6
Wampetics mesélte, boldogult öreg Wampetics, boldogult Ujházi Ede asztalánál, egyszer nyáron, délben, a nagy fák alatt, a vendéglőjében. Eltettem a történetet, mert biedermeyer-íze van, egy finom és gyöngéd öreg urat jellemez. Ez a finom és gyöngéd öreg úr báró Podmaniczky Frigyes volt, aki mindennap egyedül ebédelt künn a Wampetics-kertben. Az öreg Wampeticsnél «zseniális vircsaft» volt, nagyszerű konyha, nagy mozgalom és lárma és túláradó temperamentum, sok rendetlenség. Szóval egy napon odavitték a levest Podmaniczky Frigyeshez és két légy volt benne. Nem ez volt az első eset. A báró leteszi a kanalat és azt mondja a pincérnek:
– Kéretem Wampetics urat.
Wampetics rohanva érkezik és mélyen meghajol.
– Édes Wampetics úr – mondja neki alig hallható, finom, halk hangon Podmaniczky – nagyon szép öntől, hogy megpróbálja eltalálni az ízlésemet, de honnan veszi ön azt, hogy én éppen két léggyel szeretem a levest? Nagyon kérném, ezentúl legyen szíves a levest üresen, légy nélkül szervírozni és melléje egy kis tányéron külön a legyeket, majd én annyit teszek a levesbe, amennyit óhajtok.