21.

Debreczeni zöld leveles csárda,
 Benne mulat három öreg baka.
 Egyiknek sincs pangnét az oldalán,
 Szabadságra mennek ezek talán.
Arra jár a csendőrök káplárja,
 Megkérdezi: ki van a csárdába?
 Feleli a korcsmárosné lánya!
 Honvédbakák mennek szabadságra.
Korcsmárosné, száz itcze bort, hallja!
 Kék atillám itt hagyom zálogba.
 Hogyha ki nem váltom holnap délre:
 Akasztasson a czégér helyére.

22.

De szeretnék a császárral beszélni,
 De még inkább szobájába belépni.
 Megmondanám a császárnak magának:
 Lányokat is sorozzon be huszárnak.
De a király azt irta a levélbe:
 Nem illik a csákó a lány fejébe,
 Mert a lánynak, mert a lánynak szoknya kell,
 Az aljára harminczhárom fodor kell.

23.

De szeretnék a Kossuthtal beszélni,
 De még jobban szobájában sétálni,
 Megmondanám én a Kossuth Lajosnak,
 Hány forint az adója a magyarnak.
De szeretnék a császárral beszélni,
 De még jobban szobájában sétálni,
 Megmondanám én a Ferencz Józsefnek,
 Ne hordja el a magyar legényeket.

24.

Édes anyám, édes anyám,
 Készitsd el a fehér ruhám!
 Most indulok olyan útra,
 Kiről többet ne várj vissza.
Amottan jön egy katona,
 Még azt mondják, atyámfia;
 Hogy ne volna atyámfia,
 Mikor édes hazám fia!

25.

Édes anyám, ha feljön,
 Édes anyám, ha feljön Budára,
 Nézzen fel a kaszárnya,
 Nézzen fel a kaszárnya ablakára.
Ott lát engem komisz baka ruhába,
 Göndör hajam rövidre,
 Göndör hajam rövidre van levágva.
Édes anyám, ha feljön,
 Édes anyám, ha feljön Budára,
 Nézzen fel az áristom,
 Nézzen fel az áristom ablakára.
 Ott lát engem a priccsen megvasalva!
 Nem csodálnám, ha szive,
 Nem csodálnám ha szive meghasadna.

26.

Édes anyám, hol van az az édes téj,
 Amelyiken katonának neveltél?
 Adtad volna azt a kicsi macskának,
 S ne neveltél volna fel katonának.

27.

Édes anyám, ki a baka, ha én nem?
 Ki füzi be a bakancsot, ha én nem?
 Befüzöm a bakancsomat nyolcz ágra,
 Összeütöm magyar huszár módjára.

28.

Édesanyám mi zörög a zsebébe?
 Ha dió van, adjon nekem belőle;
 Ugysem eszem sokáig a dióját,
 Puczolom a Ferencz Jóska pej lovát.
Édesanyám mi vagyon a zsebébe?
 Ha kenyér van, adjon nekem belőle;
 Ugysem eszem sokáig a kenyerét,
 Puczolom a Ferencz Jóska fegyverét.

29.

Édes anyám most küldött egy levelet:
 Gyere haza, édes fiam, ha lehet.
 El is mennék, édes anyám, nem lehet,
 Holnap reggel masérozunk, ugy lehet.
Ha kiállok a kaszárnya elébe,
 Feltekintek a csillagos nagy égre.
 Jaj, istenem, merre van az én hazám?
 Merre felé van az én édes anyám?…

30.

Édes anyám nem lett volna,
 Katona sem lettem volna,
 De még akkor beiratott,
 Mikor bölcsőben ringatott.
Édes anyám, édes anyám,
 Édes felnevelő dajkám!
 Jobb lett volna kis koromba
 Zártál volna koporsóba!

31.

El akarnám a bakancsom cserélni,
 De már látom el kell aztat viselni;
 Jaj de rövid az én bakancsom szára,
 Esik a hó, fázik a lábam szára.
Hej a bunda, az a bunda, a bunda –
 Mikor ketten melegedtünk alatta;
 Hej istenem! minek is jut eszembe, –
 Tán azóta menyecske lett belőle!

32.

Elindulék a hazámból Gyöngyös város felé,
 Fél utamból visszanézék hazám felé.
 Látom a nagy hegyeket,
 Hogy siratnak engemet:
 Arczczal vagyok leborulva,
 Hazám felé fordulva!
Könnyes szemmel feltekinték a nagy magas egekre,
 Ott láték egy barna hollót, hazám felé repűlve;
 Állj meg, holló, ha lehet,
 Vidd el ezt a levelet,
 Mondd meg az én édesemnek:
 Ne sirasson engemet!

