45.

Mikor én kis leány voltam,
 Szép bábuért majd megholtam.
 De mikor most nagyobb vagyok,
 Szép legényért meg is halok.
Meghalok én valahára,
 Pünkösd második napjára.
 Kiterítnek engem szépen
 Galambomnak eleiben.

Bars.


46.

Szeretőm szépsége most jutott eszembe,
 Fekete két szeme ragyog a szemembe.
 Piros két orczája tündöklik elmémbe,
 Az ékes beszéde habzik a szivembe.
 Nincsen virágos kert, ki olly rózsát nyilna,
 A kit leszakajtnak, hogy el ne hervadna.

Bars.

47.

Nyárban esik nyárban a derék aratás,
 Karácson havában a szerelemország;
 Kinek esik jóra, kinek esik roszra,
 Sok édes anyának szíve fájdalmára.

Bars.

48.

Debreczeni czédulaház!
 Földig beborított a gyász.
 Sem anyámért, sem apámért,
 Csak a kedves galambomért.

Nyirség.

49.

Én istenem, mi az oka?
 Körül veres az ég alja.
 Bokros bú járja szivemet,
 Bánom én az édesemet.

Nyirség.


50.

Erdő, erdő, be szép kerek erdő!
 Közepibe két szál gyenge vessző.
 Gulya, ménes legeli azt,
 Az én rózsám téríti azt.
 Ej hej kedves rózsám, tőled meg kell válni.
Guba, guba, debreczeni guba!
 Kit nem adnék hat ökörért soha.
 A hat ökör szántó vető,
 De a guba hív szerető.
 Ej haj stb.
Erdő, erdő, be szép kerek erdő!
 Be szép legény kerüli azt kettő.
 Ha az isten megengedi,
 Őszszel párja fogok lenni.
 Ej haj kedves rózsám, tőled meg kell válni.

Nyirség.

51.

Ha meghalok, el ne temessenek,
 Hadd üzenjek a nemzetségemnek;
 Legelőször barna szeretőmnek,
 Hogy ő véle egy sirba tegyenek.

Nyirség.

52.

Volt nekem egy rozmarinom,
 Elvesztettem, jaj be bánom,
 Örül az a ki meglelte,
 De én holtig sirok érte.
Sír a kis lány a kocsiba
 Mikor viszik más faluba.
 Sirhat is ő, mert van miért
 Az ő szülötte földeért.

Nyirség.

53.

Rózsa, rózsa piros rózsa,
 Mért nem jársz te a templomba?
 Hej! mig két orczád pirosítod,
 Hej! a templomot elmulatod.

Zemplén.

54.

Jaj be szegény legény vagyok,
 Egy pénznek ura nem vagyok.
 Hej kölcsön kérnék, de nem kapok.
 Mert nagy interest nem adhatok.
Jaj be szegény legény vagyok,
 Csókot pénzért se kaphatok.
 Hej! de ha egyszer megindulok,
 Hej! fejem alá is rakhatok.
Szánjon meg hát, hugom asszony,
 Legyen feleségem asszony.
 Építsünk csak a szereteten,
 Boldogok leszünk mind a ketten.

Hegyalja.


55.

Hogy mehetnék én te hozzád,
 Én édes szerelmem?
 A kutyának ugatása
 Észre vétet engem.
 Adok csontot a kutyának,
 Véget vet az ugatásnak.
 Igy bejöhetsz hozzám.
Hogy mehetnék én te hozzád,
 Én édes szerelmem?
 A lovaknak dobogása
 Észrevétet engem.
 Adok szénát a lovaknak,
 Vége lesz a dobogásnak.
 Igy bejöhetsz hozzám.
Hogy mehetnék én te hozzád,
 Én édes szerelmem?
 A ludaknak gágogása
 Észrevétet engem.
 Adok zabot a ludaknak,
 Vége lesz a gágogásnak.
 Igy bejöhetsz hozzám.
Hogy mehetnék én te hozzád,
 Én édes szerelmem?
 A macskának nyávogása
 Észrevétet engem.
 Adok tejet a macskának,
 Véget vet a nyávogásnak.
 Így bejöhetsz hozzám.
Hogy mehetnék én te hozzád,
 Én édes szerelmem?
 Az egérnek czinczogása
 Észrevétet engem. –
 Félre vitéz, minek is élsz,
 Ha már egy egértől is félsz;
 Távozz tőlem messze.

