63.

Serkenj föl, szent István!
 Mosolyog a hajnal,
 Aranyszál-tollakkal
 Röpdös mint az angyal.
Szent István viseli
 Bárány két orczáját,
 E nemes ház fölött
 Tartja vitorláját.
Vigadozó füszál
 Szépen felöltözik,
 Liliom rózsával
 Mán megtörülközik.
Kivánom szivessen
 Hogy isten éltessen,
 Sok jóval, áldással
 Megszerencséltessen!

64.

Sikolt, rikolt a sarkantyu,
 Csókot kér a barna fattyu,
 Adjon neki ifjuasszony!
 Ne kivánja olyan nagyon.
Erre, erre, most ment erre,
 Haragszik rám, nem néz erre,
 Ha haragszik, mért jár erre?
 Mért jár az én ellenemre?

65.

Simonyiba’ van egy malom,
 Bánatot őrölnek azon;
 Nekem is van búbánatom –
 Oda viszem, lejáratom.
Odvas fába’ terem a szú;
 Vén leányhoz illik a bú;
 De én ugyan nem busulok,
 Mint a tücsök, szökök, rugok.
Azt az Isten megátkozta.
 Ki a bút módiba hozta;
 Nekem istenadta búja
 Nem kell, akárki módija.

66.

Tarján végen jön a posta,
 Jaj de szépen szól a sípja,
 Az a kis lány ha meglátja,
 Harmadnapos hideg rázza.
Tarján végen jön a posta,
 Jaj de szépen szól a sípja,
 Másnak hozza az ujságot,
 Nékem a szomorúságot.

67.

Tisza partján mandulafa virágzik,
 Mandulája a Tiszában elázik.
 Kiszedem a manduláját, szárasztom,
 Szeress babám mást helyettem, nem bánom.
Addig megyek a csillagos ég alatt,
 Míg megnyugszom a babám karja alatt.
 Gyere lelkem, csókoljam meg a szádat,
 Hogy a hideg ne vegye meg a lábad.

68.

Tizet ütött már az óra,
 Isten segíts minden jóra;
 De nincs írva homlokodra,
 Mire virradsz fel holnapra.
Tizenegy az óra nálunk,
 Éjfélt többet nem kiáltunk,
 Azért a városba járunk,
 És ha rosz embert találunk,
 Vele törvényesen bánunk.
Éjfél után óra három,
 A várost többet nem járom,
 Szemem álomra lezárom,
 Ha nem alszom, az én károm:
 Éjfél után óra három.

69.

Túl a Tiszán, Földeákon,
 Alma terem a fűzfákon,
 Minden ágon kettő három –
 Van szeretőm tizenhárom:
 Ha tíz elhágy, marad három,
 Megérem vele a nyáron.
Túl a Tiszán, Kenderesen,
 Alma terem a kenderen,
 Minden szálon kettő három –
 Van szeretőm tizenhárom;
 Ha tíz elhágy, marad három,
 Megérem vele a nyáron.

70.

Ugy meg vagyok határozva,
 Mint a csikó kantározva;
 Szabadságom el van zárva,
 Mint kis madár kaliczkába.
Ha kimegyek az utczára,
 Nézek a rózsám házára!
 Látom fedeles kapuját,
 Kétfelé nyiló ajtóját.

71.

Verd meg Isten ezt a czudar világot!
 Rosszabb életöm van mint a kutyának;
 Mert a kutya bebujik a szénába, szolmába,
 De én csakugy csavargok a világba.
Verd meg Isten ezt a czudar világot!
 Rosszabb életem van mint a cziczának,
 Mert a czicza megfogja az egeret, verebet,
 De én rá se tehetem a kezemet.

72.

Vezekényben meg Átányban
 Jó természet van a lányban,
 Maga mondja a legénynek:
 Ajtót is nyitok én kendnek.
Vörös sapka, selyem sujtás,
 Jerünk a lányokhoz, pajtás!
 Este, este, még sincs este,
 Maga hitt meg a menyecske.
Járok hozzá minden este,
 Nem veti senki szememre.
 Csirke csipog a nád alatt,
 Megfogjuk a garád alatt!

