177.
Bálba köszöntő vers.
Édes jó barátim! im minket az
isten
Ide vezérlett nagy jó
egészségben;
Minthogy tehát immár
jelen van az óra,
Melly bennünket
ébreszt e szép mulatságra.
Mulassunk tehát itt szivünk
örömével,
Bánat ne érkezzen mi
hozzánk ez éjjel.
Szép mulatságunk
hát ollyan véggel menjen,
Érdemes
vendégink kedve hogy beteljen.
Ennek kifolyása, hogy
becsületünkre
Szolgáljon, és legyen
mindenkor szép hire.
178.
A czéhtől atyamestert kérő vers.
Érdemes, nemes czéh! im
tiszleletünket,
Megjelentjük itten a
mi kérésünket,
Szükségünk akarom
elébe terjesztni,
Kérjük igen szépen,
tessék meghallgatni.
A mi társaságunk árvául
maradott,
Igazgató nélkül egészen
hagyatott,
Elhagyattatását szomorúan
érzi,
Szükségében hát e nemes czéhet
kéri,
Hogy tekintse meg ez mi bajos
ügyünket,
Könyörűlő szivvel nézze
szükségünket;
Alázatossággal kérjük,
hogy fejünket
Rendelje ki, a mi
atyamesterünket.
Ehhez két bejáró okos
mestereket,
Méltóztasson nekünk
ollyan személyeket
Kirendelni, a kik
az ifju fejeket
Oktassák, tanítsák,
itéljék pereket.
Általam ezt kéri társaságunk
szája,
Nincs igazgatója, az
hiányossága,
Reméljük, ezentúl marad
hiv szolgája,
Idegen hogy nem lesz
nemes czéh hozzája.
Atyamestert megköszöntő vers.
Már becsületes czéh, egész
becsülettel,
Alázatossággal és mély
tisztelettel,
Járulunk elébe azért
köszönettel,
Hogy irántunk vala
kegyes tekintettel.
Méltóztatott a mi szomorú
ügyünket
Felvenni, s mint a jót,
tekintsen bennünket,
Védelmező nélkül
elcsüggedésünket
Hárítván, kiadta
atyamesterünket.
Illy gondoskodását fogja
predikálni
A mi társaságunk, mig csak
fenn fog állni,
Tudván, jó atyánkra
hogy nehéz találni;
Engedelmességgel
meg fogjuk hálálni.
Fényljen becsületes czéh élte
folyása,
Az egyenetlenség ne férjen
hozzája,
Hogy lehessen soká ifjuság
dajkája,
Ezeket kivánja, marad hiv
szolgája.
Ládát kikérő vers az atyamestertől.
Atyamester urnak érdemes
házához,
A mi társaságunk, mint édes
atyjához,
Nem csak mint atyjához, sőt
mint barátjához,
Egész tisztelettel
összegyült magához.
Minthogy a nemes czéh igy
kezdte végezni,
Hogy más igazgatót
tetszett nékünk tenni:
Mellynek
szárnya alatt e nemes társaság,
Szemlélje ezután az ő virágzását.
Hogy tehát e nemes czélunkat
elérjük,
Innen társaságunk ládáját
kikérjük,
Egész becsülettel máshova
kisérjük,
Tőled, jó atyánktól,
végbucsunkat veszszük.
De hogy indítsam el nyelvemet
szólásra,
Gyönge ajakamat méltó
bucsúzásra,
Mert olly jó atyától
mindnyájan megválunk,
A kit
szivszakadva mindnyájan sajnálunk.
Mert jó atyánk valál, minket
tanitottál,
Igazság ösvényén
mindenkor hordoztál,
Mint atya
fiával, velünk akként bántál,
Most
pedig bennünket szépen elbocsátál.
A mennyei nagy ur légyen
mindig véled,
Valamig életed e
világon éled;
Mikor pedig élted
halállal cseréled,
Adja meg a Jézus
mennyben a te béred.
