VII.
A törökök baljóslatunak tartották s tartják mostan is a helyet, hova a villám ütött le és igy (mert átalánossá s most is fenállóvá lőn a hit, hogy a lőpor-bástya ez által lobbant fel) az őrségnek életben maradott része rögtön kivonúlt az égni hagyott s szétrombolt várból.
Másnap hajnalban, midőn Hafiz Fatime sorsát megtudni felmerészkedett, puszta volt az már: az elharapózott lángok gátlan dulakodtak, a várudvarban a szétbomlott s vetett falrészek miatt járni nem lehete.
Egy töröktől, ki sulyos ütődés által eszméletét vesztve a holtak közt maradott, annyit tudhatott ki Hafiz, hogy az utolsó perczekben egy magyar öltözékü hölgy láttatott égő fáklyával kezében e lőpor-bástya felé sietni s itt Ahmed által üldözve hirtelen eltünni.
Ezek voltak Nógrádvár végnapjai, miket Derencsényi, ki Tökölyi Imrét drinápolyi fogságába önkény követte, hiven jegyze fel.
1685-ik évi augustus 23-a óta csak a napsugár és vihar, s a multak emlékein merengeni szerető látogatja meg a kerek szikladomb romjait.
Hafiz bég vagy Székhegyi Pál további nyomai elvesztek Magyarország történeteiből, csak a nemzeti muzeum bir egy név és esztendő szám nélkül latin nyelven szerkezett kéziratot, mely Csonka bégről mint Nógrádvár utolsó parancsnokaról tesz emlitést s tőle származtatja a gróf Szeckenberg családot.