Hegyalja.

56.

Kicsike még az én párom,
 Három esztendeig várom.
 Haj rózsám, violám,
 Csókold meg az orczám.
Szemöldöke sugár vagyon,
 Az enyimhez illik nagyon.
 Haj rózsám stb.
A lesz a maga magzatja,
 A kinek én leszek atyja.
 Haj rózsám, violám,
 Csókold meg az orczám.

Zemplén.

57.

Buzával él a vad galamb,
 Szomorun szól a nagy harang,
 Szomorun szól, a mint hallom,
 Halva fekszik a galambom.
Bárcsak addig ki ne vinnék,
 Mig én innen oda érnék.
 Koporsójára borulnék,
 Jaj de keservesen sirnék.

Hegyalja.


58.

Árva vagyok, árva lettem,
 Hogy hívemet elvesztettem.
 Árva vagyok, mint a gólya,
 Mellynek nincsen pártfogója.
Nem kell nekem senki híve,
 Senki megunt szeretője,
 Beérem a magaméval,
 Az én barna galambommal.
Majd elmegyek valamerre,
 Valamelly ország szélére,
 Fészket rakni fügefára,
 Sok irigyeknek daczára.
Isten hozzád, Magyarország,
 Nekem nem zöldel itt több ág.
 Isten hozzád, szép vidékem,
 Szívemet nem keserítem.

59.

Tudod rózsám, tudhatod is,
 Jó voltam én, de hamis is;
 Megcsaltam én ezeret is,
 Megcsallak, rózsám, téged is.
Annyi nekem az irigyem,
 Mint a fűszál a mezőben;
 Csipkebokor a szállásom,
 Nincs Kaposon maradásom.
Szerettelek, azt megvallom,
 De már annak vége vagyon,
 Vége vagyon szerelmünknek:
 Betelt kedve irigyünknek.
Szóltak, ha veled beszéltem;
 Irigyeltek, ha rád néztem.
 Irigyeljék már, nem bánom,
 Szerettelek, holtig bánom.
Szidott anyád, ne szidjon már,
 Szólt a világ, nem hajtok rá,
 De sokat szidott hiába,
 Szálljon az a vén nyakába.

Ung.

60.

Harangoznak Csengerbe,
 Vajjon ki halt meg benne?
 Egy szép barna legénynek
 Szeretője, szegénynek.
Harangoznak estvére,
 Menjünk a temetésre.
 Egy szép barna menyecske.
 Holt meg a szerelembe.
Jaj be sáros ez az út,
 Volt szeretőm de rám unt.
 Be csillagos ez az ég,
 Majd eszedbe jutok még.

Ung.


61.

Falu végén keskeny gát,
 Barna kis lány, ugord át.
 De te, szőke, ne probáld,
 Mert elreped a szoknyád.
Falu végén magas ház.
 Hát te kis lány mit csinálsz?
 Egyengetem magamat.
 Várom a galambomat.
Vékony deszka kerítés,
 Jaj be karcsu teremtés.
 Mihelyt őtet megláttam,
 Mindjárt magamnak szántam.

Ung.

62.

Apró fának apró a virága,
 Barna legény fekete gubába.
 Szőke kis lány alá húzta magát,
 Mégis kilátszik a karton kabát.

Ung.

63.

Kecskeméti czifra szó,
 Ott te rózsám ne gyászó,
 Ha gyászolsz is három nap,
 A gyászodnak vége van.
A szivedben három szó,
 Egyik: rózsám, ne gyászó,
 A második: szerelem,
 A harmadik; gyötrelem.

Nyitra.


64.

Mutasd kérlek, szerelmedet,
 Ne hunyd be fényes szemedet,
 Az rongálja én mellemet,
 Nem találom én helyemet.
Akar merre járok, kelek,
 Előttem a fényes szemed.
 Pillants reám, adj szerelmet,
 Ugy találom én helyemet.

Nyitra.

65.

