Deák Ferencz ma már a történelemé s nemsokára a néphagyományé is lesz egyszersmind. Alakjának nagyságát s egyéniségének varázsát nem csökkenté az élőnek szinről-szinre ismerete, de mérhetlen arányokban fogja növelni az emlékezet, a mint az a népnek szeretete s kegyeletes fantáziája által évről-évre gazdagabbá leend. De hogy ő folytonosan oly magasságban álljon az utókor előtt, a mily magasra az élőt a nemzet köztisztelete s az elhunytat a nemzet fájdalma helyezé: ahhoz nem szükséges a költő lantja, nem szükséges a szónok dicsérete, nem szükségesek a hagyománynak ábrándos visiói. Ahhoz elég, ha följegyezzük szigoru hűséggel mindazt, a mit róla vagy általa tudunk, a mit tőle vagy általa nyerénk.
Életének nagy cselekményei a nemzet történelmének képezik dicső részleteit. Ezeket följegyzendi a történetíró. Az államférfit, a törvényhozót, a bölcset, a publiczistát ismerni fogják utódaink a história örök lapjairól. Az embert és közpolgárt megörökíteni a mi feladatunk. A miénk, kik láttuk az ő jóságos és dicső arczát, kik hallhattuk az ő egyszerű és bölcs szavait, kiknek megengedé, hogy az ő nagy lelkének melegénél melegedhessünk s kik sirattuk és siratjuk őt halottaiban. Összegyűjteni róla mindazt, a mit összegyűjthetünk: ez a kötelesség, mely reánk hárul.
Én a kötelességet szintén teljesíteni akarom. Nagynak tartám, míg személyesen nem ismerém s midőn hozzá közelebb juthaték, úgy éreztem magam mindig, mintha oltár előtt álltam volna. Én nem tudom, más is úgy volt-e vele, én csak saját érzelmeimről adok számot. Lestem arczvonásait s figyeltem minden szavára. Föl is jegyezgettem egyet s mást és törekedtem multjában és multjának részleteiben is megismerni őt. A mit tudok róla: abból hadd álljon itt egyelőre e rövidke közlemény.
* * *
Csaknem minden lap megjegyezte az utóbbi napokban, hogy Deák Ferencz a gimnáziális tanfolyam egy részét Kőszegen végezte. E közlemény tudomásom szerint valótlan. A kőszegi gimnázium tanulói között az ő neve nem található. Igenis tanult két Deák Kőszegen, tudniillik Deák György és Deák József, de ezek Deák József tárnoki földbirtokos gyermekei valának s tudtommal Deák Ferencznek csak oldalági rokonai.
Több év előtt Kőszegen egy Koller nevű öreg tanitó gyakran szeretett azzal dicsekedni, hogy Deák Ferenczet írni és olvasni ő tanította. A kőszegiek hitelt adtak a jó öreg tanitónak s midőn 1871-ben a törvényszékek fogdosása napirenden volt, Kőszeg városa Deák Ferenczhez is kérelemmel járult, hogy ő pártolná a városnak törvényszék iránti kérvényét a miniszteriumnál. A kérelem indokául Deák Ferencznek azon város iránti kegyelete is felhozatott, melyben ő első kiképeztetését nyerte. De a kérelem ezen indokára Deák Ferencz kijelenté, hogy ő Kőszegen soha se járt iskolába.
Tarányi (Oszterhuber) Ferencz veszprémi kanonok, ki Deák Ferenczczel másodizigleni sógorsági viszonyban állott s kit Deák néhányszor látogatásával is megtisztelt, azt állítja, hogy Deák a gimnáziális tanfolyam egy részét Nagy-Kanizsán, a kegyesrendü szerzetesek kezén levő gimnáziumban végezte. Ez állításnak minden esetre hitelt adhatunk, annyival inkább, mert a győri akadémia beirási és osztálykönyveiben is meg van jegyezve, hogy Deák Ferencz oda Nagy-Kanizsáról ment. Remélhetjük, hogy a kegyesrendüek nagy-kanizsai főnöke mindent, mi Deák Ferenczre vonatkozólag rendjének iskolai évkönyveiben föltalálható, összegyűjt s köztudomásra hozand.