73.

Virágzik a kökényfa,
 Apró virág van rajta,
 Apró virág, apró lány,
 Mégis jobb a nagyobb lány.
Virágzik az almafa,
 Fejér virág van rajta,
 Fejér virág, fejér lány,
 Szebb annál a barna lány.
Virágzik a baraczkfa,
 Vörös virág van rajta,
 Mégis szebb a piros lány,
 Piros kendő a nyakán.

74.

Viszik a menyasszony selyem ágyát,
 Csengős lovon viszik a ládáját.
 A ládája tele, tele, tele,
 De a szive vágyik vissza fele.
Zöld koszorut tesznek homlokára,
 Arany gyűrüt huznak az ujjára,
 Esküvőre indul, indul, indul,
 De szeméből a könye kicsordul.

75.

Zöld erdő szállásom,
 Itt sincs maradásom;
 Most lesz kis angyalom.
 Tőled elválásom.
Csak azt szánom, bánom,
 Sok éjjeli álmom;
 Mint te rólad volt az,
 Gyönyörü virágom.
Fényesen tündöklik
 Este a holdvilág,
 Majd meghalok érted
 Egyedül gyöngyvirág.
Elment a szeretőm
 Szeretőt keresni,
 Adjon a jó isten
 Jó szerencsét neki.
Jó szerencsét neki,
 Jó szeretőt neki,
 Kivel az örökös
 Poklokat elnyeri.

76.

Zsidó, zsidó, rongyos zsidó,
 Van-e nálad pirositó?
 Halvány a rózsám orczája,
 Ráfér három forint ára.
A szentesi utcza végén
 Megégett a deszka bódé.
 Benne égett Mózsi zsidó,
 Mindenféle pirositó.

VII. ÁGRÓL-ÁGRA.

1.

Ablakomba három bokor muskátli,
 Beizentem a rózsámnak: jöjjön ki,
 Én magam is beszólottam, nem jött ki, –
 Megállj csalfa, megbánja ezt valaki!

2.

A csombordi menyecskék
 Olyanok mint a kecskék,
 Ha egy repcsent meglátnak,
 A házra is felhágnak.

3.

A fának is jól esik,
 Ha az ágát felnyesik.
 Szomszéd asszony se bánja,
 Ha férjhez mén a lánya!

4.

A felszegbe rózsa terem,
 Az alszegbe petrezselyem.
 Ha a felszeg rózsa vólna,
 Mégse szakasztanék róla.
 Ha az alszeg tövis volna,
 Mégis ösvényt vernék rajta.

5.

A fűzfa is lehajtja a levelit,
 Hogy az eső ki ne mossa a tövit.
 Én is búnak hajtottam a fejemet,
 Szeretőmet elszólták az irigyek.

6.

Ágas-bogas magas kender,
 Nem kell nekem özvegy ember.
 Mert az özvegy őszirózsa,
 Egyszer nyilik egy hónapba.
 De az ifju bazsarózsa,
 Kétszer nyilik egy hónapba.

7.

Akármilyen kicsiny leány vagyok;
 Kilencz huszár szeretője vagyok,
 A tizedik el van tőlem zárva
 Vásárhelyi huszárkaszárnyába.

8.

A kertemet felszántottam
 Ugar gyanánt,
 Belé egy szép lányt ültettem
 Rózsa gyanánt.
 Annak aratása,
 Csomóba rakása:
 Kedves galambomnak velem mulatása.

9.

A kis madár kaliczkába,
 Csipeg, csipeg nagy bujába.
 Sirok én is keservembe,
 Ha nem látlak szemtől-szembe.

10.

A magyar lány viselete
 Nem csak fehér, meg fekete;
 Piros szoknya, fehér kötény,
 Zöld keszkenő van a fején!

11.

A mely házon fecske fészkel,
 Onnan a lányt nem lopják el.
 Mert a fecske kicsevegi,
 Hogy a leányt ki szereti.

