ELŐSZÓ.
Középázsiai utazásom leirása közzétételekor azt igérém a hazai olvasónak, hogy későbben, ha vándorbotomat valami nyugalmas hajlék szögletébe támaszthatom, majd akkor több évi kóborlásom történetét egész terjedelmében akarom elmondani, a mivel különösen Középázsia határországai és az irodalmunkban hiányzó keleti szomszédországok ismertetésére czéloztam.
Jelen munkámmal igéretem első részét beváltom. Jóllehet ez irodalmunkban Persiáról a legelső mű: de azért a tiszt. olvasó ne várja, hogy olyasmit fog benne találni, mi az europai hason-tárgyu irodalomban ismeretlen volna. Persiának, mely a 16. századtól kezdve egészen az ujabb korig nyugati utazóktól annyiszor meglátogattatott és leiratott, alig van egy vidéke, mely egy Chardin, Niebuhr, Malcolm, Christie, Pottinger, Kinneir, Fraser, Rawlinson és Loftus fürkésző szemét kikerülte volna; alig egy romja, melyet egy Ouseley, Ker Porter, Texier sat. kutatásai nyomán régiség-buváraink ne ismernének. Az iráni nép jellem- s szokásrajzában, nincs azon fény- és árnyoldal, melyet Morier, Gobineau és Polak tollai ne érintettek volna, nincs ethnographiai sajátság, melyet Khanikoff és Duhousset kellő figyelemre ne méltattak volna.
Hogy ezek daczára mégis e lapok irásához fogtam, arra leginkabb e következő okok birtak: 1) Vándorlásaim és élményeim Persiában középázsiai utazásomnak mintegy mellékrészét vagy jobban mondva turkesztani dervisszerepem előkészitő tanfolyamát képezik. Europában, de különösen ott, hol az elméleti tudomány a gyakorlatin tultesz, azt szokták hinni, hogy egy utazás Khivába és Bokharába épen oly hirtelenül kivihető, mint valami kirándulás Törökország, India, Khina vagy más tengerparti országba, a hova a mindenütt rettegett europai lobogó alatt kényelmes kabinban, jó élelem és társaság mellett, csakugyan könnyen mehetünk. – Távolabb belföldi utazásoknál az ilyen felfogás azonban nagyon téves volna. Itt csak lassan és fokonkint kell előrenyomulnunk, és én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy csak Persia népei nyelve, és szokásairól volt csekély ismereteimből készült azon hid, melyen a közel Nyugatázsiából az Oxus partjaira biztosan juthattam. 2) Azon körülmény is, hogy én Persiát keletről nyugatig, éjszakról délig egy stambuli efendi incognitója alatt bebarangoltam, elég érdekesnek látszott, hogy azon benyomásoknak, melyet a siíta Iran egy a szunita elemekhez szokott idegenre gyakorol, e lapokban kifejezést adjak. Valóban feltünő, miként a khinaiak, indiaiak és más keletázsiai népek társadalmában divó elkülönzési eszmék, még Nyugatázsia népeinél is elég tisztán észrevehetők. Persák ugyan kereskedelmi czélokból bejárják az oszman birodalom minden részeit, de törökök, csak ritkán, igen ritkán találhatók Iranban, és e két már századok óta szomszéd népnek nagy tömege egymásról a legmesésebb fogalommal bir. A felekezeti gyülölet, mely Iranban különösen kiválik, a mohammedanság nagy testében egy sokkal jelentékenyebb szakadást idézett elő, mintsem rendesen azt képzelni szoktuk, és im e maiglan kellő figyelemre nem méltatott körülménynyel megismerkedni tán nem lesz egészen fölösleges.
Persia egyébként előttem, kit határozott czélja Turkesztán felé vezetett, csak másodrendü érdekkel birhatott. Mint tourista (de nem mint europai ki tele erszényére támaszkodhatik) utazám be ezen érdekes ország különböző vidékeit; mint tourista irom ezen igénytelen lapokat. Tudós elődeim munkáiból vett compilatiókat mellőzve, ez Iran föld- és népismerete, ugyszintén történetére vonatkozó czikket is csak bevezetéskép bocsátám előre. A barátságos elbeszélés egyszerü szinében festett utazási benyomások ezek, és mint olyanokat, kérem a hazai olvasót azokat szivesen elfogadni.
Ázsiai és europai Törökország ugyszintén India és Afghanisztánról, melyek évek óta gyakorlati és elméleti tanulmányaim tárgyát képezik, későbben akarok szólni és pedig az eddigelé követett irányban t. i. az utile dulci tételt szorosan szem elött tartva.
A könnyü olvasmánynak látszó föld- és népismereti munkák ép oly szükségesek az irodalomban, kiváltképen ott, hol kezdeményezés tétetik, mint a mély tudományosságuak, melyek száraz külsejüknél fogva nem birnak oly vonzerővel; és ha t. hontársaim gyenge tollam igénytelen termékeit figyelemre méltatják, én dúsan látom magamat megjutalmazva mindeddigi küzdéseim és fáradságaimért.
Pesten, szeptember havában 1867.
V. Á.