Két petrencze három kalangya
Ne légy, pajtás, a pap bolondja.
Igy szól a ki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.

Három tallérom volt, elástam,
Megszáradt a torkom, felástam.
Igy szól a ki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.

Kis szekeres, nagy szekeres,
Mind megissza, a mit keres:
Mig a vásárra oda jár,
Száz forintnak végire jár.

Kis szekeres, nagy szekeres,
Mindig a szép lányra keres;
Mig a szekere oda jár,
A pénzének végire jár.

Azt izente a szekeres,
Kell-e rózsám kendő veres?
Nem kell nekem kendő veres,
Maga sem kell a szekeres.

Korcsmárosné bort ide a
Kupába, kupába,
Hadd igyék a szegény legény
Hej! huj! bujába.

Korcsmárosné, már én többet
Nem iszom, nem iszom,
Mert én kendnek nagyon sokkal
Hej! huj! tartozom.

Rójja fel a rézfokosom
Nyelére, nyelére,
Hány itcze bort ittam én meg
Hej! huj! hitelbe.

Korcsmárosné, gyújts világot!
Van-e kökényszemü lányod?
Ha nincs kökényszemü lányod:
Alugyék el –
Alugyék el a világod!

Beh szépen szól a klarinét!
Beh szép asszony a csaplárné;
Megöl az ő nézésével,
Kicsal a – haj! –
Becsal a – haj! beszédével.

Zöld asztalon ég a gyertya,
Barna kis lány koppintgatja;
Hol eloltja, hol meggyujtja:
Csak a szivem –
Csak a szivem szomoritja.

Ma van Jakab-nap,
Hordóban a csap.
Iszunk három nap,

De a szegény mesterlegény
Csak harmadfél nap, nap, nap,
Akkor is ugy iszik szegény,
Csak ugy, hogy ha kap!

Megálljék kend, hó!
Itt a staczió!
Itt ázik az őszi kender,
Ki nem iszik, nem is ember!

Megálljék kend, hó!
Enyim kocsi, ló,
Eladjuk a gyeplőt, hámot,
Élünk egy kis jó világot!

Még azt mondják: ingadozom,
Ha egy pohár bort megiszom.
Hej, a nád is ingadozik,
Pedig mindig vizet iszik.

Még azt mondják: az orromon
Piros bor virága vagyon.
Hej, piros a liba orra,
Pedig soh’se mártja borba!

Meghalt az én apám,
Nagy gazdagság maradt rám,
Hat ökörnek kötele
Három vasvilla nyele.

Ha neki szomorodom
Öt kötelet beiszom,
Hatodikat megfogom
S a nyakamba akasztom.

Megiszok én ilyennel
Vagy tizenkettővel,
Megiszok én ilyennel
Vagy huszonkettővel;
Megnyugszok, megnyugszok
Ha én ilyen huszonnégygyel
Megiszok!

Meg ne mondja komámasszony az uramnak,
Hogy eladtam a zabomat a zsidónak,
Ha kérdi, azt mondja kend,
Egy szemet sem látott kend,
Komámasszony!

Van énnekem egy kakasom, majd eladom,
Ha kérdi az én emberem, majd azt mondom:
Hogy a róka megette,
Vagy valaki elvitte,
Komámasszony!

Ördög bujjék komámasszony ködmenébe,
Kilencz itcze pálinka fér a zsebébe;
Tizediket ugy vitte,
Attól ment el az esze,
Komámasszony!

Ördög bujjék komámasszony bocskorába,
Mit csatangol éjjel-nappal a korcsmába,
Hogy a fránya egye meg,
Mitől hizik kend ugy meg,
Komámasszony!

Az én uram ilyen-olyan, komámasszony
Az enyém is ilyen-olyan, komámasszony,
Ha hazajön, jól megver,
Az lesz nekem «jó reggel»,
Komámasszony!

