3
Nyár. Karlsbad. Egy luxushotel. A legdrágább. Kávéházi terrasz a hotel előtt. Délután három óra. A terrasz az utolsó helyéig telve van fürdővendéggel. Az első emelet ablakai e fölött a terrasz fölött vannak. Az első emeleti szobák a legdrágábbak. A sarokablakból kihajol egy hölgy és leszól férjéhez, aki a zsúfolt terraszon issza a feketekávéját:
– Leó, az újságot akarom olvasni és nem találom. Hová tetted?
Az egész publikum felnéz a csinos asszonyra, aki az ablakból kihajol.
Leó, egy ismert budapesti bankár, zavarodottan felel:
– Azt hiszem, az éjjeliszekrényen van.
A nő eltűnik az ablakból. Leó kissé zavarban van a nagy feltűnés miatt. A következő másodpercben megjelenik az asszony a második ablakban és leszól:
– Ott nincs.
Leó felel:
– Akkor nem tudom, hova tettem.
A nő eltűnik a második ablakból és rögtön megjelenik a harmadik ablakban:
– Nem vitted magaddal?
– Nem.
Eltűnik a harmadik ablakból és megjelenik a negyedik ablakban:
– Nincs a zsebedben?
– Nincs.
Eltűnik a negyedik ablakból és megjelenik az ötödik ablakban:
– Nem találom sehol.
Leó zavartan felel, mert minden újabb megjelenésnél mindenki felnéz a feleségére. Pirulva szól:
– Csak keresd.
A hölgy eltűnik, majd megjelenik a hatodik, a hetedik és a nyolcadik ablakban, mindenünnen azt jelentve, hogy nem találja az újságot. Leó jó férj, fölkel és elmegy az újságárushoz, megveszi az újságot és felviszi a feleségének. Mikor belép a szobába, látja, hogy az asszony karosszékben ül és olvassa az újságot.
– Mi ez? – mondja. – Hát megtaláltad az újságot?
– Nem is vesztettem el – felel az asszony.
Leó bámul rá.
– Mit bámulsz? – mondja a nő. – Ma jöttünk meg és valami módon csak tudtára kellett adnom a népnek, hogy négy szobánk van nyolc ablakkal, az első emeleten.