179.
Konyhamester tusai.
Konyhamesterséget én mostan
viselem,
Valakik itt vannak,
mindnyáját tisztelem,
Terhekre hogy
talán nem leszek, képzelem,
Azért e
pohár bort bátran fölemelem.
Királyra.
Felséges királyunk, kivánom,
hogy éljen,
Számos esztendőket erőben
szemléljen,
Mint a
nap sugára, az országban fényljen,
Minden ellenségét tapodja kevélyen.
Vármegyére.
Ezen vármegyének tisztei
éljenek,
Tartós egészséggel soká
kérkedjenek,
Lankadást testökben
későn érezzenek,
Hogy bölcs
pártfogóink ügyünkben légyenek.
Városra.
Nemes városunknak első
főbirája,
S több fejei, a kik illenek
hozzája,
Fényljen életének sokáig
fáklyája,
Bölcs igazgatását kedvelje
hazája.
Czéhmesterre.
Czéhmester urunknak mély
tiszteletére,
Áldást mondok mostan ő
neki fejére,
Lakozzon szivében az
igaz bölcseség,
A bölcseség mellett
fényljen a dicsőség;
A dicsőség és a
könyörűletesség,
Ezeket ölelje a
drága egyesség.
Legyen kedves neki a napnak
járása,
Szintén felkelése, mint
lenyugovása,
Örvendeztesse meg az
urnak áldása, –
Ez a konyhamester
szive kivánása.
Atyamesterre.
Atyamester urat az isten
éltesse,
Az isten igéje lakozzék
szivébe;
Élje
örömeit e hivatalában,
Érdeme
terjedjen e nemes hazában.
Fáradsága
pedig ne legyen hiában,
Az áldás,
szerencse kövesse sarkában.
Bejárókra.
Bejáró uraknak kivánom
számukra,
Az isten áldását fordítsa
házukra,
Hogy jó egészséggel
dicsekedhessenek,
Jó hirek- s
nevekben messze terjedjenek;
Mig
élnek, közöttök az igazság fényljen,
Az ur áldásával házok bővelkedjen.
HARMADIK KÖNYV.
BORDALOK.
180.
A, a, a,
Éljen a nagy csutora,
Szomjas torok tutora,
Ki ne
fogyjon a bora.
A, a, a,
Éljen a nagy csutora.
E, e, e,
Adjuk egymás kezibe,
Hadd folyjon ki ízibe,
A mi
szorult közibe.
E, e, e,
Adjuk egymás kezibe.
I, i, i,
Meg kell szépen ölelni,
A szájhoz fölemelni,
És belőle
jót inni.
I, i, i,
Meg kell szépen ölelni.
Ó, ó, ó,
Igyék kend csak, ugyan jó;
Szépen adja, nem mohó,
Mint kivánja sok bohó.
Ó, ó,
ó,
Igyék kend csak, ugyan
jó.
Ú, ú, ú,
Megvidul a szomorú,
Hogy ha ebből jót iszik,
Próbálják kik nem hiszik,
Ú, ú,
ú,
Megvidul a
szomorú.
Ő, ő, ő,
Hatalmas egy orvos ő.
Epedség- s fáradságban,
Szegénység- s adósságban,
Ő, ő,
ő,
Hatalmas egy orvos
ő.
Ű, ű, ű,
Légy már hosszú életű,
Drága kedves csutora!
Sokféle
baj doktora.
Ű, ű, ű,
Légy már hosszú életű.
181.
Vigan barátim! kaczagjuk ki a
gondot,
Vigan, szájára fordítsuk a
kulacsot.
Mig az
ember ifiú, töltse vigan idejét,
Hagyja vén korára a kedvetlenség terhét.
Majd elég időnk lesz az aggódásra, ha
Elnyél a halál telhetetlen
zsákja.
182.
Az igaz Messiás már
eljött,
Sokféle csudákat köztünk
tött,
A vizet is borrá
tette,
A násznépet vendégelte,
–
Kánai
menyekzőben.