Megvirrad még valaha,
Nem lesz mindig éjszaka,
Eszemadta!
Nem lesz mindig éjszaka,
Megvirrad még valaha,
Eszemadta!
Eszemadta, teremtette, barna fattya,
De sok csókot raktam rája, de hiába!

Iszom én is veletek,
Ha veletek lehetek,
Egy pohár bort.
Ha veletek lehetek,
Iszom én is veletek
Egy pohár bort.
Ha veletek nem lehetek, jaj be bánom,
Mert unalmas a magános dinom-dénom.

Mikor én még legény voltam,
A kapuba kiállottam;
Egyet-kettőt kurjantottam,
Mindjárt tudták, hogy én voltam.

De mióta házas vagyok,
A kapuba kiállhatok,
Akárhányat kurjanthatok,
Még sem tudják, hogy én vagyok.

Mikor én nőtelen voltam, oda!
A sarkantyu az peregte, oda!
Sörre, borra, pálinkára, oda!
Lányoknak pántlikára, oda!

De mikor megházasodtam, oda!
Az én patkóm azt kopogta, oda!
Sóra, borsra, egy font husra, oda!
Feleségemnek papucsra, oda!

Hát most, hogy megöregedtem, oda!
A bocskorom azt csoszogja: oda!
Csisz el, csosz el a templomba, oda!
Onnét meg a koporsóba, oda!

Mindennap, mindennap jó borral kell élni,
Mindennap, mindennap jó borral kell élni.
Annyira-mennyire, annyira-mennyire,
Meg kell részegedni.
Annyira-mennyire, annyira-mennyire,
Meg kell részegedni.
Öregapám azt mondta,
Mikor a kulacsot forgatta:
Igyál, igyál, igyál,
Ebadta fattya!

Nem iszom bort, csak a szőlő levét,
De azt is úgy, ha megszűrik elébb.
Szeretem én a barna menyecskét,
De azt is úgy, ha megcsókol elébb.

Nem iszom bort, fogadásom tartja,
Iszom vizet, ha a rózsám adja,
De azt is úgy, ha szájából adja,
Mint a galamb, ha párját itatja.

Még azt mondják, hogy részeges vagyok,
Hogy én gyakran a zsidónál járok;
Mondja nekem akárki szemembe:
Kiét ittam világ életembe?

Nem vagyok én senkinek sem
Adósa, adósa,
Él még az én feleségem
Édes apja, édes anyja,
Meg annak az apósa, anyósa;
Eb fél, kutya fél,
Mig az ipam, napam él,
Eb fél, kutya fél,
Mig az ipam, napam él!

Nyolczan vannak a mi ludaink,
Három fejér, három fekete.
Gunár a ketteje,
Szabad a mezeje,
Gunár, gunár, gunár, gunár,
Gunár, gunár, gunár, gunár,
Gunár a ketteje,
Szabad a mezeje.

Ember, ember, ember iszik most,
Ember, ember, ember iszik most.
Mondjuk tehát nékie,
Váljon egészségére.
Gére, gére, gére, gére.
Gére, gére, gére, gére,
Váljon egészségére,
Váljon egészségére.

Piros, piros, piros,
Piros, piros, piros,
Piros bort az üvegbe,
Piros, piros, piros,
Piros, piros, piros,
Piros lányt az ölembe,

Gömbölyü kis karja
Vállamat takarja,
Megölelném, de ő
Nem akarja.

Tilos, tilos, tilos,
Tilos, tilos, tilos
Nagypénteken mulatni,
Tilos, tilos, tilos,
Tilos, tilos, tilos
A menyecskét szeretni.
Piczi piros ajka
Szivem csalogatja,
Megcsókolnám, de ő
Nem akarja.

Sárga rigó, darázsfészek,
Nem is legény, ha nem részeg,
Dráva, Száva, Duna, Tisza,
Duna, Tisza,
Hunczut, a ki ki nem iszsza!

Szántani kék, tavasz vagyon,
De az ekém széjjel vagyon,
Széjjel vagyon, széjjel vagyon,
Igen nagyon széjjel vagyon.