12.

A menyecske maga mondja:
 Ég a csűrje, nem tagadja.
 Ki eloltja, annak adja,
 Ha én oltom, nekem adja.

13.

Amerre én járok, kelek,
 Sárgulnak a falevelek.
 Amig azok mind elhullnak,
 Tőlem minden jók elmulnak.

14.

A nagy hírű Átillának, -nek, -nak
 A nagy Bendeguz fiának, -nek, -nak,
 Csak nevének hallására, -re, -ra,
 Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.

15.

Anyám, anyám, édes anyám,
 Elmék a szeretőm után,
 Elkisérem Szögedébe,
 Ott veszek csak bucsut tőle.

16.

A palánki csárdába
 Eczet ég a lámpásba,
 A lámpásba eczet ég, eczet ég.
 Annál mulat a vendég.

17.

A pántlika könnyű gúnya,
 Mert azt a szél könnyen fújja;
 A főkötő nehéz gúnya,
 Mert azt a bú nyomdogálja!

18.

A papolczi patak elmosta a partot –
 Esküd, fogadásod nem sokáig tartott.
 Hajnali bimbóból délig rózsa lettél,
 Harmatos hajnaltól délig elfeledtél!

19.

Apró fának apró a virága,
 Barna legény fekete gubába.
 Szőke kis lány alá huzta magát,
 Mégis kilátszik a karton kabát.

20.

Arany csacsi, bársony nyereg,
 Jaj, de beteg ez a gyerek.
 Ne is legyen egészséges,
 Míg az én szeretőm nem lesz!

21.

Árva vagyok, árva,
 Az isten is látja!
 Verje meg az isten,
 Ki az árvát bántja.

22.

A szentesi híd alatt
 Rézsarkantyúm elmaradt, elmaradt.
 Eredj kis lány, barna kis lány, szőke kis lány, keresd meg;
 Ha megleleled, huszárosan pengesd meg.

23.

A toronynak a teteje bádogos,
 Kicsiny az én kedves rózsám, nem magos.
 Ha kicsiny is, nem kell azon busulni,
 Lehajlok én, ha meg akar csókolni.

24.

Az én babám postán küldött levelet,
 Még azt mondják: hogy a postás eltévedt.
 Igaz postás nem szokott eltévedni,
 A jó isten igaz útra vezeti.

25.

Az én babám tejbe mosdik, nem vizbe,
 Törülközik tisza piros kendőbe’,
 Két orczája fehérebb is a hónál,
 Pirosabb is a szép bazsarózsánál!

26.

Az én rózsám aranybárány,
 Aranybetű van a vállán,
 A ki aztat elolvassa,
 Az én nevem van ráírva.

27.

Az én rózsám rózsaszin szoknyája,
 Ráesett a harmat az aljára.
 Gyere babám, rázd le a harmatot,
 Bús szivemről vedd le a bánatot!

28.

Az én rózsám szép lány volna,
 Ha minden nap ünnep volna,
 Rávenné a liszter szoknyát,
 Abba mulatná ki magát!

29.

Az én uram olyan jó
 Télen disznó, nyáron ló.
 Ha kihajtom a rétre
 – Eszem adta! –
 Haza nyerit estére!

30.

A zöld halom feketére van festve,
 Az ég alja fehérre van meszelve;
 Ugyan, rózsám, jut-e még az eszedbe,
 Hogy valaha én űltem az öledbe?

31.

Babám szerelméért mit nem cselekedném!
 Folyó, tengervizét kanállal kimerném.
 Annak fenekéről apró gyöngyöt szednék,
 Apró gyöngyöt szednék, gyöngykoszorút kötnék!

32.

Bánatfának szomorú a virága,
 Sirtam is én, sirok is én utána.
 Máma sirok, holnap pedig könyezek,
 A jó isten tudja, mennyit szenvedek!

33.

Beteg a szeretőm, ágyban fekszik,
 Liliompaplannal takaródzik.
 Kelj fel, rózsám, kelj fel, ha lehet,
 Vigasztald meg az én szivemet!

