MÁSODIK FELVONÁS.
Ugyanaz a szín, mint az első felvonásban. Jóval éjfél után. A baloldali pult eleje megterítve. Ételmaradékok, néhány boros- és pálinkásüveg. Misch és Lujza szemben ül egymással a pult elejétől jobbra és balra. Még esznek egy-egy falat gyümölcsöt. Isznak. Márton a babákkal piszmog. A babák sorban ülnek a kirakatszekrény előtt, csak Jeritza és Rockefeller áll. A babák balról jobbra néző profilban ülnek, mintha a jobboldali első páholyokba néznének. Át vannak öltöztetve és a következő sorrendben ülnek, balról jobbra: 1. Casella, frakkban, 2. orosz hercegnő, nagy estélyi ruhában, 3. Rockefeller, elegáns fehér nappali ruhában, 4. Jeritza, délelőtti ruhában napernyővel, 5. Ford, szmokingban, 6. francia grófné, nagy estélyi ruhában. A régi ruhák a két pulton feküsznek. A kartonban hozott új nagy estélyi ruhák a jobboldali pulton. A kirakatszekrény teljesen üres és sötét. A régi szalóndíszlet és bútor már hiányzik belőle. A Riviera-díszlet, bútor és virág, pálma stb. a jobb hátsó sarokban várakozik egy rakáson. A kis tolókocsi a baloldali pult és az üvegszekrény között áll hátul. Két alacsony faláda van rajta.
Misch és Lujza határozottan részeg. Márton normálisan részeg, mint mindig.
Grammofon szól.
Lujza nevetgélve. Henvenkét vállalat… nyolcvankét vállalat…
Misch. Hetvenkettő. Rablóbanda! Állítsa el azt a grammofont, az ember a saját szavát nem hallja tőle.
Márton. Azt hittem, Misch úr örülni fog ennek a meglepetésnek. A földszintről cipeltem ide föl.
Lujza. Hagyd, úgy szeretem azt a kis zenét.
Misch. Részeg vagy?
Lujza. Igen. Könnyű vagyok. Egy kicsit repülök. De félig a földön vagyok. Mint mikor a repülőgép indul a mezőn.
Misch. Gyerünk följebb, a felhőkhöz! Tölt.
Lujza. Följebb. Iszik.
Márton pohárral odalép. Hadd röpülök én is az uraságokkal! Koccint velük. Aztán a babák közé sétál.
Misch. Egészen föl, a csillagokig! Iszik. Így búcsúzom tőled!
Lujza. Nem búcsú! Nem tűröm, hogy ezt mondd!
Misch. Pedig az. Búcsúvacsora. Már kétszer találtam könnyet a szememben. Most megint homályosan látok.
Márton. Sokat tetszenek szórakozni. Mi lesz a munkával? Már hajnalodik, csináljuk meg a kirakatot, mindjárt reggel lesz.
Misch. Mit akar? Átöltöztettük a társaságot, ez volt a legnehezebb. A többi már játék. Miért nem iszik? Tölt neki.
Márton. Iszom én. Miattam ne tessék aggódni. Én nyugodtan iszom, nekem az nem ünnep, mint a Misch úrnak. Iszik. A szép nagysád egészségére! Én szegény rabszolga.
Misch. Mi mind a ketten rabszolgák vagyunk, Márton. Csak én szebb vagyok mint maga.
Márton. Arról lehetne vitatkozni.
Misch. De azért kutyák vagyunk mind a ketten. Maga kuvasz és én selyempincsi. Aki dolgozik, az kutya.
Márton. Akinek pénze van, az ember.
Lujza. Szocialisták. Ezt nem szeretem.
Márton. A szép nagysád is munkás.
Lujza. Én nem vagyok szocialista. Engem már híttak sokszor a szervezők. Amíg csinos és fiatal vagyok, kapitalista vagyok. Ha majd öreg és csúnya leszek, be hagyom szervezni magamat.
Márton. Hogy szabad így beszélni?
Lujza. Ha abbahagyod ezt a búcsúzást.
Misch. Nem csókolsz meg?
Lujza. Dehogy nem.
Nagy csók.
Misch a csók után elmegy a babák előtt, egészen a sor jobb-végéig.
Lujza leül a pult elé. Olyan könnyű vagyok, mint a toll. Olyan édes vagyok belül, mint a cukor. O te kedves muzsika! Kiáltva, Mischhez. Ne menj el tőlem!
Misch a jobbszélső babánál. Meg kell nézni, hogy rendben vannak-e mind.
Márton a Casella-babát székestől felemeli és Lujza mellé ülteti.
Misch. Miért viszi azt el onnan?
Márton. Elnök úr ide ül. A szép nagysádhoz, akit szeret. Vigyorogva áll a baba mögé.
Misch. Vén kerítő! Mit csinál? Vigye rögtön vissza.
Márton meg akarja fogni a babát.
Lujza. Nem viszi. Itt marad. Megfogja a baba kezét. Jó estét, kedves elnök úr.
Misch Mártonhoz. Inkább erre vigyázzon. Nézze, mit csinált itt. A méltóságos asszonynak ráncos a harisnyája. Micsoda dolog ez? Így nem ülhet be a kirakatba. Eléje térdel, igazítja. Ennek feszülni kell. Hallja, állítsa el azt a grammofont, mert megölöm.
Márton balhátul kimegy. A grammofon elhallgat. Márton visszajön. Ezalatt
Lujza Casella-babához. Elnök úr, mint látom, még nem táncolt az operabálon. Olyan síma minden rajta.
Misch nőbabához. Méltóságos asszony meg fog bocsátani, ha a térde fölé merészkedem nyúlni. Megteszi. De így nem ülhet a kirakatba.
Lujza. Elnök úrnak gratulálok a szép új frakkjához. Nevet.
Misch feláll. És a vállát kérem szabadabban. Több meztelenség. Igazítja. Ne felejtse el, hogy a kirakat tengeri fürdőt fog ábrázolni. Ön hódítani megy oda, mert ön erkölcstelen és nem munkával keresi a kenyerét, mint én, hanem a testével.
Lujza hangosan nevet.
Misch. Ne nevess. Sírjál!
