
Lujza. Igen. Holnap utazik.
Misch. És téged hivott.
Lujza. Ugyan eregy avval a sok kitalálással. Ezt nem találtad ki. Csak annyit mondott, hogy ő utazik. Egyedül. Mert nincs senkije.
Misch. És sóhajtott.
Lujza. Várj csak. Igen. De még mielőtt téged említettelek.
Misch. És mit gondolsz, miért mondta és miért sóhajtott? Hogy te is menj vele.
Lujza. Az lehet.
Misch. Na látod.
Lujza. Tényleg. Most, hogy mondod… Tényleg lehet. Mégis csak okos fiú vagy te.
Misch. Nagyon okos vagyok. Most meghívtalak a Riviérára neki.
Lujza elgondolkozva. Érdekes. Hát ezért mondta annyiszor!…
Misch. Nagyon okos vagyok. Hányszor mondta?
Misch. Na… Háromszor!
Lujza. Várjál. Igen. Négyszer.
Misch. Ha én ezt az embert megölhetném!
Lujza. Bezárnának.
Misch. Jogilag megint igaza volna.
Lujza. Érdekes, hogy ennyire kihoz ez a sodrodból. Eddig úgy vetetted le a nőket, mint a kabátodat.
Misch. Az más volt. Téged szeretlek. Fájdalom, jobban, mint te engem. Nagyon szégyellem magamat. Öregszem, ezért van az egész. Amíg fiatal voltam, nem tudtam így beleesni egy nőbe. Te vagy az első. Nem is tudod, mennyit kínlódom miattad. De ez nem a te érdemed, hanem az én öregedésem első jele. Feleségül foglak venni.
Lujza. Nem kell. Én nem azért szeretlek. És egyáltalában, amint valakivel öt szót beszélek, rögtön el akarsz venni. Várj legalább, amíg tényleg beleszeretek valakibe.
Misch. Most komolyan elveszlek.
Lujza. Most nem kell.
Lujza. Mit látok?
Misch. Hogy most nem kell. Hát most mi kell?
Lujza. Nem tudom.
Misch. Elmenni.
Lujza. Nem hiszem.
Misch. Ne is hidd. Egyelőre még nem is hívott. De ha hívna is, ne gondold, hogy az olyan könnyen fog menni. Azért én még Misch vagyok! Tőlem olyat kap az az úr, amilyet még senkitől se kapott.
Lujza büszkélkedve sétál a babák közt. Egyszerre milyen fontos személyiség lettem ezen a világon. Megáll a Casella-baba előtt. Nem rossz ez a fej. Most látom, hogy nagyon hasonlít.
Misch felcsavarja a szekrény világítását. Nesze. Lásd jobban.
Lujza. Az ott a Jeritza. Az a Woronzieff hercegnő. Ez itt kicsoda?
Misch. Ezt elneveztük fiatal Rockefellernek.
Lujza. És annak milyen nevet adtatok?
Misch. Ford. Most ez divatos. Nézd meg őket jól. Ma már érdekelnek, úgy-e? Egy új világ! Ezek is utaznak a Riviérára. Holnap már ott lesznek. Gyere fel reggel, már láthatod. Itt esik a havas eső, ott süt a nap a citromvirágra. Itt hideg van, ott meleg van. Itt szegény van, ott gazdag van. Megint nem szólnak egy szót se. Itt állnak a nyomorom mellett, évek óta, öltöznek, vetkőznek, finoman mosolyognak, élveznek, hallgatnak, sohse betegek, nem halnak meg. Engem ismernek, nézd, hogy mosolyognak rám.
Lujza. Mit törődöl velük?
Misch. Ma engem is kezdenek érdekelni. Mert most már téged várnak és énrám már gúnyosan mosolyognak. Nézd, hogy nevetnek, már kiröhögnek, kiröhögnek és ma este óta ez röhög a legjobban, ez a rabló, ez a… öklét felemeli, úgy fenyegeti a Casella-babát.
