TIZENHETEDIK FEJEZET.
Egy távirat.
A Gun-club által kezdett nagy munkálatok már készen voltak és mégis két hónapig kellett arra várni, hogy a golyót a holdba röpítsék. Az általános türelmetlenség e két hónapot két évnek tekintette. Eddigelé az előkészítő munkák részletei napról-napra megjelentek az ujságokban és a közönség sovár, szenvedélyes izgatottsággal csak ugy nyelte a betüket; most azonban attól lehetett félni, hogy a közönségnek juttatott «érdeklődés-osztalék» nagyon megcsappan, s mindenki megijedt annak a gondolatára, hogy ezentul nem veheti ki részét a mindennapos kedélyizgalomból.
De még sem történt így; valami igen váratlan, egészen rendkívüli, hihetetlen, valószinűtlen dolog történt, a mi minden elmét újra fanatizált, s az egész világot fokozottabb izgatottság martalékául dobta oda.
Szeptember 30-dikán, délután 3 óra és 47 perczkor az irlandi Valentia és az északamerikai tengerpart között elhelyezett kabelen egy távirat jött Barbicane elnök czímére.
Az elnök felbontotta, elolvasta s ha még olyan nagyon is tudott magán uralkodni, ajka szélei elsápadtak és szemei elhomályosultak a husz sor olvasásakor.
A Gun-club levéltárában meglevő eredeti szöveg tartalma a következő:
Francziaország, Páris, szeptember 30, reggel 4 óra.
Barbicane, Tampa, Florida.
Egyesült-Államok.
Gömbölyű golyó helyett csináltasson hengeralakú löveget. Abban önnel együtt megyek a holdba. Az Atlanta gőzhajón érkezem.
Ardan Mihály.