Nagy lakodalmakat
kezdének,
Jézust is elhivták
vendégnek,
Ugy követék
tanitványi,
Mint a tyúkot ő fiai,
–
Kánai
menyekzőben.
Az első tál ételt
felhozták,
Jézust azzal igen
kinálták;
Tetszett mindenben az
étek,
De a borban vala vétek,
–
Kánai
menyekzőben.
Jézus anyja, hogy aztat
látná,
Fogyatkozásukat
megszáná,
Fiam, mondá, boruk
nincsen,
Azért semmi kedvök
sincsen,
Kánai
menyekzőben.
Jézus is, hogy hívséget
tenne,
Szent anyai kérése
meglenne,
Parancsolja:
merítsetek,
Kútból hat vedret
töltsetek, –
Kánai
menyekzőben.
Azért szolgák
elsietének,
Kútból hat vedreket
töltének.
Jézus borra
változtatja,
Első csudáját mutatja,
–
Kánai
menyekzőben.
Péter társaival vigan
volt,
Köszönt Andrásra egy pohár
bort,
Meg sem törli a
bajuszát,
Csak felhajtja a poharát,
–
Kánai
menyekzőben.
Mátyás a poharat
vigyázza,
Soká kerül, nehezen
várja,
Jakab elől csak
elkapja,
S szomjú torkába kihajtja,
–
Kánai
menyekzőben.
Adja isten, hogy mi is
örüljünk,
Midőn lakodalmat
ünnepelünk.
Jó bor mellett csuda
nélkül,
Bolond a táncz ugrás nélkül.
–
Jézust mi dicsérjük!
183.
Nincsen e világon ennél szebb
szó,
Mint: e borbul igyál, mert igen
jó,
Ennek embereknél kelete
nagy,
Mert te, Bakhus isten, igen jó
vagy.
Élj barátom,
szerencsésen,
Mindig
frissen,
Ezt felhajtván, élj
kedvesen.
Áldott ez a pohár, ha tele
áll,
S midőn jóságokkal
kinál.
Áldott az a tőke, melly
termesztett,
És a hely, melly téged
nemzett.
Élj barátom
szerencsésen,
Mindig
frissen,
Érted iszom, vedd
kedvesen.
184. Pinczeszeri dal sz.
Mártonnap-tájban.
Halkkal.
Megsavanyult már az uj
bor,
Ihatunk pajtás!
Félre a vizes kancsóval,
Van helyette más.
Frissen.
Szopogassuk a
kulacsot,
Szinte
kotyogjon,
Ollyant igyék kiki, hogy
a
Könye potyogjon.
Halkkal.
Megkapáltuk a
szőlőnket,
Három izben
is,
Nem sajnáltuk rá
erőnket,
De van haszna
is.
Frissen.
Emlegettük
fáradozva
A szüret
nevét,
Mostan azért
vígadozva,
Igyuk a
levét.
Halkkal.
Mindennapi
bajainkat
Most igyuk
félre,
Akaszszuk szegre
gondunkat,
Nem kell az
télre.
Frissen.
Majd befognak a
tavaszkor,
Ujra kapálni,
Most igyuk meg, a mit akkor
Meg kell szolgálni.
Halkkal.
Ne sirj, édes
feleségem,
Többé nem
bántlak,
Sőt leszesz
gyönyörűségem,
Tánczba is
rántlak.
Frissen.
Mit epeszted igy
magadat?
A kulacs tele,
Dobd
pokolba a kontyodat,
Ne gondolj
vele.
185.
Nosza, felejtsük el
bajunkat,
A bor elűzi minden
búnkat,
Föröszszük torkunkat a
borban,
S víg nóta mellett igyunk
sorban.
Bort ide, bort, bort
adjatok!
Megvidul ettül a
torok,
Bortól az ember
meghizik,
Nem magyar, a ki nem
iszik.
