Kapri szigetén alkalmam volt egy 80 éves matrózt megfigyelni, aki magas kora dacára még erőteljesen hajtotta a csónakot. Mikor megkérdeztem, hogy minek köszönheti ezt a frisseségét, így felelt: sempre allegre! Bárcsak ez a »mindig vidáman« lenne a mi jelszavunk is egész életünkön át; mert az összes tényezők közül a lelkifurdalások, gond és bánat azok, melyek elsősorban előidézik a vénülést. Amikor a 92 évesnél idősebb angol festőtől Mr. Frithetől megkérdezték üdeségének okát, következőképp felelt: No worry and six cigars a day! (Semmi gond és naponkint 6 szivar!) Ennek a kijelentésnek első részéhez magam is hozzájárulok, az utóbbi azonban csak a legkevesebb halandóra nézve érvényes.
Hogy a lelkifelindulásoknak gyakran súlyos következményei vannak, sőt halált is idézhetnek elő, azt a világtörténelem számos példája bizonyítja. Igy Bourbon Lajosról beszélik, hogy amikor atyja csontjainak kiásásakor jelen volt, ijedtében holtan rogyott össze. A híres sebész, Vesalius, állítólag szintén holtan esett össze, amint észrevette, hogy egy asszony, akit éppen boncolni kezdett, még életben volt.
De nemcsak a kellemetlen lelki rázkódtatások, amilyenek a félelem vagy az ijedtség, hanem örvendetes események is okozhatnak hasonló bajokat. Még most is gyakran fordul elő, hogy nagy nyereményhez jutott emberek örömükben holtan terülnek el. Leibniz, a nagy filozófus unokahugáról beszélik, hogy amidőn elhunyt nagybátyja ágya alatt egy nagy összeg aranyat talált, holtan rogyott össze. Úgy látszik, híres nagybátyjától csak aranyat, bölcseségéből azonban mitsem örökölt, különben nem érte volna utól a katasztrófa. Sophoklest is állítólag abban a pillanatban érte utól a halál, mikor nagy örömmel értesült, hogy tragédiája a legnagyobb díjat nyerte el.
Habár az ilyen lelki felindulások szerencsére csak ritkán okoznak halált, mégis gyakran súlyos betegségeket vonnak maguk után. Nagyon gyakran látjuk erős lelki izgalmak következtében a cukorbetegséget, ezt az egész életre kiterjedő bajt, fellépni. Én magam is közzétettem két esetet, egy fiatal asszonyét és egy fiatal leányét, akiknél, dacára annak, hogy teljesen egészségesek voltak, erős lelki izgalom után rögtön súlyos cukorbetegség lépett fel, mely egy év mulva mindkettejöket megölte. Egy könnyű cukorbetegnél is tapasztaltam, hogy a brüxi szénbánya-katasztrófa napján, amelynél vagyonának nagy részét elvesztette, állapota jelentékenyen rosszabbodott. Naunyn említi a cukorbetegségről írt klasszikus munkájában azt az érdekes tényt, hogy Strassburg bombázása után (1870-ben), a megszállás alkalmával kiállott félelem és ijedtség következtében számosan lettek cukorbetegekké.
Ilyen hatással azonban csak a legritkább és legborzasztóbb rázkódtatások járnak. Legtöbbször csupán a splanchnikus jön izgalomba és a vérnyomás fokozódik, ami azonban az agy hajszálereinek degenerált állapota mellett azok sérülését és így gutaütést is okozhat. Minthogy a splanchnikus és a vagus a vérmirigyek főidege, tehát gyakori izgatásuk által ezek is elváltoznak.
A gond és bánat egyszersmind a fertőzések és mérgezések elleni mentességünket is csökkenti. Ilyen lelkifelindulások után gyakran veszítjük el étvágyunkat, ami a rosszultápláltság állapotához vezet, amikor is a mérges anyagok elleni védekezőképességünk jelentékenyen alábbszáll. Gyakran van alkalmunk megfigyelni, hogy a mindig vidám hangulatú emberek rendszerint igen sokáig élnek és rugékonyságukat is jóval tovább bírják megtartani, de épp úgy látható, sajnos, gyakran az ellenkezője is, hogy t. i. a gond és bánat ifjúságunkat hamar megemészti. Sokszor megtörténik például, hogy nagy ijedtséget vagy aggodalmat kiállott emberek hirtelen megőszülnek, amint azt a szerencsétlen Mária Antoinetteről beszélik. Egy Horvátországban élő, csak 28 éves unokanővérem szép fekete hosszú haja is egy szerencsétlenségről szóló hír hallatára reggelre szürke és végül hófehér lett.
A haj hossza és színe, mint azt már a II. fejezetben volt alkalmam megjegyezni, bizonyos mirigyek, főleg a pajzsmirigy és az ivarmirigyek befolyása alatt áll. A megőszülést tehát, a vénülésnek egyik jellemző tünetét, a lelkifurdalásoknak a pajzsmirigyre gyakorolt hatásaképen foghatjuk fel. Nem ritkán látjuk erős lelki izgalmak után a pajzsmirigy duzzadását bekövetkezni; túlheves és állandó rázkódtatások annak túltengését vagyis a Basedow-féle betegséget idézik elő, míg végül a mirigy működése kimerül és myxödémás állapot keletkezik. A pajzsmiriggyel oly szoros összefüggésben álló ivarmirigyekre is károsan hatnak a lelki izgalmak. Férfiaknál impotenciát, nőknél pedig a menstruáció hirtelen fellépését idézhetik elő. A nemi okokból eredő izgalmak is előidézhetik a pajzsmirigy elváltozását. Az ótestámentomi zsidók az új házas asszony nyakát a nászéjszaka után meg szokták vizsgálni, hogy vajjon pajzsmirigye megdagadt-e, amiből azután a megtörtént deflorációra következtettek. Ismerték tehát azt az élettani törvényt, hogy szüziesség megszünése következtében a pajzsmirigy meg szokott dagadni. Állatoknál, pl. bögő szarvasoknál, ilyen körülmények között hasonló tünet figyelhető meg és nem egy kiváló festőművész vásznán nyomát leljük eme élettani jelenség figyelembevételének.
A lelkigyötrelmeket néha akromegalia is követi, mely betegséget tudvalevőleg a hypophisis elváltozása okozza. Ez a mirigy tehát szintén a lelki depressiók befolyása alatt áll. Egy általam megfigyelt esetben egyszer a fogházra való itélés adott okot az akromegalia kitörésére, amihez később még cukorbetegség is járult. Hasonló esetet figyelt meg Pel is.
Pawlownak kutyákon végzett kisérleteiből kiderült, hogy lelki izgalmak következtében a hasnyálmirigy is fokozott mértékben választ el nedvet. Igy tehát föltehető, hogy a cukorbetegség, melyet e mirigy elváltozása okoz, szintén összefüggésben van a kedélyizgalmakkal. És valóban szomorú, hogy az, akit valamely nagy szerencsétlenség ért, mondjuk egész vagyonát elvesztette, vagy felesége megcsalta, annak ezenkívül esetleg még ily súlyos betegséget is el kell szenvednie, mely őt egész életén keresztül kínozza, míg lassanként megöli. A cukorbetegség ilyen eseteiről már gyakran hallottam. Az emberek azonban csak utolsó sorban veszik észre, hogy ennek is, épp úgy mint sok más balesetnek, ők maguk az okozói; a cukorbetegség fellépését ugyanis a régebbi hibás életmód, a sok keményítőt és húst tartalmazó táplálékok bőséges élvezete gyorsítja és előmozdítja.
A vérnyomás gyakori emelkedése mutatja, hogy lelkigyötrelmek a mellékveséket sem kimélik meg. A vérnyomás ingadozása pedig sietteti az érelmeszesedés keletkezését. Öreg embereknél tehát, minthogy ezeknek mellékveséi Delamare szerint megnagyobbodott állapotban vannak, a kedélyizgalmak még súlyosabb következményekkel járnak.
Mindenképen kerüljük azonban a nemi okokból eredő lelki izgalmakat. Hirtelen halálesetek már gyakran fordultak elő ilyenkor és egy magasrangú államférfiú halála nem is oly régen keltett az egész világon feltűnést.
