Szól a világ…
Szól a világ, mit
hajtok rá?
Ugy ég a tűz, ha raknak
rá;
Ha hajtanék
irigyemre,
Megölne a világ
nyelve.
Ne hajts a
mende-mondára,
Ülj a térdem
kalácsára;
Átölellek két
kezemmel,
Hadd nézze más irigy
szemmel!
Ez a szemem…
Ez a szemem, ez, ez,
ez,
Jobban kacsint, mint
emez.
Reczepicze, haj!
Leveles a galy,
Engem rózsám, meg ne csalj.
Édes szemem, jól
vigyázz,
Mert a másik
meggyaláz.
Reczepicze,
haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
Ez a karom, ez, ez,
ez,
Jobban ölel, mint
emez.
Reczepicze, haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
Édes karom, jól
vigyázz,
Mert a másik
meggyaláz.
Reczepicze
haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
Ez a lábam, ez, ez,
ez,
Jobban járja, mint
emez.
Reczepicze haj,
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj.
Édes lábam, jól
vigyázz,
Mert a másik
meggyaláz.
Reczepicze
haj!
Leveles a galy,
Engem, rózsám, meg ne csalj!
Három csillag van az égen…
Három csillag van az
égen egy sorba’,
Három szeretőm van
nekem, egyforma;
Mind a három piros,
barna, takaros,
Megcsókolom mind a
hármat, de nem most.
Három csillag van az égen egy
sorba’,
Három szeretőm van nekem,
egyforma.
Három közül egy az igaz
szerető,
Azt az egyet áldja meg a
Teremtő!
Hajnalodik, harmatozik…
Hajnalodik,
harmatozik,
Az a kis lány
álmodozik.
Jaj be hamis álma
lehet,
Piros ajka csókot
nevet.
Hogyha már az álma
ilyen,
Hát a valósága
milyen?
Ablakomon ne koczogtass…
Ablakomon ne
koczogtass,
Jer be, ha becsületes
vagy.
Alszom én is, alszik más
is,
Gyere, rózsám, aludj te
is.
Udvaromon két kis
csirke,
Egyik kakas, másik
jércze:
Gyere hozzánk ma
estére,
Jó vacsora lesz
belőle.
Kis kertemben egy
olajfa,
Ölelj meg, rózsám,
alatta.
Úgy ölelj meg mint
magadét,
Az isten neked adhat
még!
Az én rózsám…
Az én rózsám
szemöldöke
Többet ér, mint a hat
ökre;
A hat ökre
szántó-vető,
De a rózsám hű
szerető.
Az én rózsám
szeme-szája
Többet ér, mint a
pajtája;
A pajtája fekete
gyász,
De a rózsám
aranykalász.
Nincs édesebb…
Nincs édesebb a hevesi
dinyénél,
Nincs szebb leány a faluban
Erzsinél.
Piros orczád tőlem hát ne
takard el,
Tekints reám gyönyörű két
szemeddel.
Fujja a szél a ló fülén a
kendőt,
Hát mi, rózsám, mikor csapunk
menyegzőt?
Ha az idén kiforr a bor,
szüretkor,
Férjhez viszlek, édes
rózsám, majd akkor!
Nincsen széna, nincsen abrak…
Nincsen széna, nincsen
abrak,
Édes lovam, agyon
csaplak.
Bőröd a zsidónak
adom,
Nem lesz reád semmi
gondom.
Mi hasznod van a bőr
árán,
Ha nem ülhetsz lovad
hátán?
Ne üss agyon, édes
gazdám,
Kitelelek
árpaszalmán.
Édes lovam, ne
buslakodj,
Lesz még neked jó
abrakod.
Ha a rózsámhoz
elviszel,
Selyem kötőjéből
eszel.
Nagy hófuvás van…
Nagy hófuvás
van,
Nagy hófuvás van,
Nagy hófuvás van az árokba’,
Szerelmes vagyok a lányokba.
Sárga rézből van,
Sárga rézből van,
Sárga rézből van a fokosom,
Érted halok, kedves galambom.