Viz csak a hal gyomrát
frissíti,
Kedvre szivünket a bor
deríti,
Haljegy alatt én nem
születtem,
Vizre tehát nincs is
szükségem.
Bort ide, bort, bort
adjatok sat.
Sert iszik a német, ha
fázik,
Minket a bor táplál
halálig,
Mert a ser is csak vizbül
vagyon,
Két itczét adnak egy
garason.
Bort ide, bort, bort adjatok
sat.
Él, hal a tót a
pálinkáért,
Bor tüzesíti a magyar
vért;
A raki meggyúlad
gyomrában,
Bor legyen a mi
poharunkban.
Bort ide, bort, bort
adjatok sat.
Jó patikaszer a bor
nedve,
Éled ettől az ember
kedve.
A ki tehát betegséget
lát,
Borral öblítse száraz
torkát.
Bort ide, bort, bort adjatok
sat.
Jó a bor, legyen nyár, avagy
tél,
Nem magyar, a ki a bortól
fél,
Nyáron elűzi az
éhséget,
Télben szerez jó
melegséget.
Bort ide, bort, bort
adjatok sat.
Félre menyecske! szép
orczáddal,
Bor nélkül a csók meg nem
bájol,
Félre barát! az
olvasóval,
Eb, a ki nem tart a
kancsóval.
Bort ide, bort, bort
adjatok sat.
Jőj el halál, még ma, nem
bánom,
Csak bor legyen a más
világon,
Ha megtalálom
Ábrahámot,
Majd rá köszöntöm
csutorámot.
Bort ide, bort, bort
adjatok!
Megvidul ettül a
torok,
Bortól az ember
meghizik,
Nem magyar, a ki nem
iszik.
186.
Igyál Petro, fizess! nem
jó,
Ez az igazi magyar
szó.
Ha nincs bankó, van réz kongó,
Majd fizet a hordó.
Itt marad a
kankó,
Az pediglen nem
jó.
187.
Vasárnap bort
iszom,
Hétfőn nem
dolgozom.
Jó, kedden
lefeküdni,
Szeredán
felkelni.
Csötörtök
gyógyulni,
Pénteken
számolni,
Hej! szombaton
kérdezni,
Mit fogunk
dolgozni?!
188.
Istenadta vize!
Sem íze, sem büze,
Bort ide, bortul, jól tudom,
Hogy még megifjodom.
Ha bosszuság
forgat,
Vagy bánat
háborgat,
Bort ide nekem! azt
mondom,
Elmulik búm s
gondom.
Dudoljon bár a
szél,
Csikorogjon a tél,
Itt benn a kancsót vigyázom,
Bor mellett nem fázom.
Ez a nyulfark
élet,
Bor nélkül mit
érhet!
Más világon is
megbánnám,
Ha itt bort nem
innám.
Noé szent ember
volt,
Mégis jó bort
kóstolt,
Hát ugyan én szegény
nyomorék,
Jó bort mért ne
innék?
De nem is
kimélem,
Mig élek,
reménylem,
Nem vetnek vámot
gégémre,
Iszom hát
kedvemre.
189.
A viz máskép jó
lenne,
De béka lakik
benne;
Még csömörbe
ejtene,
Vagy kólikát
szerezne.
A viz malmokat
hajtson,
Hajót s hidakat
tartson,
Szennyes ruhát
tisztítson,
Tüzet és meszet
oltson.
Marháknak kell
önteni,
Válujokba
tölteni,
Vagy pohárt
öblíteni,
Nem emberre
költeni.
Halljad ama nagy szent
Pált,
Borban mit föl nem
talált?
Timótheusnak
használt,
Egészségére
szolgált.
Bár okos, tudós ne
légy,
Mint a néma, szót ne
tégy,
Csak egy két pint bort
bevégy,
Eszeden kivül is
mégy.
190.
Nosza örüljünk,
Ünnepet üljünk,
Ártatlan örömünkért
Meg ne
szégyenüljünk.
