MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI
GYÜJTEMÉNY.
PESTEN,
BIZOMÁNYBAN EMICH
GUSZTÁVNÁL.
1846.
NÉPDALOK ÉS MONDÁK.
A
KISFALUDY-TÁRSASÁG
MEGBIZÁSÁBUL
SZERKESZTI ÉS
KIADJA
ERDÉLYI
JÁNOS.
PESTEN,
NYOMATOTT BEIMEL
JÓZSEFNÉL.
1846.
ELŐSZÓ
A magyar népköltemények gyüjtésének gondolata nem uj, de
fájdalom, nem is régi. Énekes gyüjteményeket ismerünk, minő
1803-ból a váczi, mellynek előszavában emlékezet vagyon egy,
1799-ben készült és megjelent gyüjteményről. Ez utolsót nem
ismerem, de mennyiben a kezem között levő1)
annak folytatása vagy utánzása lehetett, a mi szempontunkból
tekintve, – nem igen sokat ért, mivel a benne megjelent dalok
minden egyéb voltak mint népdalok. A sárospataki „Érzékeny és vig
dalok gyüjteménye“ mellynek második bővitett kiadása 1834-ből való,
és így az első körűlbelől öt hat évvel korábban láthatott világot,
sokkal többet ér, nem csak általános költészeti, hanem valóságos
népköltészeti tekintetből is. Ebben, sok becses, főleg az iskolai
ifjuság által szerzett, dalokon kivűl tisztán népdal mintegy 70
darab találtatik. Ezen gyüjteményeken kivül a népköltészet nálunk
nem máskép müveltetett, mint ponyvai irodalom
által, mig a népben korrul korra kimutatható bizonyossággal mindig
élt, változott, hervadt, vagy virult, a nép sorsa, körülményei
szerint. A m. t. társaság felállta után mindjárt, a népdalokra
szintén előkelő gond fordittatott, melly szándékát az Academiának
törvényhatóságok is sietének buzditani ’s nov. 16. 1832 tartott
heti ülésében illy levél olvastatott: Tekintetes Tudós Társaság!
Mennyire szivünkön fekszik a magyar nyelvnek terjedése, azt
bizonyítja megyénkben több tartalmu rendszabásoknak megállapitása,
mellyek által a föld népét honni nyelvünk kedvelésére ébreszteni
kivánjuk. – Ezen anyai nyelvünk iránt vonzó határtalan vágyódásunk
ösztönéből a t. t. Társaságot hivatalosan, egyszersmind
barátságosan kérjük, hogy szembetűnő levén a mesterembereknél a
számtalan magyar műszavak fogyatkozása, ezen fogyatkozást kipótolni
s egyszersmind a magyar nyelv nagyobb megkedveltetésére alkalmatos
népdalokat késziteni és közre munkálni
méltoztasson. Egyébiránt stb. a t. t. Társaságnak kész köteles
szolgái Komárom vármegye közönsége. Költ Komáromban 1832. eszt.
augustus 1-ső napján tartott közgyülésünkből. Még Esztergam
megyéről tudom, hogy e végett szinte felszólitá az Academiát,
mellynek aztán, tagok és nem tagok egyiránt küldének dalokat, de az
Academia e tárgyat, noha szerkesztőket is neveze már, bizonytalon
időre kénytelen volt letenni, s gondjait egy más, későbbi,
Társaságnak, melly egyenesen a szépirodalom minden
oldalróli müvelésére, terjesztésére alakult – a
Kisfaludy-Társaságnak átengedni, melly 1843. dec. 2-dikán tartott
ülésében a népköltési ereklyék gyüjtését elhatározván, felszólitást
bocsátott ki az országba s egy uttal az Academiát is fölkéré hogy a
levéltárában letett gyüjteményeket használatra kiadni méltoztatnék.