Elvira jobbról belép.
Elvira elárusító-kisasszony az áruházban. Csinos, szomorú leány, közelebb a harminchoz, mint a húszhoz.
Misch. Mi tetszik?
Elvira. Szervusz Lujza. Sóhajt.
Lujza. Szervusz.
Elvira. Balla osztályvezető úr mindjárt itt lesz a ruhákkal.
Misch. Mi az? Balla úr hírnököt küld? Mióta jár ön Balla úr előtt, mint herold, trombitával?
Elvira. Misch úr megint oly kegyetlen hozzám.
Lujza. Mert te szerelmes vagy belé és elég liba vagy, hogy ezt folyton mutatod és a férfiakat az ilyen bosszantja.
Elvira. Én ehhez nem értek olyan jól, mint te. Én egy nagy darab szív vagyok. Így rákiabálni az emberre!
Misch. Bocsásson meg, de nagyon ideges vagyok.
Elvira. Azért a Casella-dologért?
Misch dühösen. Milyen Casella-dologért?
Elvira. Hogy a Casella beleszeretett a Lujzába.
Misch. Beleszeretett! Már bele is szeretett! Már el is veszi! És Casella-dolog! Már van Casella-dolog! Szét fogok osztani negyven pofont két-három kolléga közt, aztán mindjárt nem lesz Casella-dolog! Ordítva: És ha mégis lesz Casella-dolog, jegyezze meg magának, nagysád: önnek ebből nem lesz haszna, mert ha mi szét is megyünk, önnek nem lesz Misch-dolog és nekem nem lesz Elvira-dolog. Ez az egy ki van zárva.
Elvira szörnyűködve. De Misch úr! Micsoda hangon tetszik velem beszélni!
Lujza. Kíméletlen vagy! Tíz perc óta olyan vagy, mintha megbolondultál volna.
Elvira. Én bejövök ártatlanul, szívességet tenni neki, előre bejelentem az osztályvezetőt…
Misch. Maga ne tegyen nekem szívességet. Egyáltalán mit keres itt zárás után?
Elvira. Gondoltam, talán segíthetek önnek. Így kiabálni az emberrel!
Lujza. Hagyd, ő ma bolond.
Misch. Még nem, de úgy érzem, hogy ma még csinálok bolondot. Egyszer csinálok az életben bolondot, de akkor nagyot! Kifuladtan sétál, aztán fáradtan leül a kirakatba a babák közé. Maga elé mormolja: Casella-dolog!…
Lujza belép a kirakatba. Halkan: Borzasztó, milyen ideges vagy… Kérő mozdulatot csinál.
Elvira félénken, belép a kirakatba: Ne haragudjon, kérem… kérő mozdulattal leül a babák közé.
Most csönd van. A három élő ember mozdulatlan a viaszfigurák közt. Nagy szünet. Most beleolvadnak a kirakatba: mindenki viaszfigura.
Márton jobbról belép.
Márton nézi a merev társaságot, aztán halkan megszólal: Balla főnök úr jön.
A három elő ember, mintha álomból ébredne, megmozdul. Lejönnek a kirakatemelvényről. Bejön a menet. Elől Balla osztályvezető, túlzottan elegáns idősebb úr, iratokkal. Egy idősebb, pápaszemes hölgy. Cibulka, élénk, tizenöt-tizenhat éves tanonckisasszony. Márton, öregebb szolga. Két másik szolga egy-egy tolókocsival jön. Olyanforma kis kocsik ezek, mint a pályaudvari hordárok háromkerekű targoncái. Elől és hátul van faluk, oldalt nyitva vannak. Az egyik kocsin ládák, kartonok, díszletdarabok, kosárbútor. A másikon hasonló dolgok és két felöltöztetett gyerekbaba. Az első munkás pálmákat hoz. A második munkás a kirakatszekrénybe illő díszletdarabokat. Köztük jön még Grill úr is, igen zord kinézésű, vad, feketeszakállú nagy darab ember, hivatalnok.