A máj is szenved a lelki bántalmak alatt. Volt alkalmunk ilyenek után sárgaságot megfigyelni és epekőbetegek nem ritkán kapnak heves görcsöket. Érdekes továbbá, hogy az ivarmirigyekkel belső vonatkozásban álló emlők szintén bajba keverednek. Megtörténik például, hogy erős felindulások után a tejelválasztás elapad, vagy a tej minősége, valószínűleg mérges anyagok jutván bele, veszít jóságából. Ha a tehéntől elvesszük borját, akkor az izgatott lesz, nem ad tejet vagy csak rossz minőségűt. Egy alkalommal megtekintettem egy majorságot, ahol nyolc tehenet láttam, melyek mindegyike izgatottan bőgött. Csakhamar megtudtam ennek az okát, azt t. i. hogy egy borjút, melyet az összes tehenek sajátjukként nyaldostak és fölváltva szoptattak, néhány órára az istálló másik sarkába vittek, ahonnan azt a tehenek nem láthatták. A tehénnek is van tehát »szíve«. Ha már a külömben oly flegmatikus tehénre ily nagy hatással vannak a lelki benyomások, mennyivel jelentékenyebb ez a melegen érző embernél.
Hogy a lesujtó hatású lelki izgalmakat sok ember nagyon is a szívére veszi, annak következtében sokat szenved és meglepő gyorsan vénül, azt nap-nap után megfigyelhetjük. Főleg azokon vehető ez észre, akik vagyonukat vagy egy-egy családtagjukat veszítették el, de különösen olyan embereken, akik felett itéletet hirdet ki a bíróság, minek folytán becsületük megy veszendőbe. Hányszor értesülünk olyan esetekről, melyekben a lesujtó itélet kihirdetése után sok évvel látszik öregebbnek az elitélt egyén, mert becsületét, az ember legnagyobb kincsét, veszítette el.
Mindezek után kimondhatjuk, hogy a lelki felindulások elsősorban a vérmirigyekre hatnak; s ezek elváltozása a vénülést elősegíti. A vérmirigyek állapotától függ tehát a gyorsabb vagy lassúbb megvénülés.
Tudósok, kik kizárólag munkájuknak élnek, nem igen szoktak jó színben lenni és gyakran szenvednek ideg-, gyomor-, bélbetegségekben, krónikus székrekedésben stb. Megerőltető szellemi munkánál az agyba túlságosan sok vér nyomul, melyet más szervektől vonunk el és így elősegítjük a gyomornedv kiválasztásának és étvágyunknak csökkenését. Ha lehetséges volna, egy-egy órával az étkezés előtt és után be kellene szüntetni a szellemi működést. A vérnek az agyba való nyomulása az alvást is megrontja, mely csak akkor lesz igazán mély, ha az agyvelő vérszegény. 1–2 órával lefekvés előtt tehát kerülni kellene minden szellemi túlerőltetést és főleg az ágyban való olvasást.
Nyugodt éjjeli alvás után az agy eléggé kipihente magát s ennélfogva a legmunkaképesebb. Ezért tehát a reggeli órák a legalkalmasabbak szellemi munkára; az egészen koraiak pedig a nagy nyugalom és zavartalanság révén ezeknek is fölötte állanak. Én magam legszívesebben dolgozom reggel 5–38-ig, különösen télen, amikor ily korán még nem lehet sétára indulni.
Egy korábbi fejezetben már megemlítettem, hogy az erősen igénybe vett szervek a gyakori vértódulás következtében könnyebben jutnak az érelmeszesedés stádiumába. A szellemi munkásoknál tehát gyakrabban találkozunk e bajjal, főleg akiknek az a rossz szokásuk is megvan, hogy sokat dohányoznak és isznak. Egészséges körülmények között azonban igen magas kort érhetnek el, mint azt számos híres példa: mint Hippokrates, Demokritos, Plato, Plutarchos, Leibniz, Newton, Galilei, Michel Angelo, Carlyle, Kossuth stb. bizonyítja. Sokrates 94 éves korában írta meg Panathenaeját, Goethe munkaképessége pedig mindvégig változatlan maradt. Nemrégiben kaptam meg egy, az anyagcserére vonatkozó munkáiról hírneves angol kollégámnak a cukorbetegségről írt művét, melyet 80 éves korában írt meg.
Kevés kivétellel azt találjuk, hogy azok a szellemóriások, akik magas kort értek el, minden tekintetben mértékletes életet folytattak, nemcsak testileg, de szellemileg is. Aki oly egészségesen él mint Newton, az gyenge testalkata dacára is magas kort érhet el. Newton nagyon mértékletesen táplálkozott, nem voltak szenvedélyei és sohasem dolgozott a kimerülésig. Ne vigyük munkánkat túlságba, ne sajnáljuk magunktól az idejében való pihenést – ez legyen a szellem egészségtanának legfőbb törvénye. Az agyvelő szorul az összes, erősen igénybe vett szervek közül a legtöbb nyugalomra. Néhány órán túl nem szabadna egyfolytában szellemileg dolgoznunk.
Nagyon ajánlom, hogy tiz vagy tizenegy órakor feküdjünk ágyba, 5–6½ órakor keljünk fel s megreggelizve (egy kis tejet igyunk) csakhamar fogjunk munkához. A rendes reggelit 8 óra tájt fogyaszthatjuk el. Ezt kövesse hosszabb séta, mielőtt újra munkához fognánk, melyet egy órával az ebéd előtt hagyjunk abba s csak egy órával az étkezés után folytassunk. Egy órával vacsora előtt is ajánlatos a munkát megszakítani és egyáltalán nem dolgozni többet, hanem inkább sétáljunk lehetőleg estebéd előtt is. Egyáltalán, a szabadban való tartózkodás nagyon előnyös szellemi munkások számára; különösen az erdőben vagy máshol a zöldben könnyebben jutunk eszmegerjesztő gondolatokhoz. Ha nincsen túlságos meleg, akkor munkánkat a napon végezhetjük, szemünket és a könyvet, vagy a papirt árnyékoljuk azonban be. A szabad levegő, napfény és szellemi foglalkozás egyesülése fölötte értékes. Minden laboratóriumnak és könyvtárnak követni kellene levegő és világítás szempontjából az összes egészségtani rendszabályokat.
Télen szórakozás végett járjunk el barátainkhoz, társaságba, hangversenybe, színházba stb. Tanácsos volna minden évszakban a vasárnapot falun tölteni. Kövessük továbbá az általános egészségi rendszabályokat is. Főleg ami a táplálkozást illeti, a nehéz szellemi munkával foglalkozó tudósoknak nagyban ajánlom a húsevés abbahagyását és vegetariánus módon tejes ételekkel, tojással való tápkozást. A bőséges húsevés mindenképen kerülendő; nemcsak nehézkessé és gondolatlustává tesz, hanem könnyen indít bennünket alkohol, kávé, dohány és más káros izgatószer élvezésére, amit azonban gyenge hústáplálkozás után nem szoktunk megkívánni.
Mértékletesség és szabályos életmód növelik a szellemi munkások kilátásait a hosszú életre és megóvják a szellemi erők időelőtti összeomlását, aminek pedig túlhajtott munkánál előbb-utóbb be kell következni. Nem ritkán már a fiatal években következik ez be. Már Boerhave említ két ilyen esetet: »Ismertem egy fiatal embert, aki mindent tudott s a tudománynak valóságos szörnye volt, de alig élt 25 évig. Egy másik pedig, aki hangyaszorgalommal dolgozott éjjel-nappal, 19 éves korában minden betegség nélkül lesoványodásban meghalt.« A tudósok és irók mellett főleg az orvosok vigyázzanak magukra, kiknek agyveleje állandóan meg van feszítve. Azok a megerőltetések, melyeket mások életének meghosszabbítása érdekében tesznek, megrövidítik az övékét – mily iróniája a sorsnak! Kevés hivatás követel annyi gondolkodást, mint éppen az orvosi. Mi orvosok gyakran érintkezünk ragályos betegekkel; minthogy pedig a folytonos szellemi megfeszítés károsan hat testi egészségünkre és ennélfogva a fertőzések elleni ellenálló képességünket is csökkenti, nagyon ajánlom, hogy az összes káros behatásokat – különösen mindenféle mértéktelenséget – lehetőleg kerüljük.
Gyakran megfigyelhetjük, hogy azok az emberek, akik orvosi vagy más célból arzént szednek, jobb, sőt fiatalosabb és frissebb külsőnek örvendenek. Magam is észrevettem, hogy e szer használata után miként tűntek el számos betegem arcáról a ráncok vagy legalább is kevésbbé voltak észrevehetők. Az arzén ugyanis a bőr szöveteiben a zsír gyarapodását fokozza, minthogy pedig ez öreg emberek arcából gyakran hiányzik, ráncok mutatkoznak, melyek arzénkezelés által újra eltüntethetők. Csodálatos, hogy a rendszeres arzénevők, aminők nagy számmal vannak Európa egyes részeiben, pl. Tirolban és Stájerországban, gyakran érnek el magas életkort és a legnagyobb megerőltetéseket könnyen bírják el. Élemedett korukban is nagy ügyességgel másszák meg a hegyeket, s egyaránt védettek bármi testi megerőltetés ellen. Az arzénnek bizonyos mennyiségben való élvezése tehát kétféle hatással jár: képessé tesz bennünket nehéz munkára és egyszersmind igen sok esetben friss arcszínt kölcsönöz.