Az Academia szives készséggel hajlott a kérelemre ’s egy ujabb
indítványt küldött át a Kisfaludy-Társasághoz miszerint a gyüjtendő
népdaloknak, a mennyire lehet, zenéjökre
is forditná gondjait és figyelmét, hogy a magyar népköltészetnek
ezen lényeges és jellemző vehiculumának több becses példányai
nemcsak az elfeledtetéstől megóva, a mivelt közönség ismeretére
jőjenek, hanem ahoz értők által s tökéletes magyar szellemben
szerkesztve, a már nagy számban kijött s jobbára idegen
hangmüvészek által elferdített dalok sorsára ne jussanak! E szerint
a Kisfaludy-Társaságnak nemcsak a dalok gyüjtése, hanem melódiáik
közzététele is feladatává lön, melly kettős vállalat alulirtnak
bocsáttatott gondjai alá, ki általvevén mind az Academia, mind a
Kisfaludy-Társaság gyüjtéseit, a jelen könyvet szerkeszté, nem
minden válogatás nélkül ugyan, de mégis szorosan ragaszkodva azon
elvhez, hogy a dalok ugy kerüljenek világ elé, mint jellemző
valóságukban a nép között élnek. E közben, mint a népköltészethez
érdekes adat, jelent meg már eddig három füzet Kecskeméthi Csapó
gyüjtése szerint, s ennyi – tudtommal – mi a népdalok körűl
irodalmilag történt, s most egész tisztelettel
jegyzem föl ide mindazok becses nevét, kiktől a Kisfaludy-Társaság
gyüjteményeket vön.
- 1. Kelecsényi József urtól 13 darab,
köztök egy pár rege.
- 2. Füzes-Gyarmatról Szakál Lajos
gyüjteménye 17 d. és H. G. néhány töredéke.
- 3. Piry Czirjék prof. urtól
Érsek-Ujvárból, különböző vidékekről 36 d.
- 4. Szabó Dávid urtól, Hegyaljáról 39
db.
- 5. Haas Mihály urtól, többnyire
baranyai hires rablókrul 20 db.
- 6. Gróf Dessewffy Virginia
kisasszonytól szabolcsi dalok 50 db.
- 7. Nyájasditól (álnév) egy monda
Buda halálárul.
- 8. Ivánszky Jánostól Nagy Tőre
vidékérül, Bars megyéből 12.
- 9. Debreczen tájárul, Dobay Jánostól
26.
- 10. Vasból, Szelestey László urtól 6
db.
- 11. Szilágysági 14 népdal és 13
táncznóta, Halász Márton urtól.
- 12. Három csomó vegyes Schedius
Lajos urtól; a. köznépi dalok 27. db. b. Magyarországi énekek 22.
db. c. Régi magyaroknak szomorú és keserves énekjek 1. db.
- 13. Nyitrából Kelecsényi Józseftől
16. db.
- 14. Vieszkáról Szeberényi Lajos
urtól 24 db.
- 15. Többnyire a Rábaközön szedett
népdal, Pintér Endre praemonstrati szerzetes kanonok urtól,
Csornáról 107 db.
- 16. Molnár Ádám nevelő urtól
Pestben, a pöszéri pusztáról 48 db.
- 17. Hont és Nográd megyei, Pajor
István urtól 25. db.
- 18. Ismét Pintér Endre urtól egy
küldeményben 132.
- 19. Békes megye Körös-Tarcsa
helységében Szöke István tanitó ur által gyüjtött 49. népdal,
átnézve és beküldve Szakál Lajos ur által.
- 20. Vasból Horváth Elek urtól 12
db.
- 21. Szombathelyről Simon Vincze
praemonstrati szerzetes kanonok urtól 40 db.
- 22. Ugyan onnan Szelestey László
urtól ujra 11 népdal s néhány táncz és egyéb mulatságok alkalmával
rögtönzött, ugy nevezett rigmus.
- 23. Győrből Baki Gábor prof. urtól
11 db. hangjegyekkel együtt.
- 24. Nográdból, Pajor István urtól
ujra 75.
- 25. Benőfy Soma Sajó-völgyből 20
db.
- 26. Családról Kelecsényi József
egyvelege.
- 27. Baki Gábor Győrből folytatva
27-ig, kótákkal.
- 28. Szeberényi Lajos ismét 32 db.
Maglód és Péczel tájékáról.
- 29. Gyurinka Antal Váczról több
népdalt s köszöntő verseket mesterlegényektől.
- 30. Zerrák Antal Győrből ireghi
dalokat, Tolna megyéből.
- 31. Bátky Károly Kecskemétről.
- 32. Haas Mihály prof. Pécsről.