Kinek van, kinek van
 Tarka kezkenője,
 Annak van, annak van
 Barna szeretője.
Van nekem kezkenőm,
 Fehér is, tarka is,
 Van nekem szeretőm,
 Szőke is, barna is.

Sümeg.

66.

Árka mellett a szőlőnek
 Hallom szavát Örzsikémnek.
 Ott arat ő, ott énekel,
 Tehene mellette legel.
Tehenének füvet arat,
 Ad az neki tejet, vajat;
 Vajas pogácsát süt nekem,
 Őt azért én megölelem.
Adj Örzsikém, még csókot is,
 Szeretem a pogácsát is:
 Jó az, hogy ha vajas tejes,
 De jobb a csók, mert az édes.
Szeretsz Örzsim, te engemet,
 Szeretlek én is tégedet;
 Ha adsz csókot egyet kettőt,
 Adok érte tizenkettőt.

Sümeg.

67.

Széles a kalapom karimája,
 Meleg a nap, állj babám, alája.
 Gyenge orczád pirosa, fehére,
 Napsugártól égne feketére.
A kikelet nyiló virággal jár,
 Zöld ágak közt él vigan a madár,
 S a legénynek akkor van élete,
 Ha babáját szive mellé vette.
Uj a subám, fél vállamra vetem,
 S irigyeim kényemre nevetem,
 Mit nekem a világ? hadd fecsegjen,
 Csak a szivem igaz helyén legyen.

Pest megye.


68.

Boldogtalan az én sorsom,
 Rózsafa lesz a koporsóm,
 Nem hittem, hogy valahára
 Legyek babám unalmára.
Nekem a legtisztább estve
 Fekete színre van festve;
 Komor felettem az ég is;
 Elhagyott a szeretőm is.

Pest megye.

69.

Azért hogy én szegény vagyok
 Fekete hat lovon járok;
 Fekete hat lovam karcsu,
 Magam vagyok barna fattyu.
Kupeczes kalapot veszek,
 Mellé rozmaringot teszek;
 Szagos leszek merre járok,
 Jobban szeretnek a lányok.

Pest megye.

70.

Elmehetsz, elmehetsz,
 Nekem már nem kellesz.
 Elmult az az idő,
 Mellyben voltál kedves.
Nem azért szeretlek,
 Hogy én elvegyelek,
 Csak azért szeretlek,
 Szóval hitegetlek.

Győr.

71.

A fekete retket
 Csütörtökön vetik;
 Azt a szőke leányt
 De sokan szeretik.
Ne félj pajtás, ne félj,
 Hogy soká szeretik;
 Valamerre jár, kel
 Tudom, kikerülik.

Győr.

72.

Bárányom legel mezőben,
 Iszik babám a pinczében,
 Vörös bor van a kezébe,
 Nem tom, jutok-e eszébe.
Csak akkor jussak eszébe,
 Mikor más ül az ölébe,
 Akkor se jussak egyebért:
 Csak az igaz szeretetért.

Győr.


73.

Bujdosik egy ifju a városból,
 Bucsúzik ő minden barátitól,
 Az kedvese reá níz,
 Hull a könye, mint a viz.
Mit hagysz hát, galambom, ha elmégysz?
 Ezt a gyürűt ujjamról,
 Ez vagyon gyémántból,
 Ezt hagyom örök ajándékul.

Győr.

74.

Itt a kocsi, el kell menni,
 Nem is tudok szólani.
 Csak az nehéz a szívemnek,
 Hogy tőled meg kell válni.
Gyönge testem testére,
 Bágyadt szívem szivére,
 Lehajtanám bús fejemet
 Fehér hattyu mellére.

Győr.

75.

Egy kis kórót kaszáltattam,
 Ugy megégett, ugy ugy úgy.
 Egy kis tejet forraltattam,
 Ugy megforrott, ugy ugy úgy.
Pap fogja kezemet,
 Ugy szégyenlem, ugy ugy úgy.
 Mester mondja: hozzá menjek,
 Ugy akarom, ugy ugy úgy.

Győr.

76.