Sok asszonyról, különösen néhány híres színésznőről, ismeretes, hogy késő aggkorukig rendszeresen használták az arzént. Egy erre nézve igen érdekes esetet tárgyalt pár év előtt az osztrák biróság. Egy cseléd úrnőjét bosszúból arzénnel akarta lassanként megmérgezni és ezért ételeibe kis mennyiségű arzént kevert. A következménye azonban az lett, hogy az asszony napról-napra szebb lett. Efölött a cselédlány még jobban bosszankodott és most már nagyobb adaggal tett próbát. Erre azután felléptek az asszonyon a mérgezési tünetek, s a méregkeverő cselédlányt leleplezték.
Állatok, különösen lovak, szintén előnyösebb külsőre tesznek szert arzén adagolása után, s ezt a tapasztalást a lókereskedők nagyon gyakran kihasználják.
Az arzén és a jód fontos vegyi anyagok, melyek kis mennyiségben testünkben is előfordulnak és az anyagcserénél nélkülözhetetlen szerepet játszanak. Gauthier és Bertrand mutatták ki, hogy a pajzsmirigy bizonyos mennyiségű arzént tartalmaz, mely a tejbe is átmehet. Ha pedig a test nélkülözi ezeket az anyagokat, akkor mesterséges úton juttassuk őket testünkbe. Nagyon öreg embereknél azonban ez nem ajánlatos, mert rájuk inkább mint méreg hat az arzén. A vashoz hasonlóan az arzén is elősegíti a vérképződést s már ezen szempontból is adagolandó, különösen vénülő nőknek. Idősebb embereknél Grawitz még jobb eredményeket ért el, mint a vassal. Legtanácsosabb az arzént vassal egyetemben, ahogy azt a természet is megalkotta, t. i. ásványviz alakjában adagolni, melyek közül leghíresebbek a hazai parádi vasas-arzénes víz s ehez hasonló a déltiroli Levico- és Roncegnoforrás és a boszniai Guberforrás. Különösen asszonyoknál hatnak meglepően e források. Gyakran volt alkalmam látni, hogy már csaknem elvirágzott asszonyok friss arcszinen kívül testileg is gyarapodtak ilyen kezelés után. Úgy látszik, hogy a vas és az arzén különleges szer asszonyok számára. Ez valószínűleg onnan magyarázható, hogy mindkettő különös hatással van a petefészekre. A sápkór pedig, amint azt Noorden, Dalchó és mások kimutatták, a petefészek elváltozásának következménye, s így föltehető, hogy a vas és az arzén, melyeket e betegség ellen rendelünk, nemcsak a vérképződésre, hanem a petefészkekre is kifejti hatását.
A kombinált arzén- és vaskúrának legjobb eredményeit 30–50 éves asszonyokon értem el, kiknek sok vasat tartalmazó karlsbadi iszapfürdőket is rendeltem. Idősebb nőknél, akik a változás idejét már túlhaladták, akiknek petefészke tehát már degenerált volt, ezek a hatások kevésbbé voltak feltűnők.
Kevés arzén adagolása után a vérnyomás fokozódik, ahogy azt az adrenalin használata után is látjuk. Pajzsmirigykészítmények épp az ellenkező hatást keltik. A nagyobb adagú pajzsmirigytabletták káros következményeit tehát arzénnek egyidejű adagolásával szokták megelőzni. Én arzén helyett a szintén ellenkező hatású, vérnyomást fokozó adrenalint szoktam alkalmazni.
A neuraszténia és hisztéria kezelésében tehát oly betegségeknél, melyek gyakran az ivarmirigyek elváltozásának következményei, a vas és az arzén szintén jó eredményeket idéznek elő. Krónikus kankó és dülmirigygyulladás eseteiben helyi kezelés mellett szintén kedvező eredményeket nyerünk.
Erősebb hatással bírnak az említett arzénvizeknél az arzénkészítmények, p. o. Solutio Fowleri, atoxyl, kakodyl készítmények stb., melyek azonban csak igen kis adagokban rendelhetők. Volt egynéhány esetem, amikor arzénkészítmények használatával egyidejűleg tejet és vegetariánusét rendet rendeltem, ami megakadályozta a hajhullást és a haj újra kinőtt. Fontos, hogy kis adaggal kezdjük, melyet csak lassan fokozhatunk. Ajánlatos továbbá az arzénkúrával nyolc-tíz nap után néhány napig szünetelni. Az arzéntartalmú ásványvizek használata négy-hat hétre rendelhető el. Itt is csak kis mennyiséggel, egy evőkanállal naponta szabad megkezdeni. Lassanként öt sőt hat evőkanálnyi is élvezhető, erre azután az adagok lassanként újra csökkentendők. Az ilyen kezeléssel egyidejűleg szervi készítményeket is nyujthatunk a betegnek, aminők a pajzsmirigy-, petefészek- vagy herekészítmények. Az ilyen óvatosan véghez vitt arzénkúra ajánlható leginkább a korai vénülés ellen.
Dülmirigybetegségeknél és impotenciánál saját megfigyeléseim alapján előszeretettel alkalmazom a vas- és arzéntartalmú ásványvizeket iszapfürdőkkel és tejdús, főleg növényekből és földtermékekből álló étrend mellett. Legajánlatosabb hazai vasas ásványvizek a bártfai, borszéki, előpataki fürdők stb. Külföldiekre hazánk nem szorul ugyan, de megemlítjük az ismertebbeket: Franzensbad (Csehországban), Schwalbach (Nassauban), Pyrmont (Waldeck hercegségben) és mások. Amelyek egyuttal arzént is tartalmaznak azok természetesen hasznosabbak.
Mondottuk már, hogy a zsír- és kötőszövet gyarapodását a vénülés egyik jellemző tünetének kell tekintenünk. Ez ellen már régóta a jóddal kisérleteznek, melyet a máj- vagy vesezsugorodásnál használnak. Tudjuk, hogy a jód a pajzsmirigy főalkatrésze. Mennél több kolloid anyagot tartalmaz, annál nagyobb a jódtartalma is. Gyermekeknél kevés, később gyarapodik, öreg embereknél pedig ismét csökken. Igy tehát a pajzsmirigynek az aggkorban fellépő jódszükségletét legcélszerübb jódkúrával gyógyítani. A jóddal akkor érjük el a legjobb eredményeket, amikor a pajzsmirigy syphilis vagy más fertőző betegség folytán szenved degeneráló elváltozásokat. Minthogy vénüléskor hasonló esettel állunk szemben, ezt is jóddal kell kezelnünk.
A jódhoz hasonló hatást idéznek elő a pajzsmirigykivonatok. Mindkét gyógyszer tágítja az ereket s főleg a pajzsmirigy a vérnyomás csökkenését vagy még inkább a vér belső surlódásának kisebbedését okozza. Ezért a legjobb sikerrel alkalmazhatjuk a jódot érelmeszesedés ellen, mely tudvalevőleg a legtöbb embernél az ötvenes években, sokszor azonban már hamarább is ki szokott fejlődni. Azt is megfigyeltem, hogy idősebb emberek, kiket jóddal kezeltem, egy bizonyos idő mulva jóval fiatalosabb külsőre tettek szert, amit az edinburghi Dr. G. A. Gibson észleletei is megerősítettek. Kezelésem alatt áll például egy 58 éves férfi, aki hat évvel ezelőtt a jobb szemében vérzést kapott, amit Fuchs bécsi szemspeciálista kigyógyított. Érelmeszesedés tünetei mutatkoztak rajta. A syhpilist tagadta és nem is bírtam ezen, esetleg régebben kiállott, betegségnek semmiféle nyomát felfedezni, ami persze még mindig nem zárja ki egy esetleg évek előtt lezajlott syphilisfertőzés lehetőségét. A jóddal való kezelés valóságos csodákat művelt e beteg külsején. Hat év óta használja bizonyos megszakításokkal és 58 éves kora dacára viruló és fiatalos külsővel bír. Néhány hónap előtt vett nőül egy 18 éves lányt.
A jódot többnyire cseppek alakjában mint jódnátriumot vagy jódkáliumot adagoljuk. Újabban előnyben részesítik a Sajodin-, Jódglidine-, Jódlecithin-, Jódipin-készítményeket, melyeket tapasztalatom szerint a legtöbb beteg minden különösebb nehézség nélkül elvisel. Épp úgy mint az arzénnál, hosszas használat után ennél is célszerű egy ideig szünetelni. Claude Bernard ugyanis megállapította, hogy a jód gyorsan szívódik ugyan fel testünkben, de csak nagyon lassan választatik ki.