- 33. Josics Károly Bogádról
hegyhátiákat.
- 34. Samarjay Károly Komáromból.
- 35. Petőfy.
- 36. Greguss.
- 37. Székes-Fehérvárról Hodosi
Karácsony József urtól, legközelebb elhunyt testvére Karácsony
Lázár hátrahagyott irómányaiból egy 200 dból álló népdalgyüjtemény
és külön két kötetben azoknak boldogult által gitárra tett
zenéi.
- 38. Szombathelyről Simon Vincze
urtól ismét 37 db.
- 39. Vasból Ács Károly kocsi iskolai
igazgató urtól. 30 db.
- 40. Csornáról, Pintér Endre urtól
ismét 213 db.
- 41. Szeberényi Lajos urtól ujra 32.
db.
- 42. Pápa és Ladány (Bars) vidékeiről
Horváth Károly urtól 25. db;
- 43. Pozsonyból Berzsenyi Pongrácz
urtól hangjegyekkel 24 db.
- 44. Pápáról Kiss Dénes urtól
hangjegyekkel 122. db.
- 45. Noszlopy Titus urtól egy kisebb
csomó hangjegyekkel.
- 46. Ludnics Miklós ügyvéd urtól némi
peres irományokból egy csomó egyveleg.
- 47. Perkátárul, takácsmester Molnár
József urtól több nyomtatott és irott füzet, köztök némelly saját
dalai is.
- 48. Erkről Kovács Károlytól 31
db.
- 49. Külőn vidékekről Döbrentei Gábor
kir. tan. urtól 106 db.2)
- 50. Mátra és Zagyva-vidéki, Nagy
Iván urtól 24 db.
- 51. Váczi, Gyurinka Antal urtól 23
db.
- 52–63. A m. tudós társaság XV-ik
nagygyülése rendeléséből ennek levéltárábul használatra: Udvardy
János lev. tag gyüjteménye 246. db. 2. Ercsey Dániel lev. tagé 112
db. 3. Demjén Sándor urtól hangjegyekkel 28 db. 4. Kecskeméthi
Csapó Dániel uré 130 db. 5. Néhai Mindszenty Dániel gyüjteménye u.
m. egy bevezető értekezés; I. rész 188 db. II. rész 40 db. III.
rész 57 db. hangjegyes 88 db. s e mellett Mátray Gábor véleménye s
külön 7 füzet nemzeti zenemód. Czuczor Gergely r. tagé 14. db. 7.
Gróf Desewffy Virginia kisasszonyé 42 db. 8. Hoblik Márton ltagé
hangjegyekkel 21. db. 9. Névtelen gyüjtemény hangjegyekkel, 105 db.
10. Schedel Ferencz r. tagé 22 db. 11. Szücs Ábrahámé 62
db. 12. Kelecsényi Józsefé 2. füzet.
- 64. Gödörházi Gödör József ur
Szendről, Komárommegyéből 13 db.
- 65. Póngrácz Lajos ur hontmegyei
ipolysági népdalokat gyüjtött számra 43. dbt.
- 66. Kelecsényi J. ur ismét néhány
egyveleget: rigmusokat és kortesdalokat.
- 67. Simon Vincze praemonstrati
tanitó ur, Szombathelyről 29 db. leginkább Ollát-tájiakat.
- 68. Szabóky Adolf ur kegyes rendi
tag berencsi (nyitramegyei) népdalokat, 50-net
- 69. Ismét a m. t. társaságtól egy
csomó, beküldve Mayer István urtól Muzslai népdalok czim alatt,
5-49 db.
- 70. Gr. Desewffy Virginia kisassz.
folytatólag 51-116-ig hangjegyekkel együtt.
- 71. Szabolcs déli oldaláról Szilágyi
István 19 népdalt.
- 72. Illy czim alatt: Népdalok
gyüjtve a pozsonyi lyceumbeli magyar társaság meghagyásábul,
Szeberényi Andor által.
- 73. Kelecsényi József Nyitrából egy
költői zsebszótárt és dalokat.
- 74. Névtelen, 8 dalt.
- 75. Népdalok, összeszedte Békássy
János 27 db.
- 76. Remellay Gusztáv Pétervár
vidékéről néplegendát péterváradi havi
boldogasszony czim alatt.