33.

Elindult a gálya,
 Lobog vitorlája,
 Viszik a sok magyar huszárt
 Talián-országba.
Zúgnak a hullámok,
 Sírnak a leányok,
 Mert elmennek messze földre
 A magyar huszárok.
Ne sírjatok, lányok!
 A magyar huszárok
 Nem vesznek el a csatába,
 Vigyáz az ég rájok.
Majd ha fecskék jönnek,
 Hogyha szüretölnek.
 Majd az őszszel kedvesitek
 Ujra visszajönnek!

34.

Elmennék én katonának,
 Csak kötéllel ne fognának,
 Ugyan kinek volna kedve,
 Gyöngyéletre erőtetve.
Szenvedés a napi dolga,
 Sok az ura, maga szolga,
 Egyik lába a békóba,
 Másik van a koporsóba.
Komisz kenyerében nincs só,
 Huslevese csak néha jó,
 Az jár mindennap számára:
 Csillagot néz vacsorára.

35.

Én Istenem, jaj de jó a huszárnak,
 A csizmáját kipucczolja magának,
 Ballábát teszi a kengyelbe,
 Maga pedig büszkén ül a nyeregbe.
És Istenem, jaj de rosz a bakának,
 A bakkancsát kipucczolja magának,
 Bornyuját teszi a hátára,
 Maga pedig térdig úszik a sárba.

36.

Esik a fergeteg,
 Ázik a köpönyeg, –
 Eressz be hát, csárdás kis angyalom,
 Mert megvesz a hideg.
Vagy a hideg megvesz,
 Vagy a fene megesz,
 Kettő közül, csárdás kis angyalom,
 Valamelyik meglesz.
Könnyü neked, rózsám,
 A paplanos ágyba,
 Hej de nehéz a szegény bakának
 Térdig érő sárba!

37.

Ez a templomutcza
 Végig piros rózsa,
 Arra jár az én galambom,
 Mind leszakasztotta.
Szakítsd babám, szakítsd!
 Nekem bokrétába.
 Jól illik az a bakának
 Gyászos csákójába.

38.

Ezerhétszáz ötvenegyben
 Katonaság tünt szememben,
 Beállottam regementben,
 A Prajczoknak seregiben.
Sárga csizma, veres nadrág,
 Királynéról maradt jószág:
 Mente helyett kabátod lesz,
 Az is hátul hasitott lesz.
Gyere pajtás katonának,
 Jó lesz dolgod, meg se bánod,
 Négy krajczárod fizetésed,
 Ha megiszod, – nem lesz pénzed.
Csizma helyett topányod lesz
 Az is elől hasitott lesz,
 Azt gondolod minden úgy lesz,
 De bizony még foltos is lesz.
Mert az isten az katonát
 Ugy bünteti mint rossz fiát;
 Majd elvisznek a burkusra,
 De nem a jó kvartélyokra.
Az istennek szent angyala
 Szálljon az én galambomra!
 A katona isten fia,
 De a paraszt csak mostoha.
Hajdu volnál: szeretnélek,
 Katona vagy: nem szeretlek,
 Húzó-vonyó a te neved,
 Akasztófa a te helyed.
Jól megbecsüld a katonát,
 Csinálj neki akasztófát,
 Lábbal akaszd fel a káprált,
 Utána a közkatonát!

39.

Felkötöm a rézsarkantyúm,
 Már én innét elmegyek,
 Édes-kedves kis angyalom
 A jó isten áldjon meg!
 Adjon az ég oly szeretőt,
 A ki téged el is vesz,
 Mert mikor én házasodom,
 Isten tudja, mikor lesz!

40.

Ferencz Jóska édesapám,
 Felesége édesanyám,
 Akkor fogadott fiának,
 Mikor bevett katonának.

41.