A göröndöm Gödöllőn van,
Járomszögem Szögeden van,
Czimerszögem Czögléden van,
Jármom, tézslám Gyarmaton van.

Jó hat ökröm a vásárba –
Magam se t’om, hol az ára?
Kit elhánytam, kit megittam,
Kit a szömélyeknek adtam.

Száraz kender, szösz fonál,
Ne motolálj, csak igyál!
Szentkut, Verebély,
Hadd ballagjon lefelé!

Száz szónak is egy a vége,
Bort ihatnék ez a gége,
Igyunk, igyunk egy keveset,
Hadd oszoljon a kereset.

Búsulok is, bánkodok is,
Rám fér énrám, ha sírok is;
Mind a világ rólam beszél,
De azt mind elfujja a szél.

Széles az én kedvem ma,
Nem fér ebbe a házba,
Ej, haj, csuhajna!
Nem fér ebbe a házba,

Kicsi nékem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ej, haj, csuhajna!
Kirugom az oldalát.

Ha akarod galambom,
Veled az égbe ugrom,
Ej, haj, csuhajna!
Veled az égbe ugrom!

Tartozok én a csárdába
Kilencz itcze bor áráva’,
Ragyogóm, csillagom!
Kilencz itcze bor áráva’,
Kilencz itcze sör áráva’,
Ragyogóm, csillagom!

Hajnallik, a csillag ragyog,
Mégis a csárdába vagyok,
Ragyogóm, csillagom!

Félre kell a szégyent tenni,
Végig kell az utczán menni,
Ragyogóm, csillagom!

Tehát igyunk az elment gólyákért,
Az itt maradott csörgő-börgő szarkákért.
Ez ám annak a görbe tőkének a leve,
Bor ám ennek a neve.
Ezt kapafokkal koczogtatták,
Metsző-késsel sanyargatták,
Tölgyfába szoritották,
Mogyorófával körűl vették.
Ez elme mozdító,
Erszény pusztító,
Ruha rongyosító,
Kocsmáros gazdagító,
Ma vigasztaló,
Holnap szomorító. –
Tudod-e a minap mit cselekedtél
Velem? – a sárba kevertél,
Falakhoz vertél,
Más józan embertől megszégyenitettél,
A kutyákat rám uszítottad!
Szólsz? nem szólsz? nem felelsz? –
Katona régula:
Marss az áristomba!

Töltsd meg, testvér, poharamat,
Hadd öblitsem a torkomat,
Mert a pohár megtöltve jó,
Az én torkom öblitve jó.
Ej, huj! igyunk rája!
Ugy is elnyel a sir szája.

Töltsd meg öcsém, a pipámat,
Hadd füstöljem ki a számat,

Mert a hus is füstölve jó,
A bor pedig mindenre jó.
Ej, huj! igyunk rája!
Ugy is elnyel a sir szája.

Üresen áll már a kancsó,
Bort bele, bort bele!
Ide hamar a javából,
Le vele, le vele!
Bonczhidáig folyjon a bor
Mint tenger, mint tenger,
Ki a lábán ma megállhat,
Nem ember, nem ember.

Gyere ide kincsem, babám,
Itt a bor, itt a bor!
Ha megittuk, csókra kerül
Majd a sor, majd a sor;
Igyál tehát s tölts nekem, mert
Szomjazom, szomjazom,
Bornál édesb hő csókodra,
Galambom, galambom!

Vasárnap bort iszom,
Hétfőn nem dolgozom.
Jó, kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni.

Csütörtök gyógyulni,
Pénteken számolni,
Hej! szombaton kérdezni:
Mit fogunk dolgozni?!

Vásárhelyi Fekete Sas
A házak közt legmagasabb,
Azért lett híres a neve:
Czeglédi Jóska jár bele.

A Kan Jancsi muzsikája
Háromezer forint ára,
Azért szól oly keservesen,
Hogy Jóska többet fizessen.

