KÁLDY GYULA.

ELŐSZÓ.

Káldy Gyula magyar szinész, zenealkotó, karigazgató, zenetörténetiró, élete utolsó tizenhárom évében igaz jó barátom. 1838-ban született, ugy hiszem Pesten. Meghalt 1901-ben márczius hó 6-án. Halála nekem nagy fájdalmat okozott. Nemcsak azért, mert jó barátomat s egyik nagy nemzeti ügyünkben hű munkatársamat s támogatómat vesztettem el; hanem sokkal inkább azért, mert nemzeti zenénk életének s dicsőségének nagy ügye vesztette el benne legtevékenyebb munkását s legnagyobb hősét.

Szinész, szónok, zeneművész az élettel együtt az élet minden sikerét is elveszti. Alkotásainak alig marad nyoma. Legföljebb azok emlékezetében, a kik vele együtt éltek. Ez az emlékezet pedig egy emberöltő mulva kihal s azon túl csak az öregektől hallott alaktalan, csonka, időben és térben összekuszált mesék és mondák élnek, a mig élnek. Ki tud ma már Czinka Pannáról, Bihariról, Lavottáról oly egyéni részleteket, melyek élettel, valósággal és szépséggel teljesek s a mellett bizonyosak? Emlékezetük alkotásaikon kivül ma már csak rege, ábránd, képzelet.

Káldy életéből én meg akarok menteni mindent, a mit én tudok. Habár nem nagy, de valóságos kincse lesz ez is nemzeti művelődésünk történetének.