Kedves
gazdánknak,
És
gazdasszonyunknak,
Minden jóra
vezető
Eleven
példánknak,
Sok esztendőket,
Boldog időket,
Egek
harmatozzatok,
Nem bajra
vivőket.
Hogy vigadhasson,
Minket igazgasson;
Nagyobb jutalmakra is
Idővel
kaphasson.
Pinczegádorba,
Üljünk le sorba;
S
gazdánk egészségeért,
Kapjunk a jó
borba.
191.
E szép szóra: jurátus,
jurátus,
Oh be rá illik a tus, a
bor-tus.
Igyál tehát, jurátus,
jurátus!
Többet ér ez, mint a jus,
mint a jus.
Lám! maga is a Krisztus, a
Krisztus,
Jól tudta hogy mi a tus, mi
a tus.
A vizet megmásítván,
másítván,
Mondá, hogy ez be hitvány,
be hitvány.
Ős apánk is szent Ivó, szent
Ivó,
Ő maga is borivó,
borivó.
Hogy csárdákban tusozott,
tusozott,
Azért szentté változott,
változott.
Vizből lett a vizözön,
vizözön,
Mindent elöntött a földön, a
földön,
Ha borözön lett volna, lett
volna,
Noé most is tusozna,
tusozna.
192.
Tudja Bácska, mi a
tus,
Mi a korhely
juratus.
Eszik iszik
inyére,
Énekelget
kedvére.
Lám! maga a kis
Krisztus,
Jól tudta hogy mi a
tus,
Vizet borrá
változván,
És csak ugy
iddogálván.
A világon
vizözön,
Mindent elvitt e
földön.
Ha borözön lett
volna,
Noé most is
tusozna.
193.
Én nekem egy szép gondolat
jutott az eszembe,
Fel is tettem
magamba, teljes életembe
Holtig a
bort nyelni, a kocsmába járni.
Hej
dinom dánom! tölts bele, nem bánom.
Meg is hagyom az uramnak én
testamentomba,
Hogy engemet holtom
után temessen hordóba.
Te pintes
korsó! ez uri koporsó.
Hej dinom
stb.
Ujjaimat, midőn fonok, megtöri
az orsó,
Azért én csak azt itélem,
hasznosabb a korsó.
Ujulok,
megvallom, midőn hirét hallom.
Hej
dinom, stb.
Az én uram azt gondolja, hogy
őtet szeretem,
De mint eb a
somfabotot, őtet ugy kedvelem,
Mert
haragos, durva, igen hebehurgya.
Hej
dinom, stb.
A mit egyszer megszeretek, meg
van az szeretve,
Ha bort látok, majd
hogy el nem fakadok nevetve.
Oh te
kegyes vendég! ugy szeretlek hogy még…!
Hej dinom, dánom! tölts bele, nem bánom.
194.
Nyolczan vannak a mi
ludaink,
Három fejér, három
fekete.
Gunár a ketteje,
Szabad a mezeje,
Gunár, gunár, gunár, gunár,
Gunár, gunár, gunár, gunár,
Gunár a ketteje,
Szabad a
mezeje.
Ember, ember, ember iszik
most,
Ember, ember, ember iszik
most,
Mondjuk tehát
nékie,
Váljon
egészségére.
Gére, gére, gére,
gére,
Gére, gére, gére,
gére,
Váljon
egészségére,
Váljon
egészségére.
195.
Bort iszom, bort,
bort!
Borral élek én,
Sort iszom én, sort, sort,
Sorban vagyok én.
Az
én kedves galambomat
Csókkal tartom
én,
Csókkal, borral, sokkal,
jóval,
Csókkal tartom
én.
Vizivók! a napot mire
nézitek?
Mért a szőlő tövét nem
mivelitek?
Vizben lakik kigyó,
béka,
Nadály, skorpió,
De a borban élet éled,
No csak igen jó!
196.
Dinom, dánom,
sógor!
