1. Rózsák a hóban. Lukasinszky, miután a legnagyobb kínzásokkal sem lehetett tőle vallomást kicsikarni, nyomtalanul eltünt; parasztok, kik abban a környékben laktak, a hol Constantin a czárevics keresztülvonult, láttak egy embert, ágyulaffétára kötözve, elhurczoltatni. Azt állítják, hogy ez volt a szerencsétlen Lukasinszky. Az általa alapított «hazafi társaság» azonban annál erélyesebben folytatta működését (Der russische Hof v. Jakob Magus Crusenstolpe V. kötet). «Seisász» egy orosz vígjáték komikus alakja, kiben a szolgálathűség van személyesítve. A század elején nagy tetszéssel adták. V. ö. Dupré de Saint Maure «Le Theatre russe» 1824.
2. Nagyuri kedvtelés. Vadászat Sz-Pétervárott. A czári kegyencz a Czárszkóje Zélotól Szent-Pétervárig az utczán vadászott végig s a vadászat alatt minden urasági hintónak, járműnek, társzekereknek, sőt maguknak a postakocsiknak is meg kellett állni s várni addig, míg a herczegi vadászatnak az utczán vége lett. Ez a jelenet eltartott egy óráig. (Les mystéres de la Russie, par Fréderic Lacroix.)
3. Hadjárat egy asszony ellen. Az orosz és lengyel titkos társulatok. Neveik, czéljaik, működésük, a tagok fölvételi módja leirva körülményesen Crusenstolpe «Der russische Hof» művében V. kötet.
4… Két zenészeti irány harcza az orosz udvarnál Cimerosa, Pæsiello, Salvini Fernando Cortez szerzője és Rossini között, egy orosz udvarhölgy magánlevelében leirva 1824-ből, Dupré de Saint Maure «Meurs russe» művében, I. kötet.
5… Demidecemvirek. Pál czár idejében minden orosz nemes tartozott valami katonai tisztet viselni, csupán tíz fiatal embernek volt megengedve, hogy a polgári osztályt képviseljék; ezek az udvari levéltárban lettek alkalmazva s ott régi okiratok másolásával foglalkoztak. Gúnynévvel «demidecemvirek»-nek hívta őket a társaság. Ezek között volt Turgenyeff Miklós mint húsz éves ifju. Ő hozta hírül Pál czár halálát a többi kilencz társnak, a mire azonnal szétfutott mindenki s nem másolt több ócska okiratot; csupán a hirmondó maga, ki elsőrendű történetiró lett később, elbeszélésünk korszakában.
6. Az orosz szinészet 1824-ben. Saint Maure azt írja, hogy az orosz szinházaknál a füttyöt a sziszegéssel szokták helyettesíteni. Azon időben minden nagy földesúr tartott szinháztársulatot; egy különösen oly leleményes volt, hogy ugyanazokkal a jobbágyaival reggel a szent misén énekeltette a chorust, délben muzsikáltatott az ebéd felett s este eljátszatta velük a «Les precieuses ridicules»-t s mind a három minőségben megfeleltek a – parancsolatnak.
7. A zöld könyv. Hannibál vére folyt Puskin ereiben. Igen is Hannibálé, de nem a carthagói vezéré, hanem egy felszabadult északamerikai néger herczegé, a kinek Hannibál volt a neve s ki Puskinnak valamelyik nagyanyját nőül vette. A regényben amúgy szebben hangzik. (V. ö. Puskin életrajza Bodenstedttől.)
8. Jakuskin. Rylejeff azzal fenyegette Jakuskint (más néven Jakubovicsot), hogy rögtön lelövi, ha le nem tesz a czár élete elleni merényletről, ott az összeesküvők gyülésében. V. ö. Crusenstolpe, der russische Hof.
9… Krizsanovszki tiltakozása a gyilkossági kisérlet ellen a lengyelek nevében. – Ugyanott.
10… Pestel terve, a czári családnak Amerikába szállítása iránt. – Ugyanott.