- 77. Szelestey Szombathelyről
vőfél-köszöntéseket.
- 78. Oláhországi tánczverseket Ürmösy
Sándor utazásából közle Schedel.
- 79. Boros-Sebesről Bitó Ferencz maga
versét.
- 80. Forrayné ő nagysága Budáról
Külkey Henrik ur által egy Nádasdy dalt, hangjegyekkel.
- 81. Magyar dalok czim alatt,
Névtelen hangjegyeket is.
- 82. Borbély Lajos három kötet
gyüjteménye, tiszamelléki dalokkal, Hevesből.
- 83. Nagy Gáspár urtól Komárombul
néhai Kiss Lajos ur iratai közül különböző vidéki dalok 7.
füzetben.
- 84. Kis kötetben dalok Névtelentől
38 db.
- 85. Kelecsényi József hét kötetkét;
többek közt a váczi dalos könyvet is
- 86. Baki Gábor Györből folytatólag
28-44. számig, hangjegyekkel.
- 87. Gr. Desewffy Virginia kisasszony
11 székely népdalt külde Jeney József gyüjtése szerint.
- 88. Császár F. Abony tájékárul közle
néhányat és egy mondát Mátyás k. aranygyapjas bárányárul.
- 89. Horovicz, Fülöp, öt füzetet.
- 90. Nagy Iván ujra, Mátra és Zagyva
vidékéről.
- 91. Mayer István ebédi dalokat.
- 92. Kelecsényi Pál gesztei és
kolonyi dalokat, Nyitrából és Barsból.
- 93. Székely népdalokat
Marosvásárhelyrül, Szentkirályi Gábor.
- 94. Puszta Monostorról dalokat, hét
mondát és rejtvényeket Eperjessy Ferencz.
- 95. Gaal egy mondát, a három
királyfiról, irt le népi előadás után.
Hogy a népdalok gyüjtésének hire kedvező viszhangra talált,
mutatja e sorozat; hogy bennök országos és nemzeti kincs van
elrejtve, mindnyájan tudjuk és bizonyosan e szempontból indultak ki
a felszólitó nemes megyék is – kiknek a teljesült ügyet ezennel van
szerencsénk pártolásába ajánlani – de a népdalok mellett szól
mindenek előtt a müvelt nemzetek és tudósaik példája, mert minden
europai nép – kezdve angoltul a finn népekig – talán a törököt
kivéve – bir már efféle gyüjteményekkel; s csak a mi hanyagságunk
volt e részben, – mint sok másban is – megmagyarázhatlan. És bár
ennyi érdek, ennyi ok szól is a népköltészet mellett, mind hiába,
ha egy, nevét elhallgató hazafi társul nem ajánlkozik, egy
körülbelől 30 ives gyüjteménynek kiadására, mit azért hozok fel,
mert ez oka, hogy ki nem adatik mind, a mi be gyült; de
meggondolva, hogy nála nélkül még az sem adatott volna ki, a mi
most kiadatik, csak forró köszönetünket érdemli.
Szerkesztésre nézve ennyit jegyzek föl: sok dal lesz itt,
mellyet senki nem hallott úgy, mint általam közöltetnek, mert
némellyik három, sőt négyből is van összerakva, a különböző
beküldések szerint. Ez másnem is lehet. Mert mint egyik
beküldő, Gyurinka Antal ur irja „az illyen dalokat egyik elkezdi,
és a hány danolja, mind bővíti ujakkal“ miből természetesen
következik, hogy a különféle beküldést szabad is, lehet is
összeolvasztani.
Némellyek szerint maga Homér, de mult században Ossian énekei,
legujabban pedig a finn hősköltemény: Kalervala, 32 énekben, szinte
illy változó előadás, a nép ajka után iraték le, s adatott ki. Bár
több volna efféle és ekkép szerkeszteni valónk nekünk magyaroknak
is! Voltak helyek, mellyeket a kéziratokból máskép olvasni, mint a
hogy kinyomattak, vagy nem tudtam, vagy nem mertem, de későbbi,
mind e mai napig folyt, beküldésekből tisztába hoztam. Ezeknek
kijavitása feltalálható leszen hátul a jegyzetekben. A mi ezeken
kivül hibásan volna, értők itéletére hagyom: jegyezzék föl
észrevételeiket, közöljék azon tisztelt társasággal, mellynek
czimzete alatt megy világra e gyüjtemény; lesz ott, a ki hasznokat
vegye.
