Ha látom…
Ha látom a fergeteg
elejét,
Begyüröm a süvegem
tetejét,
Csakúgy nézem az időt
alóla,
Még a jég is visszapattog
róla.
Megérem én a magam
sorsával,
Nem cserélek semmi
potentáttal,
Ha szegény is, de magamé
vagyok,
Szolgálatba szabadságért
állok!
Hortobágyi pusztán…
Hortobágyi pusztán fuj
a szél,
Juhászlegény búsan utra
kél.
Hová lett a nyája?
eladta,
Hová lett a kedve?
elhagyta.
Isten hozzád, puszta, s
pajtások!
Furulyámat már nem
halljátok.
Hortobágyi pusztán fuj a
szél,
Juhászlegény búsan utra
kél…
Ezt a kerek erdőt…
Ezt a kerek erdőt járom
én,
Ezt a barna kis lányt várom
én;
Ez a barna kis lány
ibolya,
Én vagyok a
vigasztalója.
Ezt a kerek mezőt járom
én,
Ezt a barna legényt várom
én;
Ez a barna legény
czédrusfa,
Én vagyok a gyönge ág
rajta.
Bor mellett.
Töltsd meg, fráter, poharamat…
Töltsd meg, fráter,
poharamat,
Hadd öblitsem a
torkomat.
Mert e pohár megtöltve
jó,
Az én torkom öblitve
jó.
Ej, huj! igyunk
rája,
Ugy is elnyel a sir
szája.
Töltsd meg, öcsém, a
pipámat,
Hadd füstöljem ki a
számat.
Mert a hús is füstölve
jó,
A bor pedig mindenre
jó.
Ej, huj! igyunk
rája,
Ugy is elnyel a sir
szája.
Dinom-dánom, sógor…
Dinom-dánom,
sógor!
Előtted a jó bor;
Köszöntsük egymásra,
Bátorság-adásra,
És
vigasztalásra.
Szól bátyám
dudája,
Hipp, hopp, a
nótája;
Ugorjunk utána,
Kutya a ki bánja,
Lábát a ki szánja.
Kedves jó
barátom,
Vagyon kedved,
látom;
Ugorjunk a
tánczba,
A komám házába,
Sarkantyus csizmába.
Fordulj egyet,
pajtás,
Ugrik utánad
más;
Peng a sarkantyúja,
Lóg a mente ujja.
Haja, heje, huja!
Igyunk, igyunk…
Igyunk, igyunk, igyunk,
barátim!
Rövid az élet,
Örök a sir.
Ne nézd,
ne nézd, ne nézd a jövőt,
Élvezd a
jelent,
Igyál s ne sirj!
Mert az ember egyszer él,
S tudja Isten, mit cserél,
Igyunk, igyunk tehát!
Igyunk, igyunk tehát!
Éljen, a ki most iszsza ki…
Éljen, a ki most iszsza
ki,
Borát a poharából,
Éljen, a ki nem vonja ki
Magát a barátságból!
Éljen minden jóban
járó,
Akár szegény, akár
báró.
Éljen minden jó
mulatság,
Éljen a
barátság!
Azt hallottam Várad felől…
Azt hallottam Várad
felől,
Szól a banda
mindenfelől;
Húzzad, banda, tallért
adok,
Mert én magyar fattyu
vagyok.
Hol czégért látok
lógászni,
Be kell oda
botorkázni.
Vagyon még egy jó
forintom,
Azt is mindjárt
felkortyintom.
Huzd ki, czigány, azt a nótát…
Huzd ki, czigány, azt a
nótát vidoran,
Hadd tánczoljak egyet,
– a ki lelke van!
Tisztujitás lesz ma
itt a vármegyén,
Három kupa veres
bort megittam én.
Az alispán kalapomhoz rózsát
tett,
Most is ott van, hogyha még el
nem veszett.
Rózsa mellett szép a
piros tulipán,
Piros borral itatott
az alispán.
Részeg volt az ősapám is
hajdanán,
Mikor királyt választottak
ős Budán,
Szegény öreg! ő már többet
nem iszik,
Bort ide hát, iszom én
majd reggelig!