Balla igen elegánsan és igen édesen. Örömteli üdvözlet és hódolat Misch Ferdinándnak! Van szerencsém jó estét kívánni. Kézcsók, Lujza kisasszony.
Misch. Jó estét, főnök úr.
A szolgák és munkások lerakják a kocsikról a holmit. Márton dobozokat nyit. Öreg hölgy ruhákat rak ki.
Elvira. Így rákiabálni az emberre.
Lujza. Jó estét, Balla úr.
Balla. Lujza kisasszony mindig szép, de ma este direkt La France-rózsák nyílnak az orcáin.
Misch. Balla úr nézetem szerint mindig azt szokta mondani: «arc». – «Orca», ezt először van szerencsém hallani.
Balla. «Orca» ünnepélyesebb.
Misch. És miért ünnepélyesebb ön ma, mint máskor?
Balla. Mindennek megvan a maga oka.
Misch Elvirára néz. Casella-dolog!
Elvira. Miért néz reám?
Misch. Nem örül, hogy ránézek?
Elvira. De örülök.
Misch. Akkor miért kérdi? Ballához. Parancsoljon velem, főnök úr.
Balla. Én nem parancsolok. Én kérek. Én kérem önt, foglaljon helyet.
Misch. Én nem foglalok helyet. Én leülök. Ősszel még állnom kellett, mikor áttértünk a téli divatra. És télen is álltam, mikor a gazembereket – a kirakatra mutat – téli sportruhába öltöztettük Sankt Moritz-díszlettel. Most helyet kínál. Mi ez, Balla úr?
Balla. Ez tisztelet a mi büszkeségünk iránt.
Misch. Én az ön büszkesége vagyok?
Lujza. Hagyd ezt a harapós hangot.
Balla. Hagyja nagysád, tőle ez is jól esik.
Misch. Te se voltál nagysád még tegnap. A helyére áll.
Balla. Ne oda üljön, ott huzat van.
Misch. Ön óv engem. Ön nem tudja, hogy nekem direkt ambicióm meghűlni. Azért ülök direkt a huzatba.
Balla. Az ön ülési óhaja nekem parancs. Beleülök én is a huzatba. A helyére áll.
Misch. Ön gúnyol engem.
Balla. Nem.
Misch. Akkor ön hízeleg nekem.
Balla. Soha nem tettem ilyet.
Misch. Én kihirdetem itt mindenki előtt, hogy Casella úr még nem kérte meg tőlem Lujza kisasszony kezét és én még nem vagyok Casella úr sógora. Sőt ellenkezőleg, haragban vagyok vele.
Balla. Bár én olyan intim volnék vele, hogy haragban volnánk. Misch úr, ön elárulta magát. Szóljanak néhány jó szót érdekemben.
Misch. Gyerünk a dologgal, főnök úr.
Öreg hölgy a ruhacsomónál. Majd én diktálom a számokat, kedves, aranyos Misch úr.
Misch. Elragadó. Mártonhoz. Mondjon már maga is valami szépet.
Márton. Tessék helyet foglalni, méltóságos úr.
Misch. Méltóságos úr – nagyon jó. Ezt el is vártam. Ha felséges úr leszek, felfogom magát akasztatni, Márton.
Márton. Kedves egészségére, kegyelmes úr.
Misch. Részeg disznó.
Márton. Úgy van, felség.
Leülnek. Könyvek, akták kerülnek elő. Márton a kartonokat rakja ki és sorban szedi ki belőlük a ruhákat. E készülődések alatt Lujza és Elvira a baloldalon állva halkan beszélget.
Lujza. Úgy nézed Mischt, hogy az már botrányos. Mindenki észreveszi.
Elvira. Én téged úgy irigyellek.
Lujza. Mischért?
Elvira. Azért is. És mindenért!