Huzd rá, Jancsi, – azt a szentjét!
Annyi a pénz, mint a szemét.
Ha a pénzem fogyatkozik:
Ángyom asszony még tartozik.

Huzd rá, Jancsi, három húron,
Hogy a negyedik is szóljon,
Síkasd, ríkasd a húrokat,
Hadd mulassam ki magamat! –

A Kan Jancsi hegedüje
Veszett volna az erdőbe’,
Ha oly szépen nem szólt volna:
Pankrót soh’se lettem, volna!

Viz, viz, viz,
Nincsen olyan viz,
Mint a tiszta viz:
Harcsa, potyka lakik benne,
Szép menyecske fürdik benne.
Nincsen olyan viz,
Mint a tiszta viz.

Bor, bor, bor,
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor;
Hű barátság poharában
Szürcsölgessük vig óránkban.
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor.

Vörös bort ittam az este,
Ragyogó csillagom, galambom!
Most is részeg vagyok tőle,
Ragyogó csillagom, galambom!
A lábamon alig állok,
Mégis szeretnek a lányok,
Ragyogó csillagom, galambom!

Azt mondják, hogy beteg vagyok,
Ragyogó csillagom, galambom!
Mint az égő gyertya fogyok,
Ragyogó csillagom, galambom!
Beteg az én szivem tája,
Te vagy annak patikája,
Ragyogó csillagom, galambom!

Adj egy csókot kis violám!
Csak azért se!
Borulj reám édes rózsám!
Csak azért se!
Ülj hát ide az ölembe,
Nézz már egyszer a szemembe!
Csak azért se, csak azért se!

Mosolyogj rám édes szőkém!
Csak azért se!
Dalolj egyet kis pintyőkém!
Csak azért se!
Ne légy durczás, gyöngyvirágom,
Hisz te leszel az én párom!
Csak azért se, csak azért se!

Más szeretőm lesz hát akkor,
Csak azért se!
El is veszem majd tavaszkor
Csak azért se!
Veszek neki piros csizmát,
Bokorugró selyem szoknyát,
Csak azért se, csak azért se!

A hernádi kovács lánya,
Tudom, mi a kivánsága,
De a fránya birja ki,
Birja, birja, birja ki,
Minden héten uj ruhát
Csináltatni neki.

A kereki biró lánya,
Tudom, mi a kivánsága,
De a fránya birja ki,
Birja, birja, birja ki,
Három éjjel, három nap
Vele tánczot járni.

A hahóti mester lánya,
Tudom, mi a kivánsága,
De a fránya birja ki,
Birja, birja, birja ki –
Egész éjjel, egész nap
Ölelni, csókolni!

A kis leány sütni akar,
Kovászára vánkost takar,
Még hajnalba be is vetne,
Ha, ha, ha, ha, ha lehetne!

A kunsági leányoknak,
Nincsen szoknyájuk azoknak.
Ugyan hogyan a mennykőbe
Járnak azok egy pendőbe?

A kunsági legényeknek
Nincs nadrágjuk, szegényeknek.
Ugyan hogyan a gutába,
Járnak azok egy gatyába?

Aluszol-e te, juhász?
Aluszol-e te, juhász?
– Jaj, jaj, dehogy alszom,
Csakis szunnyadozom.

Öttél-e ma, te juhász?
Öttél-e ma, te juhász?
– Jaj, jaj, öt télnek a nyarát,
Öt télnek a nyarát.

Ittál-e ma, te juhász?
Ittál-e ma, te juhász?
Jaj, jaj, itt állok, uram,
Itt állok, uram!

Jártak-e ma farkasok?
Jártak-e ma farkasok?
– Jaj, jaj, nem is angyalok,
Nem is angyalok.

Vittek-e el báránykát?
Vittek-e el báránykát?
– Jaj, jaj, nem is hoztak,
Nem is hoztak.

Futottál-e utána?
Futottál-e utána?
– Jaj, jaj, nem is előtte,
Nem is előtte!