Ferencz Jóska ha fölül a lovára,
 Visszagondol a rekruta korára,
 Elkezdenek a könnyei hullani, –
 De sokat kell a bakának szenvedni!
Ferencz Jóska aranyos ládája,
 Benne van a kis könyvem bezárva.
 Majd kiadja aztat nemsokára.
 Szeptembernek huszadik napjára.
Ferencz Jóska új zászlót csináltatott,
 Közepébe arany betűt rakatott,
 Rózsafából csináltatta a nyelét,
 Rávágatta öreg baka idejét.
Ferencz Jóska téli, nyári pokrócza,
 Három évig húzogattam magamra,
 De már mostan kijutottam alóla,
 Huzogassa az a bundás regruta.
Én az éjjel azt az álmot álmodtam,
 Ferencz Jóskát komisz ruhába láttam.
 Fényes kardját balfelére kötötte,
 A fiait a csatába vezette.
Ferencz Jóska azt adta ki parancsba:
 Ágyúszóval ébresszenek hajnalba.
 Szól az ágyú, ropognak a fegyverek,
 Most válik el, mit ér a magyar gyerek?

42.

Ferencz Jóska mezitláb ment sétálni,
 Mert nem tudtak néki csizmát vasalni:
 Kilencz kovács nem merte elvállalni,
 Mert nem tudtak gyémánt patkót csinálni.
Ferencz-József kiállott a kapuba,
 Ugy nézi, hogy masiroz a regruta,
 Ki is adta mindjárást a parancsot:
 Minden baka faszoljon uj bakancsot!

43.

Fiumei kikötőben van egy hadi hajó,
 Libeg rajta, lobog rajta nemzeti szin zászló.
 Fujja a szél, fujja, haza felé fujja,
 A kiszolgált öreg bakák
 Haza mennek ujra.
Pörge kalap lesz fejemen mire a nap feljő,
 Hull a könnye a bundásnak mint a zápor eső.
 Ne sírj, bundás, ne sírj! kitelik az idő,
 Nekem is volt, de már letelt
 A három esztendő!

44.

Fujdogál az októberi hideg szél,
 De sok legényt fú be Udvarhely felé.
 De sok szőke, barna kis lány sirassa,
 Három évig a babáját nem lássa.
Ha még egyszer halvány csillag lehetnék,
 A világon jobban szertenézhetnék.
 Választanék olyan igaz szeretőt,
 Ki elvárja ezt a három esztendőt.

45.

Fúvom az éneket, de nem jó kedvemből,
 Fúvatja a bánat szomoru szivemből.
A fekete hattyu gyászt visel magáért,
 Én is azt viselek elhagyott babámért.
Szállj le hattyu, szállj le, a fekete földre,
 Hogy irjak levelet régi helységembe.
Egyiket apámnak, másikat anyámnak,
 Harmadikat irom elhagyott babámnak.
Irom levelemet, nem adom nevemet,
 Jól tudod édesem, hogy’ hinak engemet.
Irom levelemet, gyorsan kezeimmel,
 Le is pecsételem gyászos pecsétemmel.
Irom levelemet szebeni birónak,
 Szebeni birónak, törvényszék fiának.
Jaj, hogy ne sorozzon engem katonának,
 Hanem inkább hagyjon az édes anyámnak.

46.

Galiczia közepibe’
 Hét kaszárnya egy végtibe,
 Egybe huszár, másba zsandár,
 A többibe bakancsos jár.
Odavitték a rózsámat,
 Legdrágábbik violámat,
 Nyolcz keserves esztendeig
 Talán haza sem eresztik.
Csak legalább levelemet
 Küldhetném el, rózsám, neked!
 Galiczia hetven posta,
 A levelem nem ér oda!

47.

Gyászba borul az egész Balaton,
 Jön az anglus a hires vasuton;
 Százezer ágyu van a harcz mezején,
 Igy hát rózsám katona leszek én.
Nem hitted, hogy katona leszek én,
 Majd elhiszed, ha masirozok én;
 Rezes csákó nyomja a fejemet,
 Barna kis lány siratgat engemet.

48.

‚Gyere, pajtás, katonának!‘
 «Nem mék biz én, mert levágnak.»
 ‚Ha levágnak, feltámasztnak,
 Téged tesznek kapitánynak.‘
«Akkor mék én katonának,
 Mikor lányok verbuválnak;
 Akkor sem mék én bocskorba’
 Sárga sarkantyus csizmába’!»

49.

Gyönge szeme van a kukoriczának,
 Gyönge szive van az édesanyámnak.
 Gyönge szive fájdalmába meghasad,
 Hogy a fia katonának benmarad.
Édesanyám, én is katona vagyok,
 Nyiregyházi kaszárnyába hervadok.
 Úgy hervadok, mint a fügefalevél,
 Édes anyám, katonának neveltél.

50.