Lujza sóhajt.
Öreg hölgy Mártonhoz. Nem ez következik. Sorba raktam őket.
Elvira. Nem vagy boldog?
Lujza. Ma nem!
Elvira. Tegnap még voltál?
Lujza. Igen.
Márton. Megvan kérem. Ez a csomó odatartozik ahhoz a rakáshoz.
Elvira. És holnap már boldog leszel?
Lujza. Ki tudja.
Balla. Tehát kezdjük. A kis kézikönyve hol van?
Misch keresgélve. Most volt itt. Mit piszkálják a holmimat?
Elvira. Misch mit szól a szenzációhoz?
Lujza. Hallottad, mit szól.
Elvira. Más férfi örülne.
Lujza. Ő nem olyan.
Misch megtalálta a könyvét. Megvan! Írni kezd bele. A dátum… december…
Elvira. És a mamád?
Lujza. Még nem tudja.
Lujza. Felmelegíti estére a déli káposztát.
Elvira. És a papád?
Lujza. Megeszi az egészet.
Elvira. És a mamád?
Lujza. Nem vacsorázik.
Elvira. És a papád?
Lujza. Tűri.
Elvira. Na és most ez így marad?
Lujza idegesen. Mit akarsz tőlem?
Balla. Zsófia nagysád, kezdhetjük?
Öreg nő. Igen, főnök úr.
Elvira Lujzához halkan. Láttam az első szerelmedet, a Kotányit, az utcán. Rosszul néz ki.
Lujza. Ugyan kérlek.
Elvira. Bánt, hogy említem? Ne bántson, mert egy csinos nővel ment.
Lujza. Na látod, hogy nem halnak bele ezek az urak.
Elvira sóhajtva. Csak mi halunk bele.
Öreg nő egy női ruhával a kezében. 3423. A. L. 45.
Balla jelet tesz könyvébe e mellé a szám mellé, miközben ismétli: 3423. A. L. 45.
Misch beírja a számot a könyvébe.
Lujza és Elvira beszélgetve lassan közeledik Misch felé.
Lujza. Nem halunk bele.
Elvira. Én belehalok.
Lujza. Én nem halok bele.
Elvira. Én belehalok.
Lujza. Én nem.
Elvira. Én igen.
Lujza. Én nem.
Misch felnéz a könyvből, rájuk kiált. Csöndet kérek!
Lujza közelebb lép. Szép ruha.
Misch. 3423. A. L. 45. Megvan.
Öreg nő a ruhát leteszi, másikat vesz át Cibulkától, aki a ruhákat adogatja.
Cibulka. Ez a legszebb.
Öreg nő. Te ne beszélj Cibulka, téged nem kérdeztek. 6848. Z. K. 14.
Balla megjelzi. 6848. Z. K. 14. Igaza van, ez gyönyörű ruha. Casella előtt ilyen anyagunk nem volt. Higyje el, Lujza kisasszony, Casella úr friss szellemet hozott az áruházba.
Misch. Azt én is észrevettem. Bejegyzi. 6848. Z. K. 14.
Balla. Higyje el, Lujza kisasszony, ez nem harctér, de ezen a téren is lehet valaki Napoleon. És ha e téren valaki Napoleon, úgy Casella az, tisztelt Lujza kisasszony.
Misch írás közben. Lujza kisasszony tudomásul veszi, hogy ön agyba-főbe dícséri Casellát és alkalomadtán közölni fogja ezt vele.
Balla. Azt hiszem, ön gúnyol engem, Misch úr.
Misch. Én is azt hiszem. Öreg nőhöz. Tovább, Zsófika.
Öreg nő. Parancsára, Misch úr.
Misch. Itt Balla úr parancsol, nem én. Maradjunk csak abban a hangnemben, amiben tegnap voltunk. Az összes újkeletű udvariasságokat visszautasítom, még pedig undorral.