Ángyom, ángyom, édes ángyom!
Kell-e bunda más világon?
Kell-e bunda más világon?

Ángyom, ángyom, édes ángyom!
Nem kell bunda, sem köpönyeg,
Mert a pokol ugy is meleg!

A nyáron, a nyáron,
Jőjj el hozzám galambom, galambom!
Te lész’ az én kis párom, nem bánom,
Légy jó hozzám, kivánom –
Máskép én ki nem állom.

Magába, magába,
Ördög bujjék magába, magába!
Mért válogat a lányba, a lányba;
Egyik olyan, mint másik,
A csókért nem haragszik.

Beléje, beléje,
Ördög bujjék beléje, beléje!
Válogat a legénybe, legénybe;
Egyik olyan, mint másik,
Ha lefekszik, elalszik.

A panyiti halas-taóba
Fürgyik a fekete csaóka,
Hijába fürgyik a csaóka,
Mert nem lesz fejér a tolyva.

Már Pannyiton csuda esett,
Mert a pap is korcsmáros lett,
Deélig az istent décseéri,
Deélután a jó bort meéri.

A pécskai legények
Ludat loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát,
Rete, rete, sárilom!

A pécskai legények
Hej, de nagyon szegények!
Bankóért nyul zsebibe:
Bagó akad kezibe,
Rete, rete, sárilom!

Asszonyok,
Asszonyok!
Gatya-madzag,
Pöndöl madzag,
Vékony madzag,
Vastag madzag,
Széles madzag,

Keskeny madzag,
Fehér madzag,
Sárga madzag,
Nem dicsérem,
Jól megmérem,
Tessék, kérem!

A tárnoki hires urak,
Sárirom!
Mindig a korcsmába vannak,
Sárga liliom!

Czifra bot van a kezükben,
Sárirom!
Egy krajczár sincs a zsebükben,
Sárga liliom!

A Vargáék kertje alatt
Bodri kutya szörnyen ugat.
Mig a gazda álmodozik,
A menyecske kilopódzik,
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

De a Bodri csak nem hallgat,
Mindig erősebben ugat,
Ébresztgeti a gazdáját,
Mert rángatják a szénáját,
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

Nagy álmosan észre baktat,
Hallja, hogy a Bodri ugat.
Mi az ördög baja lehet
Tolvajt lát vagy kisértetet?
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

Csak tapogat maga körül,
Jobbra-balra, köröskörül,
Nem veszi észre álmosan,
Hogy a kertben két kutya van!
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

Egyszer a mint egyet fordul,
A Bodri is nagyot mordul,
Akkor látja, hogy nagy baj van,
Az asszonynak hült helye van!
Dinom, dánom, sum, sum, sum.

Az alapi tó szélében,
Erre gyere, galambom!
Leányvásár lesz a héten,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Két krajczárért adnak egyet,
Erre gyere, galambom!
Talán én is veszek egyet,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Szőkét ne végy, mert beteges,
Erre gyere, galambom!
Vöröset se, mert részeges,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Barnát végy el, az lesz a jó,
Erre gyere, galambom!
Az a dolog alá való,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Az én csizmám csikorgós,
Csikorgós, csikorgós,
Tegnap vette a csikós,
Hej! a babám a csikós.

Hogyha nekem még egy
Ilyen-olyan csizmát vesz,
Két csikorgós csizmám
Lesz – ha vesz.

Az én szoknyám kanavász,
Kanavász, kanavász,
Tegnap vette a kanász,
Hej! a babám a kanász.
Hogyha nekem még egy
Ilyen-olyan szoknyát vesz,
Két kanavász szoknyám
Lesz – ha vesz.

Az én juhom elveszett,
Én azt keresni megyek;
Nincsen annak más jele:
Far-, far-, far-, farka töve fekete.

Igricziből Kapiba
Strimpfliben jár a liba,
Ugyan édes gunárom,
Lesz, lesz, lesz, lesz-e liba a nyáron?