Lujza. Nem sírok. Gyönyörűen érzem magamat. Casella-baba kezét fogja. Miért sírjak? A Casella-baba vállára hajtja a fejét.
Misch. Mert boldogtalanná tettél engem. Ne hajtsd a fejedet a vállára, ne vágyódjál úgy utána, úgyis megkapod, úgyis már az övé vagy.
Lujza. Hagyj békén, mit akarsz?
Misch. Ne kacérkodjál vele.
Lujza. Bolond vagy. Nevet. Nehéz a fejem. Most az életről álmodom. Te Misch! Én nem leszek öreg asszony. Nekem még csak két-három évem van. Suttogva a babához. Vigyél el innen.
Misch Mártonhoz. Látja? Hát nem kell összetörni őket?
Márton. Mit érünk vele?
Lujza a Casella-babához húzódik. Ne engedj. Ez vissza akar húzni a pincébe. A napot akarom! Nekem tüdőcsúcshurutom van! Én levegőt akarok, virágot akarok!
Misch. Csak beszélj! Ki vele, végre! Hát nem szeretsz! Vele mégy!
Lujza Casella-babához. Én megmondom neked az igazat, én téged nem is szeretlek, nem, nem… tényleg… én azt a másikat szeretem, azt a szegény fiút. Nem tehetek róla. Vigyél el innen! Ments meg! Bundát a papámnak! Engem taníttass! Zongorázni akarok! Angolul akarok tanulni. Művelt akarok lenni. Mutasd meg, hogy kell enni, hol kell lakni.
Misch. Hol kell lakni? Hotel de Paris, Hotel de Bakkara, Hotel de Napsugár, Palace de Homard, Hotel de Majonéz, Hotel de Millión!
Lujza. Nem tudja! Honnan tudná szegény! Honnan?!
Misch egy babához. Te! Mondd meg annak a tolvaj bankárnak, hogy mondja meg annak a szegény megszédült lánynak, hogy én ezt prospektusokból tudom, étlapokból, hirdetésekből tudom, plakátból, újságból, szegénységből, gyűlöletből, irigységből és vágyakozásból tudom, tehát jobban tudom, mint az orléansi herceg, mert az csak unalomból tudja. Mondd meg neki, te gazdag gazember, hogy én rongyos vagyok, de én tudom jobban… Én tudom a legjobban!
Lujza Casella-babához, diadallal. Te nem vagy rongyos! Neked csuda a frakkod. Most játszom babával! Gyerekkoromban úgysem volt! Jaj de szép baba! Jaj de jó baba!
Misch. Elég!
Lujza kiáltva. Nem elég!
Misch hozzáugrik. Nem tűröm!
Lujza. Nincs jogod. Semmi jogod.
Misch. Nem tűröm. Menj el tőle!
Lujza. Ez részeg! Részegen, kiabálva. Semmi közöd hozzám! Féltékeny vagy? Mit akarsz? Magad mondtad, hogy ez így lesz. Te mondtad, hogy nem tudod megakadályozni. Te mondtad, hogy nincs erőd.
Misch. Nincs erőm? Most részeg vagyok, most van erőm. Mindenhez van erőm! Takarodj mellőle!
Lujza. Nem megyek. Ez nem ember. Ez baba. Te szamár!
Misch. Menj onnan, vagy olyat csinálok, hogy…
Misch. Na megállj! Odaugrik. Akkor máskép beszélünk!
Lujza felsikolt és elugrik a babától. Bolond!
Misch a Casella-babához. Ha ő nem megy… hát menjen ön a szeretőm mellől. Takarodjék, rabló! Nem megy? Mártonhoz, aki a karjába kapaszkodik. Hagyjon békén! Ellöki. Utoljára mondom: takarodjék! Nem? Hidegen nézel rám? Nem félsz? Hát megállj, betyár, most végre megmondom a szemedbe. Most nem hajlongok, most nem dadogok, most nem félek, megmondom ki vagy. Gazember vagy. Rabló vagy. Tolvaj vagy. Orgazda vagy. Megcsaltál engem is. Megloptál. Utállak, gyűlöllek, megvetlek, soha nem szerettelek, mindig undorodtam tőled, te betyár, te haramia, te bandita. – Nem sértődöl meg? Nem ugrasz fel? Nem ütsz meg? Ülsz és röhögsz? Hát most hallgass ide. Mindjárt nem fogsz röhögni. Te gazember és ti mind. Meghívod a lányt vacsorára. De előbb elvégezteted velem, szegény rabszolgával, a nehéz munkát. Egy ilyen lányt a milliók közül kiválasztani. Kimosdatni, kitanítani. És elvenni az ártatlanságát. Te már készen kapod, fix und fertig, kikeresve, kifürösztve, mint nyugodt ringyót, akinek már fel vannak szárítva a könnyei. Én már leszoktattam a szüleit arról, hogy este hazavárják, de a pofonokat én vettem fel az apjától és az anyja engem akart megölni. Én már kikészítettem. Neked már nem kötelességed feleségül venni, ha gyereket kap tőled. Mindig csak a te dolgodat könnyítem, mindenütt a te utadat simítom, mert mindent, ami nehéz volt és piszkos volt, elkínlódtam helyetted én! Te csak jössz, elegánsan mosolyogva, készen veszed és viszed. Azt hiszed? Nem gazember. Most az egyszer emberedre találtál. Velem most leszámolsz! Előrántja a revolverét.
Lujza felsikolt. Mit csinálsz?
Misch. Hallgass! Itt most ítélet van és kivégzés. Nesze gazember! A revolver összes töltéseit rásüti a babára.
Márton rémülten. Szent Isten, Misch úr! Az istenért!
Misch. Ne jajgasson! Lujzához. Egy szót se halljak. Most megtettem. Pálinkát! Iszik. A babához lép. Ha megmozdultok, meghaltok! A babához, lihegve az izgalomtól. Most pedig… ide a pénzedet! Kiveszi a baba zsebéből a piros pénztárcát. Ha elárultok, meghaltok! A babához hajol. Élsz még? Meghaltál? Nem mozdulsz? Gazember. Ide a frakkodat! Lerántja róla a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt. A maga kabátját eldobja. Magára ölti sorban a nyakkendőt, a mellényt, a frakkot. E közben: Most megtettem. Megöltelek és kiraboltalak. Hát ha kell világszenzáció, most itt van. A nagy Casellát megöltem és kiraboltam! Jöhetnek a cikkek a lapokban.! Na látod, hogy van erőm. Két munkáshoz, aki jobbról bejött a lövés zajára. Mit akartok? Ne mozduljatok, mert meghaltok! Rájuk fogja a revolvert.