Deák Ferencz négy éven át tanult Nagy-Kanizsán, úgymint az 1813/4-ik tanévtől kezdve az 1816/7-ik tanév bezártáig. Itteni iskolai előhaladásáról s élményeiről semmit sem tudok.
Az 1812/3-ik tanévet Deák a pápai királyi algimnáziumban végezte. E gimnázium második grammatikai osztályának első félévi informatiójában hetedik szám alatt Deák ekként van (latin nyelven) bevezetve:
»Deák Ferencz, tíz éves, római katholikus, magyarországi, Kehidáról, Zalamegyéből való. Gyámja: Deák Antal alszolgabiró, lakik ugyanott.«
Mellesleg megjegyzem, hogy a mint e közleményből is látszik, ekkor már Deáknak édes apja s valószinüleg édes anyja sem élt.
Pápán tanára volt: Stajkó Ignácz, ha jól vélem, benczésrendű szerzetes. Szigoru tanárnak kellett lennie, mert az első félévben harminczegy tanítvány közül csak két eminenst, a második félévben már csak huszonnyolcz tanítvány közül négy eminenst osztályozott.
Deák mind az első, mind a második félévben úgy az erkölcs- és vallástanból, mint a többi tudományból classis primae-t, első osztályzatot kapott de az eminensek között nem foglalt helyet.
Egy évi tartózkodása alatt Pápán Deák Ferencz egy özvegy kasznárnénál a Rozmaring-utczában s azon házban volt elszállásolva s nyert élelmezést is, mely most Morvai-féle ház néven ismeretes. Az özvegy kasznárné nevére már nem emlékezik Kéler József pápai lakos öreg úr, kinek emlékező tehetsége őrizte meg e kis adatot.
Győrbe a nagy-kanizsai tanfolyam bevégezte után az 1817-ik év őszén ment Deák Ferencz s a következő négy tanévet, mint logikus, phisikus, primi és secundi anni (első, másod éves) jogász itt végezte. Tanárai voltak 1817/8-ban:
a vallástanból: Mollik Tóbiás világi pap és hitszónok;
a történelemből: Berta György világi;
a szám- és mértanból: Brestyenszky Adalbert benczésrendü szerzetes, ki későbben tihanyi apát lett, s mint ilyen 1850-ben halt meg. Ez kedves tanára lehetett Deák Ferencznek, mert én előttem 1873-ban két izben is nagy kegyelettel emlékezett róla.
Ezen tanévben Deák mind az első, mind a második féléven az összes tantárgyakban eminens, még pedig kevés kivétellel első eminens volt. Erkölcsi magaviselete classis primae-vel jegyeztetett, tudnivaló levén, hogy ebből eminens-t adni nem volt szokásban.
Physikus korában 1818/9-ben tanárai voltak:
a magyar nyelvből Fessel Zsigmond világi s a physikából Grőber Laurent szintén világi. Ezeken kivül Berta, Vernei és Brestyenszky ama tudományokban, melyekben az előző év folyamán át.
Ez évben nyert osztályzatai szerint második eminens. Kivevén a magyar nyelvet, melyből classis secundae octavus-t (másodosztályt a nyolczadik helyen) nyert, a mely osztályzat bizony a legrosszabbak egyike. Tanára tót ember volt e tantárgyból s alig törte a magyar nyelvet és ez szekundázta meg Deák Ferenczet a magyar nyelvből. Valami kedves egyéniség e tanár mások előtt sem lehetett, mert a midőn ez adatokat közli velem Sárkány Miklós bakonybéli apát s Deák egykoruja s egy éven át tanulótársa, igy sóhajt föl Deákra és tanárjára czélozva levelében:
»Hová nyomta a magyarul alig tudó tót ember a nemes magyar ifjat!«
Első évi jogász korában, 1819/20-ban statistikából tanára volt: Kmethy András, ha nem csalódom, a 48-ki honvédtábornoknak nagybátyja; a római és nemzetközi jogból pedig Szibenliszt Mihály.