Rámás csizmám
van,
Rámás csizmám van,
Rámás csizma van a lábamon,
Érted taposom el, galambom.
Daru-tollból van,
Daru-tollból van,
Daru-tollból van a bokrétám,
Csókolom a szádat, Mariskám.
Tarka dunnám van,
Tarka dunnám van,
Tarka dunna van az ágyamon,
Betakarlak, kedves galambom!
Szabad péntek, szabad szombat…
Szabad péntek, szabad
szombat,
Szabad
szappanozni.
Szabad nekem a
faluban
Szeretőt
tartani.
Ej, haj, nem
bánom,
Nekem is van
virágom,
Ej, haj, leszakasztom a
nyáron!
Lyukas a rózsám
kendője,
A veres, a
veres;
Kihullt a rózsa
belőle
A teljes, a
teljes.
Ej, haj, nem
bánom,
Nekem is van
virágom,
Ej, haj, leszakasztom a
nyáron!
Szőlőtőke, venyige…
Szőlőtőke,
venyige,
Rászállott a
gerlicze,
Olyan édes a
leve,
Mint a babám
szerelme,
Eszemadta!
Bár csak engem
valaki
Szőlőt szedni hína
ki;
A szőlőjét
leszedném,
Lányát
megölelgetném,
Eszemadta!
Bár csak engem
valaki
Bort taposni hína
ki;
Taposnék bort
eleget,
Kapnék csókot,
édeset,
Eszemadta!
Most jöttem a hortobágyi pusztáról…
Most jöttem a
hortobágyi pusztáról,
Lehullott a
patkó lovam lábáról,
Míg a kovács
megvasalja lovamat,
A rózsámnál
kimulatom magamat.
Verjed, kovács, verjed soká a
patkót,
Ugy kapsz tőlem gavallér
borravalót.
Amennyit ütsz kis pej
lovam lábára,
Annyi csók jár addig
rózsám szájára.
Nem anyától lettél…
Nem anyától
lettél,
Rózsafán
termettél,
Piros pünkösd
napján
Hajnalban
születtél.
Orczáid rózsái
Ha közel volnának,
Égő szivem mellé
Tüzném
bokrétának!
Álom, álom, édes álom…
Álom, álom, édes
álom,
Édes a hajnali
álom,
De édesebb az az
álom,
Melyben galambomat
látom.
Erősebb a csók a
bornál,
Édesebb is a
czukornál,
De édesebb a
szerelem,
Mikor galambom
ölelem.
Nincs szebb virág a
rózsánál,
Nincs szebb élet a
párosnál;
A rózsa is csak ott
nyilik,
Hol ketten egymást
szeretik!
A kinek nincs szeretője…
A kinek nincs
szeretője,
Menjen ki a zöld
erdőbe.
Szakaszszon egy
falevelet,
Adja annak, a kit
szeret.
Mondja neki: édes
rózsám,
Eljössz-e a télen
hozzám?
Ha valami lesz
belőle,
Kérjen egy pár csókot
tőle.
Nekem nem kell, van már
nékem,
Adott isten, a mit
kértem.
Szépet adott, jót is
adott,
Kiben szivem
megnyugodott.
Nincs szebb virág…
Nincs szebb virág a
rózsánál,
Legények közt a
barnánál,
Mert a barna magyar
fajta,
Azért kapnak sokan
rajta.
Nincs szebb madár a
fecskénél,
Barna piros
menyecskénél,
Mert ha ölelni
akarom,
Könnyen átéri a
karom.
Nincs szebb virág a
szegfűnél,
Leányok közt a
szőkénél,
Mert a szőke uri
fajta,
Azért kapnak sokan
rajta.
Elmentem én a szőlőbe…
Elmentem én a
szőlőbe,
Ráhágtam a
venyigére;
Venyigéről venyigére,
–
Fáj a szivem a
szőkére.
Elmentem én a
tanyára,
Ráhágtam a
tökindára;
Tökindáról tökindára,
–
Fáj a szivem a
barnára.
Onnan mentem a
csárdába,
Barna babám
látására;
S míg a barnát
ölelgettem,
A szőkét
elfelejtettem.