Márton. Szent Isten, milyen botrány! A két munkáshoz megy, csitítja őket, némán magyarázza nekik, hogy Misch részeg.
A két munkás ijedten nézi Mischt.
Lujza. Mit csináltál? Mit csinálsz?
Misch. Mit csinálok? Kiélem magamat. Én, Misch, kiélem magamat. Én, kutya, emberré változom. Én, gyáva, nekibátorodom. Ne bámulj. Igyál! Ezen a világon én már csak így szerezhetek pénzt és frakkot. Most énvelem jössz el a Riviérára, még pedig azonnal! Ne reszkess! Igyál! Isten veled, áruház! Egy-kettő! A munkásokhoz. Ne bámuljatok. Igyatok! Vége a szolgaságnak! Most következem én, Misch, újjászületve, frakkban és vadul! Most lesz nap, levegő, tenger, kéjgyönyör, hangverseny és majonéz. Most jön gróf Monte Christo, aki azért lett gazdag, hogy megbüntethesse a rosszakat és megjutalmazhassa a jókat! Most lesz élet, amennyi csak kell. Előkelő társaság, szellemi beszélgetés és meleg étel. Mert ahhoz enni kell, hogy az ember a szívét és az agyát jóra használhassa. Éhesen csak haragudni lehet! De most nem haragszunk többé senkire! Mindenkit szeretünk! Megyünk! Megyünk! Hotel de Million, Hotel de Milliárd! Megszállunk álnév alatt… A gyilkos és a szeretője… álnév alatt, frakkban… gróf Fontainebleau, herceg Marseillaise, báró Franciaország! Lujzához, aki sír. Ne sírj! Mit bámultok? Ha elárultok, meghaltok! Ne sírj. Gyere! Menekülj velem! Megragadja a karját. Meneküljünk!
Lujza könnyek közt, részegen. Hova… édesem?
Misch. Ahová vágyódtál. Most én viszlek el. Riviera!
Lujza. Igazán?
Misch. Igazán.
Lujza. Mikor?
Misch. Most! Azonnal! Az első vonattal!
Lujza. De így menjek… mint egy koldus?
Misch. Dehogy! Ne törődj semmivel! A jobb pulthoz ugrik, az estélyi ruhák közt válogat, összevissza dobálva őket. Vége a szegénységnek! Most jön a szabad élet, kaland és fényűzés! Majd én megmutatom neked. Éljen a Népszövetség! Ó te részeg szép szabadság! Öltözz aranyba és selyembe! Vedd ezt fel! Vagy ezt! Itt a 4867-es! Meg a 8684-es! Amelyik jobban tetszik. Rengeteg fényes ruhát dob oda neki, keresztül a színpadon. Vedd fel mind a kettőt! Vegyél fel százat!
Lujza részegen, sikoltozva, nevetve. Crèpe Marocain… az új modell! Az enyém?
Misch. A tied! Mind a tied!
Márton. Szentséges Úristen, mi lesz itt!
Lujza kapkodva válogat. Ez a virágos! Nem, ez az aranyszalagos! Vagy ez a csipke! Hímzés! Nem! De igen! Jaj! Hazamenjek? Hova vigyem? Hol vegyem fel?
Misch. Ne menj el. Ne józanodj ki. Igyál! Itt vedd fel.
Lujza. Ezt a csipkéset! Hol?
Misch. Ott a sarokban. Rögtön! Mozogj, rohanj! Siess! Egykettő!
Lujza miközben egy ruhával balrahátul kiszalad, sikoltozik és nevet. Ezt? A csipkéset? Visszaugrik. Azt a prémeset? Eldob egyet, másikat vesz fel a földről. Nem. Mégis a csipkéset! Ezt az arannyal? Nem. A csipkéset! Te édes élet, ti drága szép kedves ruhák! Kirohan bal hátul.
Misch. Siess! Gyerünk! Mielőtt rájön a rendőrség!
Márton. De Misch úr, mi lesz ebből?
Misch. Hallgass, vagy meghalsz.
Márton. Misch úr, ebből olyan botrány lesz, amilyen még nem volt.
Misch. Ne beszélj. Ha félsz, igyál. Balelőre megy. És most gyorsan, előre, hamar! Mielőtt az én angyalom felöltözik. Kész legyen! Kommandirozva. Kirakat!
Márton a két munkással vadul nekiugrik a Riviéra-díszleteknek.
Misch. Fogd meg! Ne sajnáld! Egykettő! Riviéra… előre!
Márton a két munkással gyorsan berendezi a Riviéra-kirakatot.
Misch ezalatt kommandirozza őket. Háttér! Ég, felhő nélkül. Napsugár. Oldalfalak. Fák, bokrok, virágok. Kék tenger. Édes hullámok. Kis fehér vitorlák messze a kékségben. Tájkép. Pálma. Virág, virág! Márványkorlát. Napsugár! A korláthoz a két álló alakot! Te szép Jeritza, te csudacsalogány! És az elegáns gentleman, amint beszélget vele. Azt mondja neki: «Ott voltam tegnap a Metropoliténben… isteni művésznő, ön szebben énekelt, mint valaha. Legyen szerencsém felhőkarcolómban, tízszer egymásután vacsorára!» A két álló baba a helyén van. Tovább! Az ülőket. Úgy, sorba. Szép orosz hercegnő, Tatjana Szemjonova, Woronzieff princessz! Oda melléje Ford, az autókirály. Percenként száz autót köp ki a gyára kapuja! Tovább! Madame La Comtesse de la Gyönyörű! A szélére. Tovább! A távolban angol hadihajók. Díszebéd a tengernagynál. Nézd csak Rockefeller, állj oda bátran, te ráérsz bámulni, hiszen óránként egy milliárd dollár a jövedelmed. Virágokat elébük! Napsugár! Muzsika! Muzsika! Zenekar a hullámokon! Mártonhoz, aki a Casella-babához futott. Mit akarsz?