34.

Beteg szegény paraszt legény,
 Nem beszél, csak sóhajt szegény,
 Egész nap csak azt sóhajtja:
 Gyógyítsa meg a galambja!

35.

Csak szűkebben, feleség,
 Mert kevés a nyereség.
 Ne tálalj ki mindent ma,
 Hagyj egy kicsit holnapra!

36.

Csendbiztos ur nem ide, nem oda,
 Nem voltam én sehol az éjszaka,
 Bizonyság a pej lovam oldala,
 Nem volt rajta nyereg az éjszaka.

37.

Czifra pohár, veres bor,
 Mindjárt rám kerül a sor,
 Mindig iszom olyankor,
 Mikor rám kerül a sor.

38.

Debreczeni czédulaház!
 Földig beborított a gyász.
 Sem anyámért, sem apámért.
 Csak a kedves galambomért.

39.

De kékszinü a nefelejcs levele,
 Azt kérdezik: mi a szeretőm neve?
 Meg nem mondom senki ember fiának,
 Csak egyedül az istennek magának.

40.

De meguntam Ferencz-Józsit szolgálni,
 Mindig csak a kaszárnyába sétálni.
 A profuntját a mellembe hordani,
 Rugós lovát mindig tisztán tartani!

41.

De szeretnék a császárral beszélni,
 De még inkább szobájába sétálni,
 Megmondanám a császárnak magának:
 Ne vigye a szeretőmet bakának.

42.

De szeretnék a templomba elmenni,
 Mikor a babámat viszik esküdni.
 Meghallgatnám, hogy dobog ki a szive,
 Hogy tagadhat ki engemet belőle.

43.

De szeretnék az erdőben fa lenni,
 De még ott is tölgyfa nevet viselni.
 Mert a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül,
 Az én szivem soha sincsen bú nélkül.

44.

De szeretnék páva lenni,
 Szomszéd asszony lánya lenni,
 De még inkább menye lenni,
 A fiával enyelegni.

45.

Dombon terem a csihány,
 Jaj de hamis a leány.
 Egyszer vág a szemedbe,
 Ezerszer jut eszedbe!

46.

Dombon van a házam, dombon lakom én,
 Kicsiny az én rózsám, nagyobb vagyok én.
 Ha kicsiny is, lehajlok hozzája,
 Megcsókolom menyasszony-ruhába.

47.

Édes anyám beállok katonának,
 Felöltözök lovagoló huszárnak;
 Káplár uram, irjon be a könyvibe,
 Itt a kezem, tizenkét esztendőre!

48.

Édes anyám, ha megunt már tartani,
 Vigyen ki a nagypiaczra eladni,
 Ott is ott lesz barna babám megvenni,
 Kész lesz értem száz aranyat letenni.

49.

Édes anyám, tegye el a ruhámat
 Majd ád nekem Ferencz Jóska másikat,
 Sárga zsinóros nadrágot kapok én,
 Magyar király katonája vagyok én!

50.

Édes kicsi dundulikám,
 Fekete szemü violám,
 Bárcsak egy cseppet alhatnám,
 Hogy rólad ne gondolkoznám.
 De egy cseppet sem alhatom,
 Mindig rólad gondolkozom.

51.

Édös anyám édös teje…
 Köserü a más könyere;
 Köserü is, savanyu is,
 Néha-néha siralmas is.

52.

Égből szállott dali madár
 Dali tánczát járja;
 Elől járja Dorkó biró
 Gyöngyös dolománba,
 Után járja szép asszonya
 Fehér rokolyába.

53.

Egy ösvényen jártam hozzád,
 Azt is elkertelte anyád;
 Nem tövissel, se nem fával,
 Csak a sok irigy szavával!

54.

Egy sem legény, ki nem nyalka,
 Nem menyecske, ki nem csalfa,
 Nem menyecske, ki nem csalfa,
 Ki az urát meg nem csalja!

55.

Egyszer voltam az aradi tömlöczbe,
 Vasat vertek a két gyenge kezemre,
 Akkor jutott az Ur-Jézus eszembe,
 Ha valaki gyünne segítségemre!

