A democratia agonizál. Betegágyát körülveszi a síró és ujjongó sokaság s azt hiszi, hogy zajával életet lehelhet a haldoklóba. Pedig már csak mesterségesen hosszabbítják napjait. Aethert lehelnek belé, galvanizálják elhidegülő végtagjait, gyorsítják szívverését; de meg kell halnia az agonizálónak, ezt kivánja az erkölcsi világ törvénye.
Egy geniális barátom e napokban lelkesen vitatta előttem, hogy meg kell nemesíteni a szabadelvűséget, becsületessé kell tenni a democratiát és morális alapon újra meg lehet erősíteni. Nagyon szép, de lehetetlen gondolat.
De hát miért ne lehetne megnemesíteni a democratiát? kérdi a t. olvasó. Egyszerűen azért nem, mert a democratia nem egyéb mint a realismus szétmállása, decentralisatiója, a szép, jó, igaz eszméinek teljes elválása, egymás közötti bomlása. A szépnek ellensége lesz a jó, a jónak az igaz. Mindegyik felmondja a szolgálatot. Ilyenkor minden szétmállik. A családban az atya helyét elfoglalja az asszony, a szülőkön követelőznek a gyermekek. A testületek élén síma, nyájas főnökök állanak, mert az erélyes és szigorú elüljárót megbuktatják az alattvalói vagy ezek pártfogói. A ministertől lefelé minden főnöknek nyájasnak, szeretetreméltónak kell lennie, különben ezer kellemetlenség éri; a vidék fellép a központ ellen és nem lehet megtagadni kérelmét, dohánygyárakat, vasúti üzletvezetőségeket, vicinálisokat, királyi táblákat és törvényszékeket stb. stb. kell neki juttatni, különben felzúdúl és nem választ kormánypárti képviselőket. Az ország érdeke ilyenkor a vidék érdeke. Hivatalokat teremtenek, mert a realismus alatt soha sincs elég hivatal és a vidék legtávolabbi korteseinek állásokat szereznek s pályát nyitnak a szegény ember tehetséges és élelmes fiának.
A politika és erkölcs is elválik egymástól. A minister, államtitkár hazudozik mint a megszorúlt gyermek. Csűri, csavarja az igazságot, melyet nem lehet kimondani. A fölebbvalónak nincs érzéke az igazság iránt, mert hazudozással kell elaltatni, csillapítani az alattvalók féktelen individualismusát. A férj hazudozik nejének, a szülők apró hazugságokkal csitítgatják követelődző gyermeiket, a polgármester, a főispán meg az alispán és szolgabiró komoly füllentésekkel hallgattatják el a panaszos feleket. Hazudozva udvarol a férfi a nőnek, szóval a tekintély képviselői, a társadalmi, közigazgatási, politikai stb. ügyek vezetői nem lehetnek el folytonos füllentés, nyájas hazudozás, ügyes furfang és ravaszkodás nélkül.
Igy rajzolhatnám a jónak és szépnek szerepét a realismus democratiája alatt. Tessék már most megnemesíteni ezt a democratiát. Lelki, erkölcsi nemesség és democratia annyi, mint fából vaskarika. Együtt véve képtelen állítás, mely önmagának mond ellene.
A társadalomnak azonban meg kell nemesednie. Igy nem maradhat. A szép, jó és igaz eszméje annyira elvált egymástól az egész világon Londontól Pekingig és San-Franciscótól New-Yorkig, hogy tovább nem mehet ez a szétválás. Most tehát e három eszmének egyesülnie kell.
Ez az egység azonban a legsötétebb reactió, a mitől a bécsi és budapesti democraták éppen úgy rettegnek, mint a pekingi vagy chicagói realisták. Ez a reactió megveti az anyagiságot és érzékiséget, rajong az istenért, a vallásért, a morálért; gyülöli felebarátját, ha hitvány, jellemtelen ember; tiszteli az erényt, az igazságot, szigorú törvényeket hoz érdekökben, édes testvérekké lesznek a politika és vallás emberei, a mitől retteg minden léha realista, derék szabadelvű és democrata.
Ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben theocraticus lesz a politika, nagy befolyásra tesz szert a papság és az aristocratia, uralomra jut az igazi tisztesség és a valódi becsület, miután oly sokáig uralkodott a talmi vagyis a lovagias becsület.
A democratia tehát nem kerülheti ki sorsát, neki szegénynek meg kell buknia. Keresztyén és zsidó democratáink éppen oly kevéssé tarthatják életben, mint a socialisták, a kiknek szintén el kell pusztulniok az idealismus nyomása alatt, mert mikor az egyetemesért rajongunk, nem lelkesedhetünk a leghatártalanabb individualismusért, melynek képviselői a szegény socialisták.
Vigasztalásukra legyen mondva, hogy mivel aránylag rövid ideig tart a szélső idealismus uralma, annak idején újra feltámadnak a demokraták és socialisták. Beatam resurrectionem!