Márton. Ezt hova tegyük?
Misch. Ott hagyd! Hozzá ne nyulj! Az halott. Brr! Ereszd el.
Márton. Huh! Irtózva hagyja ott.
Misch. Menj el tőle. Gyerünk tovább. A mienk az élet! Ugorj a kapcsolóhoz. Világítás! Napsugár! Riviéra!
Márton bekapcsolja a villanyt. A Riviéra fölragyog. Tündöklő napfényben, dús színekben fürdő csodakép. A színpad egyéb részei sötétek. Csak a Riviéra ragyog.
Lujza megjelenik a sötét hátsó balsarokban. A csillogó estélyi ruha van rajta. Gyerekes, részeg, boldog, bolond. Sikoltozik.
Lujza. Hol vagy? Nézz rám. Te bátor, gyilkos gróf! Nézd, milyen szép vagyok! Menekülünk?
Misch érte megy. Siess! Mehetünk?
Lujza. Igen. Most mindjárt?
Misch. Rögtön. Csak ezt a kortyot még. Nagy utazás előtt. Iszik. És most bátorság. Ne félj.
Lujza. Nem félek. Repülök. Édes, édes, elegáns vad gyilkos! Hova megyünk?
Misch balelőre húzta, ott összekuporodva állnak egymás mellett. Lujza félve bújik hozzá. Onnan a sötétből mutatja neki a ragyogó képet. Oda. Nézd. Ez az. Szép?
Lujza. Csuda! Csuda!
Misch. Gyere… élni!
Márton, aki eddig a balpultnál, a tolókocsinál állt, most nesztelenül, szinte alájuk tolja a kocsit. Tessék beszállni. Mindjárt indul az expresszvonat.
Misch. Gyere gyorsan. Majdnem lekéstünk az expresszről. Besegíti Lujzát, ő is beül. Szemben ülnek egymással, Misch ül a menet irányában.
Márton e közben, magában. Mozdony vizet vesz fel. Iszik, kikiált. Pécel, Tatatóváros, Párizs, London, Riviéra, beszállni! Indulás! Fütyül. S, s, s, s, s, s! A vonat hangját utánozva elkezdi lassan tolni a kocsit. A vonat útja: lassan át a színpad balszéléről elől a jobbszélre. Az egész utazás alatt Márton csöndesen sustorogva utánozza a vonatot, mint a gyerekek: S, s, s, s, s, s. Ezalatt Lujza és Misch vígan társalognak, naivul utánozva az úgynevezett «utazóközönséget».
Misch. Isteni vidék. Most jövünk a hegyek közé. Látod az Alpeseket?
Lujza. Látom. Hó! Hó! Hó van a tetejükön. Az ott a Mont Blanc.
Misch. Tornyok! Tornyok! Látod? Az Párizs. Látod?
Lujza. Látom. Ah, Párizs! Milyen gyorsan robogunk.
Misch. Na hallod? Expresszen?
Lujza. Adtál a kalauznak borravalót?
Misch. Még nem. Fogja, itt van egy millió. Pénzt nyujt hátra Mártonnak.
Lujza. Megérdemli, mert külön fülkét adott. Jaj de boldog vagyok!
Márton cédulát ragaszt a ládára. Foglalt szakasz!
Misch. Az a nagy köd ottan, az London.
Lujza. Arra is megyünk?
Misch. Hogyne. Az expressz mindent érint. Nézd a szép mezőket. A vetés jól áll.
Lujza. Hídon miért nem megyünk át?
Misch. Most megyünk át sok hídon. Erdők. Kertek. Nézd, vízesés.
Lujza. Gyönyörű villák. Ez már Olaszország.
Misch. Úgy van. Olajfák jobbról. Narancserdő balról.
Márton a jobbszélre érve fütyül. Ablakot becsukni! Alagút! Kitolja őket a színpadról. Kívülről hallani a sustorgást. Már jönnek is be hátul, vissza a színpadra.
Lujza. Már látom a tengert.
Misch. Ott van. Most bukkan elő. Nézd, hogy süt a nap. Milyen finom publikum sütkérezik a parton. Készülj fiam, mindjárt megérkezünk.
Lujza. A poggyász? A vám?
Misch. Ne törődj vele. Az inasom elintézi. A titkárom is.
Márton a kirakat elé kanyarodik a kocsival. Riviéra! Kiszállni!
Misch. Csakhogy itt vagyunk. Kiszállnak. Gyere fiam és most légy nagyon előkelő. Mártonhoz. A poggyászt a Hotel de Milliónba!
Márton ételt, italt tesz a kocsiba és jobbra kitolja. Étkezőkocsi! Tolatás, harmadik vágány!
Misch bátran lép fel a pódiumra, a babák közé. Bemutatkozik, Ford felé. Nevem gróf Misch, kalandor. Hölgy, aki itt áll, metreszem. Hölgy neve Mercedes. Carmen Mercedes. Nem Lujza. Még nem grófné. Családom egyelőre ellenzi. De elveszem. Hölgy vágyódik önök közé. Isznak egy snapszot? Nem. Aha. Önök kokaint és morfiumot szoktak. Pincér, egy liter kokaint az előkelő társaságnak. Én fizetem. Ülj le Mercedes és rendelj, amit akarsz. Mintha egy pincérhez beszélne. Milyen kaviárjuk van? Beluga vagy Malossol? Mindegy. Hozzák mind a kettőt. Keverve. És egy… kettő… három… négy… öt adag majonézt. Hölgyeim és uraim, én érdekes ember vagyok. Rólam a lapok írnak. Úriemberek közt megmondhatom, bízom diszkréciójukban. Én öltem meg a híres Casellát. Fordhoz. Nemde Ford, Amerikából? Nevem gróf Misch. Ön nem nyujt nekem kezet? Az esküdtszék fel fog menteni. De ezért a sértésért segédeim felkeresik még ma este a kaszinóban. Hátat fordít neki.