Előtted a jó bor;
Köszöntsük egymásra,
Bátorság-adásra,
És
vigasztalásra.
Szól bátyám
dudája,
Hip, hop, a
nótája;
Ugorjunk utána,
Kutya, a ki bánja,
Lábát a ki szánja.
Kedves, jó
barátom,
Vagyon kedved,
látom;
Ugorjunk a
tánczba,
A komám házába,
Sarkantyus csizmába.
Fordulj egyet,
pajtás,
Ugrik utánad
más;
Peng a sarkantyúja
Lóg a mente ujja.
Haja, heje, huja!
197.
Megiszom én a jó bort csutora
nélkül is,
Ölelem a rózsám nyoszolya
nélkül is;
Hej kasznárné, kasznárné,
taníts meg vadászni,
Hogy kell a szép
menyecskét körülcsókolgatni.
Az egyik kezemben teli palaczk
benne,
A másik kezemet teszem a
mellemre,
Hej haj, istenem, de jó
módot kaptam,
Utczu kincsem, komám
asszony, könyörüljön rajtam.
198.
Jó bor terem
Esztergamban,
De Budán
is;
De még ennél jobb terem
a
Hegyalján is;
Igyál, jó
barátom,
Tőled nem
sajnálom,
Kiviradtig!
199.
Encze, Bencze, kis
medencze,
Kis medencze a
Velencze;
Ne busuljunk semmit,
Vincze,
Tele van az itcze,
pincze.
Nem szeretem én az
orsót,
Kaszát, kapát, sem
koporsót.
Jobb szeretem pintes
korsót,
Forgathatom, mint az
orsót.
Ha bú éri az
apádat,
Apád után az
anyádat,
Üssed össze a
bokádat,
Csak igy éled
világodat.
200.
Töltsd meg frater,
poharamat,
Hadd öblítsem a
torkomat.
Mert a pohár megtöltve
jó,
Az én torkom öblítve
jó.
Ej huj! igyunk rája,
Ugy is elnyel a sir szája.
Töltsd meg öcsém, a
pipámat,
Hadd füstöljem ki a
számat.
Mert a hús is füstölve
jó,
A bor pedig mindenre
jó.
Ej, huj! igyunk
rája,
Ugy is elnyel a sir
szája.
201.
Sok ifju hullott a
porba,
Mért sietett a
táborba.
Sok legényért ittak
torba,
Mért bujt be a
monostorba.
Guta üti meg azt
orrba,
A ki vizet tölt a
borba.
Igyunk tehát tisztán
sorba,
Igy jutunk el a vén
korba.
202.
Jó borunk van;
ihatunk,
Valamennyit
akarunk.
Mig a gazda ránk nem
un,
Mindaddig mulatunk.
Eb, a ki nem iszsza,
Mig a pohár vissza
Százszor nem
fordul.
Dul dul dul,
Százszor nem fordul.
203.
A kinek most kedve
nincs,
Annak egy csepp esze
sincs,
Igen lassan foly
véri,
Tám a napot sem
éri.
Ha felkötnék a
füstre,
Vagy a pálinkás
üstre,
Megérdemlené,
Megérdemlené.
204.
Bort iszom én, nem
vizet,
Kit Jáfet apja
szerzett,
Tapasztalta ezt
Noé,
Hiába
kapálta-é?
Árt a viz a
csizmának,
Kisasszony
papucsának,
A paraszt
bocskorának,
Hát az ember
gyomrának!
Árt az a
doktoroknak,
Konczionátoroknak,
Oskolarektoroknak,
És igy minden
toroknak.
De vagyon egy
hivatal,
Mellyben jó a
vizital;
Ha van
komiszárius,
Lehet
vizivárius.
Vizet iszik ökör,
ló,
Mert az azoknak
való.
Szénát nem eszem
velek,
Tehát vizet sem
nyelek.
205.