Sirass anyám, sirass,
 Mig előtted járok,
 De aztán ne sirass,
 Ha utnak indulok.
Lesznek siratóim
 Az égi madarak,
 Kik eltemettetnek,
 Az erdei vadak.
Hulljatok levelek,
 Rejtsetek el engem,
 Mert az én kedvesem
 Sírva keres engem.

Győr.

77.

Szívem szép bálványa,
 Alig hogy láttalak,
 El sem is hagytalak.
Kincsem, szép angyalom,
 Emléked csókolom.
 Szemem lánggal lobog.
E szál virágodat,
 Emlékzálogodat
 Szivemnél felleled,
 Már most isten veled!

Győr.


78.

Szép a rozmaringszál bokorba,
 Mikor kötik azt koszorúba;
 Felteszik a szűz lány fejére,
 Ugy kisérik a menyekzőre.

Győr.

79.

Érik a szőlő,
 Hajlik a vessző,
 Borul a levele.
Két szegény legény
 Vándorolni készül,
 De nincsen kenyere.
Eredj haza rózsám,
 Süss neki rétest,
 Főzz neki levest,
 Hadd legyen jó kedve.
Jól megzsírozd neki,
 Jól megtúrózd neki,
 Ugy add a kezébe.
Sütöttem is neki,
 Főztem is neki,
 Még sincsen jó kedve.

Jankovács.


80.

Dörög a kocsi
 Pattog a Jancsi,
 Talán értem jőnek;
Oh édes anyám,
 Kedves szülő dajkám!
 De messze elvisznek.
Kocsira ládám,
 Kocsira ágyam,
 Magam is felülök.

Jankovács.

81.

Örül a viola reggeli harmatnak;
 Ej, én is örűlök barna galambomnak.
Mikor a menyecske sétál a kis kertben,
 Szedi a violát, selyem kezkenőben.
Mikor a menyecske sétál a templomba;
 Én pedig vigságban megyek el korcsmába.
Mikor a menyecske czifrán felöltözik,
 Elmegy a templomba, de nem imádkozik.
Hányja veti széjjel ragyogó szemeit,
 Hogy hol láthatná meg kedves szeretőjét.

82.

Ugat a kutyám, a kicsi, haja haj!
 Jön a szeretőm, a piczi, haja haj!
 Ha egy kicsint nagyobb volna,
 Mindjárt hozzám való volna, haja haj!
Ugat a kutyám, a Rajna,
 Jön a szeretőm, a barna;
 Ha barna is, de nem czigány,
 Szeret ő engem igazán, haja haj!
Ugat a kutyám, a hangyás,
 Jön a szeretőm, a ragyás,
 Azért hogy ő kicsint ragyás,
 Az az igaz magyar fizás, haja haj!
Nem mind ezüst, a mi tallér;
 Nem minden legény gavallér;
 Nem minden legénynek való,
 Arany csipkés nyakravaló, haja haj!
Az atkári kerek réten, haja haj!
 Csak egy csillag van az égen, haja haj!
 Gyöngyös felé jobban ragyag,
 Én is onnan való vagyok, haja haj!
Gyöngyös város szép helyen van,
 Három csillag felette van;
 Én is onnan való vagyok
 A hol az a csillag ragyog, haja haj!

Domony.


83.

Sokat köszöntem apádnak,
 Sokat az édes anyádnak:
 Csak hogy kedveket lelhessem,
 Benned reményem lehessen.
Az igaz, hogy semmim sincsen,
 Bár akárki megtekintsen;
 De van becsületem, szívem,
 Ha bár egyebem is nincsen.
Van egy parányi házacskám,
 Van egy néhány bogaracskám;
 Lesz mindig egy két krajczárom,
 A falut sorba nem járom.
Lesz egy darabka kenyerem,
 Ha feltörik is tenyerem;
 Lesz jó vizem, tiszta szívem,
 Csak te lennél igaz hivem.

Domony.

84.

Felsütött a nap a cserjén,
 Bús a besenyői legény;
 Meg akarna házasodni,
 De nincs a lányt hová vinni.
Haszonbérlett tanyájába,
 Superlátos nyoszolyába
 Fekteti a menyasszonyát,
 Királynak képzeli magát.

Domony.


85.