11. Az általános respublika tervezete apró önálló országokkal. Ugyanott.
12… «Un président sans phrase.» Csupán e négy szót hallhatta meg a betoppanó kém. S ez elég volt arra, hogy Turgenyeff Miklóst, ki külföldre menekült, fej- és jószágvesztésre itéljék. E hírre az egyik testvére azonnal szívszélhüdést kapott és meghalt. A másik testvére pedig utána sietett s megosztá a vagyonát a száműzött testvérrel, nem törődve az udvar haragjával. Ez volt Turgenyeff Ivánnak, a világhírű szabadelvű regényirónak az atyja. (Az 1825. forradalom áldozatainak felségsértési pöréből.)
13… Három napi teljes sajtószabadság Oroszországban. «La censure», Dupré de Saint Maure művében.
14. A pézsmaszagtól a kátránybűzig.
… A czár és a nagyherczegek elfogatási terve. (V. ö. Crusenstolpe: «Der Russische Hof» V. k.)
15… «A katonák maguk raboltak éjjel az utczán.» Schnitzler utazási naplójában ezt irja: «Szent-Pétervár teli van a legborzasztóbb hírekkel. Egy nevezetes személyt az utczán meg akartak ölni; egy előkelő polgárt egész az ingeig kifosztottak hazatértében. Tegnap reggel az utczán egy fejnélküli hullát találtak. Ma a legnépesebb utczán feltörtek egy palotát erőszakosan; még a templomokat is kirabolják, az egész gonosztevővilág söpredéke látszik e szerencsétlen várost elözönleni. A lakosok nem merik este elhagyni a házaikat.» Crusenstolpe szerint Miloradovicsot vádolták azért, hogy nem ügyelt fel rá, hogy a katonák éjjel ki ne járjanak a kaszárnyából.
Mikor megtudták, hogy e miatt a rendőrfőnök, Gorgolis leköszönt s Chulken jött helyébe, a casinóban Nariskin herczeg vette a kalapját s azt mondta: sietek haza eltorlaszolni az ajtókat és ablakokat.
16… Marat öcscse.
«Ide érkeztekor büszkén nevezte meg magát a rendőrség előtt, hogy ő «Marat!» Ott arra kérték, hogy legyen szives valami más okosabb nevet venni fel. Így vette fel a szülővárosa nevét. Nagyon hiu volt rá, hogy ő a testvére Corday Charlotte hirhedett áldozatának. Azt mindenkinek elmondta, hogy ő Marat testvére s sokszor megjárta vele. Külömben franczia nyelvmester volt.» Dupré de Saint Maure «Les gouverneurs, d’ enfants.»
17. «Az űzött vad.»
A zenekar. Maga Catalani is azt mondta, hogy ennél szebb éneket soha nem hallott. Les chantres de la Cour D. d’Saint Maure. III.
18. Nariskin Zsófia. Der russische Hof. Crusenstolpe.
19. Severin család. Geheime Geschichte Russlands. – Schnitzler.
20. Constantin nagyherczeg alakjának leirása.
«Constantin testileg még rútabb volt az atyjánál. Ugyanaz a kalmuk arczulata volt stb.» Phantasta és felfortyanó s legnagyobb mértékben brutális volt; de voltak jó tulajdonai elrejtve a durva külső alatt. Der russische Hof. Crusenstolpe.
21. Constantin jellemzéséhez.
Egyszer a katonák mustrálásánál meglát egy ujonczot, a ki sírt. Azért, hogy sírni mert, huszonöt kancsukát veretett rá. «Nézd, mondá a büntetését kiállottnak, ez a derék legény, a pajtásod; ez bezzeg nevet, mikor a szemem közé néz! Ez a jó katona. Hát te legény, mit nevetsz olyan jóízűen?» – «Azt, hogy én még ilyen csúf pofát, mint a tied, soha életemben sem láttam!» – S Constantin adatott a goromba ficzkónak huszonöt – rubelt. De Custine. La Russie.
