30
Napoleonról beszéltek, Olaszországból jövet, az étkezőkocsiban. Azt mondta egy úr, hogy Mussolini sokat tanult Napoleontól. Más urak felsoroltak sok politikust és vezető államférfiút, aki mind Napoleonhoz járt iskolába. Öt perc mulva a beszélgetés arról folyt, mi mindent tanultak a világháború nagy vezérei Napoleontól. Aztán ismét mint tanítómester szerepelt a császár, mikor később a páneurópai mozgalomról folyt a vita. Általában másfél óráig arról beszéltek az étkezőkocsiban, hogy Napoleon az igazi tanítója a nagyrahivatott, vezető szerepre kijelölt férfiúnak.
Otthon, az éjszaka csendjében, ebből az alkalomból előkerestem néhány feljegyzést, megerőltettem a memóriámat és összeállítottam azt a néhány apróságot, amit mint egyszerű polgár (aki nincs vezetésre hivatva) tanultam Napoleontól, a köznapi emberek tanítómesterétől. Mert van egy másik Napoleon is: Napoleon, szerényebb igényű emberek számára.
I. Enni és inni. – Ez ellen a tanítása ellen sokszor vétettem, de mindig rájöttem, hogy neki van igaza. Las Cases írja róla, hogy elve volt: soha többet sem enni, sem inni, mint amennyire feltétlenül szüksége volt. Semmiféle kísértésnek nem engedett, ezt szigorúan keresztülvitte.
II. Sebeket eltitkolni. – Szent Ilonán mondta: «Csodálták, hogy annyi sok ütközetben sebezhetetlen voltam. Tévedtek. Csak eltitkoltam a sebeimet». És felsorolta azokat az ütközeteket, amelyekben kisebb-nagyobb sebeket kapott. (Mindenkinek, aki nyilvánosan szerepel, szívből ajánlom.)
III. Fegyelem a haragban. – Egyik legjobb barátja, Duroc mondta róla: «Nekem bevallotta, hogy mikor dühösködik és kiabál, mindig csak azt mondja, amit érez, nem azt, amit gondol, sem azt, amit holnap csinálni fog». (Igen hasznos családapák és nagyobb személyzetű vállalatok vezetői számára.)
IV. Mindig a mesterségre gondolni. – Azt, hogy a mesterségem bolondja vagyok és bármiről van szó, mindig csak arra gondolok – ezt csak addig resteltem, amíg a Mémorial de St. Hélène-ben ezt nem olvastam: «Ma este (1816-ban) bibliaolvasás volt. A császár felolvasta nekünk Judit könyvét és a szent történetben előforduló szent városok és falvak neveinél megjegyezte: «– Itt tábort ütöttem.» – «Ezt lovasrohammal vettem be.» – «Itt kisebb ütközetem volt» – stb.
V. A rágalmazókról. – Ez a felfogása is éppúgy érvényes a legszerényebb kispolgári életben, mint a nagystílű közéletben. Környezetének magyarázta Szent Ilonán, hogy a rágalmazó röpiratírókkal azért nem törődik, mert «azoknak jelleme ellenmérge a szavaiknak, és ez az ellenméreg néha lassan, de végül mindig biztosan hat».
VI. Fehérnemű. – (Tapasztalatlan ifjú haziasszonyok, vagy hanyag agglegények számára.) A Száz Nap idején meglátogatta az Invalidusok palotáját. A pincében volt a lingerie, ahol a rokkant katonák fehérneműjét gondozták. Napoleon a következőt kérdezte Madame Charles-tól, a főnöknőtől: «Hány inge van minden rokkantnak?» – «Három», – volt a felelet – az egyik rajta van, a másik a mosásban, a harmadik itt az ő kis szekrényében.» Aztán ezt kérdezte Napoleon: «És azt az inget, amely a mosásból jön, hová teszik, a szekrényben levő tartalék-ing fölé vagy alá?» – «Föléje» – felelt a főnöknő. – «Helytelen», – mondta a császár – «alája kell tenni, mert különben mindig csak ugyanaz a két ing romlik a mosásban és a harmadikra sose kerül sor.»
Íme: Napoleon, azok számára, akik kevéssel is megelégszenek tőle. Akik nem akarják tőle mingyárt a világhódítást és a diktatúra legmagasabb művészetét tanulni.