Jaj be szép csendes este van,
 Nem fuj a szél;
 Jaj be szépen remeg az a
 Nyárfalevél.
Minek nekem a szép leány,
 Hű szerető?
 Szeretőm már nekem az a
 Bús temető.
Ki is visznek már engemet
 Nem sokára,
 Kedves rózsám gyászt köthet a
 Kalapjára.

Domony.

86.

Felsütött a nap sugára,
 Szép szeretőm ablakára.
 Kikönyökölt két karjára,
 Most is hí, hogy menjek arra.
De mert megcsalt a hitetlen,
 Lett irántam érzéketlen.
 Nem megyek többet hozzája,
 Had süssön a nap reája.

Domony.

87.

Jaj be fenszáll az a héja,
 Mégis körme közűl él a:
 Hát én magamban egyedűl
 Hogy éljek meg nálad nélkűl!
A kis madár is párt talál,
 Vidámon ágrul ágra száll,
 Csak én páratlan és árva,
 Mindentül el vagyok zárva.
A szép tavasz közel van már,
 Most minden új örömre vár:
 Csak magam vagyok szomorú,
 Mint a hervadó koszorú.

Domony.

88.

A gyöngyösi kő híd alatt, kő híd alatt,
 Fürtős gubám oda maradt.
 Vámot kérnek, de nem adok, de nem adok,
 Mert én hevesi fi vagyok.
A gyöngyösi kő híd alatt, kő híd alatt,
 Piros csizmám oda maradt.
 Vámot kérnek de nem adok, de nem adok,
 Mert én hevesi lány vagyok.

Domony.

89.

Nincsen nekem feleségem, se babám,
 Nincs is nekem tiszta ingem, se gatyám.
 Majd lesz nekem feleségem, babám is,
 Majd lesz akkor tiszta ingem, gatyám is.
Kinek nincsen szeretője, babája,
 Menjen ki a zöld erdőre magába,
 Irja fel a falevélre bujába,
 Hogy nincs neki tiszta inge, gatyája.
Arra mennek haza felé a lányok,
 Szomorun tekintgessenek reájok.
 Majd megszánja a legszebbik közűlök
 Ha pedig nem, fogjon egyet belőlök.

Domony.

90.

Jaj be fázom egy ümögbe,
 Takarj, rózsám, a szürödbe;
 A szürömnek nagy az ára,
 Nem takarlak be hiába.

91.

Hogy ha tudnád mért szeretlek,
 Avagy pedig mért kedvellek?
 Elhidd, hogy hozzám eljönnél,
 Talán ugyan megölelnél.
Szemed neked szép mosolygó,
 Ajakad is csókra való,
 Termeted is hozzám való,
 Épen te vagy nekem való.
Szebb vagy te az Dianánál,
 Piros orczád a rózsánál,
 Kedvesebb vagy az aranynál,
 Bárcsak engem megcsókolnál.
A ki ez éneket hallja;
 Én elhiszem, azt gondolja:
 Jaj, be jól van ennek dolga,
 Bár én nekem is ugy volna!

92.

Kis kertemben kinyilt szép dupla viola,
 Galambomnak kikerül belőle bokréta,
 Ha kikerül, kötök neki,
 Kalapjára tűzöm neki,
 De csak úgy, ha lehet.
Kihajtom én arra alá mind a hat ökrömet,
 Leterítem legszebb gyöpre czifra szép szűrömet;
 Oda várom galambomat,
 Az én kedves angyalomat,
 De csak úgy ha lehet.
Akkor szép a vad tüskefa, ha zöldellik,
 Akkor szép a barna leány, ha öltözik,
 Kezkenőjét kötözgeti,
 Szőke legény ölelgeti,
 De csak úgy, ha lehet.

93.

Hamis a szemed,
 Hamis a szived,
 Hamis te néked
 Minden csep véred.
Jusson eszedbe,
 Ki volt kedvedbe,
 Lám én is voltam
 A te szivedbe.

Szend.


94.

Gerlicze turbékol a jegenyén,
 Kincsem háza előtt busúlok én:
 Be kár hogy ablaka olly igen szük,
 Hogy egymást benne nem ölelhetjük.
Én be nem mehetek, ő pedig ki,
 Észrevesz az utczán még valaki,
 Csak csókot sem adhat s vehet ajkam,
 A rámaszálkákba akad hajam.
Rothadjon el a fád, gonosz ablak,
 Vagy minden szerestül kiszakasztlak,
 Mért tiltád el tőlem szeretőmet,
 Hogy ne ölelhessem, s ő engemet!

