25
Freud professzor emlékkönyvébe fogom egyszer beírni, ha megismerkedem vele, – mesélte egyszer Cs. T., a legokosabb, legelmésebb szép asszony, aki valaha nálunk színházat játszott – azt az esetemet, hogy mikor egyszer egy bálon a két lányommal és azok táncosaival ültem az asztalnál, hirtelen oly rosszul lettem, hogy éreztem, egy pillanatig se maradhatok tovább köztük. Elsápadtam és görcsösen a homlokomra szorítottam a kezemet.
Az egyik fiatalember ijedten szólt:
– «Mi baja, nagyságos asszony?»
– «Borzasztó» – mondtam félájultan, folyton a homlokomat fogva – «a fejem rémesen csikar.»