Öreg nő. Nagyon ingerlékeny, Misch úr. Ruhát vesz át. 4867. J. R. 21.
Balla nézi a könyvében. 4867. J. R. 21. Én Casellát nagyobbnak tartom, mint a francia Citroënt és a német Stinnest. Casella amerikai stílust jelent. Ugyebár J. R. 21?
Öreg nő. Igenis, főnök úr.
Balla. Köszönöm, Zsófia nagysád. Jelet csinál. És még mi lesz belőle! Hisz olyan fiatal! Szemüvegét szeméhez emelve megnézi a viaszkképmást.
Cibulka elragadtatva kiált fel. És nagyon csinos!
Misch. 4867. Te ne beszélj, fiam, mert ez mind nem neked szól. Lujza, úgy-e te is csinosnak találod! J. R. Úgy-e?
Balla. J. R.
Lujza. Igen. De már abbahagyhatnád az egészet.
Misch. És 21. Igen?
Balla. Igen, 21. Lujza kisasszony személyében az egész áruházat tisztelte meg a hatalmas főnök. Ő erre csak büszke lehet.
Misch. És én?
Balla. Ön különösen.
Misch. Köszönöm. Ha kibékülök Casellával, első dolgom lesz önt elcsapatni.
Balla nevetve. Ne haragudjon rám, Misch úr. Öreg nőhöz. Ez volt a három női toalett a kirakat számára. A 3423-as Jeritzáé, a 6848-as Woronzieff hercegnőé, Clermont grófnőé a 4867-es. Megvan?
Misch aki ezt jegyezte. Meg.
Öreg nő. Ugyanez a három modell más színárnyalatban itt a kartonban. Felnyitja. Ugyanazon számokkal és a szín jelzésével. Kirakja a pultra.
Misch odanéz. Rendben.
Balla. Kérem a három férfiruhát, Grill úr.
Öreg nő Lujzához és Elvirához megy. Grill úr előlép. Cibulka szemben áll Mischsel és szerelmesen bámulja. Márton adogatja a férfiruhákat Grill úrnak.
Grill úr. Egy frakköltöny Casella úr viaszképmására. Meghajlik a szobor felé. 126. R. L.
Balla. 126. R. L. Remekül áll rajta a frakk.
Misch úr. Grill úr köszönt a szobornak. Tudomásul vesszük és közölni fogjuk Casella úrral. 126. R. L. Tovább.
Grill. Egy sportöltöny Rockefellernek.
Misch. Az nem úr? Az csak Rockefeller?
Grill úr. 208. K. Z.
Balla. 208. K. Z.
Misch. 208. K. Z.
Grill úr remegő hangon. És egy szmoking Fordnak.
Misch írva. Szintén nem úr. Csak Ford.
Grill úr egyre jobban remegő hangon. 604. K. Y.
Balla. 604. K. Y.
Misch. 604. K. Y. Mi az Grill úr? Ön sír?
Grill úr sírva. Én oly érzékeny vagyok. Én nem bírom ki Misch úr gúnyos modorát. Bocsásson meg Misch úr, de én nagyon érzékeny vagyok. Zokog.
Balla feláll. Grill úr, én önt részben irigylem, részben sajnálom ezért az érzékenységéért. De Misch úr oly nagy ereje és tényezője áruházunknak, hogy tőle ilyet nem lehet rossz néven venni. Az átadást befejeztük és tovább fogunk vonulni a gyermekruha-osztályba.
Grill úr csöndesedő sírással. Itt vannak a táblák az árakkal. Átadja.
Balla. Márton, maga itt marad.
Márton sírva. Igenis, főnök úr.
Balla. Mi baja?
Márton sírva. Nem bírom látni… ha valaki sír…
Balla. Remélem, a kirakat az idén is gyönyörű lesz. Hisz Misch úrnál ízlésesebb kirakatrendezőnk nincs és mint látom, Lujza kisasszony is latba fogja vetni értékes segítségét az ő gyöngéd női kezének.