Ohajtom pedig, szerezzenek e dalok annyi örömet mindenkinek,
mint szerzének vala nekem, mig körültök fáradoztam, s terjedjenek
el minél több kézbe palotátul gunyhóig, mert velök egy
lánczszemmel, egy kötelékkel van több ismét a külön érdekek
egyesítésére. Költ Pesten, marczius 9. 1846.
Erdélyi János.
ELSŐ KÖNYV.
SZERELMI DALOK.
1.
Arany- ezüstért, czifra
ruháért,
Leányt el ne végy
koszorujáért;
Inkább szeressed
jámborságáért,
Előtted való szép
járásáért.
Ne nézz a leány tánczos
lábára,
Ne hajolj az ő mézes
szavára;
Figyelemmel légy
indulatára,
Tanulj szert tenni szive
titkára.
2.
Szomorú már nekem járásom,
kelésem,
Talán e világban nem leszen
örömem,
Mert az én édesem eltávozik
tőlem,
Kiért elbágyadott szomorodott
szivem.
Látom, a tavasznak mindenek
örülnek,
Gyenge virágokbul a koszorúk
kelnek.
De az én bánatim mind csak
öregbednek,
Mert nehéz gyötrelmek
szivemen nem szünnek.
Zengedez az erdő, sok szép
énekszóval,
Tündöklik a’ mező ékes
virágokkal;
De én szegény fejem csak
búval, bánattal,
Világból kimúlok
iszonyú kinokkal.
3.
Panaszimat mondani nem
merem,
Mert nincs nekem olly biztos
emberem,
Csak te néked jelentem,
istenem,
Fordítsd jóra már az én
életem.
Itéltetem
ezerféleképen,
Nem találnak bűnösnek
semmiben.
A rosz nyelvek mégis
rágalmaznak,
Angyalomtól fosztani
akarnak.
Igaz ugyan, ki szeret, az
szenved,
Rózsájáért mégis mit nem
tehet;
A ki szeret, örömmel
reménylhet,
Minket is hát, rózsám, az
követhet.
4.
Az ur lelke
legyen,
Kincsem, te
lelkeddel;
Hordozzon az
isten,
Szerelmem,
békével.
Megbocsáss, ha
voltam
Valaha vétséggel,
Az urnak angyala
Menjen te véled el.
5.
Ha én páva
volnék,
Páva módra
járnék,
Duna vizét
innám,
Dunát átrepülném,
Fenyőágra szállnék,
Fenyőmagot enném,
Aztán
megrázkodnám,
Tollam
elhullatnám,
Leányok
felszednék,
Menyecskék
megkötnék,
Urfiak
viselnék.
6.
Hej páva, hej
páva,
Császárné pávája!
Ha én páva volnék,
Jobb reggel fölkelnék.
Folyóvízre
mennék,
Folyóvizet
innám,
Szárnyam
csattogtatnám,
Tollam
hullogatnám.
Szép leányok
szednék,
Bokrétába
kötnék,
Az én
kedvesemnek
Kalapjára
tennék.
7.
Fáj, fáj, fáj,
fáj,
Fáj a’ szivem, fáj,
Fáj a szivem te éretted,
Mióta megismértelek,
Fáj, fáj,
fáj a szivem, fáj.
Nincs, nincs, nincs,
nincs,
Bizony sehol
nincs
Drága személyednek
párja,
Bárki a’ földet
bejárja,
Nincs, nincs, bizony sehol
nincs.
Szép, szép, szép,
szép,
Oh melly igen
szép,
Szemeidnek
ragyogása,
Piros szádnak
mosolygása,
Szép, szép, oh melly igen
szép!
Oh, oh, oh, oh,
Oh angyalkám, oh!
Ki
ne szeretne tégedet,
Ismervén szép
személyedet,
Oh, oh, csókolni
való!
Hát, hát, hát,
hát,
Mi csuda az hát,
Hogy ékes tüzzel ragyogott
Szemed engem rabul fogott,
Hát, hát, mi csuda az hát?