Lujza leül Ford mellé.
Misch középen áll Ford és az orosz nő közt. Orosz nőhöz. Nemde Woronzieff hercegnő? Találkoztunk az angol tengernagy ebédjén, őfelsége hajóján. Megkaptam illatos levelét. Lujzához. Mi az? Te oda ülsz, ahhoz, aki engem megsértett?
Lujza Fordhoz. Köszönöm a bókot, Mister Ford. Öntől jól esett.
Misch. Mi az? Nem is felelsz?
Lujza. Hagyja, Mister Ford, ne törődjék vele, ő ideges, amint valakihez egy szót szólok.
Misch. Ez az összetartás? Már az ellenségemmel flörtölsz? Mert gazdag? Orosz nőhöz. De kérem, de kérem, várjon, Tatjana Szemjonova, ne legyen türelmetlen.
Lujza. Köszönöm kérdését, még nem voltam Amerikában. A papám nem ér rá elkísérni.
Misch. Már társalogsz is vele?
Lujza Fordhoz. A papám lapkiadó. Harminc lapja van.
Misch babához. Nem vagyok féltékeny hercegnő. De vigyáznom kell rá, mert feleségül akarom venni.
Lujza. Ő hazudik, mert ő féltékeny. De nagyon könnyű megszabadulni tőle. Atyám híres kecskevadász. Mikor száll hajóra Mister?
Misch. Nyugtalannak látszom? Igazuk van hölgyeim. Ez azért van, mert szenvedek, Mercedes miatt. Leül a két baba közé.
Lujza. Nem élet ez itt nekem. Ford úr tovább visz engem innen. A Riviera monoton. Nem találja hercegnő? Mindig csak tenger és nap, kártya és ékszer.
Misch. Máris meguntad? Fizetni!
Lujza. Ő elvisz engem Egyiptomba, ott neki pyramisai és tevéi vannak! Jöjjön velünk Jeritza asszony. Onnan Japánba megyünk. Ön énekelni fog nekünk a hajón.
Misch. A Riviera már nem elég neki. Keserűen nevet.
Lujza. Nem elég! Vigyen Amerikába! Az ön vendégei leszünk Rockefeller úr!
Misch. Már azzal is kezdesz?
Lujza Fordhoz símul. De ezt szeretem!
Misch. Miért őt és miért nem engem?
Lujza. Hallja ezt a csacsi kérdést? Mischhez. Mert ő tovább visz engem, följebb!
Misch a babákhoz kiáltva. Hölgyeim és uraim. Látják mi történik itt velem? Szó nélkül tűrik ezt? Én nem tűröm. Én most fellázadok. Mindent el fogok mondani. Készüljenek el borzasztó dolgokra.
Lujza Fordhoz. Nekem adja a hajót? Oh köszönöm. A kapitány reggel jöjjön hozzám parancsaimat átvenni.
Misch. Hölgyeim és uraim! Nőért gyilkolni nem érdemes. Becsületszavamra mondom. Én tudom.
Lujza vadul felkiált. Mit akar mindig avval az egy gyilkossággal. Egy világháború után ilyenekkel jön!
Misch. Hölgyeim! Én izgatott vagyok. Én most mindent elárulok. Babához. Ne zavarjon kérem. Én ezt a nőt egy piszkos varróműhelyben fedeztem fel. Babához. Mindjárt kérem. Csak türelem. – Papucsban járt. Én öt nap nem vacsoráztam, hogy neki téli cipőt vehessek. Babához. Tudja Ön mi ez? Nem tudja. Másik babához. Ilyen sovány volt, mert nem evett. Én állást szereztem neki az áruházban és a papájának is vettem téli cipőt. Én mindenkinek vettem téli cipőt.
Lujza Fordhoz. Most látom, milyen elegáns cipője van.
Misch. Megosztottam vele az ebédemet és a vacsorámat. Én e miatt egy hét alatt két kilót fogytam.
Lujza Fordhoz. Úgyebár ön parfümözi magát?
Misch. Én mindennap két liter tejet hoztam neki.
Lujza Fordhoz. Nem minden nő szereti a parfümös férfiakat. Én szeretem.
Misch. Hölgyeim, a bajt Casella csinálta, aki máma meglátta őt az áruházban.
Lujza Fordhoz. Együtt reggelizünk az ágyban.
Misch. Ez a szegény lány rögtön elkábult, megszédült.
Lujza Fordhoz. Én reggel vagyok a legkedvesebb.
Misch. Mit csináljak kérem? Kényszerítsem, hogy velem maradjon a nyomorban? Annál sokkal több becsületem van.
Lujza Fordhoz. Csokoládét fogunk reggelizni.
Misch. Gyorsan kellett cselekedni. Hát én cselekedtem kérem. Én azt a csábító gazembert meggyilkoltam és kiraboltam, csakhogy ezt a nőt én vihessem a fényűzésbe, a boldog életbe!
Lujza Fordhoz. Te fogsz elvenni feleségül! Megragadja a baba karját.
Misch. És most nézzék, látják, mit csinál?
Lujza. Vegyél el feleségül! Megbolondulok gyerekért. De mit csináljak? A kórházban szüljem meg? Rongyokba csavarjam? Lelencházba adjam? Én angol dadát akarok a gyerekemnek! Két szép angol nurse-t tiszta kemény fehérben!
Misch. És most tessék! Hallják?
Lujza. Nem rongyok közt, betegen! Láttam egy fehér lakirozott minta-gyerekszobát, egy áruházban, fehér asztalokkal, üvegszekrényekkel. Egész éjjel sírtam. Hófehér lakk, fém, üveg, gumi! Porcellántálak, hőmérők, főzők, csészék, mérlegek, üvegek, kanalak, mint egy szép tiszta konyha. Egy kis szanatórium! Minden darabra emlékszem. A falakon meseképek. Fehér bölcső! És az a jó tejszag, amint forranak a tejek!
Misch. Hallják? Hát tudom én ezt adni?
Lujza a Ford-babához. És te tisztelni fogsz, mert én tisztességes anya leszek és nekünk adod a házaidat és a gyáraidat és minden gyerek kap egy hajót és egy kapitányt és én minden gyerek után szebb és szerelmesebb leszek!
