MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI
GYÜJTEMÉNY.
NÉPDALOK ÉS MONDÁK.
HARMADIK KÖTET.
A
KISFALUDY-TÁRSASÁG
MEGBIZÁSÁBUL
SZERKESZTI ÉS
KIADJA
ERDÉLYI
JÁNOS.
PESTEN,
NYOMATOTT BEIMEL
JÓZSEFNÉL.
1848.
ELŐSZÓ.
Midőn a Kisfaludy-Társaság czime és tekintélye alatt megindított
Népköltési Gyüjtemény jelen harmadik kötete világ elé megy, be van
fejezve az első folyam, vagyis az, melly az időnkénti
beküldésekből, ugy a hogy összeállítva, kiadathatott. Ennyi az
eredménye néhány év előtti felszólalásunknak; igen elég arra, hogy
tanuságot tegyen a népköltészetnek keletéről irodalmunkban; de még
mind kevés ama hoszú történeti élethez, mellyet fajunk a négy
folyam mellékén századok óta nemzetileg él. Mi van, mi nincs e népi
szellemvirágokban, döntse el a kritika, s a közönség biráló
véleménye, mert mig ez nem történik, további lépés lehetlen, vagy
csömört okozó volna az első hatás kellemes íze után. Részemről,
mint e vállalat sürgetője, vagy tán létesítője is, örömmel fordíték
reájok minden időt és figyelmet, könnyű szivvel mondván le ama
kétes dicsről, mi talán eredeti dolgozatok után jutott volna
irodalmi pályámnak, mert használnom kelle az időt, a közönség
fogékonyságát, s tömegben adni elé a mit lehetett, hogy
kielégíttessék vágyakodása. Tudom, mit s miért tevék. Az én
gondolataim az irodalomról nagyobb körüek, mint legtöbb emberé, s
ha a népben akarék alapot vetni az irodalmi ösmereteknek, nem
annyit tesz, mintha nagy feneket igyekeztem volna terveimnek
keriteni, hanem mivel jól tudom, hogy szük alapon nagyság nem
emelkedhetik. S ezt tudva, hálás köszönettel tartozom mind
azon érdemes ügybarátoknak, kik a Kisfaludy-Társaságot, s általa
engemet küldéseikkel gyámolítva, anyagot gyüjtének emez alap
lerakásához; miért legyen itt nevök följegyezve, mint munkatársaké,
folyó rendben:
- 157. Kelecsényi Pál ujobban
Családról, néhány régibb és ujabb dalt és töredéket külde 3. számu
gyüjteményben.
- 158. Zerpák Antal, széplaki segéd
lelkész 76 dalt.
- 159. Borzi Nagy Iván Váczról több
rendbeli régi kéziratu és nyomatott dalokat.
- 160. Karancsvidéki Népdalok
(folytatás) Nógrádból, beküldve Hegyessy Sándor által.
- 161. Pécskai és környékebeli dalok,
öszveszedve Ruszt Teréz által Arad megyéből.
- 162. Domoszlay György Bécsből,
nógrádi, gömöri, honti, borsodi dalok (gyüjteményét engedé át
használatul).
- 163. Májer István esztergami tanár
által a) veszprém-somlyói 6 népdal. b) Esztergamból, kőhid-gyarmati
18 d. c) Csallóközről, nagypákai 4 d.
- 164. Népdalok. Összegyüjté Galambos
István Jász Kis-éren (használatul volt átengedve).
- 165. Henczy József gyüjteménye
Sümegről.
- 166. Kelecsényi Pál ujabb (4. számu)
gyüjteménye.
- 167. Szvorényi J. több füzetkéből
álló küldése Fehérvárról.
- 168. Sopronból Irinyi József.
- 169. Marmaros-Szigetről, Bartók
Gábor, oktató, I. II. füzetben mondákat.
- 170. Népdalok második küldeményben.