Rózsa vagy, rózsa vagy…
Rózsa vagy, rózsa
vagy,
Még annál is szebb
vagy,
Aranynál,
ezüstnél,
Sokkal ékesebb
vagy.
Aranyat, ezüstöt
Mindenkor találok;
De tetőled, rózsám,
Könnyen el
nem válok!
Széles az ökröm szarva…
Széles az ökröm
szarva,
Nem fér az
istállómba;
A babámnak két
karja
Nem ölel meg
hajnalba!
Hat ökröm a
járomban,
Magam az
áristomban;
Gyere babám, váltsál
ki,
Ne hagyj itt
elhervadni!
Kiváltalak, ki, ki,
ki!
Nem hagylak
elharvadni.
Adok olyan pár
csókot:
Megér ezer
forintot!
Kipattant a búza szeme…
Kipattant a búza
szeme,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Kipattant a búza
szeme,
Vajjon rózsám, szeretsz-e
te?
Ragyogó csillagom,
galambom!
Hogyha szeretsz, ne nézz
másra,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Hogyha szeretsz, ne nézz
másra,
Ne adj okot
kacsintásra,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Kacsintásod, hej,
szapora,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Kacsintásod, hej,
szapora,
Hol emide, hol
amoda,
Ragyogó csillagom,
galambom.
Szeretlek én, kis
angyalom,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Szeretlek én kis
angyalom,
Mert fekete szemed
vagyon,
Ragyogó csillagom,
galambom.
Szemöldököd sugár
vagyon,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Szemöldököd sugár
vagyon,
Az illik te hozzád
nagyon,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Szeretnélek,
elvennélek,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Szeretnélek,
elvennélek,
Anyád nem szeret
vejének,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Azt mondja, hogy korhely
vagyok,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Azt mondja, hogy korhely
vagyok,
Mindig a korcsmába
járok,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Ha járok is, mi gondja
rá?
Ragyogó csillagom,
galambom!
Ha járok is, mi gondja
rá?
Semmi köze néki
hozzá,
Ragyogó csillagom,
galambom!
Itt hagynám én ezt a várost…
Itt hagynám én ezt a
várost,
Ha lehetne,
Ha a babám olyan nagyon
Nem szeretne;
De mivel hogy
szeret,
Itt hagynom nem
lehet,
Eszemadta!
Nincs szebb virág a
kertekben
A rózsánál,
Nincs szebb kis lány a városban
A rózsámnál,
Piros az ajaka,
Mint
a piros alma,
Eszemadta!
Megérik a piros
alma
Telelőre,
Enyim léssz te, kis angyalom,
Jövendőre,
Nem kell
más énnekem,
Te vagy a
kedvesem,
Eszemadta!
Felszántom én ezt az
erdőt
Nemsokára,
Vetek bele rozmaringot
Violával,
Hogy kössön
kedvesem
Bokrétát
énnekem,
Eszemadta!
Fakó lovam fel van kantározva…
Fakó lovam fel van
kantározva,
El is megyek a rózsámhoz
rajta;
Repülj fakó, szikrázzék a
patkó,
Az a kis lány de kedvemre
való!
Az én lovam arra van
kapatva,
Többet szalad éhen, mint
jóllakva;
Repülj fakó, sáros a
heveder!
Gyenge lábam szorítja a
kengyel.
Nem hiába repült úgy a
fakó,
Az a kis lány nem
hiábavaló!
Míg a kovács a lovam
patkólja,
Addig rózsám két orczám
csókolja.
Kinek van, kinek van…
Kinek van, kinek
van
Tarka keszkenője,
Annak van, annak van
Barna szeretője.
Van nekem
keszkenőm,
Fehér is, tarka
is,
Van nekem szeretőm
Szőke is, barna is!
Csak azért szeretek falu végén lakni…
Csak azért szeretek
falu végén lakni,
Mert az én galambom
arra jár itatni.
Arra jár itatni, magát
fitogtatni,
Magát fitogtatni, a lovát
ugratni.
Míg a lova iszik, lehet vele
szólni,
Piros két orczáját meg lehet
csókolni.