Misch. Nem!!
Lujza sikoltozva, sírva, nevetve, kiáltozva. És az anyám nagymama lesz és kap egy kis házat és a nagypapa egy bundát és nekem megveszed egész Kaliforniát és minden a mienk lesz, egész Amerika és még álmomban se fognak eszembe jutni a szegény kereskedősegédek az ő ijedtségükkel, hogy teherben vagyok-e, vagy nem!
Misch feláll, felordít. Nem bírom! Belehalok!
Lujza túlkiáltja. Nem halsz bele!
Misch kiáltozva. Nem játszom tovább! Felugrik. Hölgyeim, én nem vagyok nagyvilági gavallér én nem vagyok gróf, csak Misch vagyok, egy rongyos vénülő kereskedősegéd! Neki van igaza! Én önző vagyok, csaló vagyok, szamár vagyok! Nem vagyok gróf Misch! Gróf Szamár vagyok, gróf Mózes vagyok! Zokogva dobálja le magáról a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt. Ez nem az enyém, ez se az enyém, ezt mind loptam, ez nem én vagyok, nem játszom tovább! Én hiába öltem érte! És ő jól tette, hogy megtagadott. És elhagyott és jól tette. És eldobott és jól tette. És még meg is büntet, azt is jól teszi. Ne gyilkoljatok nőért! Hát érdemes? Felzokogva. Hát érdemes volna, ha lehetne? Hát nem jobb, hogy nem lehet?! Zokogva, ingújjban, leül elől a pódium jobbszélére, eltakarja az arcát. Csöndesen sír. Lujza lemegy, melléje ül. Mit akarsz tőlem?
Lujza. Sajnállak, mert így szenvedsz.
Márton besomfordál balról, odaáll az agyonlőtt Casella-babához, onnan suttog titokzatosan, tenyeréből tölcsért csinálva. Távirat! – «Reggel érkezem, Casella.» Kezdi a Misch által eldobált ruhába öltöztetni az agyonlőtt Casella-babát a sarokban.
Misch. Mit csinál? Hagyja békén!
Márton. Miért?
Misch. Hagyja, az halott
Márton. Dehogy halott.
Misch. De én agyonlőttem.
Márton. Ne ordítson. Gazdag ember akkor hal meg, amikor ő akar. Jöttek tanár urak és meggyógyították. Öltözteti.
Misch. Ide nem jöhet! Én megöltem!
Márton. Nem ölte meg. Csak egy pár golyót lőtt a tüdejébe. Mi az egy gazdag embernek? Pénzkérdés. Közben öltözteti.
Lujza. Nem érted? Nem tud meghalni, mert sok pénze van. Tódulnak hozzá a doktorok, a tanárok. Az is megy hozzá, akit nem hivatott. Repülőgépen szállnak hozzá, egész raj, mint a varjak a szántóföldre. Sötét az ég a sok repülő tanártól!
Misch. Nem akarom, hogy idejöjjön!
Lujza. Muszáj neki, mert most gyógyul. Utazik a Riviérára, üdülni. Súgva. Nem ember! Baba!
Misch felkiáltva. Mikor megöltem, ember volt! Én tudom! Nem akarom látni.
Lujza. Félsz tőle?
Misch. Igen.
Lujza. Mi az? Most már tudsz félni? Mi ez?
Misch. Ez valami, amit ti nem ismertek. A lelkiismeret. Mi lesz velem.
Márton miután a kirakatba ültette a Casella-babát, térdig felgyűri a nadrágját.
Lujza. Mit csinál?
Márton. Lakáj vagyok az elnök úrnál. Végre felfogadott. Lujza elé áll és meghajol. Szép nagysád, Casella elnök úr küldött. Épp most érkezett meg és látni kívánja nagysádot. Azt mondta, azonnal tessék jönni. Parancsolja.
Lujza fölkel és indul.
Márton inast utánozva, bejelenti. Misch grófné. Meghajol és utat mutat neki Casella felé.
Lujza felmegy a pódiumra, leül a Casella-baba és Ford közé. A baba vállára hajtja fejét. Úgye mondtam, hogy búcsú nélkül kellett volna otthagynom.
Ebben a pillanatban balról, hátul belép Casella. Lujza nem látja őt.
Lujza hevesen. Szó nélkül el kellett volna szökni, már délután, az első percben!
Casella. Jó estét, Lujza!
Lujza felugrik, sikolt.
Misch felzokog. Micsoda szégyen!
Casella. Jó estét. Maga az, Lujza?
Lujza. Igen.
Casella. Micsoda ruha van rajta?
Lujza. Nagy estélyi ruha.
Casella. Mi történik itten? Mártonhoz. Az ott kicsoda?
Márton. Nem tetszik ismerni?
Casella. Eltakarja az arcát.
Márton. Mert sír. Az Misch úr.
Casella. Misch?
Lujza. Igen.
Casella. Miért sír?
Lujza. Pálinkától.
Casella. Érdekes. Én is azt ittam és én nevetek.
Misch felnéz rá, sírva. Azért sírok én, mert te nevetsz.
Casella. Bocsáss meg, ez csak kómikus, amit itt találok. Lujza díszben, te pedig, az árúházam leendő igazgatója, félmeztelenül, sírva. Ezen ne nevessek?
Lujza lejön Misch mellé, símogatja a fejét. Ne nevessen! Könnyű magának mirajtunk nevetni.
Casella. De hát micsoda ruha van magán?
Lujza csak most jut eszébe az egész. Jézus Mária! A ruhám! Kirohan bal-hátul.
Márton denunciálva súg Casella fülébe. A 6846-os…
Casella. Bámulok, mint egy ma érkezett idegen. Szolga, hogy hívják magát?
Márton. Én nem csináltam semmit, könyörgöm.
Casella. Hogy hívják?
Márton. Ács Márton, könyörgöm.
Casella. Ács Márton, mi történik itt?
Márton. Kérem, elnök úr, én egy kicsit részeg vagyok.