Gyüjté Pesty Frigyes, Temesvárról.
- 171. Machik József, a magyar
irodalom tanitója a zágrábi főiskolában, két kötetet.
- 172. Rumy Ágoston beküldé néhai édes
atyja Rumy Károly György becses gyüjteményét.
- 173. Mondák, III. küldemény Bartók
Gábortól Máramaros-Szigetről.
- 174. Pest megyei Népdalok, Gyüjté
Szeberinyi Andor.
- 175. Pesty Frigyes harmad izben
Temesvárról.
- 176. Obernyik Károly Népregék czim
alatt mondákat.
Fogadják mindnyájan hálámat s köszönetemet becses
fáradságaikért. Pesten, marczius 15. 1848.
Erdélyi János.
NÉPDALOK.
SZERELMI DALOK.
1.
Babám szerelmiért
Mit nem cselekedném!
Folyó s tenger vizét
Kalánnal
kimerném.
Annak fenekéről
Apró gyöngyöt szednék,
Apró gyöngyöt szednék,
Gyöngy
koszorút kötnék.
Szeged.
2.
Szólnak a
kakasok,
Majd is reggel lesz
már,
Fordulj felém
babám,
Mert magad maradsz
már.
Bár csak az a
hajnal
Hamar ne hasadna,
Gyenge szerelmünknek
Vége ne szakadna.
Látod-e te,
babám,
Azt a száraz
nyárfát?
Mikor az
kizöldel,
Akkor jövök
hozzád.
Könnyebb
kősziklából
Poharat
csinálni,
Mint két igaz
szívnek
Egymástól
elválni.
Babám szerelmiért
Mit nem cselekedném!
Sebes tenger vizét
Kanállal
kimerném.
Szeged.
3.
Hosszú farkú
fecske,
Bácskai
menyecske,
Hogy jöttél te
ide,
Az idegen
földre?
Nem jöttem én ide
Senki látására,
Barna kis angyalom
Szive
szakadtára.
A másik faluba
Legény a lányt hivja,
Párját nem találja,
Annak vagyok
párja.
Szeged.
4.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom,
Kerti
rózsaszálom,
Elmennél-e a
kovácshoz,
Az
eszemadtához?
Jaj anyám a
kovács,
Ollyan mint a rosz
bogrács.
Nem megyek én
ahhoz.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom,
Kerti
rózsaszálom!
Elmennél-e a
takácshoz,
Az
eszemadtához?
Jaj anyám a
takács,
Ollyan mint a
záptojás.
Nem megyek én
ahhoz.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom,
Kerti
rózsaszálom!
Elmennél-e a
Jánoshoz
Az
eszemadtához?
Jaj anyám a
János,
Valamennyi mind
álmos.
Nem megyek én
ahhoz.
Lányom, lányom,
gyöngyvirágom
Kerti
rózsaszálom!
Elmennél-e a
diákhoz
Az eszemadtához?
Jaj anyám a diák,
Ollyan mint a gyöngyvirág.
Elmegyek én ahhoz.
Szeged.
5.
Esik eső a
haraszton,
Nem kapok én a
paraszton;
Jó az isten, jót ád
nekem,
Hej szolgabiró vesz el
engem.
Én ezután már nem
bánom,
Kocsi jöjjön értem,
három,
Lovaslegény
tizenhárom,
Hej de nem leszel az én
párom.
Szeged.
6.
Kiöntött a Duna vize
meszszire
Valamennyi szép leány van,
elvitte;
Fogja hát ki mindenki a
magáét,
Ne szeresse soha senki, soha
senki, a másét.
Nincsen kedvem, mert elvitte a
fecske,
Egy száraz jegenyefára
letette,
Akkor leszek, – édes rózsám,
a tied,
Mikor az a jegenyefa,
jegenyefa, megered.
Nincsen kedvem, mert elvitte a
gólya,
Mert ott jártam, a hol nem
kellett volna.
