MIKSZÁTH KÁLMÁNNÉ
Ki tud valamit Mikszáth Kálmánnéról? Senki, vagy alig valaki. Ő az az asszony, akit Thukydides négyszáz esztendővel Krisztus születése előtt a legjobbnak nevezett, mert legkevesebbet beszéltet magáról.
Kissé meg is hökkenek, midőn nevét itt látom a cikkem fölött… illő dolog egyáltalában, hogy újságba írjak egy úriasszonyról, aki sohasem akart egyéb lenni, mint feleség és anya? Az előretörő nyilvánosságot azonban nem lehet többé visszaterelni. Az ünneplő kedv mostanában annyi fáklyát gyujtott a nagy palóc körül, hogy nem maradhat homályban az, aki legközelebb áll mellette.
Mikszáthnénak lenni dicsőség, de bizony nem könnyű hivatás. A nagy költő ugyanis hét országban a legjobb szívű ember, alkalmazkodni azonban nem tudott soha. Ő a Deák Ferenc véréből való szemlélődő bölcs, ő maga ősegészségű lelkének ázsiai mélységeiből merít és ezért a tulajdon szemében éppoly csalhatatlan, mint maga az élet. Az ő hetvenedik ősapja talán maga Buddha volt, akit ülve szokás ábrázolni és akinek kezéből csak tévedésből felejtik ki a hosszúszárú pipát. Mikszáth természetének ősi és hajthatatlan szivósságát jellemzi az a gyönyörű adat, hogy miután sok évig élt Szegeden és egy emberöltőt töltött Pesten, ma is erősen palócos tájszólással beszél még. Pedig azóta hány bánsági sváb gyerek kapott rá a szegedi beszédre és hány pesti ember felejtette el Amerikában a magyar szót! Tévednek, akik azt hiszik, hogy Mikszáth alkalmazkodni tudott a politikában. Ő sohasem alkalmazkodott, csak voltak időszakai, mikor nem vette komolyan a politikát; ennyi az egész. Az ilyen ember az otthonában is keleti bölcs, azaz pátriárka, fejedelem, sőt egy kissé Dalai láma; szerény, de megföllebbezhetetlen; békés, de csalhatatlan; bőkezű, de mindig kritikán felül álló.
Van Mikszáth Kálmán életében és költészetében valami, ami édes, tiszta és meleg benyomást tesz. Egy láthatatlan, szorgalmas erő röpdös körülötte, mely finom és lágy selyemszálakkal fonja körül az ő férfias és különös egyéniségének ágas-bogas szögleteit. Ez Mikszáth Kálmánné befolyása.
Mikszáthné egyáltalában a legnőiesebb nők egyike, akivel életünkben találkozhattunk. Egyszerű, szerény, szinte keresetten szürke, mint a fülemüle, de azért akaratlanul is rögtön maga felé vonzza az emberek tiszteletét és rokonszenvét. Öreg emberek is, ha meglátják, az édesanyjukra gondolnak és azonkívül még sok mindenre: régi úriházak kedves, bolthajtásos szobájára, hófehér vászonholmikkal telt fiókos szekrényekre, muskátlis virágágyakra és könnyet szárító, fájdalmat enyhítő lágy és jóságos kezekre.
Mikszáthné idejében megértette, hogy aki Mikszáth Kálmán hitvese, az azonkívül nem lehet semmi. Tehát bölcs és hajlékony alkalmazkodással az ura árnyékává szegődött, a költő visszhangjává lett. Legkevésbbé sem becsüli túl Kálmán tehetségét, senki sem tudja találóbban megítélni egyes alkotásait, mint ő, de azért mindegyiket szereti és gondozza, mint a jó kertész a virágait, legyen a neve rózsa, vagy rezeda. Mikszáthné maga fölötte elmés és érdekes társalgó, de ha társaságban van, mindig az urát beszélteti. Pompásan ír; láttam tőle leveleket, amelyek telve vannak ötlettel, színnel és frappáns megfigyelésekkel. De nyomtatásban még nem olvastam tőle semmit.
És ez is jellemzi őt: midőn róla akarok írni, egyre az urán jár az eszem.
Mert Mikszáthnénak nem azért adott fantáziát, elmésséget és akaraterőt a sors, hogy híres és ünnepelt asszonnyá legyen, hanem azért, hogy fáradhatatlanul nyomon kövesse az urát és hogy olykor bölcs kerülő utakon eléje is vágjon. Mert nem könnyű ám a keleti bölcs útjain eligazodni. Ő a maga fejével gondolkozik és magyarázat nélkül megteszi azt, amit kigondolt.
Azt mondja, példának okáért:
– A gyereket szeretettel kell nevelni. A gyereknek jó, ha sokat játszik. Tanulnia is csak játszva szabad.
Ezt más apa is mondta már, tudtommal azonban Mikszáth volt az első, aki le is vonta elméletéből a következtetéseket, mégpedig úgy, hogy bérletet nyitott kis fiainak a játékosboltban, vigyenek el onnan mindent, amit megkíván a szemük; nyilvános iskolába nem engedte őket, és ha otthon könyvet látott a kezükben, szigorúan rájuk szólt, hogy: takarodjatok rögtön játszani!
A pedagógus felfogása szerint az ilyen gyerekekből okvetlenül országdúló emberek lesznek, akik egykor vérrel mázolandják pirosra a honi eget. Mikszáth Kálmán nevelési rendszere azonban fényesen bevált. Ifjabb Kálmán és Berci – ma már a maga lábán jár mind a kettő – kitünő eredménnyel vizsgáztak, a mellett nemcsak gyöngéden szerető fiúk, hanem ami a legcsodálatosabb, szigorúan fegyelmezett életű ifjak. A költő egykor teljes megnyugvással testálhatja rájuk nevének dicsőségét.
A keleti bölcs az ő látszólag kacskaringós útján megint csak elért a célhoz. Elért, mivel alkalmasint számításba vette a csendes és szívós terelő erőt is, melyet az anya gondossága képviselt. Ez a gondosság nevelő tendenciát tudott adni az apa kényeztetésének, fel tudta kelteni a fiúk ambícióját, titokban tanítókat járatott a házhoz és meglepte és elragadta az egész családot a sikerekkel, melyeket fiaival eléretett.
Ennek az anyai gondosságnak – minden jó asszony anyja is az urának – köszönheti némileg Mikszáth Kálmán is, hogy könnyű lábbal feljutott a magyar irodalom legmagasabb hegycsúcsára. Az ünneplés, melyben a magyar közönség kedves íróját részesíti, akkor lesz csak teljes, ha minden babérág mellé, melyet Mikszáthnak nyujtunk, a tisztelet egy néma kis virágát küldjük Mikszáth Kálmánné számára.