22. Marat jellemzéséhez.
A franczia forradalom alatt a kivándorolt főurakkal együtt jött inas, lovász, kengyelfutó had elárasztá Oroszországot s miután ott akkor nagy divat volt a fiatalságnak franczia nevelést adni, valamennyi beállt az uraságokhoz – nevelőnek. Volt olyan, a ki tanári állásra is folyamodott a középtanodákhoz s csak azon mult, hogy el nem nyerte ez állomást, mert «Gymnase» helyett «Gil Blase»-t írt a folyamodványában. «Les instuteurs.» Dupré de Saint Maure.
23. Constantin lemondása Grudzinszka Johanna miatt.
Die Geheime Geschichte Russlands von Schnitzler.
24. A Napoleon cultus az orosz nép között.
«A szabad Oroszország.» – William Hepworth Dixon.
25. Néva-áradás.
Les mysteres de la Russie.
26. A czár mindenütt résztvett a mentés munkájában.
Der russische Hof. Crusenstolpe.
27. Tarrakanoff herczegnő.
Állítólag Erzsébet czárnő leánya, Tarrakanoff herczegnő czím alatt fölnevelve. Radzivill herczeg gyermekkorában elvitte Rómába, azért, hogy később nőül vegye s II. Katalin ellen fölléphessen vele. Katalin elkobzatta a herczeg birtokait s míg az visszatért Oroszországba, hogy azokat visszanyerje, azalatt a czárnő kiküldte Orloff herczeget Olaszországba, ki meg tudta nyerni az ifju herczegnő szivét, s rávette, hogy esküdjék meg vele. A pap és a násznagyok mind Orloff álczázott bérszolgái voltak. Így a herczegnő a férjének vélt Orloffal hajóra szállt. Ott rögtön lánczraverték, visszavitték Oroszországba s bezárták az erőd börtönébe. Ott aztán a Névának egy kiáradása alkalmával a börtönben megfulladt. Még csak huszonkét éves volt.
Anecdotes historiques de l’amour. A Troyes. Névtelen szerzőtől.
28. «A czár sírt a romlás láttára.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
29. «A czár nem akart a görög szabadságharcz miatt háborut kezdeni.»
Alexander der erste von B. E. Lloyd.
30. «A galamb az orosz nép szent madara.»
A solovecski zárda leirása Hepford Dixontól.
31. «Pálmakertek Szent-Pétervárott.»
Moskau, Petersbourgh, par Dupré de Saint Maure.
32. «Régi orosz esküvői szertartás.»
La Russie historique etc. Piotre Artamoff.
33. «Arakcsejeff kedvese, a volt markotányosné.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
34. «Szwache, a leányvásár.»
Les mysteres de la Russie. Frederic Lacroix.
35. «Orosz házastársak kelengyéje, vesszőcsomó, mit a menyasszony ád a vőlegénynek.»
La Russie historique. P. Artamoff és Mysteres de la Russie, Lacroix.
36. «Dubina.»
Petersbourg, Moskau. Dupré de Saint Maure.
37. «A kettős kiházasítás.»
A «Mysteres de la Russie» szerzője közli az adatot.
Egy szép parasztleány, jobbágya egy előkelő úrnőnek, szerelmi viszonyt kezdett egy szép jobbágylegénynyel. Rajtakapták őket a találkozón, s arra az úrnő büntetésül a szép leányt kényszeríté hozzá menni a legpiszkosabb és rútabb félbolondhoz, a legénynek pedig nőül kellett venni a falu legrútabb banyáját, egy női Quasimodót.
38. «A korbácsolás.»
Ha a földesúr meg akarja büntetni a jobbágyát, ráparancsol, hogy vetkőzzék le egészen, s addig vereti azt, néha az egész családja szemeláttára, a míg neki tetszik. Ha néha egy felnőtt leány, a kit így meg akarnak verni, ellenkezni talál, akkor az apjának, a testvérének, vagy ha nő, a férjének parancsolják, hogy az hajtsa rajta véghez a korbácsolást. S azok ezt természetesnek találják.
Les mysteres de la Russie, Lacroix.
Clarke egy másik úrnőt ír le, ki a szolgáját keresztre szegeztette ki s egy harmadikat, ki a jobbágyleányokat égő parazsakon sétáltatta, meg egy negyediket, a ki a leányoknak a meztelen bőrére hímzett selyemmel. Mind ugyanebből a korszakból.