Ki az ő édesit…
Ki az ő édesit igazán
szereti,
Nincsen olyan este, hogy fel
nem keresi,
Liliomadta!
Lám, én az enyimet igazán
szeretem,
Nincs is olyan este, hogy
fel nem keresem,
Liliomadta!
Micsoda csárda…
Micsoda csárda ez, de
csinos!
Van-e benne szép lány,
takaros?
Ha nincs benne szép lány,
takaros,
Bolonduljon meg a
korcsmáros.
Micsoda falu ez, de
fakó!
Van-e benne
vendégfogadó?
Ha nincs benne
vendégfogadó,
Nincs is benne szép
lány, eladó!
Kis kutya…
Kis kutya, nagy
kutya,
Ne ugass hiába!
Van nekem szeretőm
Majd minden utczába’.
Van nekem
szeretőm
Egy utczába’
kettő,
Szőke is, barna
is,
Szeret mind a
kettő.
A szőkét nem
adnám
Kis
Magyarországért,
De még a barnát
sem
Széles ez világért!
Haragszik a rózsám anyja…
Haragszik a rózsám
anyja,
Hogy engem szeret a
fia,
Ha haragszik, tegyen
róla,
Vessen békót a
lábára.
Pányvázza ki
mályvafára,
Szivárványszín
pántlikára,
Engemet hívjon
strázsára,
Ott is én leszek a
párja!
Jaj de édes ez a méz…
Jaj de édes ez a méz,
hopp!
Ez a méz, ez a
méz,
Ki kit szeret, arra
néz,
Haja, hija,
hopp!
Lám én a kit szeretek,
hopp!
Szeretek,
szeretek:
Reá nézek,
nevetek,
Haja, hija,
hopp!
Nem vagy legény…
Nem vagy legény, nem
vagy,
Nem mersz csókot
adni;
Azt gondolod,
rózsám,
Nem t’om
visszaadni.
Vissza t’om én
adni!
Meg is t’om
köszönni;
Páratlan
csókodnak
Párját tudom
adni.
Ha te elmégy…
Ha te elmégy, én is
el,
Nem maradok tőled
el.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy,
úgy,
Ha te szeretsz, én is
úgy.
Ha te kimégy, én is
ki,
Megölellek odaki.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.
Ha te bemégy, én is
be,
Megcsókollak odabe.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy,
Ha te szeretsz, én is úgy.
Ha te meghalsz, én is
meg,
Hogy az isten áldjon
meg.
Ugy babám, úgy, úgy, úgy,
úgy,
Ha te szeretsz, én is
úgy.
Haragszom az olyan szóra…
Haragszom az olyan
szóra,
Mely a legényeket
szólja.
Mert a legény arany
csillag,
Arany garádicson
ballag.
Haragszom az olyan
szóra,
Mely a leányokat
szólja.
Mert a leány arany
alma,
Fölteszem a
fogasomra.
Haragszom én arra a
szóra,
Ki az asszonyokat
szólja,
Mert az asszony pergő
rokka,
Pereg az minden
hajnalba.
Siroki erdőben…
Siroki
erdőben
Egy pár fiatal
fa
Ezüsttel bimbózik,
Zölddel levelezik.
Alatta folyik el
Egy szép patakocska,
Oda jár fris vizre
Egy pár
galambocska.
Az ágyok dereka
Majoránna fája,
Bár
rózsafa volna,
Hogy ne
csikorogna;
Hogy az én
galambom
Csendesen
nyugodna,
Csendesen,
édesen,
Ketten,
szerelmesen…
Két kerekü kordén járok…
Két kerekü kordén
járok,
Jő az eső, meg nem
ázok.
Ha megázom,
megszáradok,
Mégis galambomé
vagyok.
Két kerekü kordén
járok,
Ha feldülök, de jól
járok!
A kereke
akármerre,
Csak a rudja vigye
helyre!
Piros czipő, piros pántlikára…
Piros czipő, piros
pántlikára,
Illik a csók a barna
leányra,
Mennél jobban rakosgatják
rája,
Annál jobban mosolyog
orczája.
