A Ganz-gyárban
megint baj van a munkásokkal. Ötezer munkást kizártak, az ilyesmit krimicsaunak hívják s ez a szó oly siváran s ijesztően hangzik, mint a fogcsikorgatás. Ötezer munkás van most együtt gyárudvaron, utcán, szegényes vendéglőben, munkában elbódult karjaik gyámoltalanul lógnak lefelé, vagy nyugtalanul hadonásznak. És mind az ötezer ember, aki a hallgatáshoz nevelődött, most mindig beszél. És mind az ötezer fejben az agyvelő, amelyet a figyelem és fáradság dajkált két emlőjén, most a gépek zúgásától cserbenhagyva, ráér össze-vissza gondolkozni. Ötezer ember, aki a képzelt falanszter világában él, a gyárban. Ez az ötezer ember vasmunkás, vasból vasat csinálnak, e nemtelennek osztályozott fém körül éli napjait, s a puritán s impozáns vasat komplikált erővé s nemes formákba varázsolja. A vaspor munka közben beszállja őket, mint valami fekete havazás, kék munkásöltönyüket, fehér homlokukat s barna kezeiket, s ők maguk is olyanok lesznek, mint a vas. Óriási mérges gépek körül tesznek-vesznek nyugodtan, ezeknek a gépeknek nagy kerekei vannak, az egyik nagy kerék szíjjal öleli magához a másik nagy kereket, kazánjaik, hő- és vízmérő-órák vannak rajtok és szelepek, amelyek gőzt füttyentenek fölfelé. Olyanok ezek a nagy gépek a gépteremben, mint a pályaudvaron a mozdonyok, csakhogy soha el nem indulnak, örökké egy helyben zihálnak és készülődnek. Most hallgatnak, hidegek és mozdulatlanok s meg lehet olvasni nagy kerekeik görbített küllőit, amelyek forgás közben árnyékká halványulnak össze.
Ötezer munkás gyűlt össze fekete ruhában a Ganz-gyári krimicsau miatt. Különös, mikor így sztrájk vagy kizárás van a Ganz-gyárban, s a munkások összezúdulnak, mintha nehéz felhő ömlene felénk, vagy sötét köd ereszkedne a főváros fölé, s valami primitív fekete zene hallatszanék távolról, ami valószínütlen, de rémítő fenyegetést emleget. Soha nem szabadulok egy gyerekkorban látott kép hangulata alól. A nagyvásáron egy hatalmas panoráma vászonfalára volt mázolva egy kép, Isten tudja, micsoda eseményt akart ábrázolni, rengeteg egyforma sötétruhás férfi dűlt rajta előre, mint a jégesőtől vert búzatábla, démoni módon elrajzolt durva füleik voltak, mint a díjbirkozóknak s ki volt festve a szemük fejérje és vörös karika is volt a szemükben. Jobbkezükben mind revolvert nyujtottak előre. A sok feketeruhás alakkal szemben francia vagy spanyol katonák állottak és puskáik csövéből láng és felhő szállott a tömeg felé. Egypár cifra katona és fekete férfi a földön feküdt s a testükből vörös festék folyt ki a kép vásznára.
Mit jelent vajjon Budapest életében, amit az újságokban olvasni a megint felmorajló Ganz-gyárról, ötezer munkásról, akik most nem dolgoznak, rosszkedvüek, indulatosak és a város felé fordulnak tekintetükkel?
A kávéházban a sakkozók a sakktábla fölé görnyedve ráncolják a homlokukat, a börzén veszekednek, a színházban próbálnak, az iskolákban a leckét magyarázzák, az udvarló a mellékutcán sétál, nézegeti az óráját, mert a nagysám késik, a Ritz ünnepélyes saroktermében a tangó húzódik az urak és a hölgyek tagjain. Mért van az újságban a krimicsau? Nyugtalanítja az ilyesmi a világot? Vagy mindegy? Mégis, miért van benne az újságban? No, ne töprengjünk rajta, holnapután megint nem lesz benne az újságban a Ganz-gyár, a krimicsau, meg az ötezer munkás és megint nem kell, hogy ezek a dolgok az eszünkbe jussanak.