WeRead Powered by ReaderPub
Sok minden cover

Sok minden

Chapter 30: Affér.
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

A collection of short, conversational essays and vignettes drawn from newspaper columns, blending gentle irony and intimacy to sketch everyday moments and small moral reflections. The writer alternates personal meditation and anecdote — rumination on love and authenticity, comic encounters with strangers, New Year street impressions, and a broad nocturnal panorama of life at midnight — using vivid sensory detail and wry humor to observe human habits, loneliness, and fleeting kindness. The pieces favor immediacy and brevity, turning ordinary incidents into compact, reflective glimpses of social behavior and inner feeling.

Affér.

1.

A kávéházban ül egy társaság. Bejön egy másik társaság. Ebben a társaságban van egy csinos, fiatal nő. A két társaság szembe ül egymással. A két társaság nézi egymást. Az egyik társaság pezsgőzik. A másik társaság sörözik. A sarokban Gácsó Misi lármázik teljes zenekarával. Az egyik társaságban egy urnak monoklija van. A másik társaságban egy úr erős ember. Az erős átkiált a másik társaságba:

– Ne fixirozzon!

A monoklis felugrik.

– Kikérem mágámnák!

– Zsidó!

– Zsidó az öregápád!

– Kuss!

– Gyává! Pimász!

Egy gyufatartó repül, a gyufaszálak ijedten szaladnak széjjel a levegőben. Egy szék borul fel. Egy pofon csattan. Gácsó Misi elhallgat teljes zenekarával. Két kéz kotorász két tárcában és egy-egy keskeny kemény fehér papirost húz ki.

2.

– Kérlek, egy szívességet… Egy alak a kávéházban, kérlek szépen. Hölgy is volt a társaságban. Intézd el, kérlek szépen. Te meg a Frici…

– Kérlek, kérlek.

3.

– Kérlek, egy szívességet… valami pasas a kávéházban. Inzultált, kérlek. Intézd el, kérlek alássan. Te meg a Gyuri…

– Kérlek, kérlek.

4.

– Nevem Bű. Nevem Bá.

– Üm vagyok. Hüm vagyok.

– Felünk így.

– Felünk úgy.

– Kard?

– Pisztoly.

– Tíz lépés?

– Háromszori golyóváltással. – Itt meg ott.

– Reggel kilenckor.

5.

Az erős meg a monoklis szembeállanak tíz lépésre. Az erős ferencjózsefben, a monoklis zsaketben. Jobbkezükben hosszú pisztoly. Lassan emelik felfelé a jobbkezüket. Egy, kettő, három. Piff. Paff. Mindketten hanyatt esnek.

6.

Jön az öreg Halál, a két testből kiereszti a két lelket, mint a kalickából a madarat. A két testet a két hóna alá veszi, viszi haza.

7.

A két lélek emelkedik az ég felé, mintha valami lift vinné őket. Beszélgetni kezdenek:

– Miért fixiroztál?

– Én nem fixiroztalak. A monoklim fixirozott.

– Mért hordtál monoklit?

– Te mért ütöttél meg?

– Én nem ütöttelek meg. Az izmaim csinálták.

– Hogy hínak tégedet? Nem néztem meg a névjegyedet.

– Engem Palinak. Hát tégedet, elfelejtettem.

– Engem meg Antinak.

– Hány éves voltál?

– Huszonnyolc. Hát te?

– Én harminc.

– Mi voltál?

– Mérnök. Hát te?

– Én bankban voltam.

– Hol születtél?

– Szováton.

– Szováton? Én meg Kabán.

– Szovát meg Kaba egymás mellett van.

– Hogy-hogy nem ismertük egymást gyermekkorunkban?

– Tán ismertük is egymást.

– Élnek a szüleid?

– Apám van.

– Nekem az édesanyám él.

8.

A jó Isten:

– Mit cselekedtetek?

Az erős lelke, gyáván:

– Fixirozott…

A monoklis lelke, remegve:

– Inzultált…

A jó Isten:

– Haszontalanok, ezért teremtettelek?