39. «Arakcsejeff kedvesének meggyilkoltatása.»
Crusenstolpe. Der russische Hof. És Les mysteres de la Russie, Lacroix. Egyformán adja elő mindkettő.
40. «A tábornok halálát hirdető ágyu.»
Dupré de Saint Maure. Petersbourgh. Moskau.
41. «Photios megtéríti Arakcsejeffet.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
42. «Nahum apó.»
A szabad Oroszország, Hepforth Dixon.
43. «A czár levele Photioshoz.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
44. «A czárnő és férje kibékülve.»
Geheime Geschichte Russlands. Schnitzler.
45. «Arakcsejeff boszuja a jobbágyain.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
46. «Puskin csak rossz időnél tudott költeni.»
Életirása H. v. O.-tól. (Igazi nevét nem lehet megtudni. Bodenstedt sem ismeri.)
47. «A Masinkák ünnepe.»
Bilder und Schilderungen aus allen Theilen des europäischen Russland: H. v. Langenau.
48. «Az üstökös.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
49. «A czár leányai hamvainál imádkozik.»
Ugyanott.
50. «Sándor czár útja éjjeli kivilágítással.»
Les mysteres de la Russie. Lacroix.
51. «Tagánrog lehetett volna az, a mi Szent-Pétervár.»
Alexander der Erste. B. E. Lloyd.
52. «A Krim gyümölcsös kertjei.»
Quatre mois en Russie. M. F. de Mely.
53. «A czár álöltözetben a bakcsiszeráji könyforrásnál és a török mecsetben.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
54. «Pestel összeesküvése elárulva.»
Ugyanott.
55. «A czár nem vett be orvosságot s nem hallgatott orvosi tanácsra.»
Geheime Geschichte Russlands, Schnitzler.
56. «A czárné levele.»
Ugyanott.
57. «A Te Deummal kezdődött s Requiemmel végződött templomi szertartás.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
58. «Elfelejtették a czár halálát hivatalosan közhirré tenni.»
Ugyanott.
59. «A két nagyherczeg vetélkedése a korona fölött.»
Ugyanott.
60. «Constantin szavai a szász királynéhoz.»
Ugyanott.
61. «Derevaski Daloi.»
Geheime Geschichte Russlands, Schnitzler.
62. «Konstituczia! A czár felesége.»
Der russische Hof. Crusenstolpe.
63. «A czár a finn ezredhez.»
Ugyanott.
64. «A fölkelés leirása, Mihály nagyherczeg maga süti el az első ágyút a fölkelők ellen.»
Ugyanott.
65. «Trubeczkói esete.»
Ugyanott.
66. A históriai Trubeczkóit nem kell összezavarni az egészen költött alakkal, Ghediminnel.
67. «A zöld könyv. Sárga könyv.»
Crusenstolpe «zöld könyv»-nek nevezi, Lacroix «sárgának». Mindakettő megegyezik abban, hogy az, mielőtt kézrekerülhetett volna, megsemmisíttetett. Lacroix szerint egy fiatal nő, az összeesküvő vezérek egyikének kedvese, semmisíté azt meg a kutatók elől, a bezárt ládában, a mihez kulcs nélkül nem tudott hozzá férni.
68. «Czár kell a köztársaságnak.»
Crusenstolpe. Russische Hof.
69. «A kivégzések.»
Ugyanott. Mikor Rylejeffel együtt az egész bitófa összeomlott, azt mondá: «nekem már úgy látom, semmi sem sikerül, még a meghalás sem!»
70. «Puskin a czár előtt.»
Névtelen életirója.
71. «Constantin a lengyel forradalomban.»
Crusenstolpe. Der russische Hof.
72. «Constantin, mint népszerű kísértet.»
La legende d’un grand duc. Hepfort Dixonnál.
73. «Oroszországban ritkaság volt a párbaj e korszakban.»