Misch. Latba fogja vetni.
Balla. A viszontlátásra, Lujza kisasszony, a viszontlátásra, Misch úr.
Lujza. A viszontlátásra.
Misch. Ajánlom magamat.
Márton magában. Szegény szakállas ember!
A menet balra kivonul.
Elvira. Pá, Lujzám.
Lujza. Pá.
Elvira indul jobbra.
Misch. És én? Nekem miért nem köszön?
Elvira. Mert goromba hozzám.
Misch. Nem teszem többé. Tudhatja, hogy az egész áruházban magát tisztelem a legjobban.
Elvira. Szóval tovább gorombáskodik.
Lujza. Gyere, hagyd itt.
Kimegy vele jobbra.
Márton magában. Félti a babáját! Ő is kimegy jobbra.
Csak Cibulka maradt itt. Szinte itt felejtette magát, amint a jobboldalon álló Mischt bámulja.
Misch. Te miért nem mégy? Mit akarsz?
Cibulka. Semmit. Bámullak.
Misch. Miért?
Cibulka. Mert szeretlek.
Misch. Már a multkor mondtam, hogy ne tegezz.
Cibulka. Én tegezlek, még ha meg is ölsz. Nekem nincs egyebem, mint ez a kis tegezésem. Ezt nem veheted el tőlem.
Misch. Töröld meg az orrodat.
Cibulka. Neked azt is megteszem, te kéjgyilkos. Megteszi. Minél cinikusabb vagy hozzám, annál jobban kellesz.
Cibulka. Reménytelen a dolog?
Misch. Ó igen.
Cibulka. És ha Lujzával szakítasz a Casella miatt?
Misch. Akkor Elvira következik.
Cibulka. És engem előjegyzel a harmadik helyre?
Misch. Ha mindig gondosan megtörlöd az orrodat.
Cibulka. Folyton fogom törölni. És folyton foglak szeretni. Te vagy az én ideálom. Ne hidd, hogy azért, mert szép vagy. Azért, mert rajtad át kell esni.
Misch. Ne mondd.
Cibulka. Csak rajtad keresztül lehet karriért csinálni.
Misch. Te mezei virág.
Cibulka. Te egy nagyszerű nőkiválasztó vagy. Mindenki szívesen veszi azt a nőt, akit te fedeztél fel.
Misch. Szóval fedezzelek fel.
Cibulka. Igen. Te vagy a Mózes, aki a nőt elvezeted az igéret földjére.
Misch. És magam nem megyek be vele.
Cibulka. Úgy van. Nézd a Lujzát.
Misch. Miért nézzem?
Cibulka. Hát nem te fedezted fel? És máma a Casella megkérte a balkezét.
Misch. Te ki fogod húzni a lutrit tőlem.
Cibulka. Hiába. Mózes vagy. Lelkesen. Mózes! Mózes!
Misch. Mózes az öregapád.
Kívülről kiáltás: «Cibulka!»
Cibulka. Jövök! Balra kiszalad, visszakiáltva. Imádlak, Mózes!
Misch. Mártonhoz, aki besomfordál és most a díszleteket rakosgatja. Hallotta? Mózes vagyok.
Márton. Az nem is olyan nagy sértés. Az híres ember volt. Az izraeliták főnöke.
Misch könyvével a sorba teregetett ruhákhoz megy és összehasonlítja a számokat.
Lujza belép.
Lujza. Mindig nekem kell Elvirát megvígasztalnom, mikor megsérted. Mártonhoz, rámutatva egy díszletdarabra. Mi ez a kék vászon?
Márton. Ez a tenger, kezit csókolom.
Lujza. Sohse láttam még tengert.
Misch munkaközben. Fogsz még. Előbb, mint én. Te Pompadour.
Lujza. Mi vagyok?