Másodévi jogász korában a hazai jogot Bognár Józseftől, a politikai tudományokat pedig Beke Wolfgangtól hallgatta. Az egyházi jogot valószinüleg Pendl Alajos benczés szerzetes adta elő, ki ugyanekkor akadémiai hitszónok (exhortator) volt. Mint jogász már mindenütt első eminensként nyert osztályzatot.
Ez időtájt a győri királyi akadémia az egy Brestyenszky kivételével, világiak kezelése alatt állott. A fundus studiorum, illetőleg a helytartótanács nem sok gondot forditott sem a tanárok megválogatására, sem a kellő taneszközök beszerzésére. Grőber Laurent, a physika tanára csak ugy kongott a physicum muzeumban, mely majdnem egészen üresen állott s egyáltalán alkalmatlan volt a kellő kisérletek megtételére s az elméleti oktatás megvilágitására. Grőber tehát, ki észrevette a tehetséget Deákban, azt tanácsolta ennek, hogy a physikai előadásokat a Benczés-rendü szerzetesek kezén levő győri lyceumban hallgassa, mint a melynek kisérleti eszközei elég bőven vannak beszerezve.
Deák szivesen megfogadta a jó tanácsot. Egyik kedvelt tanulótársával, nágocsi Zichy Jánossal (Zichy Mihály és Antal testvérek apjával) az 1818/19-dik tanévben csakugyan átment a benczések lyceumába hallgatni a természettani előadásokat. Itt a physika tanára akkor Czinár Mór volt, ki később Pannonhalmára az országos hirü könyvtár rendezése czéljából visszavonult. Deák nagyon szerette e különben is kedves modorú és mívelt szerzetest, előttem is többször s mindig kegyelettel emlékezett róla, soha sem nevezvén másként, mint »Maurus Czinár,« a hogy t. i. még tanuló korában szokta nevezni. Halála, mely a mult évben 1875-ben következett be, bizonyára fájdalommal érintette Deákot.
De Czinár is büszke volt egykori tanitványára. Még az ország alig ismeré s a »haza bölcsének« nem nevezé Deákot, már az öreg Czinár – mint később önérzettel mondogatá – megjósolta, hogy Deák Ferenczből minő nagy ember lesz egykoron. Ő mondá egykor Deáknak és tanulótársainak: »Nem az a valódi tudomány, a mit jól megtanultok, hanem az, a mit jól meggondoltok; a ki az iskolában komolyan és alaposan gondolkodni megtanul, az végezte jól az iskolát.« E szavakat különböző alkalmazásban nem egyszer hallottuk Deák Ferencz szájából is a magán társalgások folyamában.
Tanulótársai közül fölemlitem Faiszi Ányos István veszprémmegyei előkelő birtokost, megyéjének egykori főbiráját s a zirczi kerületnek három országgyülésen át országgyülési képviselőjét. E nyers modorú, de egyenes, őszinte jellemű táblabirót Deák mindig kedvelte. Szeretett vele – mint másokkal is – gyakran tréfálkozni, mit Ányos, a ki pedig nagyon hamar komolyan szembe nézett a tréfálkozókkal, az »öreg ur«-nak rendesen megengedett.
Tanulótársai voltak még a többi között Bretzenheim Ferdinánd herczeg és Rohonczy Ignácz. Amaz nagyon is herczeg volt ahhoz, hogy Deák valami bizalmas baráti viszonyban állhatott volna vele, emezt kedvelte régebben, de később, miután ez az Apponyi-regime szolgálatába szegődött s a Bach-rendszer alatt is előkelő hivatalokban volt, elhidegedett tőle. Ghyczy Kálmán, bár több izben állitották, nem volt tanulótársa Deáknak, nem is egy időben hallgatták az előadásokat. Ghyczy csak az 1821/22-ik tanévben jött a győri akadémiára, Deák ekkor már – végezvén ott a kurzust – onnan eltávozott.