Casella. Ne zsenirozza magát, én is részeg vagyok, de én nagyon. Felmegy, leül Lujza helyére Ford és a Casella-baba közé. Ugyanolyan pózba ül, mint a Casella-baba. A Casella-babához. Ez aztán a meglepetés. A technika vívmánya. El se kell jönni és szeretik az embert. Fordra néz. Ki ez? Csak nem Ford?
Márton. De igen. A hatszáznégyes smokingban!
Casella. Ujjé! Ennek tartozom százezer dollárral. Fölkel, elgondolkozik. Egy ilyen egyszerű kis munkáslány! Milyen szép tervem volt! Ránéz a Casella-babára. Hozzáhajol. Mi ez? Mi van a mellényeddel? Micsoda lyukak ezek? És a plasztronod ki van égetve. Beszélj. Hát miért nem beszélsz? Szolga, hogy hívják magát?
Márton. Ács Márton, könyörgöm.
Casella. Ács Márton, mi történt ezzel a mellénnyel?
Márton. Misch úr revolverrel belelőtt.
Casella. Hogyan? Tényleg?
Misch feláll. Tényleg.
Casella a Casella-babához. És te még élsz? Hány golyót kaptál? Nézi. Három, négy.
Misch. Én mind a hatot belelőttem.
Casella. Akkor kettő melléje ment. Pech. Misch-hez. És mondd, kérlek, mit vétett ő neked?
Misch. Elcsábította a szeretőmet.
Casella a Casella-babához. Te gazember, a távollétemben ilyeneket csinálsz? Mischhez. Azt mondja, egy szó se igaz az egészből. Te rémeket látsz.
Misch. Nem látok rémeket. Láttam a saját szememmel, mikor a lány a kezét fogta, szerette, ölelte és te mindezt tűrted, nyugodtan ültél ott, mintha ez természetes volna.
Casella. De hát mit csináljak, ha fából voltam?
Misch. Most felelj azért amit akkor csináltál.
Casella. De hiszen már lelőttél!
Misch. De meggyógyultál és itt vagy. Szép kis gyilkosság, amely után két példányban van itt a halott. Ilyen pechem is csak nekem van.
Casella. Ha még egy kicsit konfundálsz, én sem fogom tudni, melyik vagyok a kettő közül.
Misch. Egy vagy vele. Felelős vagy érte. Ne bujkálj egyikből a másikba. Mikor csábítod, húsból vagy. Mikor felelősségre vonlak a revolverrel, fából vagy. Én: én vagyok. De te: nem vagy te. Te a pénzed vagy. Hát nem mindegy, hogy miből vagy?
Casella. Most igazán magam sem tudom.
Misch. Elöntött a keserűség. És mikor a szeretőm az öledbe akart ülni, beléd lőttem. Ez történt.
Casella Fordhoz. Mondja kérem Ford. Maga ezt csak úgy nézte, hogy itt agyonlőnek egy embert, aki magának százezer dollárral tartozik? Micsoda üzletember maga?
Misch. Most már józanabb vagyok. De állom, amit csináltam.
Casella. Mindenesetre józanabb vagy, mint én. Nézegeti. Nagyszerű fiú vagy.
Misch. Milyen kegyetlenül nézel rám. Most szeretnél viszonzásul te lelőni engem.
Casella. Nem, fiam. A Casella-babára mutat. Talán ő. Én nem. Lejön hozzá. Lövöldözni, mikor felszabadulsz és részegen csapong a fantáziád, gátlás nélkül, ez te vagy. Akarod az én gondolatomat hallani, teljesen felszabadultan, gátlás nélkül? Én szeretném elővenni a pénztárcámat.
Misch. Miért?
Casella. Hogy ideadd nekem a lányt.
Misch. Megvenni tőlem?
Casella. Igen. Ha te józan vagy, nem mered rámfogni a revolvert. Én meg nem merem elővenni a pénzt. Mikor ittunk, mind a ketten zsebbe nyulunk. Te a nadrágzsebedbe. Én a kabátzsebembe. Mennyibe kerül ez a lány?
Misch. Micsoda piszok kérdés.
Casella. Látod, hogy fáj, ha valaki csak úgy… kiéli magát?… Te önző gyerek! Csak neked szabad vérig sérteni? Te agyonlőttél engem. Te lázadó vagy. Én kapitalista vagyok. Én így harcolok azért, akit szeretek. Illetve így harcolnék, ha másfajta ember volnék. És ha te másfajta ember volnál. És ha ő másfajta ember volna.
Misch gúnyosan. Szereted? Szerelem?
Casella. Több. Két szükséglet hatalmas találkozása. Két felhőnél ezt villámnak hívják. Két embernél még nincs neve. De éppoly világos és halaszthatatlan mint a villám. Ezt te is felismerted, különben nem öltél volna meg.
Misch. És te felismerted az én jogaimat, különben nem ajánlottál volna pénzt.
Casella. Jogai senkinek nincsenek. Csak Istennek vannak jogai. Fájdalmak vannak, amiket komoly orvosságokkal kell csillapítani.
Misch. Az enyém csillapodni fog orvosság nélkül. Attól, hogy belátom, neki így jobb. Vidd el ingyen. Ha akarnám, se adhatnám el. Mert már nem az enyém. Ennyi joggal az Atlanti óceánt is eladhatnám neked.
Casella. Sósvizet nem veszek.
Misch. Kár. Sok könnyet tudnék neked eladni a fölöslegemből. Nincs erőm ez ellen a világ ellen. Félreállok.
Casella. Tisztességes vagy.
Misch. Az kevés. Több akarok lenni.
Casella. Több, mint tisztességes? A mi pályánkon az: balek.
Misch. Az akarok lenni. Mondok neked valamit. Én fizetek neked, hogy elvidd.
Casella. Mennyit?
Misch. Nem sokat. Szimbólumnak: egy dollárt. Legyen ezzel fixírozva, hogy nem te vetted el, hanem én szabadultam tőle. Azért egy dollár, mert nincs több pénzem.
Casella. Ide vele. Üzlet üzlet. Tanulj tőlem pénzzel bánni, Misch! Átveszi tőle a dollárt. Ezzel mingyárt törlesztek. Ford ölébe dobja. – Marad 99, 999!
Lujza belép saját ruhájában.