56.

Ejhaj, szegfűszál,
 De szépen kinyillottál!
 Soha el ne hervadjál,
 Bokrétának maradjál!

57.

Elmehetsz már a templomba,
 Szép hired van a faluba!
 Beülhetsz az első székbe
 Rojtig sáros keszkenőbe!

58.

Elmégy, babám, itt hagysz engem örökre,
 Bús szivemen bánatot hagysz előre.
 Ha elmégy is, el ne felejts,
 Hűségemrűl megemlegess!

59.

Elmentedet nem kivánom,
 Visszajöttöd holtig várom.
 Ha visszajösz, visszavárlak,
 Szivem közepibe zárlak.

60.

Én istenöm, add mögérnem:
 Kit szeretek, add meg nékem!
 Ha azt meg nem hagyod érnem,
 E világban se hagyj élnem.

61.

Én istenem, minek is születtem,
 Nyomoruság az egész életem.
 Szeretek és boldogtalan vagyok:
 Ezzel is csak még szegényebb vagyok.

62.

Én istenem, valahára
 Viselj gondot az árvára,
 Hogy ne jusson bujdosásra,
 Egyik ajtóról a másra.

63.

Én is voltam, a mi voltam,
 Virágok közt rózsa voltam,
 De rossz kertészre akadtam,
 Bánatomban elhervadtam.

64.

Én vagyok egy bús gerlicze,
 Ki a párját elvesztette.
 Egy vadgalamb elkergette,
 Szerelmünket irigylette.

65.

Esik eső a fenyvesen,
 Nem kapok én a nemesen,
 Jó az isten, jót ad nekem,
 Szolgalegény vesz el engem.

66.

Esik eső, bugyborékol,
 Szól a kakas, kukorékol,
 Hajjaha!
 Most fujják az én marsomat,
 El kell hagyni galambomat,
 Hajjaha!

67.

Esik eső, nől a sár,
 Szól a gilicze madár;
 Nem szól az ám minden fán,
 Csak a rózsám ablakán.

68.

Este, este, este akar lenni,
 Szőke kis lány haza akar menni,
 Haza menne, de nincs kisérője,
 Istarázsán van a szeretője.

69.

Ez a kis lány de barna,
 Ki van az inge varrva;
 De nem maga varrta ki:
 Masinával tűzte ki!

70.

Ez az a vörös bor, kinek neve Bánom,
 Hej, sárba keverte sokszor a nadrágom,
 Ez az a vörös bor, ki az embert rázza,
 Ki a széles utczát összeléniázza!

71.

Ez az utcza nem szűk, csak szoros,
 Nem vagyok én részeg, csak boros.
 Nem vagyok én részeg,
 Csak a lépést czifrázom,
 Ez már nékem régi szokásom!

72.

Fáj a kis lánynak a szive,
 Megfásult a szerelembe.
 Mondaná is, de nem meri:
 A szerelem-hideg leli.

73.

Fáj a kutyának a lába,
 Megütötte a szalmába.
 Ördög bujjék a lábába,
 Mért nem huzza topánkába!

74.

Fáj a szivem, fáj éretted,
 De te azt soha sem hitted;
 Úgy gyógyítod meg szivemet,
 Ha szívből szeretsz engemet!

75.

Fáj a szivem, sir a szemem,
 Te éretted, drága kincsem.
 Kő volna is, meghasadna,
 Virág volna, elhervadna.

76.

Finom keze van a jegyzősegédnek,
 De a zsebje mindig üres szegénynek.
 Két zsemle a vacsorája,
 Két deczi bor nincs hozzája!

77.

Fodros szoknya nem is harmatba való,
 A kisasszony nem is gulásnak való!
 «Fodros szoknyát kicserélem kurtáér’,
 De a gulást nem adom ez világér’!»

78.

Fölfogadtam száz- meg százszor,
 Nem fogok szeretni másszor,
 De ha a szép leányt látom,
 Meg nem állom fogadásom!