Korcsmárosné…
Korcsmárosné, egy itcze
bort,
Vagy kettőt, vagy
kettőt,
Hadd felejtsem ezt a
hütlen,
Ej, haj,
szeretőt.
Korcsmárosné,
eszemadta,
Be barna, be
barna!
Bora mellé egyebet
is,
Ej, haj,
adhatna.
Korcsmárosné már én
többet
Nem iszom, nem
iszom,
Mert én kendnek igen
sokkal,
Ej, haj,
tartozom.
Rójja fel a
rézfokosom
Nyelére,
nyelére,
Hány itcze bort ittam meg
már
Ej, haj, hitelbe!
Igyál, betyár, mulik a nyár…
Igyál, betyár, mulik a
nyár.
Ugy sem soká betyárkodsz
már,
Ragyogóm,
csillagom!
Téli-nyári
keresetem,
Mind tereád
vesztegetem
Ragyogóm,
csillagom!
Hajnallik, a csillag
ragyog,
Mégis a csárdában
vagyok;
Ragyogóm,
csillagom!
Félre kell a szégyent
tenni,
Végig kell az utczán
menni,
Ragyogóm,
csillagom!
Jobb a bor, jobb a bor…
Jobb a bor, jobb a
bor,
Jobb a pálinkánál,
A magyar menyecske, ej, haj, ihajja!
A német lánykánál.
A
magyar menyecske,
A német
lánykánál.
Csak azért
szeretem
A magyar
menyecskét,
Mert meg tudja főzni, ej,
haj, ihajja!
Hajában a
lencsét.
Mert meg tudja
főzni
Hajában a lencsét.
Csak azért
szeretem
A kunsági
sajtot,
Mert a hol azt nyomják, ej,
haj, ihajja,
Szép lányok laknak
ott.
Mert a hol azt
nyomják,
Szép lányok laknak
ott.
Korcsmárosné, de ugat a kutyája…
Korcsmárosné, de ugat a
kutyája,
De sok legény mulat az
udvarába’!
Én is bekötöm a kis pej
lovamat,
Még az éjjel kimulatom
magamat.
Korcsmárosné, de savanyú a
bora,
Olyan mint a szabadkai
birsalma!
Korcsmárosné, czukrozza meg
a borát,
Ugy vezesse be a legszebb
leányát.
Jó bor van itt…
Jó bor van itt, régen
hallok felőle,
Korcsmárosné, jó tiz
itczét belőle!
Korcsmárosné, arra
kérem, angyalom,
Az árával ne
gondoljon, megadom.
Balkaromon három fehér
koszorú,
Bolond volnék, hogyha volnék
szomorú,
Bor előttem, karjaim közt a
rózsám,
Hátam megett szépen huzza a
czigány.
Bor, bor, bor, bor…
Bor, bor, bor,
bor,
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor,
Melytől az urfi szerelmes,
A
kisasszony engedelmes.
Nincsen olyan
bor,
Mint a mádi
bor.
Viz, viz, viz,
viz,
Nincsen olyan viz,
Mint a Tisza-viz.
Harcsa, potyka lakik benne,
Szép
menyecske fürdik benne.
Nincsen olyan
viz,
Mint a
Tisza-viz.
Csaplárosné, gyujts világot…
Csaplárosné, gyujts
világot,
Hej! van-e kökény szemü
lányod?
Ha nincs kökény szemü
lányod,
Hej! alugyék el a
világod!
»Borom is van, söröm is
van,
Hej! kökény szemü lányom is
van.«
Jó borodat
iszogatjuk,
Hej! szép lányodat
csókolgatjuk.
Bort iszom én, nem vizet…
Bort iszom én, nem is
vizet,
Azt is úgy, hogy ne
fizessek;
Bort iszik az uton
járó,
Akár szegény, akár
báró.
Bort iszom én, látod,
pajtás!
Nem is élek búval, mint
más;
Ha én búval élnék,
pajtás,
Én is megvénülnék, mint
más.