Misch. Lujza, én pénzt adtam neki, csakhogy téged elvigyen tőlem. Az ő kezében volt az én lelkem nyugalma és ő azt eladta nekem egy dollárért. Olcsón adta. Most még vérzem, de nyugodt vagyok. Én is belepusztultam volna, ha velem maradsz. Menj vele.
Lujza egyikről a másikra néz.
Casella. Ez józan pozitivum, amit mondott. Itt két férfi beszélt egymással.
Lujza Mischhez. Én nem megyek vele. Mischbe kapaszkodik. Igaz ez? Nincs válasz. Ne csinálj ebből tréfát. Én veled maradok. Casellához. Kérem, ez mind bolondság volt. Ne nézzen így rám. Én ezt a szegény fiút szeretem. Nem megyek…
Casella. Annyiszor mondja, hogy respektálnom kell. Rövid ideig tartott a dicsőség. Casella-babához. Na? Most beszélj, te nagy nőhódító. Most megint terajtad van a sor. Mert én elmegyek. Különben, várj. Nem fogsz másodszor is bolondot csinálni a távollétemben. Szolga.
Márton. Parancs?
Casella. Hogy hívják?
Márton. Ács Márton, könyörgöm.
Casella. Ács Márton, én haza akarom vinni innen a fejemet. Azonnal csavarja le arról a nevetséges emberről a fejemet és csomagolja papirosba.
Márton a Casella-baba fejéhez nyul. Ezek a fejek nem járnak le, kezét csókolom.
Casella. Szeretem, hogy még ilyen szituációban sem vesztem el a fejemet. Küldje reggel a lakásomra az egészet. Egyideig nézi Lujzát, aki görcsösen öleli a dacos, néma Mischt, aztán nagyon halkan mondja. Viszontlátásra.
Meghajol és elmegy.
Szünet.
Misch. Tulajdonképpen… mi volt ez az egész?
Lujza homlokához nyul. Bolondság, álom.
Misch. Nem aludtunk. Túlságosan éltünk. Az is álom.
Lujza. Elment.
Misch. Rettenetes volt, ami történt.
Lujza. Fizettél neki, hogy elvigyen.
Misch. Igen.
Lujza sírva. De mikor én téged szeretlek. Ráborul.
Misch. Mondd szívem… most én kísérjelek el hozzá, vagy magad mégy?
Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Én veled akarok maradni.
Misch. Sírva?
Lujza. Sírva.
Misch. Kit siratsz? Őt vagy engem?
Lujza. Magamat.
Misch. Kit szeretsz? Őt vagy engem?
Lujza. Mit akartok mindig ezzel a kérdéssel, ti ostoba férfiak? Ez a legbutább kérdés a világon. Elfordul és a szemét törli.
Misch. Na menj fiam. Én itt maradok. Egy óra mulva már munkába kell állnom. Már jön ilyenkor a személyzet. Fölmegyek a hatodik emeletre, a bútorosztályba, ott kiválasztom a legszebb bőrkanapét és arra lefekszem egy órára. Eloltja a Riviérát. Jóéjszakát, Riviéra! Lujzához, halkan. Isten veled. Jobbra elsiet.
Lujza. Isten veled. Csak mikor Misch elment, akkor emeli fel lassan a fejét és néz utána szomorúan.
Elvira belép balról.
Elvira csudálkozva. Lujza!
Lujza felriad, megfordul. Ki az? Te vagy? Mit csinálsz itt?
Elvira. Most jöttem. Már nyitás van. De te? Szétnéz. Mi volt itt? Te már itt vagy, vagy még itt vagy? Misch hol van?
Lujza. Te Elvira. Hallgass ide. Ne kérdezz semmit. A Mischnek este lefekvéskor egy pohár vizet kell az éjjeli szekrényére tenni. Ezt sohse felejtsd el.
Elvira. Nem értelek. Miért mondod ezt?
Lujza. Ne kérdezd. Figyelj. Nagyon elfogódottan, gyorsan, halkan. Ha az ingeit meghozzák a mosásból, a gombokat mindig át kell nézni, hogy nem hiányzik-e egy se, mert ez nagyon idegessé teszi.
Elvira. Lujza!
Lujza. Semmi Lujza. Vasárnap tíz óráig hagyd aludni. Hétköznap hatkor kel. A feketekávét cukor nélkül issza. Vagdalt húst nem eszik. Paradicsomosat nem eszik. A majonézt szereti. Az ablak éjjel mindig nyitva legyen, télen-nyáron. Ha nyelésnél karcol a torka, rögtön küldd orvoshoz, mert a mandulája érzékeny. Csak glicerinszappant vegyél neki, mert a bőre is érzékeny. Ne hagyd a mostani szobájában lakni, annak nincs levegője. Menjetek inkább magasabbra, de napos szobába. Sír.
Elvira. Lujza!
Lujza sírva. Ez az én életem legszomorúbb napja!
Elvira. Hogy irigyellek!
Lujza zokogva. Mit szólsz, milyen szerencse! Összeölelkeznek, sikongatnak. Elvira zokog, Lujza nevet, majd Elvira nevet és Lujza zokog.
Lujza. Olyan boldogtalan vagyok! Könyben ázó hangon. Vigyázz rá, kérlek. Ja igaz. Reggelire teát iszik. És vasárnap tíz óráig hagyd aludni. És ha majd azok a borzasztó napok jönnek, vigasztald.
Elvira. Milyen napok?
Lujza. Amikor elő fogjuk léptetni. Oda lesz a keserűségtől. Légy mellette ezekben a nehéz órákban. Győzd meg, hogy nem nekem köszönheti. Most… menj hozzá és maradj mellette. Veszi a kabátját, kalapját.
Elvira. Hol van?
Lujza. Fölment szegény a bútorosztályba, a hatodikra. De ha lefeküdt, ne költsd fel addig, amíg nem muszáj. Menj… Már a baloldali liftnél áll. Isten veled, Elvira!
Elvira a jobboldali liftnél. Isten veled, Lujza.
Egyszerre szállnak be: Lujza a baloldali liftbe, Elvira a jobboldaliba. A két lift egyszerre indul: Lujzáé le, Elviráé föl.
FÜGGÖNY.