Lesz még kedvem, majd
elhozza a szélvész,
Füred alatt,
Füred alatt, majd kifogja a révész.
Pápa.
7.
Söprik a füredi
utczát,
Masíroznak a
katonák.
Tizenhat esztendős barna kis
lány
Megyen a regement
után.
Hová hová, barna kis
lány?
Kérdi tőle a
kapitány.
Ne kérdje azt hej huj, fő
kapitány,
Megyek a szeretőm
után.
Nem is leány, ki nem
barna;
Nem is legény, ki nem
nyalka,
Nem menyecske, hej huj, ki
nem csalfa,
Ki az urát meg nem
csalja.
Pápa.
8.
Fölszántottam a kőrösi nagy
utczát,
Vetek belé piros pünkösti
rózsát;
A két szélin piros rózsa
nyildogál,
Közepiben barna legény
sirdogál.
Nem meszsze van az én rózsám
tanyája,
Ide látszik annak az
almafája;
Rá szállott egy fehér
galamb bújába,
Kedves babám, itt
hagylak nem sokára.
Tisza-Vezseny.
9.
Szeretnék én páva
lenni,
Pávaruhába
öltözni,
Szomszéd asszony menye
lenni,
A fiának párja
lenni!
Tisza-Vezseny.
10.
Estve kezdem pej paripám
nyergelni,
Hajnalig tart a rózsámtól
bucsúzni;
Elbucsúzok, kedves rózsám,
örökre;
Nem kacsingatsz világos kék
szemembe.
Tisza-Vezseny.
11.
Vizi malom, őröld meg a
buzámat,
Azzal sem fárasztom pej
paripámat,
Van hat ökröm, befogom a
szekérbe,
Ugy állok a vizi malom
elébe.
Nem forog már a jászkiséri
malom,
Mig én azt jól körül nem
igazgatom;
Nem alhatik az én kedves
galambom,
Mig én őtet körül nem
csókolgatom.
Tisza-Vezseny.
12.
Csak azért szeretek falu végin
lakni,
Hogy az én galambom arra jár
itatni.
Arra jár itatni, magát
fitogatni,
Magát fitogatni, a lovát
ugratni.
Mig a lova iszik, lehet vele
szólni,
Piros két orczáját meg lehet
csókolni.
Tisza-Vezseny.
13.
Eszem a te
istenedet,
Mért nem szeretsz te
engemet?
Ha szeretsz is, nem ér
semmit,
Nem szeretek már én
senkit.
Kimentem én a kis
kertbe,
Arczczal borultam a
földre,
Még se láttam a kit
kéne,
Kit a szivem
kedvelene.
Tisza-Vezseny.
14.
Már én többet éjtszaka nem
járok,
Mert megtudják hogy szeretőt
tartok,
Rászokott a szemem az
intésre,
Gyenge karom az
ölelgetésre.
Már ezután kis kalapot
veszek,
És melléje rozmaringot
teszek,
Szagos leszek a merre én
járok,
Annál jobban szeretnek a
lányok.
Tisza-Vezseny.
15.
Vezseny felé látok
eget,
Ott látok egy bús
fölleget;
Ha Vezseny felé
fordulok,
Talpig gyászba
beborulok.
Álnok hitü, de
megcsaltál,
De kedves szeretőm
voltál!
Azt kivánom hogy az
halál
Ragadjon el, ha rád
talál.
Eddig rózsám, enyém
voltál
Csalárd szived nyugszik
másnál,
Jobb-e hát más mint én
voltam?
Pedig érted majd
megholtam.
Nem tudtam volna
gondolni
Hogy egy álnok meg fog
csalni,
De megcsalt egy gonosz
lélek,
Már ezután mindig
félek.
Tisza-Vezseny.
16.
Búsul a gerlicze
madár,
Minden erdő szélin
leszáll,
Hát a szegény
szolgalegény,
Mikor utra indul
szegény?