Hej, huj, magyar ember…
Hej, huj, magyar
ember
Összeüti bokáját,
Általkarolja
Kedves
babáját.
Büszkén
kiáltja:
Három a táncz
halálig!
Ej, haj,
világos,
Ej, haj,
virradtig!
Sárga rigó, darázsfészek…
Sárga rigó,
darázsfészek,
Nem is legény, ha nem
részeg.
Dráva, Száva, Duna,
Tisza,
Duna, Tisza,
Hunczut, a ki ki nem iszsza!
Bort, bort, korcsmárosné…
Bort bort,
korcsmárosné,
Megadom az
árát.
Ha én meg nem
adom,
Megadja
galambom.
Korcsmárosné, kedves
babám,
Egy itcze bort köszöntsön
rám,
De vizet ne töltsön
bele,
Mert szerelmes leszek
bele!
Adj kezembe egy pohár bort…
Adj kezembe egy pohár
bort,
Kezdjük el az előbbi
sort;
Ez a pohár majd
kiürül,
Minden gondom belé
merül.
Széles a kedvem…
Széles a kedvem má’
ma,
Nem fér ebbe a
házba.
Ej, haj,
csuhajna!
Nem fér ebbe a
házba.
Kicsi nekem ez a
ház,
Kirugom az oldalát,
Ej, haj, csuhajna!
Kirugom az oldalát.
Ha akarod,
galambom,
Veled az égbe
ugrom,
Ej, haj,
csuhajna!
Veled az égbe
ugrom!
Tudjátok-e…
Tudjátok-e, ki vagyok
én?
Bügeparti nyalka
legény.
Kipedrem a
bajuszomat,
Összeütöm a
bokámat.
Kalapomat félre
vágom,
Ne lássák
szomoruságom.
Huzd, czigány, a ki
lelke van,
Hogy mulassak
bánatomban.
Huzd rá, czigány,
keservesen,
Hogy a szivem
megrepedjen,
Ne tudja rajtam kivül
más,
Hogy ez csak
sírva-vigadás!
Asszuszőlős átalag…
Asszu-szőlős
átalag,
Oh be régen
láttalak,
Kedves alak!
Ha még egyszer rád ülök,
A mig csak föl nem dülök,
Rajtad
ülök!
Egyszer egy barát…
Egyszer egy barát azt
mondta,
Egyszer egy barát azt
mondta,
Hogy Mohamet,
Hogy Mohamet
Rossz
proféta.
Egykor egy bolond gondolat
jött az eszébe,
S a boritalt
megtiltotta nagy hevenyébe.
De mikor
megokosodott,
Maga is
meg,
Maga is meg,
Maga is megittasodott!
Édes anyám…
Édes anyám szült engem
a világra,
Világra,
Három biró, szolgabiró, ej, haj!
Bajára.
Korcsmárosné, már én többet
nem iszom,
Nem iszom,
Mert én kendnek igen sokkal, ej, haj,
Tartozom.
Három itcze bor árával
tartozom,
Tartozom,
Hatvanhárom itcze borral, ej, haj!
Tartozom.
Rója fel a rézfokosom
nyelére,
Nyelére.
Hogy ivott a bojtár, ej, haj,
Hitelbe.
Majd ha aztán igen sokkal
tartozom,
Tartozom,
Megfizeti én helyettem, ej, haj!
Galambom.
Csak engem ugat a kutya…
Csak engem ugat a kutya
messziről:
Én vagyok a világ
rossza,
Magam vagyok
egyedül.
Rajtam arat be a falu s
nevemen,
Igy gázolnak az én
becsületemen.
Jártam én a templomba is
eleget,
Nem hallottam ott a
paptól
Pirongásnál
egyebet;
Kipapolta, hogy a világ
csufjára
A varju is az én nevem
károgja.
Már ezután, felfogadom, jobb
leszek,
Foglalóul a
perselybe
Egy réz krajczárt
beteszek.
Békét hagyok a bornak s a
leánynak:
Ezt fogadom az Istennek,
magának.
