A mű gyakorlati szemléletben vezeti olvasóját az önismeret és emberismeret kérdésein át, filozófiai elmélkedéseket és mindennapi lélektan megfigyeléseit ötvözve. Hosszabb tengermetaforát használva írja le a lélek mélységeit, áramlatait, szigeteit és zátonyait, valamint az ösztönök, neveltetés és előítéletek szerepét a gondolkodás egyoldalúságában. Művelt laikusoknak szánt példákkal és gyakorlati tanácsokkal mutat rá a visszatérő mentális mintákra, a fiatalkori hajlamok tartósságára és az önvizsgálat hasznára az erkölcsi és társas életben.