Búsuljon már, ki nem
élhet,
Búsuljon a kutya
többet,
Bolond volnék, ha
busulnék,
Ha szeretőd nem
tartanék.
Tartottam is egy kis
barnát,
Kiért szólt az egész
világ.
Egész világ rólam
beszél,
De azt mind elfujja a
szél.
Tisza-Vezseny.
17.
Szól a világ mit hajtok
rá,
Ugy ég a tűz, ha tesznek
rá.
Tettek is rá, tesznek is
rá,
Ugy-e babám, ne hajtsunk
rá.
Megmondtam, hogy lányt ne
szeress,
Ha menyecskére szert
tehetsz,
Nem egyébre való a
lány,
Csak járatni maga
után.
Nem is erdő, kibe fa
nincs,
Nem is falu, kibe lány
nincs;
Ha leányok nem
volnának,
A kutyák sem
ugatnának.
Tisza-Vezseny.
18.
Ide kékellik a
Mátra,
Rózsa nyilik
oldalába,
A ki aztat
leszakasztja,
Kedves rózsám neve
rajta.
Kékellik a
liliomszál,
Rabod vagyok, mert
megfogtál;
De ne ugy bánj mint
raboddal,
Hanem ugy mint
galamboddal.
Tisza-Vezseny.
19.
Szép a csikó, ha szépen
fölnyergelik,
Szép a leány, ha szépen
felöltözik,
Ha elmegyen a templomba
előttem,
A lelkem is majd kirepül
belőlem.
Tisza-Vezseny.
20.
Minden bokor a
szállásom,
Csak a botom a
pajtásom,
Minden falu édes
hazám,
Minden asszony édes
anyám.
Nincsen nekem édes
anyám,
Ki szánó szemet vessen
rám,
Idegenből lett
mostohám,
Az is mindig haragszik
rám.
Azt gondolod, rózsám,
bánom,
Hogy te tőled meg kell
válnom?
Én előttem az csak álom
–
Van szeretőm kettő,
három.
Tisza-Vezseny.
21.
Egerben a fűszál mind bánatnak
hajlik,
Az én kedves rózsám rólam
gondolkozik:
Rab vagyok, rab vagyok,
szabadulást várok,
A jó isten tudja
mikor szabadúlok.
Akkor leszen, rózsám,
hazajövetelem,
Mikor kapufélfád piros
rózsát terem;
Azt pedig jól tudod,
hogy soha sem terem,
Igy hát nem lesz
nekem hazajövetelem.
Kivánod-e rózsám,
szabadulásomat?
Vagy jobban kivánod
csendes halálomat?
Csak azért kivánom
csendes halálodat,
Rabsággal töltöd
el fiatalságodat.
Tisza-Vezseny.
22.
Elmengyek, elmengyek, messze
földre mengyek,
Ennek a falunak
lakosa nem leszek.
Ha elmégy, ha elmégy, csak
hozzám igaz légy,
Igaz szereteted
hamisra ne fordítsd.
Kisérj el galambom, csak a
kapuig is
Azután elmegyek magam
egyedül is.
Tisza-Vezseny.
23.
Búval és bánattal élem
világomat,
Búval is terítik az én
asztalomat.
Ha nem szeretsz rózsám,
csináltass koporsót,
Annak oldalára
egy keserves jajszót.
Ird fel a nevemet kalapod
szélire,
Hogy mikor leveszed, hadd
jussak eszedbe.
Tisza-Vezseny.
24.
Hogy tudott kend, rózsám, ide
jönni, ide jönni,
Árkot kellett
kendnek itt ugrani, itt ugrani;
Ha a
lába ki fog ficzamodni, ficzamodni,
Ki fog kenden, rózsám, szánakozni, szánakozni?
Szánakoznék rózsám, de nem merek, de nem
merek,
Barna szeretőm van, attól
félek, attól félek.