Magam kisérleti célokból öt év óta szedek bizonyos időközökben pajzsmirigytablettákat. Hogy kipróbáljam, vajjon ezek és a jódkészítmények azonos mellékhatásokat idéznek-e elő, öt napon keresztül minden ebéd után egy Jódglidine-tablettát vettem be. Már négy ilyen tabletta után azonban erős náthát kaptam, arcomon és mellemen számos pattanás keletkezett, melyek az ötödik tabletta után csak fokozódtak. E jelenség okát abból magyaráztam, hogy a jódot megelőzőleg pajzsmirigykészítmény-kúrát használtam. Ha hosszabb időn át nem vettem pajzsmirigy-tablettákat és csak azután szedtem a Jódglidinet, akkor az előbb említett tünetek nem léptek fel. Azt vélem, hogy a jód elősegíti a mérges anyagoknak a testből való távozását, ami az orr nyálkahártyáján keresztül nátha, a bélen keresztül pedig hasmenés alakjában történik.
A jód hatása csak akkor kedvező, ha, mint a legtöbb mérges gyógyszernél, előrelátó módon csak kis adagokban vesszük. Minthogy a pajzsmirigyen át fejti ki hatását, tehát kis adagok azt működésre izgatják, nagy adagok pedig kimerítik, s így az ellenkezőjét idézik elő annak a hatásnak, melyet el akartunk érni.
Vas, jód és arzén (Gauthier, Bertrand) három fontos alkatrésze testünknek, melyeket az a külvilágból kénytelen magához venni; mert, mint azt már többször említettem, a gyermek pajzsmirigye például csak kevés jódot tartalmaz. Mutatja ezt az is, hogy a növényevő állatok pajzsmirigye jelentékeny mennyiségü jódot tartalmaz. Az amerikai juhok, buja legelőiken, (amint Texasban láttam) valóságos csodapéldányokká nőnek fel. A vegetariánus étkezés tehát, minthogy ezáltal jódot és vasat nyujtunk testünknek, mindenképpen ajánlatos.
Foglaljuk most röviden össze, amiket e fejezetben megbeszéltünk. Az arzén gyógy- és megelőzőszere a korai vénülésnek és különösen nőknél a vas is az. A jód pedig a vénülést gyógyítja, mert a vénüléskor többé-kevésbbé degenerált pajzsmirigyet fokozottabb munkára indítja és a vérkeringés javulását elősegíti. Megelőzi ennélfogva az érelmeszesedést, a vénség leggyakoribb betegségét vagy, ha már fellépett, a lehető legkedvezőbb módon befolyásolja.
Amidőn vagy 22 év előtt ismertekké lettek azok a csodás hatások, melyeket juhok pajzsmirigyéből készült szerekkel elértek, ugyanolyan kétkedéssel fogadták azokat, mint aminőben minden csodakúra szokott részesülni. Ugyanaz a sors érné valószinűleg az én, főleg az idő előtti vénülés kezeléséről és megakadályozásáról írt közlésemet is, ha állításom igazolására nem rendelkezném számos példával és nem támaszkodhatnám más kiválóbb szerzőnek hasonló eredményeire.
Az a tény, hogy a pajzsmirigy vénülőknél többé-kevésbbé degenerált és jódtartalma is kisebb, továbbá hogy a vénülés hasonló tünetekkel jár, mint ama betegállapotok, melyeket a pajzsmirigy degenerációja okoz, tudományos alapot nyujt azon gyógyászati kisérlethez, melyet a jódtartalmú pajzsmirigykészítményekkel igyekeztem a vénülés legyőzése ellen felhasználni.
Hogyha a pajzsmirigy degenerációja folytán keletkezett betegségnél, a myxödémánál, állati pajzsmirigykészítmények adagolása által jelentékeny javulást lehet előidézni, miért ne sikerülne ugyanez olyan emberekkel szemben is, kiknek pajzsmirigyét a beállott vénülés változtatta el? Annál is inkább lehetségesnek tartom ezt, mert hiszen a vénülés és a myxödéma hasonló klinikai tüneteket mutat fel. Murray, Mackenzie, Hertoghe és mások, kiknek a myxödémáról nyert ismereteinket köszönhetjük, azt tapasztalták e betegségben szenvedő idősebb embereken, hogy azok pajzsmirigytablettákkal való kezelés után sokkal fiatalabbnak látszottak. Némelyiküket 10–20 évvel fiatalabbnak tartották. Hasonlót mondhatok én is betegeimről, kiknek myxödéma, elzsirosodás, érelmeszesedés, valamint a vénülés ellen pajzsmirigykészítményeket rendeltem.
Ezek a készítmények főleg csak akkor hatnak, ha a pajzsmirigy egyes részei még épek. Ha teljesen sorvadt, úgy a gyógyulás kevésbbé kifejezett, sőt néha teljesen cserben hagy bennünket. Nem vagyunk képesek ennélfogva életben tartani azokat az állatokat, melyeknek pajzsmirigyét teljesen eltávolították. A készítmények a meglévő szövetekre hatnak és növelik a pajzsmirigy kolloidtartalmát. Nagyobb adagok után a Basedow-kór tünetei is felléphetnek; sőt észleltek már golyvával egybekötött eseteket is.
Igen magas korban tehát nem ajánlatosak a pajzsmirigykészítmények, de előnyösen használhatók a 70-es–80-as éveket megelőző időszakban, amikor a pajzsmirigy még részben megvan és működőképes. A pajzsmirigy állapotát könnyen megállapíthatjuk azon működések minőségéből, amelyek az ő befolyása alatt állanak. Ezek különösen az intelligencia, az emlékezőtehetség, a vese és belek működése stb. A vizelet vegyi összetételéből, a benne található szilárd alkatrészek, valamint a kiválasztott húgysav és konyhasó mennyiségéből, ugyancsak következtetést vonhatunk a pajzsmirigy állapotára nézve.
A pajzsmirigytabletták hatását legélénkebben azok a fényképek bizonyítják, melyeket Murray, Oppenheim, Hertoghe, Laache és mások tettek közzé, s amelyek a myxödémás betegeket kezelés előtt és után mutatják. Külsejük ezek következtében annyira megjavult, hogy mindnyájukat fiatalabbnak tartották. E szerzőkön kívül Ewald és Mackenzie azt az érdekes jelenséget is felemlítik, hogy kezelés után a megőszült vagy kopaszfejű embereknek fekete hajuk nőtt. Én magam is észleltem, hogy e készítmények használata után korán megőszült koponyám megkopaszodott, amit azonban fekete hajzat növése követett. Két igen érdekes esetet volt alkalmam megfigyelni dr. Mackenzie Hector londoni betegosztályán. Ő volt tudvalevőleg az első, aki myxödéma ellen pajzsmirigykészítményekkel kisérletezett. Egy közel 65 éves asszonyt, aki azonban már évek óta tablettákat szedett, 42 évesnek tartottam. Egy 42 éves lány pedig, aki hasonló kezelésen ment keresztül, 10 évvel fiatalabbnak látszott. Dr. Gibson edinburghi klinikáján egy 72 éves myxödémás asszonyt láttam, aki 20 év óta használta a pajzsmirigytablettákat és nevezett kartársam nézete szerint is 55, vagy legfeljebb 60 éves külsővel bírt. Az ilyen kúra után elsősorban az arcvonások lépnek jobban előtérbe és megfinomodnak; a testsúly kisebb lesz, az előbb száraz bőr nedves, a vizelet mennyisége növekedik és a megelőzőleg renyhe bélmozgások javulnak. Az ilyen emberek mozgékonysága is csodálatosan javul. Előbb tíz percnyi séta után már kifáradtak, most hegyeket is másznak és, mint maguk mondják, »újjászületve« érzik magukat. Kétségtelen, hogy az intelligencia javulása is bekövetkezik. Az emlékezőtehetség erősbödik és felfogó képességünk könnyebb lesz, amint azt nemrég egy női betegemen kifejezetten észleltem. Ennek épp ellenkezőjét figyelte meg Dürig egy betegén, akinek nagyobb mennyiségben Antithyroidint (Möbius), tehát a pajzsmirigytablettákkal ellenkező hatású anyagot rendelt. A teljes butaság érzése, gyenge emlékezőtehetség, gondolatlustaság mutatkozott rajta s ez az állapot csak 14 nap mulva szünt meg teljesen, habár Dürig az említett jelenségek fellépte után rögtön abbahagyta e szer adagolását. Hasonló állapotot, bár nem ily hagy mértékben, észleltem nehány saját betegemen is, kiket e szerrel a cukorbetegség ellen jó eredménnyel gyógyítottam. Ha tehát a pajzsmirigytabletták az intelligenciát javítják, másrészt pedig az ellenkező hatású Antithyroidin azt lerontja, akkor mindez meggyőző bizonyítékul szolgál azon állításomhoz, hogy az intelligenciát a pajzsmirigy uralja.