Várj, várj, várj,
várj,
Csak egy kicsit
várj!
Megbánod még
tettetésed,
Csintalan
szineskedésed;
Várj, várj, csak egy
kicsit várj.
Oh, oh, oh, oh,
Oh kedvesem, oh!
Hogy szeretnélek tégedet,
Ismervén hamis szivedet,
Oh, oh,
kedves ámító!
Jaj, jaj, jaj,
jaj,
Oh melly édes baj!
Rabja vagyok már szivednek,
Imádója személyednek,
Jaj, jaj, oh melly édes baj!
Kár, kár, kár,
kár,
Igen nagyon kár!
Hogy a szived állhatatlan,
Egynél hogy maradhatatlan,
Kár, kár, igen nagyon kár.
Már, már, már,
már,
Csak maradj el már!
Hahogy tőlem elpártoltál,
Hozzám hűségtelen voltál,
Már, már, csak maradj el, már.
Nem, nem, nem,
nem,
Már nem hiszek,
nem!
Ki is hinne ollyan
szivnek,
Ki magát igéri
tíznek,
Nem, nem, már nem hiszek,
nem.
El, el, el, el,
El kell menni, el.
El kell menni, nincs mit tenni,
Téged, kedves, felejteni,
El,
el, el kell menni, el.
Nem, nem, nem,
nem,
Soha többé nem.
Soha többé nem szeretlek,
Szívemen már erőt veszek,
Nem, nem, soha többé nem.
Légy, légy, légy,
légy,
Légy szerencsés,
légy.
Áldjon meg az én
istenem,
Oh kedves
hűségtelenem.
Légy, légy, légy
szerencsés, légy.
Meg, meg, meg,
meg,
Meglátlak még, meg.
Meglátlak még vig szemekkel,
Megölellek hiv kezekkel,
Meg, meg, megölellek, meg.
8.
Édes dudu,
duduskám,
Szép babukám,
babuskám,
Alakom,
angyalkám,
Pintyőke
madárkám!
Tubám, tőlem ne
repülj,
Hanem hiv fészkedbe
ülj;
Lankadt ölembe
dülj,
Nékem örömet
szülj.
Osztozzál egy
szivemmel,
Lelket végy egy
lelkemmel,
Nevess
beszédimmel,
Könyezz
szemeimmel.
Vannak, kik reád
vásnak,
Nem engedlek én
másnak,
Sem a gaz
szokásnak,
Bár sok vermet
ásnak.
Téged, téged
szeretlek,
Téged, téged
kedvellek.
Csín- csillagom,
kegyesem,
Lépes mézem,
édesem,
Egy szóval
mindenem;
Tudod, én istenem!
–
Piros pipacs
ajakid,
Kökény egy pár
szemeid,
Pár czitrom
melleid,
Sólyom
tekinteteid!
Termeted
keménysége
Szép testednek
épsége,
Teljes
egészsége,
És mi
nemessége!
Bizony minden
hibátlan,
Csinos, deli,
ártatlan,
Minden
porczikája.
Sziv remek
munkája.
Azért mivel méltó
vagy,
Tüzem hozzád égig
nagy,
Enyhits
harmatoddal,
És ugy bánj
raboddal.
Nyitom minden
eremet,
Föláldozom
véremet,
Igaz életemet,
Tüz láng hív szivemet.
9.
Mint gerlicze
madár,
Ki társátul
elvál,
Jaj! kesergi
társát,
Zöld ágra nem is
száll.
Csak sohajt és fárad,
valaholott megáll,
Mindaddig
bujdosik, mig társra nem talál.
Az én életemnek
Is ugy vagyon sorsa,
Mert bokros bubánat
Azt igen
futkossa.
Szivemet bubánat, mint
partját, víz mossa,
Hervadni
kezdettem, mint őszszel a rózsa.
E mellett
keserves
Jajszót kiált én
szám,
Mert többé nem
látlak
Gyakorta, violám.
Elmegyek-e hozzád, nem tudhatom
nyilván,
Láthatlak-e többet, avagy
sem ezután?
Nálad nélkül
leszen
Már egyedűl
éltem,
Az idegen földön
Rettentő gyötrelmem.
Én soha te rólad el nem felejtkezem,
Valamig testemből ki nem megy a lelkem.