Szend.

95.

Repülj madár, ha lehet,
 Vidd el ezt a levelet,
 Mondd meg az én szeretőmnek:
 Ne sirasson engemet.
Sirtam én már eleget,
 De nem sirok már tőbbet,
 Ugy is tudom, kis angyalom,
 Hogy nem leszek a tied.

Szend.


96.

Ez a falu de be vagyon kerítve,
 Kincsem, rózsám, hogy mégysz ki belőle?
 Be vagy te a szívembe kerítve,
 De ki soha nem is mégysz ám belőle.
Tulsó soron most nyilik ki a rózsa,
 Még ide is illatozik a szaga,
 Leszakasztom azt a szélső levelét,
 Nem felejtem ugy el galambom nevét.

Szend.

97.

Kis kertembe retket vetek,
 Ollyan legényt nem szeretek,
 Kire apja, anyja vigyáz,
 Mert ott a szerelem hibáz.
Eljárkálhatsz már előttem,
 Szeretőt is tarthasz tőlem,
 Nem mondja már többet a szám:
 Jere be, gyenge violám!
Elmenj innen, ne fütyörészsz,
 Kis kertemben ne törd a rést,
 Mert hiába töröd a rést,
 Engem ugyan te el nem véssz.

Szend.


98.

Megizentem az édes anyámnak,
 Készítse el az én gyöngy ruhámat,
 Piros czipőt fekete sarokra,
 Fejér szoknyát hat felhajtásosra.
Megizentem az édes anyámnak,
 Készítse el az én bokrétámat,
 Két szélire szálas rozmaringot,
 Közepibe bokros búbánatot.

Szend.

99.

Szomoru udvar ez nekem,
 Ajtót sem nyitnak itt nekem,
 Nem is nyitnak itt egyébnek,
 Csak a szolgalegényeknek.

Karancsvidék.

100.

Mit tehetek már én arról,
 Hogy a nap alulról borúl.
 Napok, holdak elborulnak,
 Vig napjaim mind elmulnak.
Kedves rózsám, ha elhagytál,
 A beszéddel alább hagyjál.
 A nyelvedet zabolázd meg,
 Engem rózsám, ne gyalázz meg.

Karancsvidék.


101.

Fonjál rózsám, fonjál
 Két, három orsóra,
 Csak a mi elég lesz
 Két szemborítóra.
Megfonom, könyemmel
 Ki is fehérítem,
 Ugy se soká élek,
 Szememre terítem.
Elment, elbucsúzott,
 Duna felé tartott,
 Jaj egeknek ura,
 Talán belé ugrott!

Karancsvidék.

102.

Telki Pista kötött bokrétája,
 Három napig állott a pohárba.
 Ugyan, rózsám, minek is kötötted,
 Mikor én a tiéd nem lehetek.

Karancsvidék.

103.

Nincsen nekem jobb tanyám,
 Mint a rózsám udvarán;
 Leterítem a subám,
 Oda várom a rózsám.

104.

Micsoda lárma ez
 Abba zöld erdőbe?
 Talán a galambom
 Lovat lop belőle?
Csörög a békója
 Tán be vagyon hajtva.
 Kössétek, vigyétek,
 Hadd fizessen érte;
 Mert a piros hajnal
 Tilalomba érte.
Tilalom, tilalom,
 Karancs-keszi malom,
 Nékem is tilalom,
 A kedves galambom,
 Meg nem csókolhatom,
 A mikor akarom.

Karancsvidék.

105.

Ne nézz rám haragos szemmel,
 Ne idegenedj tőlem el.
 Ej, mert ha engem elszalasztasz,
 Ej, illyen rózsát hol szakasztasz.
Jaj, ha elmégy tőlem, kedves,
 Kérlek hoszú utat ne vess.
 Ej, mert most is az a keserves,
 Ej, hogy messze vagy tőlem, kedves.

Karancsvidék.