Tisza-Vezseny.
25.
Fekete pántlikám fujdogálja a
szél,
Köszönöm, galambom, hogy eddig
szerettél;
Arról sem tehetek hogy már
megvetettél,
A sok irigy miatt
elidegenedtél.
Az igaz szeretet azt hozza
magával,
Hogy minden érje meg maga
galambjával;
De te meg nem érted, az
enyim elvetted,
Verje meg az isten a
te álnok szived!
Tisza-Vezseny.
26.
Este későn ne járj
hozzám,
Mert nagy vigyázat van
reám;
Ha eljösz is, lassan
járjál,
Ablakomon
hallgatózzál.
Kopogtasd meg
ablakomat,
Majd kinyitom az
ajtómat,
Meg is vetem az
ágyamat,
Rá fektetem
galambomat.
Nem mind arany, a mi
fénylik
Nem gyémánt, a mi
tündöklik,
Nem szeretőd az
mindegyik,
A ki szivből
hizelkedik.
Hiába kelsz, hiába
jársz,
Hiába taposod a
sárt,
Mert én rózsám, gyenge
vagyok,
Nem is kendhez való
vagyok.
Tisza-Vezseny.
27.
Megérem még azt az
időt,
Sirva mégy el kapum
előtt,
Megöleled
kapufáját,
Ugy siratod a
gazdáját!
Elmehetsz már házam
előtt,
Nem vigyázlak mint
ezelőtt.
Szólok hozzád egy vagy
kettőt,
De azt sem ugy mint
ezelőtt.
Elmehetsz már a kert
alatt,
Nem kérdik hogy ki lánya
vagy;
Ha kérdik is, csak azt
kérdik,
Hány szeretőd lesz még
őszig?
Elmehetsz már én
előttem,
Szeretőt is tarthatsz
tőlem;
Meg is csókolhatd én
tőlem,
Szemedre sem vetem,
szivem.
Tisza-Vezseny.
28.
De szépen megy a hajó a vizen,
a vizen,
De szépen szól a kis madár a
réten, a réten,
Szállj le, szállj le
te kis madár, a földre,
Vidd el az én
levelemet messzire.
Makó alatt van egy kis ház
magába, magába,
Abba van az én
galambom rabságba, rabságba,
Irok
neki vigasztaló levelet,
Én is elmék,
kedves babám, ha lehet!
Szépen szól a kolozsvári
czimbalom, czimbalom,
Esztendőre
biztat kedves galambom, galambom,
Esztendőrül esztendőre angyalom,
Áldjon meg a jó isten, azt kivánom.
Tisza-Vezseny.
29.
Sír a leány a
kocsiba,
Mikor viszik más
faluba;
Sirhat is az, mert van
miért,
Az ő szülötte
földeért.
Sirhat az az édes
anya,
Kinek katona a
fia,
De még jobban az az
anya,
Kinek eladó a
lánya.
Tisza-Vezseny.
30.
Szerettelek, kedves babám, a
nyáron,
Fáradoztam tizenhárom
határon;
Hol erdőben, hol mezőben,
hol sáron;
Nem hagylak el, mig élek a
világon.
Kedves babám, ha azt tudnád, a
mit én,
Jaj de igaz szivű leány
vagyok én,
Álnoksággal megcsaltad a
szivemet,
A jó isten ugy áldjon meg
tégedet.
Már ha elmégy, kedves babám,
kivánom
Hogy az ut előtted rózsává
váljon,
Még a fű is édes almát
teremjen,
Az én szivem téged el ne
felejtsen!
Tisza-Vezseny.
31.
Ne szomorkodj, légy
vig,
Nem lesz az mindig
igy,
Ki megszomorított,
Meg is vigasztal még.
Rab vagyok, rab
vagyok,
Szabadulást
várok;
A jó isten tudja,
Mikor szabadúlok.