Ha bemegyek a sorozó szobába,
 Ingem, gatyám levetem az asztalra.
 Ingem, gatyám, ej, haj! leteszem az asztalra,
 Könyes szemmel ugy nézek az urakra.
Ha kijövök a sorozó szobából,
 Könyeimet letörülöm orczámról.
 Könyeimet, ej, haj! letörülöm orczámról.
 Ugy búcsuzom el a gyönge rózsámtól.

51.

Ha én aztat tudtam volna előre,
 Hogy keserű Ferencz József kenyere:
 Elbujdostam volna
 Még tíz éves koromba,
 Hogy ne talált volna
 A behivó czédula.
Kilencz napra letettek az egyesbe,
 Vasat vertek a lábamra kezemre,
 Szorítja kezemet
 Még jobban a szivemet,
 Más öleli sej, haj!
 A kedves szeretőmet!

52.

Ha felülök szürke paripámra,
 Bevágtatok Lengyelországába,
 Visszanézek szép magyar hazámra,
 Könyem csordul piros két orczámra.
Ha majd Lengyelországba kell mennem:
 Hogy’ kell ott majd lengyel lányt ölelnem?
 Ha ölelem: fájnak a karjaim,
 Ha csókolom: hullnak a könyeim…

53.

Ha még egyszer husz esztendős lehetnék
 S a lányokban válogatást tehetnék:
 Választanék olyan igaz szeretőt,
 Ki elvárná ezt a három esztendőt.

54.

Harangoznak a toronyba,
 Mégse megyek a templomba
 Vasárnap,
 Ne tarts engem pogánynak,
 Nincsen a bakának vasárnap,
 Sohasem volt, sohasem lesz
 A bakának vasárnap,
Kis kertemben van egy rózsa,
 Annak neve bazsarózsa,
 Ihajla!
 Le is szakasztanám én,
 Le is szakasztanám én,
 Hervadj rózsa, bazsarózsa,
 Már az enyém úgy sem lehetsz, te, soha!

55.

Hazám, hazám, édes hazám,
 Bár csak határid láthatnám!
 Látok füstöt, de csak alig
 Hogy az égen sötétedik.
Felmegyek én egy nagy hegyre,
 Annak is a tetejére,
 Onnan nézek hazám felé,
 Édes anyám háza felé!

56.

Házunk előtt mennek el a huszárok,
 Édes anyám, én is közéjök állok.
 Én leszek az első század szakaszvezető,
 Nem a világ ez a három esztendő!

57.

Hármat rikkantott már,
 Hármat rikkantott már,
 A rigó, a rigó, a rigó,
 Nem parancsol nékem,
 Nem parancsol nékem
 A biró, a biró, a biró,
 Majd parancsol Ferencz József, a császár,
 Kinek egzeczéroz,
 Kinek szalutéroz
 A baka, a tüzér, a huszár,
Magas a kaszárnya,
 Magas a kaszárnya
 Teteje, teteje, teteje, –
 Német baka sétál,
 Előtte, előtte, előtte.
 Bárcsak egy kis magyar szót is hallanék,
 Kitől a rózsámnak,
 Kitől a babámnak
 Izennék, izennék, izennék!

58.

Háromablakos ház
 Minden ablakába
 Fehér rózsa kitéve.
Lábamon a bakkancs,
 Lábamon a bakkancs
 Fényes feketére kefélve.
Fejemet a csákó,
 Vállamat a puska,
 Oldalamat az Überswung szorítja,
 Napbarnitott arczom
 Az én kis galambom
 Minden este forró csókkal borítja.

59.

Hulldogál a rózsalevél
 Szegény huszár sok búval él,
 Sokat busul, gondolkodik,
 Sokat éhezik, szomjazik.
Édes anyám, ha elgyün kend,
 Königgräcznél keressen kend,
 Ott leszek egy nagy fa alatt,
 Idegen föld hantja alatt.

60.

Huszár vagyok, édesanyám, nem baka,
 Mert a bornyú nem illik a hátamra,
 Nem hordom én senki Riska
 Tehenének a súlyát,
 Huszár vagyok, kis angyalom,
 Lovon járok tehozzád.

61.

Jaj de magas a kaszárnya teteje,
 Bús gerlicze fészket rakott fölötte.
 Bús gerlicze szomorkodik párjáért,
 De sok magyar szenved a hazájáért.
Kimentem a burkus gránicz szélire,
 Föltekintek a csillagos egekre.
 Jaj, istenem, merre van az én hazám?
 Sirat-e még engem az édes anyám?
Burkus földjén a temető kapuja,
 A zászló is szomorún lobog rajta.
 Szomoru szél hajtogatja levelit:
 Édes anya mire szülte gyerekit!