Volt azonban még egy tanulótársa, kit emlitetlenül nem hagyhatok. Ez Sárkány Miklós hittudor s bakonybéli apát, a negyvenes évek politikai küzdelmeinek a konzervativ táborban egyik érdekes alakja, ki nem egyszer nevezetes csatákat vivott a győrmegyei ellenzékkel.
Sárkány Miklós a győri lyceumnak volt hallgatója s vele Deák akkor ismerkedett meg, mikor Grőber tanácsára a lyceumba ment physikát hallgatni. Sárkány, bár ő Deák pártjához 48 előtt nem tartozott, mindig egyik legnagyobb tisztelője volt Deáknak, még akkor is, mikor a vegyes házasságok kérdése oly igen elmérgesité a kedélyeket. De maga Deák is úgy nyilatkozott előttem, ha jól emlékszem, ezelőtt két évvel, Sárkányról: »Őszinte, becsületes ember, meggyőződése vezérelte a politikai küzdelmekben, bár minden pártfele olyan lett volna, mint ő; esze és tudománya is helyén van.« Sárkány Miklós volt az, ki aggkora és a tél zordonsága daczára is kérelmem folytán szives volt a Deák tanulói korára vonatkozó adatokat összegyüjteni s velem közölni.
Deák Győrben tartózkodásának egész ideje alatt Jósa Józsefnél, ennek házában volt szálláson. Házi gazdája a győri püspöki javak praefektusa volt, tekintélyes és eléggé értelmes ember. Ugyane házban lakott Fejér György is, mint győri tankerületi főigazgató s ekkor már a »Codex diplomaticus« fáradhatatlan gyüjtője. E körülményből sokan azt következtették s Dunán túl ma is hiszik, hogy Deák Fehér Györgynél lett volna szálláson s a vele való társalgás folytán szerezte volna közjogunk történetének mélységes ismeretét. E hit azonban alaptalan, ámbár könnyen hihető, hogy az élénk szellemű s vidám kedélyü, de a mellett tanulni szerető ifjú Deák már ekkor is ismeretségben állott Fejérrel. Annyit biztosan tudok, hogy később, midőn már Fejér György a pesti egyetemhez került, Deák vele gyakran és szivesen érintkezett s társalgott történelmi dolgokról.
Jósa József házát Deák ott tartózkodásának emlékére a győri polgárság kegyelete már több év előtt márvány emléktáblával látta el.
Deák Ferencz külső modora már tanulóifjú korában is oly igénytelen és egyszerü volt, mint később. Tarányi Ferencz kanonok állitja, hogy kora fiatalságában ruháját elhanyagolta s a külsőségekkel keveset törődött. Ez állitást, ismervén Deákot, én egész nyugalommal elhiszem. Hogy már tanuló korában is bizonyos tekintély környezé nemcsak tanulótársai, hanem tanárai szemében is, abból a körülményből magyarázható, hogy Nagy-Kanizsán, mikor a poétikát végezte, tanárja nyugodtan bizta rá az előadást és az iskola feletti felügyeletet, ha néhány órára vagy napra neki az iskolától távol kellett maradnia. Ekkor pedig Deák nem volt több tizennégy éves gyerkőcznél. Hogy ily esetnek kellett történni, azt onnan merem állitani, mert ezt képviselői körökben 48 előtt Deák tudtával s az ő ellenmondása nélkül széltében beszélték s én is egy 48-iki követtársától hallottam.
Deák életének utolsó szakában elméleti olvasmányokkal keveset látszott foglalkozni. De ez nem mindig volt igy. Ő készen állott elő az 1832-iki országgyülésen, mint Minerváról, a bölcseség istenasszonyáról beszéli a hitrege, de e nagy varázsnak előföltétele minden esetre hosszas és mély tanulmányozás volt. Könyvtára legalább, melyet 1844 végén Kerkapoly Károly használt s részben rendezett Kehidán, ezt bizonyitja, ha minden más bizonyiték hiányoznék is.