A kis kakuk repül, repül…
Három napja ágon nem ül;
Hegyen, völgyön, vizen, árkon,
Csak repülni, szállni látom.

Kakuk madár! bár leszállna,
Közel hozzám, a zöld ágra,
S énekelne reggel, estve,
A bánatom ugy engedne.

Ha a kakuk ifju volna,
Én elfognám szegényt nyomba!
Szőnék neki finom inget,
Tartanám, mint szeretőmet…

Ha a kakuk vitéz volna,
Elüzhetné búmat nyomba!…
Hej, de ő egy szabad madár,
Zöld erdőkön, lombok közt jár,
Énekelni leszáll ágra:
Búmat nem is veszi számba.

Anyám, anyám, ne adj férjhez,
Ne adj férjhez vén legényhez;
Mert az öreg nem is csóda,
Kimegy reggel aratóba,
Estve eljő, lába gyenge,
Egyre baktat ide-oda…
És ha hivom vacsorára,
Nem eszik csak sohajt rája;
S ha megvetem ágya helyét,
Gyenge hangon azt feleli:
Kössem be a fájó fejét…

Anyám, anyám, ne adj férjhez,
Ne adj férjhez vén legényhez;
Ifjuhoz adj, – ez ha kimegy
Jó reggel az aratóba,
Estve eljő fütyürészve,
Nem baktat ő ide-oda;
Ha elhivom vacsorára,
Mosolyogva mondja rája:
– Ital, ital nem kell nekem,
Egy édes csók százszor jobb lesz,
Édes, kedves feleségem!