Erről hosszasan ír a Les Mysteres de la Russie szerzője. Az egész korszak alatt csak két párbajesetet jegyeztek fel az évkönyvek. Az egyik egy ezredes és kapitánya között; ez is szokatlan s a rendes párbaji szabályoktól eltérő. Kartávolságnyiról lőttek egymásra, két pisztoly közül csak az egyik volt megtöltve golyóra s sorshúzás döntötte el, hogy az melyiknek jusson? Az ezredes esett el. A másik párbaj indoka szerelemféltés volt. Egy főúr gyanakodott a nejére, hogy az a házi barátjával egyetért. Egyszer este a vacsoránál a koppantóval eloltá a gyertyát (a főurak asztalán is csak egy szál gyertya égett) s a míg az inas kiment a gyertyát újra meggyújtani, a koppantóban maradt gyertyakorommal bekente a száját s aztán a sötétben megcsókolta a felesége ajkait. Mikor a gyertyát ismét visszahozták, a jó barát szája is kormos volt. Ezért a kis gyertyahamuért verekedtek meg. S a férj lett az áldozat. – Lacroix.
74. Az orosz orvosokról. La Russie, par marquis de Custine.
75. Az orosz gyógyszerészekről. Les mysteres de la Russie. Lacroix.
76. A szentpétervári Jelagnaja-rész leirása. Le Russie, par m. d. Custine.
77. A tábornok czombját keresztűlszúrta. Le Russie, par m. d. Custine.
78. A czigányleányok táncza és éneke. La Russie, p. m. d. Custine. A hirneves utazó így írja le a czigányleányok énekét és tánczát Nizsniben: «A czigánynők bájosak voltak, viseletük valami idegenszerűt kölcsönzött alakjaiknak, tekintetükben varázs van; vonásaik és mozdulataik kellemteljesek és megragadók. Egy szóval olyan alakok, mint Michel Angelo Sybillái. Énekük ugyanaz, a mi a moszkvai czigányoké, de kifejezésteljesebb és változatosabb. Azt mondják róluk, hogy lelkükben büszkeség van; szenvedélyesek, de nem pénzért eladók s gazdag ajánlatokat egész megvetéssel utasítanak vissza.
79. A czár leányának tervezett házassága.
Akkor Zsófia tizenhét éves volt, s az első szerelem csendes lángja égett tiszta szivében. Egy ifjú orosz volt az a szerencsés, ki a czár helybenhagyásával a hűség fogadalmát vele kicserélheté. Minden előkészület meg volt már téve a házassághoz, ámde a menyasszonyi ékszer, a mit Páris első művésze készített, nem ékesíté a menyasszonyt; mikor az megérkezett Szent-Pétervárra, akkor ő már meghalt. – Der russische Hof, Crusenstolpe.
80. Nagyszámú katonatisztek, kik az összeesküvésbe belekeveredtek, közkatonákká lettek lefokozva. Abba a zászlóaljba, a melyet ők alkottak, sorozták be mindazokat az ifjakat, a kik szabadelvű irányzatról voltak gyanusak. Ez a kis nyolczszáz főnyi csapat, mind válogatott harczos és politikai elitélt abban a hadtestben szolgált, mely az 1828-iki török háboru alatt Izmailoff várát ostromolta. Mihály nagyherczeg vezényelte az ostromló sereget. A mint a rés megnyittatott, a nagyherczeg az elitéltek zászlóalja elé lovagolt, s azt parancsolta nekik, hogy ők menjenek elől a rohamra. «Ime a pillanat itt van, mondá nekik, hogy visszavívjátok az elvesztett becsületet a czár és a nemzet előtt. Érdemeljétek ki a bocsánatot ma, diadallal tetézve zászlótokat!» Azzal rohamra doboltak, s a zászlóalj megrohanta az ozman sánczokat. Hanem a tört rés még nem volt megmászható, s bizonyos halál volt annak megrohanása. A török sánczok alá érve, az orosz hadak mind magukra hagyták a gyanusok zászlóalját, s azok közül egy sem tért vissza onnan, a törökök mind levágták őket. Így szabadult meg az orosz kormány egy csapással egy egész phalanxától azon fiataloknak, kiknek eszméi nyugtalanítók.
Ez volt a «vége».