A pajzsmirigytabletta-kezelés megkezdésének egyik legalkalmasabb időpontjául az elzsirosodás felléptét tartom, mely egyik első jelensége a beállott vénülésnek. Mennél előrehaladottabb ez és mennél kifejezettebbek a pajzsmirigyelégtelenségnek tünetei, természetesen annál nagyobb adagokat kell rendelnünk. Könnyebb esetekben és fiatalabb egyéneknél elegendő naponta egy tabletta, idősebbeknél kettő. Tulságosan nagy adagok épp úgy idézhetnek elő káros hatásokat, mint a kicsinyek, feltéve hogy hosszú időn keresztül használjuk őket. Minden pajzsmirigykezelést tehát 8–10 nap mulva néhány napra félbe kell szakítani. Öreg embereknél pedig 3–4 heti kúra után egy hétig kell azt szüneteltetni. Rendszert megállapítani azonban, mint minden egyéni kúránál, teljes lehetetlenség.
Szakszerűen és okosan tehát csak az ajánlhatja az ilyen kúrákat, aki a pajzsmirigy élettanának és kórtanának szükséges ismereteivel rendelkezik. Sok év óta számos embert kezelek pajzsmirigytablettákkal és csak nagyon ritkán, utóbbi időben pedig egyáltalán nem fordult elő semminemű kellemetlen mellékhatás, aminő az izgatottság, szívdobogás vagy álmatlanság. Kezelés alatt mindig megfigyelem a szív- és érverést, és azonnal abbahagyom a kúrát, amint a pulzus túlhaladja a kilencvenet. Meggyőződésem szerint a kis adagu és bizonyos szünetekkel tartott pajzsmirigykezelés teljesen veszélytelen kúra, ha a szívet és az érlökést, valamint a vizeletet állandóan vizsgáljuk.
Túlnagy vagy kicsi és a kelleténél tovább adagolt tabletták által épp az ellenkezőjét érjük el annak, amit akarunk. Saját magamon tapasztaltam, hogy egy túlsokáig tartó és naponként két tablettából álló kúra után testsúlyom két kilóval gyarapodott. Amint azonban az ilyen hosszú ideig tartó kezelést abbahagyjuk, rögtön jobb hatások mutatkoznak. Az állati pajzsmirigy anyaga testünkben és pedig pajzsmirigyünkben felhalmozódik és hatását csak bizonyos idő mulva, néha csak a kúra abbahagyása után fejti ki.
Számos klinikai és kisérleti tapasztalat mutatja a nagy adagok káros hatását. Előidézik ugyanis a pajzsmirigy túltengését, sőt néha a Basedow-kór tüneteit. Tanácsos ennélfogva nagyobb adagok után kis mennyiségű ellenszert, arzént, adagolni. Megfigyelésem szerint adrenalint is használhatunk ilyenkor. Észrevettem ugyanis, hogy pulzusom naponkénti két jódthyrin-tabletta után egyideig állandóan 90-et vert, ellenben 65–68-ra szállott alá, amidőn a tablettákkal egyidejüleg tíz csepp adrenalint is vettem. Az adrenalinnak ilyen használata a pajzsmirigy ellenszere gyanánt különösen azoknál ajánlatos, akiknek pulzusa gyenge és akik azonfelül vérszegények is.
Az eddig felsorolt elővigyázati szabályokon kívül, szem előtt tartandó a készítmény eredete is és csak megbízható gyárak legfrissebb készítményeit használjuk. Leghatásosabbak természetesen azok, melyek a legnagyobb jódtartalommal bírnak. Én kisérleteimben különféle pajzsmirigytablettákat alkalmaztam jó sikerrel, így a Bayer-féle Jodothyrint, a Knoll-téle Thyradent és egy év óta a hazai birkákból származó Richter-féle pajzsmirigytablettákat, melyek szintén jó eredményeket idéztek elő. Nézetem szerint kis mennyiségű jódnátrium hozzáadása fokozza e tabletták hatását.
Kétségkívül módunkban áll hátráltatni mindazokat a káros tüneteket, melyeket a pajzsmirigy- és jódkészítmények okozhatnak. Némi figyelmet érdemel ugyanis ilyenkor az étrend is. Kerülnünk kell mindenekelőtt a túlságos húsevést, mert ezzel a pajzsmirigy működését még jobban fokozzuk. Ugyancsak kerülendő pajzsmirigykúra alatt a tea és kávé, alkohol és dohány élvezése. A vizeletet gyakran kell megvizsgáltatni, mert benne bőséges hústáplálék mellett cukor szokott fellépni. Magamon észleltem, midőn a rendesnél valamivel több húst ettem, hogy naponkénti két tabletta mellett 0·3%-ig terjedő cukorvizelés mutatkozott. Ez azonban rögtön eltünt, amint a húsevést abbahagytam, sőt röviddel utána negyed kiló szőlőt ehettem anélkül, hogy a vizeletben cukrot észleltem volna.
Célszerűen használhatók a pajzsmirigykészítmények érelmeszesedés és kötőszöveti vesegyulladás ellen is, mely betegségek a vénülésnél gyakoriak. Elősegítik a húgy szilárd alkatrészeinek gyorsabb kiválását. A vizelet sötétebb színt nyer és az előzőleg erősen csökkent konyhasókiválasztás megkétszereződik.
Elővigyázatosnak a pajzsmirigykúra akkor mondható, ha több napon át lefekvés előtt egy tablettát szedünk. Legjobban elviselhető szóda bikarbonika (kettedszénsavas nátrium) vagy valamely alkalikus ásványvizzel egyetemben. Hogy vajjon az alkalikus ásványvíz jótékonyan befolyásolja-e gyógyértékét, azt nem merném eldönteni, de nem tartom lehetetlennek. Tapasztalásom szerint egyébként az adrenalin kivételével, az összes szervi készítmények alkalikus oldatban hatnak legjobban.
Vénülő asszonyoknál a pajzsmirigykivonaton kívül az állati petefészekből, főleg a disznóéból, készült kivonatok is jó eredménnyel használhatók. Pótolni tudják részben a klimaktériumban degenerált vagy esetleg fiatal asszonyoknál kasztráció által eltávolított ivarmirigyeket. A petefészkek degenerációja folytán beálló elhizásnál, tapasztalásom szerint, szintén jóhatású a petefészek- és vele egyidejüleg a pajzsmirigykészítmények szedése. A hájkórnak egy rendkívül érdekes esetét figyelte meg Burghardt, mely egy fiatal lánynál a petefészkek és a méh fejletlen állapota következtében lépett fel; petefészekkivonat szedése által a lány nyolc kilót vesztett súlyából. Amikor a kezelés megszünt, az elzsirosodás is rosszabbodott. Az emlők elzsirosodása szintén javul petefészektabletták használata után.
Loewy és Richter azt találták, hogy ezek az oxidációs folyamatokat is gyarapítják, Spielmann és Etienne pedig a vörös vérsejtek szaporodását észlelték. A petefészekkészítmények tehát ilyenkor a vashoz hasonlóan hatnak és ilymódon nem ok nélkül való, ha ennek hatását az ivarmirigyekre gyakorolt befolyásából igyekeznénk megmagyarázni.
Körülbelül 60–70 asszonyt kezeltem petefészekkivonattal s az eredménnyel mindig meg voltam elégedve. A változáskor előforduló kellemetlen hevülések csaknem teljesen megszünnek. A többi ideg tünetet is kedvezően befolyásolja. Fejfájás, álmatlanság, ideges levertség több heti kezelés után nem mutatkozott többé. Elzsirosodásban szenvedő nőknél, akiknek egyszersmind pajzsmirigytablettákat is rendeltem, jelentékeny súlycsökkenést értem el. A nagy lelógó zsíremlők és kövér csipők tetemesen veszítettek nagyságukból, sőt a duplaáll jelensége is megszünt.
Nőknél a változás idejében vagy a petefészekkiirtás után nagyon ajánlatos a petefészektablettákkal való kezelés. Chroback és Landau voltak az elsők, akik kasztráció, valamint menstruációbeli zavarok után állati petefészekkel a legjobb eredményeket érték el. Hisztérikusoknál is jelentékeny javulást észleltem. Igen célszerűnek találom alkalmazásukat oly idegbetegségeknél, melyek a petefészek elváltozásával függenek össze, így dementia praecox esetében. A melankólia két esetében és egy ízben a petefészekműködés hibás fejlődésekor szintén kedvező eredményt értem el petefészektablettákkal. Használatuk mindenképpen ártatlan. A szervezetre való káros hatásukat egyízben sem észleltem. Naponta négy tablettát is jól elbirunk. Én két hónapig naponta két tablettát vettem anélkül, hogy bármiképpen is kárát vallottam volna. Legjobbak a disznó petefészkéből előállított készítmények, melyeknek jódtartalma is a legnagyobb.