Misch. Mindenki neked hízeleg. Undorító. Te vagy itt a királyné egy óra óta. És én vagyok az izé. Nem tudom, hogy hívták a Pompadour férjét. De ronda szerepet játszott, az bizonyos.
Márton. Ez pedig a kék ég, kis aranyos, kezét csókolom.
Lujza. És felhő?
Márton. Nincs rajta, könyörgöm. Ott soha nincsen felhő, szép kis nagysád.
Lujza. Maga járt arrafelé?
Márton. Nem, könyörgöm. De minden évben kirakom ide ezt a panorámát. Ez itt pálma, könyörgöm.
Misch. Ez a leggorombább disznó az egész áruházban. És most úgy énekel, mint egy csalogány. Casella-dolog!
Lujza. Mondja, kedves Márton, az is pálma?
Misch. Az alatt is fogsz ülni. Előbb, mint én.
Lujza. Ez gyönyörű lesz. Én még nem láttam így a kirakatot. Tavaly ilyenkor még nem voltam itt.
Misch munkaközben. Madame Pompadour!
Lujza boldog mosollyal nézi a tájképet ábrázoló díszletdarabot. Riviéra!
Misch. Olcsó középeurópai ideál a boldogságról.
Lujza. Nekem, aki egy pincében dolgozom, nappal is lámpánál, nagy dolog. És milyen élet lehet ott, ahol a világ ilyen szép!
Misch. Ezt ugratásból mondod?
Lujza. Nem. Őszintén.
Misch. Annál rosszabb rám nézve. Az ördög akárhova tegye ezt a kirakatot, a díszleteivel együtt.
Lujza. Mit akarsz tőle? Holnap úgyis láttam volna.
Misch. De nem ilyen előzmények után. Elkeseredve, hirtelen. Tudod mit, elmegyek segédnek egy üzletbe Nizzába. Velem jössz?
Lujza. Tulajdonosnak menj Nizzába. Akkor veled megyek.
Misch. Igazad van. Mártonhoz, egy nagy skatulyára mutatva. Az micsoda?
Márton kinyitja a skatulyát. Apróságok a férfibabák számára.
Lujza belenéz, belenyulkál. Jaj de elegáns dolgok! Piros szattyánbőr pénztárca! Megszagolja. Milyen jó bőrszaga van! Ebből fizetnek, ilyen elegáns mozdulattal! Mutatja.
Márton. Nem úgy fizetnek. Tessék csak ideadni. Elveszi. Így fizetnek. Mutatja. Fogja Márton, itt a jó borravaló!
Lujza. És sálok! Finom puha sál! A nyakába veszi. Ezt így viselik!
Márton egy másik sált vesz ki. Én így viselem! Megköti kómikusan. Ez így fess. Felmegy a babák közé. Ugy-e szép, fess, Rivériás?
Lujza. Lakk papucs! És ez a kesztyű! Kalap! Ez melyiké? Kezében a kalappal a babákra néz.
Misch türelmét vesztve kikapja a kezéből a kalapot, lecsapja. Nagyon dühösen. Ha ezt nem hagyod abba, nekijük megyek és mindeniket darabokra töröm! Felemelt ököllel megy neki a Casella-babának.
Lujza és Márton ijedten kiált fel. Misch felé mozdulnak.
Most mind fenn állnak a kirakatban és egy pillanatra megint mintha mindannyian viaszfigurák volnának.
Casella, frakkban, belép.
Casella 35 éves, de fiatalabbnak látszik. Nagyon elegáns. Kicsit kesernyés a szájakifejezése. Modora kitünő. Szerény, de energikus. Jóeszű és műveltlelkű ember. Bonyolultabb és érzelmesebb, mint felületes ismeretségre hinné az ember. Ezt azonban titkolni igyekszik az üzleti életben. Beszédközben néha felvillan az arcán és a tekintetében valami, ami az igen nagy temperamentumot, talán a kegyetlenségig is elmenő erőt mutatja. Mindenki megijed, még Misch is zavarba jön. Leereszti a kezét.