Hej papiros, papiros,
Ugy szép a lány, ha piros,
A szoknyája ha fodros,
Hej, hej, hej! pántlikája ha bokros.

Az én uram jó volt, a mire kellett,
Kasza, kapa, neki soha se kellett,
A hol czégért látott, oda sietett,
A ki neki bort mért, annak fizetett,
Annak, annak, annak fizetett,
A ki neki bort mért, annak fizetett.

Feleségem jó volt, a mire kellett,
Szita, rosta neki soha se kellett,
A hol bált tartottak, oda sietett,
A ruhaszabónak sokat fizetett,
Sokat, sokat, sokat fizetett,
A ruhaszabónak sokat fizetett.

Az én uram szitakéreg,
Majd szeretem, ha ráérek.
Három a pulyka,
Bodor a nyaka.

Az én uram Ködmen Jakab,
Már én rajtam senki se’ kap.
Három a pulyka,
Bodor a nyaka.

Azt üzenték a malomból.
Kell-e leány vagy nem?
Uram, Jézus, mit csináljak:
Elvegyem-e vagy nem?

Olyan rongyos a szoknyája,
Megijedtem tőle,
Szüz Mária, Szent József,
Ments meg engem tőle!

Ördög vigye, ha elveszem,
Bajom meggyül véle;
Ha a menykő meg nem üti,
Megüt engem véle!

Berki, Berki, szegény Berki,
Mért haltál meg, szegény Berki?
Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki.

Adtak volna jó bort neki,
Jó bort adtak volna neki,
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki.

De nem adtak jó bort neki,
Azért halt meg szegény Berki,
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki.

Hát ne mondja nekem senki,
Hogy meghalt a szegény Berki,
Azt se mondja nekem senki,
Mért halt meg a szegény Berki.

Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki,
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki!

Boldog az ember nyilván,
Ki a disznát lábán
Eladhatja jó drágán,
S nincs folt a nadrágján.

Pinczéje tele borral,
Hoz egy-egy csuporral,
Körülülik nagy sorral,
S elmennek nagy orral.

Bőrrel kereskedik a vén Áron,
El is indult ő egy vén szamáron,
De a szamár elakadt a sáron,
Igy hát Áron nem volt a vásáron.

Ne kunérozz, ne diplomázz, Sára!
Nem iszom én senki rovására.
Ha iszom is, magam rovására,
Neked arra semmi gondod, Sára!

Csípi nyelvem a paprika,
Nem hallgatok az urfira,
Mert az urfi szeles állat,
Hazud, mig a szája járhat.

Nem érzi azt, a mit beszél,
Szava mint a tavaszi szél.
Feneke sincs a szivének,
Ablaka van a szemének!

Czigány asszony sátora,
Megégett a hátulja;
Beleégett a vajda,
A vajdának szép lánya,
Piros bársony topánya,
Tyuhajja!

Én a vajdát nem bánom,
Csak a lányát sajnálom;
A vajdának szép lányát,
Piros bársony topányát,
Topányának a sarkát,
Tyuhajja!

Debreczenbe kéne menni,
Pulykakakast kéne venni;
Megállj kocsis, lyukas a kas,
Kiesik a pulykakakas.

Makláronba csuda esett,
Két kis kakas összeveszett;
Én a kakasom nem hagyom
Mert a kendé vágta agyon.

Az enyim csak esztendős volt,
De a kendé vén kakas volt,
Én a kakasom nem hagyom,
Mert a kendé vágta agyon.

Felmegyek én ős Budára,
Mátyás király udvarába,
Palatinusnak feladom,
A kakasom még sem hagyom.

Debreczenben kidobolták,
Hogy a dongót ne danolják.
Csak azért is: dongó,
Ihajja!
Diri dongó!

Debreczen a hires város,
Professzor ott a csapláros.
Diri, diri, dongó,
Ihajja!
Diri dongó!

Délig az istent dicséri,
Délután meg a bort méri.
Diri, diri, dongó,
Ihajja!
Diri dongó!