A petefészekkészítménynél kevésbbé hatásosak a jelenleg forgalomban lévő herekészítmények. Úgy látszik, hogy a here belső váladékának nem a legfontosabb alkatrészeit tartalmazzák. A bika heréjének tablettákká való felhasználását sem tartom a legcélszerűbbnek, mert ez az állat nemileg meglehetősen lusta. A nemileg jóval tevékenyebb »mindentevő« állatok, amilyen a disznó, sokkal alkalmasabbak az ilyen célra.
Már Brown-Séquard a nagy fiziológus, a belső kiválasztás tanának megalapítója, számos kisérlet alapján azt a teóriát állította fel, hogy az állati herekészítmények képesek a vénülés jelenségeit befolyásolni. Tengeri malacok és kutyák összenyomott heréjéből előállított készítményeket használt s azokat saját karjába és lábába fecskendezte és azt állította, hogy izomerejének, valamint szellemi képességeinek csakhamar jelentékeny gyarapodását észlelte magán. Nehezebb munkákat végzett mint azelőtt, anélkül hogy elfáradt volna. A lépcsőjárás most semmi fáradtságába sem került. Hashajtó használása nélkül rendszeressé vált a székelése és a vizeletfolyása erősebb, ami a húgycső izomzatának nagyobb erejét bizonyítja. Órákig elállt munkája mellett, melyet azelőtt ülve végzett.
Brown-Séquardnak ezen állítása és megfigyelése, bár eleinte sokan kétkedéssel fogadták, kiindulópontja lett a szervekkel való gyógykezelés tanának. Adatait más kutatók is megerősítették. Zoth és Pregl az izomerő nagyobbodását a Mosso-féle izomerőmérővel (ergograph) állapították meg, be akarván bizonyítani, hogy ezt nem a képzelődés okozza. A Poehl-féle Sperminum, Poehl és Tarchanoff szerint, fokozza a vér lúgtartalmát s egyszersmind testünknek a fertőzések elleni ellenállóképességét, amit Loewy és Richter is megerősítettek.
Bukojemsky, Hirsch és mások a spermiumot aggkori elgyengülés ellen, Bosse pedig két aggkori bőrviszketegség esetében találta hatásosnak. Érdekes utóbbi szerzőnek egy szemidegsorvadásos esete, mely syphilis után lépett fel. Az illető nő csaknem vak volt, de 16 spermium befecskendezés után állapota annyira javult, hogy már az óra mutatóját is újra felismerte. Spermium különben az emberi test különböző szerveiben található. Nagyobb mennyiséget tartalmaznak a vérmirigyek, legtöbbet pedig a herék.
Egy további szervi praeparatum, mely a vénülés elleni küzdelemben értékes szolgálatot teljesít, a disznó veséjéből előállított készítmény. Ennek segítségével vesegyulladás, valamint a mérges anyagoknak hiányos kiürítése és a testben való visszatartása következtében létrejövő vizelési zavaroknál lehet jelentékeny javulást elérni. Nemcsak a vese alakelemeinek, hanem a fehérjének kivizelése is csökken általa, a vizelet mennyisége viszont növekedik. A vesekészítmények használatát tehát oly egyéneknél tartom célszerűnek, akik a vénülés következtében fellépő veseműködés csökkenésében, a napi vizeletmennyiség kevesbedésében, valamint a vese hámelemeinek a vizeletben való alkalmi előfordulásában szenvednek. Ilyenkor is ajánlatos, mint azt számos kisérlettel bebizonyítottam, egyidejűleg pajzsmirigytablettákat is rendelni, minek következtében rendszerint a konyhasókiválasztásnak és a vizelet fajsúlyának nagyobbodása mutatkozik, amely jelenségekből megjavult veseműködésre vonhatunk következtetést. Naponta két, később négy tablettát szoktam betegeimnek rendelni, melyeket azok jól elbirnak.
A leghatásosabb szervi készítmények közé sorolom a hasnyálmirigykivonatot, mely számos szerző véleménye szerint kitünő szolgálatot teljesít emésztési nehézségeknél. A hasnyálmirigy tudvalevőleg a vénülés közeledtével kötőszöveti szaporodást mutat. Természetes tehát, hogy az emésztés ilyenkor nehézségekbe ütközik; a hasnyálmirigy ugyanis ilyen állapotban nem képes elegendő mennyiségű erjesztőt létrehozni, hogy a táplálék fehérjéjének, szénhydrátjának és zsirjának felszívódását és átalakítását elősegítse. Ennek következménye azután, hogy sok öreg ember lesoványodik. Ezek számára a hasnyálmirigykészítmény úgyszólván »külön hasnyálmirigy« jelleggel bir. Fokozzák náluk a megfogyott hasnyálmirigynedv kiválasztását és elősegítik a fehérje-, de főleg a zsírtáplálkozás kedvezőbb megemésztését, mint az Salamon, Noorden és E. Meyer munkáiból kitünik.
A Salomon által először ajánlott Pankreon-tabletták használatakor az emésztési nehézségek állandó javulását észleltem. Nagyobb étkezések után magam is 2–3 tablettát vettem, főleg olyankor is, amikor oly ételeket ettem, melyeket különben nem tudtam egykönnyen megemészteni. Használatuk után csakhamar gázok felböfögése következett be s ezáltal gyomromban a nyomás és teltség érzete megszünt. Egy Olaszországban tett téli utazásom alkalmával, amikor nem kifogástalan eredetű és frissességű ételeket raktak elém, ezek a tabletták kiváló szolgálatot teljesítettek. Mindenekelőtt megakadályozták éjszakai nyugalmamnak bőséges vacsorából eredő zavarását.
A máj és a hasnyálmirigy belső vonatkozásban állanak egymással. Az egyik szerv elváltozása rendszerint a másikét is maga után vonja s vénüléskor gyakran találkozunk mindkettő elváltozásával. A Pankreon tapasztalásom szerint mindkét szerv betegségénél hatásos, éppúgy krónikus epekőbetegségnél is, amikor sokszor a hasnyálmirigyet is megtámadja és erős lesoványodás lép fel. Ilyen esetet figyeltem meg nem régen, amikor egyik betegem 25 kilót fogyott egy év alatt. Hangsulyozni kívánom még, hogy e tabletták segélyével az étvágy fokozását is elő lehet segíteni. Sajnos, hogy e készítmény igen drága.
Ez a hasznos szer azonban mindenképpen kitünő példát nyujt arra, hogy a szervi készítmények az észszerű gyógykezelés jövőjére nézve nagy reményekre jogosítanak. Ami a pajzsmiriggyel, mellékvesével és hasnyálmiriggyel lehetséges, az más szervekkel is sikerülni fog, ma ez már csak a tökéletesedő technika kérdése.
A vas vérünknek legfontosabb eleme, melynek hiánya sokszor igen komoly következményekkel jár. Hogy ezt megelőzzük, vasat kell testünkbe vezetni, ami kétféleképpen lehetséges. Egyik a természetes út, amennyiben szervezetünk bizonyos élelmiszerek által jelentékeny mennyiségű vasat szed magába. Másik a mesterséges, amely abban áll, hogy ezt a fontos elemet meghatározott gyógyszerek segítségével adjuk át szervezetünknek. Ez az utóbbi mód előnyösen kombinálható az elsővel.
Az összes vastartalmú tápszerek közül a vér és pedig a sertésvér áll első helyen. Bunge és mások kísérlete szerint azok az állatok, amelyek vasban szegény táplálékot kapnak, vérszegények. Ezt az állapotot fiatal házi nyulakon figyelték meg, melyeket tejjel tápláltak. Amint azonban zöld főzelékkel, káposztával és répával hizlalták őket, vérük vastartalma csakhamar nagyobb lett.
Ha nem is szenvedünk vérszegénységben, állandóan gondoskodnunk kell arról, hogy testünk elegendő mennyiségű vasat kaphasson. Különösen szól ez a változás utáni korban lévő asszonyoknak, amikor a petefészkek sorvadni kezdenek és a vérszegénység sokkal gyakoribb jelenség. Mint már többször említettük, a petefészek nagy befolyást gyakorol a vérképződésre, éppúgy a pajzsmirigy is, mely a klimaktérium után szintén sorvadni kezd. Mondottuk azt is, hogy a csontvelő, vagyis a vörös vérsejtek főképződési helye, valamint egyáltalán a csontrendszer a fentemlített vérmirigyek behatása alatt áll.