79.

Fordíts felém arczodat, arczodat,
 Ne sajnáld a csókodat, csókodat!
 Lám, én tőled nem sajnálom,
 Ha száz kell, hát azt se bánom!

80.

Galicziát kisöpörték,
 A szemetet kiöntötték,
 A szemétből gomba termett,
 A gombából – beczirker lett.

81.

Gólya szállott a házam tetejére,
 Beöltözött a szivem feketébe,
 Nem is öltözik az addig fehérbe,
 Mig rózsám nem ölelem kedvemre.

82.

Gyere, rózsám, a mezőre,
 Egészséges levegőre!
 Hadd süssön a nap sugára,
 Ott lesz buza – pogácsára.
 Kössünk ketten egy kévébe,
 Költözzünk egymás szivébe!

83.

Gyolcs az ingem, keményített az alja,
 Nem vagyok én leányoknak az alja,
 Sem az alja, sem az anyja nem vagyok,
 Barna legény szeretője, az vagyok!

84.

Ha a csillag leesik, hej, elterül,
 Ha a rózsám meglát engem, elkerül.
 Ha elkerül, mit tehetek én róla?
 Nem lehetek se tulipán, se rózsa.

85.

Ha az alsó malom mind aranyat járna,
 Úgy se’ kéne nekem a molnár leánya.
 Lisztes a szoknyája, mocskos a bokája,
 Azért nem kell nekem a molnár leánya!

86.

Ha bemegyek, ha bemegyek az útszéli csárdába,
 Beleverem a bicskámat a mestergerendába,
 A ki legény, gyüjjön ide, húzza onnan ki!
 Még az éjjel zsandárvérrel pingálom a nevem ki.

87.

Ha énnekem gyolcsom, kontyom volna,
 Jókor reggel felöltöztem volna,
 A piaczra kisétáltam volna,
 Magam ottan mutogattam volna!

88.

Ha érzed fogad fájását,
 Járd körül az akasztófát,
 Szakíts egy szálkát belőle,
 Piszkáld meg a fogad véle!

89.

Hajlós bozogány –
 Húzd rá te czigány!
 Ha te huzod, én meg járom,
 A rózsámat oda várom.

90.

Ha kicsiny is a legény,
 Lehet azért vőlegény.
 Széket tesznek alája,
 Úgy mászik fel az ágyra.

91.

Halálmadár szállott a ház falára,
 Meghal nálunk valaki nemsokára.
 Én halok meg, hej, megöl a szerelem:
 Kis-Szigeten a legszebb lányt szeretem.

92.

Hallod-e te, barna kis lány,
 Hát a szoknyád fodros-e mán!
 – Mit kérdezed, német kölyök,
 Nincsen ahhoz semmi közöd!

93.

Ha még egyszer tizennyolcz éves lennék,
 Tizenhárom éves leányt szeretnék,
 Mert a melyik tizenhárman fejül van,
 Mindegyiknek huszár szeretője van.

94.

Ha meghalok, meghagyom a rózsámnak:
 Ne sirasson egyébkor mint vasárnap;
 Ráér engem vasárnap is siratni,
 A siromra sűrű könnyet hullatni.

95.

Harangoznak déli tizenkettőre –
 Most viszik a babám az esküvőre.
 Víg muzsika kihallik a cserjésig,
 Fáj a szivem, fáj a megrepedésig!

96.

Hármat füttyentett a masina,
 Föl kell ülnöm a gőzkocsira.
 Nektek is padéi leányok
 Sok jó egészséget kivánok!

97.

Hármat tojt már a fürjecske,
 Fürj, fürj, rendembe,
 Renden bokor, csipkevessző,
 Ró-ró, reketye.
 Sipittyom gyere be
 Rózsám az ölembe,
 Sipittyom gyere be
 Rózsám az ölembe.

98.

Harminczhárom fodor van a szoknyámon,
 Azt gondoltam: férjhez megyek a nyáron,
 De már látom, nem mék férjhez a nyáron,
 Hiába van a fodor a szoknyámon.