Ha rabot volnék
is,
Csak tied is lennék,
Virágos kertedbe
Gyomlálód lehetnék.
Ne szeress, ne
szeress,
Mert nekem nem
kellesz,
Elmult az az
idő,
Mellyben voltál
kedves.
Az egek is tudják
Szomoru szivemet,
Mert ők is hallgatják
Jajos
beszédemet.
Mig ezt az
unalmas
Föld hátát
taposom,
Emlékezetedet
Könnyeimmel mosom.
Ha megszünik a bú
Szivemet gyötreni,
Még a halál sem fog
Onnét
kitörleni.
A mit én
mondottam,
Azt fogadtam ma
is,
Hogy téged szeretlek
A koporsómban is.
Bereg-Szabolcs.
32.
Ha Petriből
elmégysz,
Soha vissza ne
nézz,
Talán a szivednek
Nem lesz ollyan nehéz.
Petriből
elmentem,
Visszatekintettem,
Szomoru
szivemnek
Nagyobb bút
szereztem.
Szerelem,
szerelem!
Ugyan hol lellek
fel?
Kősziklán nem
termesz,
A mezőn sem
vetnek.
Ha az a szerelem
Kősziklán teremne,
Nem egy kisasszonynak
Keze lába
törne.
Ha a mezőn vetni,
Mint búzát lehetne,
Sok nyalka urficska
Szántó vető
lenne.
Bereg-Szabolcs.
33.
Túl a hegyen,
Tótországon
Ül a madár egy zöld
ágon,
Tőrt vetettem a
lábára,
De elrepült nem
sokára.
Repdess madár, repdess
szivem,
Tied vagyok, te légy
hivem,
Siess vissza
kebelembe,
Mert visellek hiv
szivembe.
Im ha elszállt, hadd
repüljön,
Csak a szive meg ne
hüljön,
Hogy tavaszra
visszatérjen,
Szivem czélját úgy
elérjem.
Csak ne volna az
irigység!
Szeretni nagy
gyönyörűség.
Mert a ki szeret,
kétszer él;
Jaj de minden irigytől
fél.
Akár élek, akár
halok
Tőled, kincsem, meg nem
válok.
Én is ollyan barna
vagyok,
Épen hozzád való
vagyok.
Szabolcs-Bereg.
34.
Most akadtam egy hajóra, de
jóra,
Evező nélkül valóra,
hajóra.
Magam vagyok
evezője,
Barna rózsám szeretője, haja
ha.
Nem jó erdős helyen lakni,
haja ha!
Mert sok ölfát kell ott
vágni, haja ha!
Ha elvágom a
lábomat,
Nem láthatom galambomat,
haja ha!
Esik eső karikára, haja
ha!
Az én rózsám kalapjára, haja
ha!
Azért esik karikára,
Hogy én vagyok a rózsája, haja
ha!
Esik eső a fenyvesen, haja
ha!
Ne kapj rózsám, a nemesen, haja
ha!
Inkább kapjál a
paraszton,
A kupeczes kalaposon, haja
ha!
Az én rózsám a kocsmába, haja
ha!
Lobogós ing, gatya rajta, haja
ha!
Érte mennék, eső
esik,
Majd szégyenli, ha elesik, haja
ha!
Tiszahát.
35.
Megemésztett engem a
bú,
Mint a levágott fát a
szú;
Engem ugyan
megemésztett
A titkon való
szeretet.
Jó szeretni, de
titkosan,
Nem mindenkor
világosan.
A ki szeret
világosan,
Szenvedi
gyalázatosan.
A kit a szerelem
megfog,
Nem kell annak semmi
dolog.
Engem a szerelem
fogott,
Kell a kutyának a
dolog.
Tiszahát.
36.
Terjed a kökényfa
ága,
Keservesen sír az
árva,
Bár csak isten adta
volna,
Hogy egy árva se lett
volna.
