Süt a nap.
Az omnibusz oldalán felragyognak a reklámtáblák betüi, az ablakok szikráznak, a házak sárga falai mosolyognak, szinte világítanak, ajkaink mohón nyílnak lélekzetet venni, az égnek az az olcsó, boldog kék szine van, mint a kirakatban a selyempaplannak… csak egy pár napja, hogy korcsolyáztam, meg a hídra könyököltem nézni a befagyott Dunát, meg az alkonyat hideg homályában jártam a lemondás hízelgő fájdalmával lelkemben és csudálkozva nézek körül a szép időben, képzeletemet szédíti az örök idő körhintája, amelynek édes és keserves zenéjű forgásában megint a tavasz képe jön a szemem elé. Milyen szép idő van, a rikkancs gyorsabban szalad és hangosabban kántálja a lapokat, a kocsis emelgeti az ostort, suhogtatja és csettintget a nyelvével a lónak, a ló szalad, mert jól esik neki, a fáradt kocsi is könnyebben gurul, a hordárok sapkáján az életöröm piroslik. A neuraszténiások rosszul érzik magukat, türelmetlenek, éjszaka sokat sóhajtanak és sírnak is egy kicsit, ha tudnak. Oh, én nem akarok magammal foglalkozni, szégyellem eltünő életem gondjait, kínjait, kényességeit a föléje boruló végtelen kék ég alatt és a nap sugarainak édes zápora alatt, magamat, mint egy véletlen pelyhet fuvom el lelkemről és mélységes megindultságban érzek együtt egy szegény világgal, amelynek a jó isten megint engedélyezi a tavaszt.
Hogy szeretlek, szegény földi öröm, mely fölserkensz a tavaszt harsonázó napsugaraktól, áldottak legyetek ápolatlan és mosdatlan kezek, amelyek az utcasarkon az ibolyacsokrot nyujtogatjátok, áldottak legyetek mennyországba vágyakozó piros és kék luftballonok, áldottak legyetek elkínzott, ráncos arcok, amelyek az utcán zölden mosolyogtok a rátok eső napfényben, áldottak legyetek kapualjban sütkérező nyomorékok, akiknek a lábaszára csomóban végződik, áldottak legyetek napszámosok, akik a fának támasztott létrán álltok és vagdaljátok a fölösleges ágacskákat, áldottak legyetek elmélyedt kereskedősegédek, akik a nyitott kirakat előtt a nyakkendőket aggatjátok a vékony rudakra, áldottak legyetek nikkelnyelű olcsó sétapálcák és hiú lilanyakkendők és neveletlen ízlésű tarka mellények, áldottak legyetek irodába siető kis szüzek gyönge mellecskéi és vékony lábacskái, amelyeknek tündéri vonala most hajlik, áldottak legyetek zokogó verklik oldalára pingált álomvárak és elfoszlott rococcoidyllek, áldottak legyetek pesztrák, akik kizörgetitek a gyerekkocsit a sétatérre, áldottak legyetek sáros labdák, melyeket üres telken a nyomorúság gyermekei rugdosnak, áldottak legyetek kis padok a kórházak udvarán, áldottak legyetek olajos papirral ragasztott ablakok, amelyeket ki lehet nyitni, áldottak legyetek fehérsapkás kávéfőzőlegények, akik éjjel kiállotok az utcára cigarettázni, áldottak legyetek árva szerelmes párok, akik estefelé kimentek a ligetbe sétálni, derékon ölelve egymást. Áldottak legyetek vén koldusok és fiatal csavargók, akik az országuton mentek és leültök az alacsony mértföldjelzőre a csizmátokat lehúzni. Áldottak legyetek gyámoltalan juhok, akik fölemelitek a fejetek és egymás felé bégettek és loncsos kutyák, akik marakodni kezdtek, áldottak legyetek pondrók a nyirkos pincében a hordók alatt, kik megérzitek, hogy a poros pinceablakon lesüt a nap. Áldottak legyetek fagyott magocskák a föld alatt, akik puhultok, dagadtok, kínlódtok és fölhasadtok és szűzi zöld füvecskét hoztok világra. Áldott légy mindenféle dudva veteményes kertben, szántóföldön, árokparton és szemétdombon, melyeket kiszurkálnak, kitaposnak, elpusztítanak mindig, mégis kijönnek a földre, egy kicsit élni akarnak ők is, mert süt a nap.