Csak egy
gerliczécske,
Ártatlan
madárka,
Ha társátul
elvál,
Jaj, mint nem
cselekszik.
Mód nélkül
bánkódik, zöld ágra nem is száll,
Vizet felzavarja, ugy marad szomjazva.
Tudom, hogy tovább
is
Kivánnál szolgálni,
Érettem szüntelen
Járni, fáradozni.
Sőt velem egy
utra kivánnál indulni,
De minthogy
nem lehet, csak el kell maradni.
10.
Egy ártatlan nézés
megszéditett,
Egy mézes csók hálóba
keritett;
Mellyért az én szivem
szertelen fáj:
Ennek oka csak egy
mosolygó száj.
Csókolom gyöngy ajakidat
százszor,
Magamat többre ajánlom
másszor;
Legyen szerelmünknek e
summája,
Vagyok angyalkámnak hiv
szolgája.
11.
A merre én járok,
Még a fák is sirnak,
Gyenge ágairul
A levelek
hullnak.
Hulljatok,
levelek,
Rejtsetek el
engem,
Mert az én
galambom
Sirva keres
engem.
Hulljatok,
levelek,
Sürűn az
utamra,
Hogy ne tudja
rózsám,
Merre ment
galambja.
12.
Hiven szerettem,
Senkit mást nem kedveltem.
Kedvét kerestem,
Hibáit nem nevettem.
Mit
vétettem, nem tudhatom.
Az az én
bánatom.
Hogy most is ég
indulatom,
Éledek, ha
láthatom.
Bárcsak követnél,
Holtig állandó lennél;
Engem szeretnél,
Senkit mást nem
kedvelnél:
Ugy bús napom
felderülne,
Bánatom
enyhülne;
Sápadt orczámon kedv
ülne:
Könyekben nem
fürödne.
13.
Jó napot, kedvesem, drága
angyalom!
Utánad fáradok, nincs
nyugodalmam,
Keresztűl a réten,
völgyeken, hegyeken
Kiáltok, hogy hol
vagy, hol én vigasztalóm?
Utánad könyűim hullnak
sürűen,
Zokog fájdalmas sebes
szivem;
Kérdeztem az embereket: nem
látták-e kedvesem?
Mind azt mondják,
hogy haragszik rám szüntelen.
Hát ennek oka, kedvesem, mi
lehet?
Azt hallottam, készakarva
gyülölsz engemet;
Ez az oka hogy
elhagytál, más hivatalt választottál,
Igy felelvén egy valaki kedvesem előtt.
Csak szeress kedvesem, mig
tart ideje,
Mig a rozmarinbokornak
zöld a levele,
A papságból kimehetek,
még téged el is vehetlek,
Nem vagyok
még püspökünktől megeskedtetve.
Igy van igy, kedvesem, mert
tiéd vagyok,
Ezután holtomig tiéd
maradok;
Éjjel, nappal, reggel,
estve, te vagy arany szinnel festve;
Szivemben fogsz ragyogni, mert tiéd vagyok,
Ezután holtomig tiéd maradok.
14.
Köszönetem nyujtom, kedves, jó
szivedért,
Áldjon meg az isten minden
jóságodért,
Mellyekkel irántam
ártatlan okokban
Viseltettél.
Ne epessz, oh kedves már többé
engemet,
Mert minden szavaid kín,
keserűségek,
Intlek bús szivemre,
néked mentségedre
Nem
lehetek.
Lehetsz, oh még édes, egyszer
örömemre,
Ha nem lesz kérésem
szivbeli terhedre;
Koszorút karomra
küldvén, áldozatra
Ha
indulok.
Megteszem angyalom, ámbár nem
szivesen,
Csak első áldásod tőled
elnyerhessem;
Akkor is mindenkor
kedves galambodról
Megemlékezz.
Soha el nem felejthetlek már
tégedet,
Most utólszor intlek ugy
mint kedvesemet:
Több szerencsét
keress, papokat ne szeress,
Isten
veled!
15.
Minek sirsz, kedvesem, bájoló
angyalkám!
Minek panaszkodol kincsem,
ó Lórikám!
Tán, hogy
elhagytalak,
Méreggel
csaltalak,
Ne gondold
azt.