Haragszik a gazda…
Haragszik a
gazda,
Hogy mi itt
mulatunk,
Vigye el a
házát,
De mi itt
maradunk!
A ház a gazdáé,
A föld az istené,
Vigye el a házát,
De mi itt
maradunk!
Vidám órák.
Debreczenben kidobolták…
Debreczenben
kidobolták,
Hogy a dongót ne
danolják.
Csak azért is:
dongó,
Ihajja!
Diri dongó!
Debreczen a hires
város,
Professzor ott a
csapláros.
Diri, diri,
dongó,
Ihajja!
Diri dongó!
Délig az istent
dicséri,
Délután meg a bort
méri.
Diri, diri, dongó,
Ihajja!
Diri
dongó!
Kis szekeres…
Kis szekeres, nagy
szekeres,
Mind megiszsza, a mit
keres.
Míg a vásárra
odajár,
A pénzének végire
jár.
Azt üzente a
szekeres:
Kell-e, rózsám, kendő,
veres?
Nem kell nékem kendő,
veres,
Maga sem kell a
szekeres.
Három icze kendermag…
Három icze
kendermag,
Zombor Kata, kié
vagy?
Nem vagyok én
senkié,
Csak a Kovács
Jánosé.
Ugyan János, vedd el
már,
Mert a tyuk is tudja
már.
Ha a kakas
megtudja,
Ki is
kukorékolja.
Az alapi ménes…
Az alapi ménes mind
fényes,
Az alapi kis lány mind
kényes.
Ha kényes,
kényes,
A szeme fényes,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!
Az alapi ménes mind
sárga,
Az alapi kis lány mind
árva.
Ha árva, árva,
Lesz neki párja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!
Az alapi ménes mind
barna,
Az alapi kis lány mind
csalfa.
Ha csalfa,
csalfa,
Bodor a haja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!
Nagy gazda volt…
Nagy gazda volt az
apám,
Hej, sokat is hagyott
rám:
Hat ökörnek
kötelét,
Meg egy vasvilla
nyelét,
Eszemadta!
Juj! eszemadta!
Jól is nevelt
őkelme:
Mindennap
megdöngete;
Iskolába
járatott
Minden télen hat
napot.
Eszemadta!
Juj! eszemadta!
A kutasi csárda…
A kutasi csárda ki van
festve,
Oda jár a legény minden
estve;
Felül a lóczára,
Mosolyog a szája
Babájára.
Ez az utcza végig ki van
festve,
Arra jár a fináncz minden
estve;
Kiül a padkára,
Mosolyog a szája
A
dohányra.
Lyukas a szűröm.
Lyukas a
szűröm,
Kutya adta!
Lyukas a csizmám,
Kutya adta!
Lyuk hátul,
elől,
Lyuk minden felől.
Fujdogál a szellő
Kivül, belől.
Otthon ül az
asszony,
Nagy mérgesen,
Haza megy az ember,
Nagy kényesen;
Kivül
kirekeszt,
Belül be nem
ereszt;
Istenem,
istenem,
Be nagy
kereszt!
Vásárhelyi kanális…
Vásárhelyi kanális,
kanális,
Elhagyott a babám is, babám
is,
Nem bánom én ha el, ha el, ha el
is,
Megélek én egyedül egymagam
is!
Vásárhelyi fatányér,
fatányér,
Meg ne bomolj a lányér, a
lányér,
Ha megbomlasz, ha meg, ha
meg, ha meg is,
Megél a lány egyedül
egymaga is.
Elhervadt a kék ibolya…
Elhervadt a kék
ibolya,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Nem szeretek többé
soha,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Lánczot kötök a
szivemre,
Herre tyú!
Még akkor sem birok vele,
Herre tyú, tyú, tyú!
Hej, a pesti kis
leányok,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Mind puderes az
orczájok,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Mind puderes az
orczájok,
Herre tyú!
Még sincsen semmi formájok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Hej, a pesti kis
lányok,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Mind a templom mellé
járnak,
Herre tyú, tyú,
tyú!