62.

Jaj be magas hegyet látok,
 Katonának tett az átok.
 Várj még biró, mert megbánod,
 Pártában marad a lányod.
Ne vigadjon senki azon,
 Hogy hazámból masirozom,
 Hull a zápor a nyomáson…
 Ha ma rajtam, holnap máson!

63.

Jaj de nehéz a kis lánytól
 Egy-két csókot kapni!
 Nagyon soká kell a lánynál
 Egy-két csókra várni.
Annál könnyebb, annál könnyebb
 A szép menyecskének,
 Ad az csókot egy-két szóra
 A huszárlegénynek!

64.

Jaj de szennyes a kend inge, gatyája,
 Elszennyezte az aradi stokházba;
 Mosd ki, rózsám, ingem gatyám fehérre,
 Holnap visznek az agyitor elébe –
Ha bevisznek az agyitor házába,
 Leborulok törvényszék asztalára,
 Rablánczomat siralmasan zörgetem –
 Jaj be bánom, hogy én katona lettem!
Még azt mondja az agyitor énnekem,
 Hogy a hóhér veszi el az életem –
 Trombitások három rufot fujjanak,
 Jaj istenem! – holnap felakasztanak.
Édes anyám pénz van a kend zsebébe;
 Tartsa kend’ hát, hadd markoljak beléje,
 Csináltatok abból egy szép koporsót,
 Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.

65.

Jertek fiuk, kik egyszerre rukkoltunk,
 Komisz mondurt, mindent beabfirolunk;
 Abfirolunk csákót, sapkát, egyebet,
 Felejtsük el ezt a komisz életet.
Kapitány úr kiadta a parancsot,
 Egybeliek vehetnek már kalapot.
 Kalap mellé szabadságos virágot,
 Hadd sirjanak Debreczenben a lányok.

66.

Kapitány úr, az Istenért, mit csinál
 Éjjel-nappal mindig mundért vizitál.
 Vizitálja kapitány úr, – nem bánom,
 Csak engemet szabadságra bocsásson.
Ezredes úr kiadta a parancsot:
 Minden honvéd baka kapjon bakkancsot,
 A talpára negyven szöget veressen,
 Minden kislány honvéd bakát szeressen.

67.

Kapitány úr azt mondja a bakának:
 Ejnye de szép babája van magának!
 – Bizony vitéz kapitány úr, van nékem,
 Nem is adnám oda semmi kincsér’ sem!
– Add nekem a babád nem lesz károdra,
 Három csillagot kapsz a gallérodra.
 – Köszönöm én, kapitány úr, ne adjon:
 Rózsám szemében ragyog a csillagom!

68.

Kapitány úr csak az a kérésem:
 Engedje el évi büntetésem.
 Olyan édes volt a babám csókja:
 Nem hallgattam a takarodóra.

69.

Katonának vagyok irva,
 Föl is vagyok mundérozva,
 Puska vagyon a vállamon.
 Patrontás az oldalamon.
Ez az élet, igaz élet,
 Viczispánnal nem cserélek,
 Ha azt mondják: jobbra nézzek,
 Csak azért is balra nézek.

70.

Katonának vagyok irva,
 Ki van a két szemem sirva,
 Katonaságom se’ bánom,
 Csak édes anyám sajnálom.
Ki van a két szemem sirva,
 Mert a rózsámat más birja,
 A csalfa rózsám se’ bánom,
 Csak szabadságom sajnálom.

71.

Katonaság az életem,
 Jobb vállamon a fegyverem.
 Mikor én azt megzörgetem,
 Egész világ sirat engem.
Katonaság az életem,
 Komisz kenyér az ételem.
 Én mikor azt megkóstolom,
 Könnyeimmel meg is sózom.

72.

Kedves rózsám virágos kis kertje
 Rozmarinttal körül van ültetve,
 Rozmarintszál, bazsa rózsa-levél,
 Látom én már, hogy a másé levél.
Megérik a szőlő nem sokára,
 Árván marad a töve utána,
 Te is árván maradsz szép angyalom,
 Most már nekem el kell masiroznom.
Magasan jár a csillag az égen,
 Ki könyörül a szegény legényen
 Elpanaszlom búmat egy madárnak,
 Kiénekli az egész világnak.

73.