Minek mondottad azt, hogy
engem szerettél,
Engem mindeneknél
leginkább kedveltél.
Papi rendbe
léptél,
Engem
kinevettél,
Rabbá
tettél.
Ki ne szomorkodnék éretted, oh
édes!
Minden szavaidat hallani
keserves,
Könyes bús
szivemre,
Több
ismeretedre,
Mind
halálig.
Mivelhogy társamnak meg nem
kaphattalak,
Nyoszolyó lányomnak én
téged választlak.
Köss koszorút
mostan,
Imádkozzál
ottan,
Az
oltárnál.
Térdepelj közelebb, az isten
áldását
Hadd adhassam reád, ugy mint
áldomását.
Több szerencsét
keress,
Papokat ne
szeress,
Élj boldogul.
Megteszem kinok közt, ámbár
nem szivesen,
Csak hogy utolszor is
áldásod vehessem.
Én rólam
szegényről,
Szeretett
hivedről,
Emlékezzél.
Ki fog már ezután engem
vigasztalni,
Egyéb mint zöld erdő,
hol fogok sétálni.
Egyedűl én
árván,
Az istent imádván
Te éretted.
Add reám csókodat, el kell már
bucsúznom,
Tőled, szép angyalkám, el
kell már indulnom.
Keress egy
hivebbet,
Kivel
szerelmedet
Feloszthatod!
16.
Hol jártál violám, illyen
korán?
Látom a czipődet, harmatos
már.
Rózsás kertben
jártam,
Violát
vizsgáltam.
Kedves
rózsám!
Hoztál-e violát a
számomra?
Kit felteszek holnap
kalapomra?
A mellyről
megtudják,
Hogy szeretjük
egymást,
Kedves rózsám!
Bocsáss be, galambom, egy két
szóra,
Mert ime már eljött az az
óra,
Mellyben
bucsuzásom,
Lészen
elválásom,
Kedves
rózsám!
Te is tégy érettem hív
fogadást,
Hogy én rajtam kivűl nem
szeretsz mást.
Jártadban,
keltedben,
Teljes
életedben,
Kedves
rózsám!
Szivemnek, violám, az lesz
nehéz,
Hogy te ékes szemed reám nem
néz,
Mert már tőlem
elválsz,
Engemet árván
hagysz,
Kedves
rózsám!
Szivemet szivednek most
ajánlom,
Ihol a jobb kezemet
beadom,
Hogy
visszajöttömbe
Legyek
szerelmedbe,
Kedves
rózsám!
Áldjon meg az isten, kedves
rózsám,
Látom, igaz szivvel voltál
hozzám.
Köszönöm
hivséged,
Hozzám
szivességed,
Kedves
rózsám!
17.
Vajjon, mit irjak
rózsámnak,
Legkedvesebb
violámnak?
Reszket kezem, alig
irok,
Hogy nem látlak, azért
sirok.
Gyakran nézek házad
felé,
Mind reggel, mind este
felé;
Kikönyöklök az
ablakon,
Még sem láthatlak,
galambom!
18.
Vajjon mit irjak rózsámnak,
jaj!
Vajjon mit irjak rózsámnak,
jaj!
Legkedvesebb violámnak jaj, jaj,
jaj!
Reszket kezem, nem irhatok,
jaj!
Reszket kezem, nem irhatok,
jaj!
Fáj a szívem, nem szólhatok,
jaj, jaj, jaj!
Hozd ki rózsám, kantáromat,
jaj!
Hozd ki rózsám, kantáromat,
jaj!
Kantározd meg a lovamat, jaj,
jaj, jaj!
Látod rózsám, hogy nyergelek,
jaj!
Látod rózsám, hogy nyergelek,
jaj!
Még sem hiszed, hogy elmegyek,
jaj, jaj, jaj!
Lovam lába indulóban,
jaj!
Lovam lába indulóban,
jaj!
Magam szája bucsuzóban, jaj,
jaj, jaj!
Nézz utánam keservesen,
jaj!
Nézz utánam keservesen,
jaj!
Látsz-e többé vagy soha sem,
jaj, jaj, jaj!
Ha meg nem látsz az életben,
jaj!
Ha meg nem látsz az életben,
jaj!
Meglátsz a magas egekben, jaj,
jaj, jaj!