WeRead Powered by ReaderPub
Toll cover

Toll

Chapter 17: 15
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

A loosely arranged collection of short, personal pieces composed of memories, observations, and curious incidents presented as brief sketches. The narrator offers witty anecdotes, quiet melancholy, and sharp reflections on human inconsistency, luck, and everyday fears, often noting ideas or episodes that never grew into longer works. The tone shifts between humor and seriousness, and the fragments function as informal memoiristic notes and conversational meditations that illuminate ordinary surprises, social quirks, and the writer’s responses to chance and reputation.

15

New-Yorkban, egy vacsorán, intellectuel-hölgy mellett ültem. Az indiánokról beszélt. Ősi nyelvükről. Arról, hogy még most is csodálkoznak a bevándorolt fehér emberek idegen beszédjén. De azért sokan megtanultak angolul. Egy indián hallott egyszer egy másik indiánt, aki előbb vele indiánul beszélt, aztán rögtön ezután egy kereskedővel angolul. Odaugrott hozzá, erőszakkal felnyitotta a száját és belenézett. «Mit csinálsz?» – kérdezte ez rémülten. A másik nyugodtan: «Megnéztem, hogy nincs-e két nyelved». Soha életemben nem hallottam ilyen teli-találattal kifejezni mindazt, amit nyelvek tanulásainak, kiejtésnek nehézségeiről és akadályairól szoktak magyarázni tanítók, filológusok. Az indiánnak van igaza. Két nyelvhez két nyelv kell.