Szidják, átkozzák a
papot,
Herre tyú!
Mért adott rövid farsangot.
Herre tyú, tyú, tyú!
Ucczu bizony…
Ucczu bizony, megérett
a meggy,
Ucczu bizony, rajta maradt
egy.
Mennél jobban érik a
meggy,
Annál jobb a meggy, meggy,
meggy, meggy,
Mennél jobban kérik a
lányt,
Annál jobban
megy!
Az alapi tó szélében…
Az alapi tó
szélében,
Erre gyere,
galambom!
Leányvásár lesz a
héten,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
Két krajczárért adnak
egyet,
Erre gyere,
galambom!
Talán én is veszek
egyet,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
Szőkét ne végy, mert
beteges,
Erre gyere,
galambom!
Vöröset se, mert
részeges,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
Barnát végy el, az lesz a
jó,
Erre gyere,
galambom!
Az a dolog alá
való,
Erre gyere, ne menj arra,
galambom!
Egy leánynyal megkináltak…
Egy leánynyal
megkináltak,
De nem tudom, mit
csináljak:
Elvegyem, vagy
retiráljak.
Szép a leány s elég
víg,
De az esze igen
híg!
Biró uram, bátyám uram…
Biró uram, bátyám
uram!
Mért ülök én
kalodában?
Hogy szeretőmnél
találtak,
Abban de nagy hibát
látnak!
Hej biróné,
komámasszony!
Szánakozzék
bánatomon.
Csak innen
kiszabadítson,
Magát is
meglátogatom.
Meg is házasodnám…
Meg is
házasodnám,
Nem tudom mit
tegyek:
Fiatalt vagy
vénet,
Vagy özvegyet
vegyek?
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja, jaj!
Ha papleányt
veszek,
Mindég
imádkozik,
A szép
deákokkal
Könnyen
barátkozik.
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja,
jaj!
Ha fiatalt
veszek,
Nem tud czipót
sütni,
Ha vendégek
jönnek,
Nem tudja
traktálni.
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja,
jaj!
Ha özvegyet
veszek,
Az mindég
szomorú,
Annak minden
szava
Egy égi háború.
Kutya ezer teringette,
Csavargós életje!
Ihajaja,
jaj!
Igy hát egész
holtig
Szerencsétlen
leszek,
Nem kell a
házasság,
Inkább barát
leszek.
Kutya ezer
teringette,
Csavargós
életje!
Ihajaja, jaj!
Mikor én nőtelen voltam…
Mikor én nőtelen
voltam,
A kapuba
kiállottam:
Egyet-kettőt
kurjantottam,
Mindjárt tudták, hogy
én voltam.
De mióta házas
vagyok,
A kapuba
kiállhatok,
Akármennyit
kurjanthatok,
Még sem tudják, hogy én
vagyok.
Nincsen dézsma…
Nincsen dézsma, nincsen
robot,
Mégis csak ütik a
dobot,
Seje ridi radóra!
Hat ökrömet elviszik az adóba.
Zireg-zörög ablak,
ajtó,
Gyün be rajt a
végrehajtó,
Seje ridi
radóra!
Dunyhát, vánkost fölirják az
adóba.
A faluba
lótnak-futnak,
Jaj a tyuknak, jaj a
ludnak,
Seje ridi
radóra!
A vak récze nem elég az
adóba.
Lótnak-futnak
idestova,
Ez az élet de
mostoha!
Seje ridi
radóra!
Czifra dunyha nem elég az
adóba.
Fölirnak ott minden
szeget,
A mit csak ott irni
lehet,
Seje ridi radóra!
Tunikát is elviszik az adóba.
A tárnoki hires urak…
A tárnoki hires
urak,
Sárirom!
Mindig a korcsmában vannak,
Sárga liliom!
Czifra bot van a
kezükben,
Sárirom!
Egy krajczár sincs a zsebükben,
Sárga liliom!