Bunda, bunda, apró szőrü
bunda,
Nem adnálak hat ökörért
oda;
Mert az ökör csak járomba
való,
De a bunda szép leány
takaró.
Árva vagyok…
Árva vagyok, mint
gerlicze,
Mint a kinek nincs
senkije,
Árva vagyok apa
nélkül,
De még inkább anya
nélkül.
Anyám sincsen, apám
sincsen,
Egy igaz barátom
sincsen,
Nincsen senkim, ki
szeressen,
Csak a rózsám s a jó
Isten.
Jaj Istenem! a ki
árva,
Még a szél is inkább
járja,
Én is árva, te is
árva,
Bújunk egymás
árnyékába.
Az ökör a földet…
Az ökör a
földet
Nem magának
szántja,
Az asszony a
lányát
Nem magának
tartja.
A galamb a búzát
Mind magának hordja,
A legény a leányt
Mind magának
szánja.
Ha magának
szánja:
Vezesse házába,
Hogy így megtudhassa:
Ő lett-e a párja?
Gerlicze a búzát
A párjának hordja,
Mint a lány a legényt
Csókjában
itatja.
Kerek az én kis kalapom…
Kerek az én kis
kalapom, be drága,
Nem köszön az
akárkinek hiába.
Adj egy csókot
éjszakára,
A’ lesz a kalapom
ára,
Galambom!
Kerek az én subám alja, be
drága,
Nem takar az akárkit be
hiába,
Adj egy csókot
éjszakára,
A’ lesz az én subám
ára,
Galambom!
Olyan vagy te, rózsám…
Olyan vagy te,
rózsám,
Mint az
engedelem;
Piros két
orczádon
Látszik a
szerelem.
Széles víz a
Duna,
Keskeny palló
rajta;
Ne menj rá
galambom,
Mert leesel
róla.
»Nem esem, nem
esem
A Duna vizébe,
Inkább véled esem,
Rózsám, szerelembe.«
Három fehér kendőt veszek…
Három fehér kendőt
veszek
Ha felveszem, fehér
leszek.
Fehér leszek, mint a hattyú,
mint a hattyú,
Nem ölel meg minden
fattyú.
Három piros kendőt
veszek,
Ha felveszem, piros
leszek,
Piros leszek, mint a rózsa,
mint a rózsa,
Rám illik a babám
csókja.
Három sárga kendőt
veszek,
Ha felveszem, sárga
leszek,
Sárga leszek, mint a virág,
mint a virág,
Leányoknak áll a
világ.
Három barna kendőt
veszek,
Ha felveszem, barna
leszek,
Barna leszek, mint a csóka,
mint a csóka,
Nem kell nekem senki
csókja!
Az a kis lány…
Az a kis lány selyem
ágyát
Magasra vetette,
Az a legény a kalapját
Rajta felejtette.
Hozd ki rózsám,
kalapomat,
Hadd teszem
fejembe!
Hadd ne süssön a fényes
nap
Kacsintó szemembe!
Három hordó borom van…
Három hordó borom
van,
Mind a három csapon
van.
Olyan édes mint a
méz,
Ki mit szeret, arra
néz.
Három bokor
saláta,
Három kis lány
gyomlálta;
Nem kell nekem
saláta,
Csak az, a ki
gyomlálta.
Három kis lány a
réten,
Virág van a
kezében,
Nem kell nekem a
virág,
Csak az, a ki csókot
ád.
Azért hogy én szegény vagyok…
Azért hogy én szegény
vagyok,
Hat fekete lovon
járok;
Hat fekete lovam
karcsú,
Magam vagyok barna
fattyú.
Azért hogy én szegény
vagyok,
Hat fekete lovon
járok;
Hat fekete meg egy
deres,
Csak te, rózsám, engem
szeress.
Irigylik a
bajuszomat
Az én kedves
jószágomat;
Felpederítem a
végit,
Ugy megyek az utczán
végig!
Letörött a kutam gémje…
Letörött a kutam
gémje,
Hol itatok ma
estére?
Kényes az én lovam
szája,
Nem szokott az más
kutjára.