Kék asztalom, zöld abroszom,
 Katona az én galambom,
 Ugy megballag Szeged felé,
 Szint’ ugy fáj a szivem belé.
Kisütött a nap a sikra,
 Járnak én utánam sirva,
 Ne járj én utánam sirva,
 Katonának vagyok irva.

74.

Kék ruhába gyün a porosz hadsereg,
 Szól az ágyú, még a fák is rengenek,
 Szól az ágyu, ropognak a fegyverek,
 Most tudni meg: kik a magyar tüzérek?
A csillagok fekete gyászt viselnek,
 A tüzérek mind istenhez készülnek,
 Srapnel-golyó hasítja a levegőt,
 A sok baka beborítja a mezőt.
Már én többet nem irhatok levelet:
 Porosz golyó elhordta a kezemet,
 Ird meg, pajtás, az én édes anyámnak:
 Ne várja már több levelét fiának.
Józsefstadtnál megszólalt már a harang,
 Most temetnek három ezer szép magyart,
 Fejük fölött márványkőre van vágva:
 Magyar tüzér legelső a csatába!

75.

Kértem a kapitányt:
 Adjon pej paripát,
 Ugy viselem gondját
 Soh’se látja kárát.
Közibe vezetett
 Száz remonda lónak,
 Megálltam faránál
 Egy kurta csikónak.
Ez lesz jó, ez lesz jó,
 Ez a kurta csikó,
 Ez a kurta csikó
 Huszár alá való!

76.

Kinyílott már a pünkösdi rózsa,
 Katonának be vagyok sorozva.
 Ha kitöltöm azt a nyolcz esztendőt,
 Különb legény leszek mint azelőtt!

77.

Kis kalapom darutollas, virágos,
 Ha felteszem, jaj de nagyon betyáros!
 Most vettem az elmult vásár elején,
 Reng a virág, reng a virág
 Kis kalapom tetején.
Kis kalapom felakasztom a szegre,
 Három évig nem teszem a fejembe,
 Viselem a Ferencz-József csákóját,
 Három évig, kis angyalom,
 Nem öleljük meg egymást.
Kis pej lovam nem szereti a zabot,
 Kis korában az árpára rá szokott,
 A galambom szoktatta az árpára,
 Engem pedig, engem pedig
 Az ő édes csókjára.

78.

Kis pejlovam megérdemli a zabot,
 Kétszer körülfutta Magyarországot,
 Háromszor is körülfutotta volna,
 Ha a császár több zabot adott volna.
 Megizenem a császárnak magyarul,
 Hogy ne bánjon a magyarral czudarul,
 Tartsa meg a fogadását, mert ha nem –
 Valamennyi szentje van, mind leverem!

79.

Ki van az én rózsám képe
 A templomba rajzolva,
 Érted vagyok, kedves rózsám
 Katonának kiirva.
 Érted élek, halok is,
 Ha felakasztanak is,
 Érted rózsám, a mig élek,
 Fekete gyászt viselek.
Kiindultam a hazámból
 Nagy Olaszország felé,
 Fél utamból visszanéztem
 A kedves hazám felé.
 Látom a nagy hegyeket,
 Kik siratnak engemet,
 Arczczal vagyok leborulva,
 Hazám felé fordulva!
Könnyes szemmel feltekintek
 A nagy magas egekre,
 Ott látok egy kis madárkát
 Hazám felé repülve.
 Szállj le madár, ha lehet,
 Vidd el ezt a levelet!
 Mondd meg az én angyalomnak:
 Ne sirasson engemet!

80.

Korond között nevelkedtem,
 Ne, te, ne!
 Jaj de fene legény lettem,
 Ne, te, ne!
 A parajdi bányász lányok,
 Nem is nézek én reájok,
 Ne, te, ne, te, ne, te, ne!
Visznek engem katonának,
 Ne, te, ne!
 A németek kutyájának,
 Ne, te, ne!
 Borju nyomja a vállamat,
 Más öleli a rózsámat,
 Ne, te, ne, te, ne, te, ne!

81.

Kossuth Lajos azt izente,
 Hibázik a regimentje,
Ha hibázik kettő, három
 Lesz helyette tizenhárom.
 Éljen a magyar.
Kossuth Lajos azt izente,
 Nincsen elég regimentje,
 Ha még egyszer azt izeni,
 Mindnyájunknak el kell menni.
 Éljen a magyar.
Kossuth Lajos iródeák,
 Nem kell neki gyertyavilág.
 Megirja ő a levelet
 A ragyogó csillag mellett,
 Éljen a magyar.