Meg ne mondja, komámasszony…
Meg ne mondja,
komámasszony,
Az
uramnak,
Hogy eladtam a
zabomat
A zsidónak;
Hogyha kérdi, mondja kend:
Egy szemét sem látta kend,
Komámasszony!
Meg ne mondja,
komámasszony,
Az
uramnak,
Hogy eladtam a
búzámat
A zsidónak;
Ha megtudja, jól megver,
Az lesz nekem jó reggel,
Komámasszony!
Jöjjön, menjünk,
komámasszony,
Ki a
hegyre,
Felülünk a boros
hordó
Tetejére;
Kifurjuk az oldalát,
Csapjunk egy kis figurát,
Komámasszony!
Huzzák…
Huzzák a
harangot,
Sírnak az
asszonyok;
Harmad napja
vagyon,
Elek oda
vagyon.
Mondják vala
nagyon,
Gegő ütte agyon;
Gegő mondja nagyon:
Én nem üttem agyon.
Az Egres tetején
Egy fa alatt vagyon,
Ott sem Isten nyila,
A bor ütte
agyon.
A pozsonyi kisasszony.
A kisasszony
Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony
Pozsonyban,
Selymet lopott a
boltban,
Reczeficze,
krinolinban!
A kisasszonyt
megcsipték,
Krinolinban!
A kisasszonyt megcsipték,
Krinolinban!
A
kisasszonyt megcsipték,
Selymet tőle
elvették,
Reczeficze,
krinolinban!
»Ne bántson engem az
úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az
úr,
Mert az apám földes
úr,
Reczeficze,
krinolinban!«
»Ha az apád
földesúr,
Krinolinban!
Ha az apád földes úr,
Krinolinban!
Ha az apád földes
úr,
Selymet lopni ne
tanulj,
Reczeficze,
krinolinban!«
Az erdőben…
Az erdőben fiatal
fa,
Meghajlott az ága,
Az alatt van piros rózsa
S bimbós majoránna:
Az alatt van
egy vetett ágy,
De nem borsó
szalma,
Abban fekszik Andi
Miska,
Gombos
dolományba.
Előtte áll
Mariskája
Lángszin
szoknyájába,
Ha nem lángszin
szoknyájába,
Kurta
rokolyába!
Mind azt mondja: »Miska
uram,
Szokjék
becsületre.«
»Szoktam volt én Maris
asszony
Még ennek
előtte.«
Nem kár volna
őket
Tentába keverni,
Aranyos rámába
Szépen lerajzolni…
Haragszom én az olyanra…
Haragszom én az
olyanra:
Ki az embert
kicsúfolja,
Mert az ember:
köszörükő,
Zörög-börög, mint a
mennykő.
Haragszom én az
olyanra:
Ki az asszonyt
kicsúfolja,
Mert az asszony: pergő
rokka,
Kettőt fordul egy
hajtóra.
Haragszom én az
olyanra:
Ki a leányt
kicsúfolja,
Mert a leány: arany
alma,
Fölillik az
almárjomra.
Még azt mondja…
Még azt mondja az
anyám, az anyám,
Ne vegyek nőt ily
korán, ily korán.
Majd ha az eszem
megnőtt,
Jobb lesz akkor venni nőt,
venni nőt.
De nem várok, nem biz én, nem
biz én,
Házasodom az idén, az
idén;
Mert ha megnő az eszem, az
eszem,
Tudom, akkor nem teszem, nem
teszem!
Veres bársony kendőt…
Veres bársony kendőt
veszek,
Mellé szagos rózsát
teszek,
Hajrá,
haj!
Szagos leszek, merre
járok,
Ugy szeretnek a szép
lányok,
Hajrá, haj!
Végig mentem a nagy
soron,
Kiállott rám a sok
asszony,
Hajrá,
haj!
Bárcsak egy nagy eső
lenne,
Hogy az asszony mind
bemenne,
Hajrá,
haj!
Túl a Tiszán, a
berekbe,
Rózsa terem a
kenderbe,
Hajrá,
haj!
Mondd meg, öcsém, a
hugodnak:
Jó leszek én
sógorodnak,
Hajrá,
haj!