A vasnak a vénüléskor való felhasználása már azért is ajánlatos, mert e korban gyakran mutatkozik csökkenés a vérképződésben. Naunyn mondja könyvében: »Az öregek vérszegények.« Már Geist is kiemelte a vérmennyiségnek az aggkorban való csökkenését, amit ő a vérképző szervek sorvadásából magyarázott. Előrehaladott korban a csontvelő valóban jelentékeny elváltozást szenved. Grawitz megfigyelése szerint öregeknél a vas hatása nagyon is bizonytalan. Ennek okát nézetem szerint abban kell keresnünk, hogy a vérképző szervek, melyekre a vas hat, véneknél elváltozásoknak vannak alávetve. Ha tehát a szervetlen vas előrehaladott korban kevésbbé hatásos, akkor annál több okunk van oly táplálékot ajánlani, mely sok vasat tartalmaz, tehát tojássárgáját, bizonyos mennyiségű húst, parajt, spárgát, burgonyát és más vastartalmú élelmiszereket; főleg egyébként tejjel táplálkozók részére, mert a tej tudvalevőleg vasat nem igen tartalmaz.
Említettem már, hogy a sertésvér a legtöbb vasat tartalmazó élelmiszer. S ha véreshurka, vagy lepény alakjában élvezzük, mint ahogy némely vidéken a vért készítik, jelentős mennyiségű állati vasat juttathatunk testünkbe. Bunge élettani tankönyvében olvassuk, hogy a baseli sápkóros lányok a vágóhídra mennek s ott az állatok friss vérét isszák; s ha néha megfigyeljük, hogy kutyák vagy macskák mily mohón nyalják vagy szürcsölik más állatok vérét, arra a gondolatra juthatunk, hogy ösztönük tanította meg őket e táplálék jó ízére, vagy talán a máskülönben vasban szegény táplálkozás kényszeríti őket annak élvezésére. A friss vér evése nem valami étvágygerjesztő, sőt néha veszedelmes, mert az állatokat néha betegen mészárolják le. Vannak azonkívül olyan egyének is, főleg asszonyok és lányok, kik a vágóhidon kapott vért már puszta idegességből sem birják jól elviselni. Egy nőibetegem mondotta, hogy egy ideig meglehetős sok friss vért ivott naponta, míg emésztési nehézségek léptek fel s székében vért pillantott meg.
Etekintetben célszerűbb a dr. Hommel-féle Haematogen, melyet ökör véréből állítanak elő. Még jobb eredményt kapnának, ha sertésvért használnának, melynek 100 gr.-ja Bunge szerint 226 milligr. vasat tartalmaz.
A disznó szervei bonctanilag és fejlődéstanilag közelebb állanak az ember szervezetéhez mint az ököré, táplálkozási módja pedig, mint mindentevő állaté szintén hasonlóbb az emberéhez. Meggyőződtem arról, hogy a többi szervi készítmények, melyeket a disznó heréjéből, petefészkéből, veséjéből vagy hasnyálmirigyéből állítanak elő, jóval hatásosabbak mint azok, melyeket más állatokéból, például az ököréből, nyernek. Már ezen oknál fogva jobb eredmények várhatók a disznóvér alkalmazásától. Nehéz azonban e vérből nagyobb mennyiséget kapni, mert a disznó öléskor sokkal kevesebb vért ad, mint például az ökör. A legtöbb disznó azonkívül elzsirosodott és ennélfogva kevésbbé vérbő állapotban kerül leölésre. A 150 kilós disznó csak egy liter vért ad, a 450 kilós ökör ellenben 9–12 litert. A vágóhidra való célszerűtlen szállítás következtében gyakran szenvednek a disznók tüdőgyulladásban, úgy hogy a vér élvezése csak az állat előző megvizsgálása után ajánlatos.
Nagy mennyiségű vasat tartalmaznak a véreshurkák, melyeket kényelmesebb módon is élvezhetünk. Némely vidéken ugyanis, mint Angliában, Dánországban, Svéd- és Norvégországban, a tiszta disznóvérhez lisztet, cukrot, néha mézet, árpát, darát és mazsolát adnak s ezáltal pudding- vagy lepényszerű ételt készítenek belőle, melyet többszöri evés után fölötte ízletesnek találtam. Az ilyen pudding a norvég vendéglők étlapján is gyakran található, Kopenhágában pedig, minthogy sokáig eltehető, ott láthatjuk a legtöbb mészárszék kirakatában is.
A vért gyakrabban kellene értékesíteni. Ha jól van elkészítve, könnyen emészthető és gyorsan szívódik fel. Érthetetlen előttem, hogy mint élelmiszert oly kevéssé használják. Bunge is a vérnek mint élelmicikknek legmesszebbmenő elterjesztését ajánlja. A vér azonban még más igen fontos tápanyagokat is tartalmaz. A vason kívül van benne mangán és foszfor. Tartalmaz továbbá egy kevés jódot és Gauthier párisi kémikus szerint arzént is. Van a vérben továbbá zsír (0·1–0·2%), azután lecithin, cholestearin (Hoppe-Seyler), glykogen stb. Fontos erjesztőkkel is bir és rendkívül fontos, hogy ezeken kívül a vérmirigyek váladékát is tartalmazza. Hogy ezek váladékukat közvetlenül a vérnek adják át, az általánosan elfogadott tény, melyre először Claude Bernard hívta fel a figyelmet. A vér élvezésekor tehát testünk mindazon anyagokat megkapja, melyek a pajzsmirigy, petefészek, here és mellékvese váladékában előfordulnak, s amelyek általában az emésztésnek ellenszegülnek. Fontos továbbá, mint azt Kehrer kimutatta, hogy üzekedő tehenek teje más tehenet is üzekedővé tesz, ami valószinűleg a vérbe s innen a tejbe való átmenetelét mutatja. A Hommel-féle Haematogen hatását sem birom annak vastartalmából megmagyarázni, mert hiszen az a két-három evőkanálnyi, amit napjában rendelünk, csak minimális vasat tartalmaz. Még abban az esetben sem, ha feltesszük, hogy a vas a vérben előforduló alakjában nagyobb hatást gyakorol. Sokkal valószinűbbnek tartom, hogy inkább a szervek váladékának mint vastartalmának köszöni hatását. Hogy a szervek váladéka igen kis mennyiségben is hat, azt az emberi testben való viszonyuk is magyarázza. Ezek az apró vérmirigyek, amilyen pédául a csak néhány grammot nyomó hypophisis és mellékvese, egész testünk szükségletét képesek váladékukkal ellátni. A vér tehát igen értékes szervi gyógyszer, s ennélfogva a Haematogenhez hasonló vér alakjában előállított szervi készítményt igen előnyösnek tartom. Lehetséges volna talán egy hasonló szert előállítani, melyből nagyobb mennyiséget lehetne egyszerre bevenni.
Testünkbe még a tranzfuzió (vérátömlesztés) módszerével is vihetünk friss vért azáltal, hogy egyik viszerünkbe befecskendezik. Ez azonban nem jár veszély nélkül, mert, mint Landois kimutatta, ez az idegen vér mérges hatásu s feloldja a mi vérünket. Hufeland említi, hogy Angliában már egy pár évszázad előtt végeztek tranzfuziós kisérleteket fiatal állatok vérével öreg juhokon, borjakon és lovakon. Megfigyelték, hogy utána a megoperált állatok vidámabbak és virgoncabbak lettek. Sőt Hufeland azt is említi, hogy ezáltal a hallási érzék is megjavítható. Párisban Denis és Riva végeztek először embereken tranzfuziót és jó eredményt értek el vele. Előfordultak azonban halálesetek is, úgy hogy a további kisérleteket törvényileg eltiltották. Csodálatos, hogy a régiek az ilyen vállalkozásokkal és kisérletekkel megelőztek bennünket. Habár a sebészek manapság sokkal vakmerőbb műtéteket is végeznek, úgy látom, hogy a tranzfuziót aránylag nagyon ritkán veszik igénybe. Bier a tranzfuziót a lupus (fekély) néhány súlyos esetében próbálta meg. Eleinte mérges tünetek mutatkoztak, amit azonban feltünő javulás követett. Talán nem tulságosan merész jóslás, hogy a jövő évszázad belgyógyászai szintén be fognak rendezkedni a vénülés ily módon való gyógyítására. Az állatvért azonban mindenképpen drágább és értékesebb anyagnak tartom, semhogy csak vérlúgsó és véreshurka gyártásához használják fel.
Az ember fiatalos külseje főleg arcszine, foga és haja állapotától függ. Akinek üde szinezetű arca, természetes – fehér vagy kissé barnás – vörös arcbőre, telt, nem petyhüdt arcizmai vannak, annak arckifejezését fiatalosnak mondjuk.