Casella. Szervusz Misch.
Casella. Kezét csókolom. Mischhez. Szervusz. Kezet nyujt. Még mindig haragszol rám?
Misch nagy zavarban. Jó estét. Kezet ad.
Casella. Mondd kérlek, mit törsz össze? Lujzához. Valamit épp össze akart törni. Nem?
Lujza nagyon elfogultan. Azt hiszem.
Casella mosolyogva. Misch, boldog vagyok, hogy látlak. Tíz év előtt haragudtál rám. Most abba a helyzetbe kerültem, hogy minden ifjúkori hibámat jóvátehetem. Bocsáss meg. Kezét nyujtja.
Lujza. Oh az oly régen volt.
Misch. Kérem. Kezet ad.
Casella. És most mondd meg, mit akartál összetörni.
Misch. Semmit.
Casella a kirakathoz lép. Csak nem engem? Mit szólsz, kiraktak a kirakatokba. Az igazgató gyöngéd figyelme. Ízléstelen fráter. Ma láttam először. Igazad van. De már intézkedtem.
Lujza mindvégig nagyon elfogult, bámulja a nagy embert, reménykedik, fél tőle, mosolyog, zavarban van. Úgy beszél vele, mint iskolásgyerek a tanítóval.
Casella. Azt nem. Kár volna. Egy ilyen baba ma sok pénzbe kerül. De kap egy nagy fekete szakállat.
Lujza. Kár.
Casella. A régi Misch! Hirtelen harag, de aztán gyors és bölcs meggondolás. A régi vagy. Örülök az arcodnak. Miért vagy ilyen komor?
Lujza szerényen. Nem szereti, ha így bámulják.
Misch. Nagyon megváltoztam.
Casella. Nem nagyon. Nézi. Elfogult vagyok most. Nagyon szerettelek, Misch. Tudod, miért mentem ki Amerikába? Mert te megharagudtál rám. Nem találtam többé a helyemet. De most már hálás vagyok neked érte. Azóta… megkeményedtem. De most a kéreg alatt meg vagyok hatva, Misch. Ezt abból következtetem, hogy sokat beszélek. Úgylátszik, én még mindig szeretlek, Misch. Ezt nem tudtam. Nem is nagyon örülök neki. Zavar az ilyesmi. Például: nincs maradásom, amióta megtudtam, hogy itt vagy. Csak átöltözni mentem haza. Kár, hogy össze akartál törni. De ma velem jössz. Mind a ketten velem jöttök. A kisasszony, remélem, átadta a meghívást? A kisasszonnyal megismerkedtem, ezt tudod, úgy-e?
Márton halkan. Hogy ne!
Misch. Igen. Mártonhoz. Márton, menjen le a földszintre és nézze meg, hogy ott vagyok-e. Ha nem vagyok ott, akkor jó. Ha ott vagyok, küldjön ide fel és maga maradjon lent.
Márton szégyenkezve elkullog.
Casella. Örülök, hogy ilyen szép, fiatal és a tied. Velem jöttök mind a ketten. Kis szünet. Na? Hallgatás?
Misch a jobboldali pulton buzgón rakosgat.
Lujza félénken. Neki éjjeli munkája van.
Casella. Neki itt többé semmi munkája nincs. Én felajánlom neki azt a munkakört és azt a jövedelmet, amit megérdemel. Már három tervem is van számára. Ez egészen kedélytelen: egy óra óta csak az izgat, hogy mi lesz veled. Nem szeretem, hogy így hatsz rám.
Misch. Köszönöm, de én ezen a helyen maradok.
Casella. Ez tréfa.
Misch. Nem, ez komoly.
Casella. Akkor dac, Misch-féle dac és, remélem, utána bölcs meggondolás.
Misch. Tévedés.
Casella. Ki téved?
Misch. Aki azt hiszi, hogy ez dac.