Nem szokott az más
kutjára,
Belehajtom a
Tiszába;
A Tiszának
közepébe,
Onnan a másik
szélére.
Mély a Tiszának a
széle,
De még mélyebb a
közepe;
Barna kis lány
kerülgeti,
Által akar rajta
menni.
Által akar rajta
menni,
Bazsarózsát
szakajtani:
Bazsarózsa,
virágozzál,
Barna fattyú,
házasodjál.
Házasodj meg, ha meg
akarsz,
Végy el engem, ha el
akarsz,
Mert ha engem
elszalajtasz,
Ilyen rózsát nem
szakajtasz.
Lefelé folyik a
Tisza,
Nem folyik a’ többé
vissza,
Rajtam van a rózsám
csókja,
Ha sajnálja, vegye
vissza.
Eszemadta kis barnája…
Eszemadta kis
barnája
Ki ne hajolna
hozzája?
Sem országa, sem
hazája,
Mégis piros az
orczája.
Heje, huja,
hopp!
Eszemadta kis
szőkéje,
Ki ne hajolna
feléje?
A ruhája fekete
gyász,
De ő maga
aranykalász,
Heje, huja,
hopp!
Magasan repül a darú…
Magasan repül a
darú,
Nagyokat is
kurjantgat;
Szárnyaiból,
farkaiból
Bokrétákat
hullatgat.
Szedjed, rózsám,
szedjed,
Kalapod mellé
tegyed.
Hogy a többek közül
téged
Könnyen
megismerjelek!
Az alföldnek sík mezején…
Az alföldnek sík
mezején,
Ott terem a magyar
legény;
Gyolcs ing, gatya lobog
rajta,
A rózsája szőtte,
fonta,
A rózsája fonta,
varrta.
Az alföldnek lapos
táján,
Ott terem a magyar
leány;
Vékony, karcsú a
dereka,
Csókra termett az
ajaka,
Csókra termett az
ajaka!
Balatonon jár a hajó…
Balatonon jár a
hajó,
A lány szeretőnek
való;
Szerelem az
evezője,
Fejkető a
kikötője.
Torony nélkül mi a
város?
Mit ér a lány, ha nem
páros?
Heje-huja,
lakodalom,
Magam is
megházasodom!
Ez a szemem…
Ez a szemem, ez az
egyik,
Jobban, kacsint, mint a
másik.
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
Ez a karom, ez az
egyik,
Jobban ölel, mint a
másik,
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
Az én szemem olyan
kerek,
A hányat lát, annyit
szeret,
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
Az én szivem olyan
igaz,
Ezer közül téged
választ.
Ne haragudj,
édes,
Ne haragudj,
kedves,
Édes, kedves
galambocskám.
Hová tegyem a subámat…
Hova tegyem a
subámat,
Hogy megleljem
reggel?
Reggel rózsám,
reggel,
Mikor a nap
felkel.
Hová tegyem a
kalapom,
Hogy megleljem
reggel?
Reggel, rózsám,
reggel,
Mikor a nap
felkel.
Hová tegyem
tarisznyámat,
Hogy megleljem
reggel?
Reggel, rózsám,
reggel,
Mikor a nap
felkel.
Tedd emide, tedd
amoda,
Tedd az
ablakomba.
Ott megleled
reggel,
Mikor a nap
felkel.
Páva, páva…
Páva, páva, páva, páva
szép madár,
Ez a kis lány hej, de
igen czifrán jár,
Hasznát
veszi,
Jól teszi,
Babája ugy szereti.
Liliom, liliom,
Sárga, sárga,
sárga, sárga liliom!
Rózsa, rózsa, rózsa, rózsa
szép virág,
Ez a legény de szomorú
orczát vág,
Hasznát
veszi,
Jól teszi,
Babája úgy szereti.
Liliom, liliom,
Sárga, sárga,
sárga, sárga liliom!
Selyem, selyem, selyem, selyem
szép ruha,
De füstölög biróéknál a
konyha.
Ha füstölög,
Füstölög,
Néked
ahhoz mi közöd?
Liliom,
liliom,
Sárga, sárga, sárga, sárga
liliom!