Végig mentem a kő
hidon,
Szembe jött rám az én
hugom,
Nem a hugom: a
galambom,
Kinek orczáját
csókolom.
Én istenem, hogy tud
élni,
Melly madár nem tud
repülni,
Az a legény
házasodni,
Ki csak most tanul
szeretni.
Ez az utcza
tekervényes,
Mi nálunk a lányok
kényes,
Nappal a legényt
megszólja,
Estve pedig
megcsókolja.
Én istenem, add meg
nekem,
Szabad világomat
érnem,
Hozd fel a régi
napomat,
Add vissza a
galambomat.
Tiszahát.
37.
Zavaros a Tisza vize
nyárba,
Ha szépen felárad a
partjába,
Ha megfujja záporeső
szele,
Vajjon, rózsám, jutok-e
eszedbe?
Akkor jutok én neked
eszedbe,
Mikor bú száll szomorú
szivedre,
Szállott már egy, rózsám,
az enyimre,
Szálljon másik párja a
tiedre.
Kerecsenyen végig sütött a
nap,
Rajta sétál a rózsám
mindennap.
Ha feltekint seprett
udvarára,
Hull a könyü piros
orczájára.
Mondd meg rózsám, szeretsz-e
engemet?
Ha nem szeretsz, ne biztasd
szivemet.
Ha nem szeretsz galambom,
hagyj abba,
Mert nem varrtak engem a
nyakadba.
Ha meghalok, el ne
temessetek,
Megizenem az én
édesemnek.
Hogy lássa meg hideg
tetememet;
Ugy tegyetek a sirba
engemet.
Minden madár siratja a
párját,
Ugyan ki ne szánná meg
rózsáját,
Mikor előtte a sirba
teszik,
A szivére olly nagy bánat
esik!
Tiszahát.
38.
Nem megyek én
sebesen,
Csak az uton
csendesen,
Ott sem áll meg a
szemem,
Csak az én
édesemen.
Majd megnézem
mentemben,
Mi van a
kiskertedben,
Apró virág,
viola,
Tied leszek
valaha.
Tiszahát.
39.
Uj a csizmám, most
vették,
Huzd rá czigány, hadd
kopjék.
Kicsi nekem ez a
ház,
Majd kirugom a
padlást.
Kedves szivem,
galambom,
Te vagy az én
orvosom.
Beteg szivem igen
fáj,
Orvosa az édes
száj.
Kicsiny perge
kalapom,
Adjál csókot,
galambom,
Mert a kezem ugy is
már
Csak te véled leszen
pár.
Egy pohár bor, egy jó
szó,
Szádnak csókja olly
forró,
Hogy égeti
képemet
Hozzád köti
szivemet.
Itt van gyürű,
karika,
Háljunk itt az
éjtszaka;
Ha megfázol,
tubiczám,
Majd betakar bő
gubám.
Erdély.
40.
Sárga csikó, csengő
rajta,
Vajjon hová megyünk
rajta?
A kő hidról nagy
utczára,
Onnan Kis Pál
udvarára.
Annak van egy kényes
lánya,
Irás után nyolcz
párnája,
Kék asztala, zöld
abrosza:
Vajjon ki koczkázik
rajta?
Erdély.
41.
Gyere rózsám,
Enyedre,
Ott a világ
közepe;
Ott árulják a
rózsát,
Köss belőle
bokrétát.
Erdély.
42.
Jobb a bor, jobb a
bor,
Jobb a pálinkánál;
A magyar menyecske
A
német lánykánál.
Erdély.
43.
És az eső, zug a dara, haja
haj!
Ne nézz rózsám a diákra, haj,
haj;
Mert a diák el nem
veszen,
Utoljára csuffá
teszen.
Hajja huj!
Erdély.
44.
Nagy árnyéka van a
fának,
Nagy hire van a szép
lánynak.
Ugy folyik annak a
hire,
Mint Dunába Garam
vize.
Bars.