Bor, bor, bor,
bor,
Nincsen ollyan bor,
Mint a mádi bor,
Mellytől az urfi szerelmes,
A
kisasszony engedelmes.
Nincsen ollyan
bor,
Mint a mádi
bor.
Viz, viz, viz,
viz,
Nincsen ollyan viz,
Mint a tiszaviz.
Harcsa, potyka lakik benne,
Szép
menyecske fördik benne.
Nincsen
ollyan viz,
Mint a
tiszaviz.
206.
Akarsz vig lenni? tanulj bort
inni,
Minden hangzatban, bort tölts
torkodba,
Ne nézd mértékét, sem az
értékét.
Ha igazságot, és
valóságot
Akarsz azonban, találsz a
borban.
Megtudod szépen, mi lakik
szivben.
Fájdalmid ellen, te csak
szüntelen
Torkod öblögesd, borod
hörpögesd,
Ez az orvosság, csupa
boldogság.
Lám, én gond nélkül vagyok s
bú nélkül
Igyál, ne igyál: elvisz a
halál;
Minden hangzatban, bort tölts
torkodba.
207.
Elindula szent Péter
Rómába,
Botját veté vállára
haragába;
Botja végin
csutora,
Csutorában jó
bora.
S iszik, mikor
akarja:
Fülöpet is
kinálja.
208.
Oszlik, bomlik a
gond,
A ki ellene mond,
Csupa merő sült bolond;
Ha kulacs van a kezünkben,
Erő
tenyészik testünkben,
Öröm buzdul fel
keblünkben.
Kiki hát ugy
éljen,
Senkitől ne
féljen,
Bút soha ne
szemléljen.
Szokása ez a
magyarnak,
Örül vagy
szomorkodik:
De ázni kell az
agyarnak.
Igyunk hát,
barátom!
Mert ha én ezt
látom,
Öntöm belém a jó
nedvet,
Fütyölök és
tánczolok,
Ettől kapok én jó
kedvet.
209.
Kis csupor, nagy
csupor,
Mindegy, ha nincs benne
bor;
De az anyókám
megtölti,
Ha a csaplárost
felkölti,
Kis csupor, nagy
csupor,
Mindegy, ha nincs benne
bor.
Kis pohár, nagy
pohár,
Mindegy, ha üresen
áll,
De az anyókám
megszánja,
Ha a tütüt
megkivánja;
Kis pohár, nagy
pohár,
Mindegy, ha üresen
áll.
Kis kupa, nagy
kupa,
Mindegy, ha, ha, ha, ha,
ha!
De az anyókám süt és főz,
Mig
fejébe nem üt a gőz,
Kis kupa, nagy
kupa,
Mindegy, ha, ha, ha, ha,
ha!
210.
Kis csupor, nagy
csupor,
Mit ér, ha nincs benne
bor;
De ha jó borral van
teli,
Azt a torok könnyen
nyeli.
A viznél jobb a
ser,
De a sernél jobb a
bor.
Németnek kell a
ser,
Magyarnak kell illyen
bor.
Illyen bortól
felhevűlni,
Annyit tesz, mint
üdvezűlni.
Ettől gyulad
bennem
Barátság,
szerelem.
211.
Asszúszőlős
átalag,
Oh be régen
láttalak,
Kedves alak!
Ha még egyszer rád ülök,
A mig csak fel nem dülök,
Rajtad
ülök.
212.
Igyunk barátim,
csendesen,
Vágtat az idő
sebesen;
A pohár hadd
kerülgessen.
Sült lúd járjon az
utczában,
Ugorkát tartván
szájában,
Ezt kiáltsa, gi, gá, gá,
gá.
Az ökör sülve
sétáljon,
Két csipején kulacs
álljon,
Térdig a borban
mászkáljon.
Jaj be okosan
találta,
A ki a borfát
plántálta,
Mádot is közé
fundálta.
Segítsünk szegény
ászokon,
Meglehet, hogy még a
rokon
Sirba hurczolnak
azokon.