Hogy arcszinünket frissen tartsuk és bőrünket egyszersmind a hervadástól is megóvjuk, arra nézve rendelkezünk néhány, főleg egészségügyi rendszabállyal. A naponkénti szapannal való mosakodás nem éppen hasznos. Jobb hogyha felkeléskor kora reggel a törülközőt friss, puha, leginkább esővízbe mártjuk és azzal az arcot mindenütt benedvesítjük. A frissítő hideg által izgalomba jönnek arcizmaink s ez megóvja azokat a petyhüdtségtől. Ajánlatos ugyanezt esetleges fáradtság esetében többször napjában megtenni, esetleg kissé higított kölni vízzel, vagy 30%-os alkohollal. Az arcbőrt mindenképpen csak gyöngéden nedvesítsük be, mert a bőséges mosakodás legfeljebb kiszáradását segíti elő. Hogy a tisztátlanságot arcunkról eltávolítsuk, használjunk néha igen enyhe, bőséges zsírtartalmú szappant. Este lefekvés előtt tanácsos az arcot állati zsírból készült kenőccsel, például lanolinnal és glicerinnel bekenni. Ezt azonban nem szükséges mindennap megtenni. Az arcmasszázst, mely által az arcizmok megtelnek vérrel, óvatosan kell végezni. A szépítőszerek oly gyakori alkatrésze a benzoetinktura szintén felfrissíti az arcbőrt. Nagy jelentőségű e tekintetben a bélnek naponkénti bőséges kiürülése is. Gyakran megfigyelhető, hogy ez után a fonnyadt sárgás arcbőr friss szinűvé változik át. Hogy a máj működésében beállott zavarok szintén elváltoztatják a bőr szinét, azt bizonyára mindenki tudja.
Nagyon hasznosak a testmozgások, különösen a szabadban való nagyobb séták, mert ezáltal a vérkeringés az egész test felületén, tehát az arcon is, nagyobb lesz és az anyagcsere fokozódik. Rendkívül fontos továbbá a helyes táplálkozás. A nagy húsevők arcszine bizonyára nem oly üde mint a főleg vegetariánus táplálékot élvezőké. Étrendünk tehát főleg tejből, tojásból, vajból és növényi eledelekből, köztük sok gyümölcsből, álljon!
Kétségtelen, hogy a vidám kedélyhangulat szintén kedvezően befolyásolja az arckifejezést és a bőr szinét. Szenvedélyektől, bánattól és gondtól ráncossá és barázdássá válik az arc.
Már a korai, néha az első életévekben, sőt újszülötteknél is láthatunk ráncokat, melyek a pajzsmirigy degenerációja folytán jelentkeznek. Pajzsmirigykezelés által azonban, különösen a korai vénülés esetében, ezek eltüntethetők.
A bőrnek vérrel való bőségesebb ellátását és fokozottab működését főleg meleg fürdőkkel érhetjük el.
A fiatalos külsőre nagy fontossággal birnak a jó fogak. Előrehaladott korban rendszerint kihullanak. Ezáltal az ajkak és pofák elvesztik csontos alapjukat és beesnek. Az orr-ajakredő erősebben látszik, az áll pedig hegyessé válik. Az arc magassága kisebbedik és fellép az öreges külső. Hogy mindezt elkerüljük, különös figyelemmel kell gondoznunk fogainkat.
A fogak kihullását külső és belső ok idézheti elő. Nehezebben elkerülhető és fontosabb az utóbbi. A külsőt főleg baktérium okozza, amit gondos tisztántartással meg lehet akadályozni. A belső természetűnek egyik főoka a foghús rossz táplálásában rejlik. Ha nincs elegendő vérbősége, vagy nélkülöz bizonyos fontos anyagokat, vagy mérges természetűeket tartalmaz, mint például a cukorbetegségnél, akkor elsorvad, visszahúzódik és így a fogak támasztéka elégtelenné válik. A nyál savanyú tulajdonsága folytán fogkő rakódik a fogakra, ami a fogüreg genyedésére, alveolaris pyorrhoeára, adhat okot. Ilyenkor a fog nyakát geny veszi körül, amely szétroncsolja a fog állományát és a fog ennek következtében menthetetlenül elvész. Leginkább húsevőknek van savanyú nyáluk, de bizonyos betegségeknél, így a cukorbetegségnél, is előfordul. Az alveolaris pyorrhoea, mint azt Herrmann kimutatta, bizonyos anyagcserebántalmaknál, köszvénynél, cukorbetegségnél és krónikus vesegyulladásnál szokott fellépni. Patterson szerint igen gyakori az alveolaris pyorrhoea krónikus orr- és torokhurutnál, különösen ha az illetők szájukon át vesznek lélegzetet.
A legjobb eszköz a foghús vérrel való rendszeres, ellátására: a masszázs. Ennek kivitele bezsírozott újjal az alsó állkapcson alulról fölfelé, a felső állkapcson pedig felülről lefelé történjék. A fogaknak fogkefével való gyakori tisztítása által csaknem ugyanez az eredmény érhető el. Legcélszerűbb a fogakat alkáliát tartalmazó (amilyen a karlsbadi só, vagy a szóda bikarbona) pasztával kefélni. A fogak gyakori kiöblítése 30%-os alkohollal, – a fogak között ide-oda szürcsölve – továbbá fertőtelenítő és a foghúst összehuzó szerekkel, amilyen a borax és az angolok által oly kedvelt myrrha, szintén nagyon ajánlatos. A legideálisabb fogtisztító folyadék bizonyára a hydrogén hyperoxid (H2O2). Erős oldata értékes szolgálatot teljesít gyulladt, erősen vérbő foghúsnál, melyet a vele benedvesített vattadarabbal naponta egyszer dörzsöljünk be.
Ha a fogakhoz haladó vér nem tartalmaz elegendő vérmirigyváladékot, mint például pajzsmirigyváladékot, (esetleg myxödémánál), akkor a foghús is kóros elváltozást mutat. Pajzsmirigytablettákkal képes voltam egyes esetekben a foghús dagadtságát és vérbőségét megjavítani. Az ivarmirigyek állapota is befolyással van a foghúsra, ami abból látható, hogy terhesség idején, sápkóros esetekben stb. gyakran elváltozások állapíthatók meg az állkapocsnyulványon és a fogakon.
Ha valakinek életkorát akarjuk megállapítani, akkor elsősorban hajának szinét és erősségét szoktuk figyelembe venni. Ha az illető kopasz, vagy gyér, ritka hajzata őszül, akkor arca sokkal öregebbnek látszik. A vénülés közeledtével a fejbőrt ellátó hajszálerekben is kötőszöveti szaporodás észlelhető, miáltal ezek ruganyossága nagyban csökken, a vérnek odajutása pedig szintén nehézségekbe ütközik. Ilyenkor adott esetben a jódkezelés ajánlatos, mely az ereket tágítja, úgyszintén a hajzat masszirozása is, ami lanolinnal bekent vattadugóval ellátott vékony kis pálcával, szokott megtörténni. Nem szabad mindenek előtt a hajzat vérkeringését nehéz, kemény kalapok viselésével megnehezíteni. Legokosabb kalap nélkül sétálni, de ne a perzselő napon, mert a vegyileg nagyon hatásos fénysugarak ártanak a fejbőrnek. Ehrmann tanár szerint a haj villanyozása nagy előnnyel jár. Szárazságát állati zsírokkal, mint disznózsírral vagy lanolinnal kell, megszüntetni. A haj kihullásának, melyet gyakran élősdiek okoznak, fertőtlenítő kenőccsel, szublimáttal, alkohollal stb. való bedörzsölése által is elejét vehetjük.
A vérmirigyek, főleg a pajzsmirigy és az ivarmirigy alkotása és a hajzaté között feltünő összefüggés észlelhető. Ha az elsők degeneráltak, akkor a hajtalaj gyér; a haj rövid marad, száraz és törékeny és könnyen kihull. Hosszú ideig tartó pajzsmirigykezelés után többnyire erősebb hajnövés is észlelhető. Kezdetben a betegesen elváltozott haj kihull, később azonban új haj nő helyébe. Hasonló eredmény észlelhető arzén adagolása után. Egyáltalában mindaz, ami a bőr és az egész szervezet egészségi állapotát elősegíti, az a hajtalajra is hasznos.
Nagy jelentőségű a fiatalos külsőre továbbá a karcsú megjelenés. Karcsú emberek rendszerint fiatalnak látszanak. A pocakosság viszont a vénülésre jellemző. A szabadban való gyakori tartózkodás által táplálékaink jobb elégésére tehetünk szert és ezáltal, valamint a szénhydrátot és zsírt tartalmazó ételek korlátozásával, a hájkór számos esetének vehetjük elejét. Izzasztófürdők, erősebben ható hashajtók, karlsbadi vagy marienbadi kúrák szintén előnyösek. A pajzsmirigy- és petefészek-, vagy herekészítmények segélyével többször ugyancsak kedvező eredményt érhetünk el.