Van-e az asszonynak logikája? Hogy ne volna? Az asszony is úgynevezett eszes lény, minő a férfi, csakhogy nőnemű.
De ha van logikája, miért szidja naponkint ezer meg ezer férfi e széles világon. Az amerikai férfit éppen úgy bosszantja most az asszony logikája, mint az európait, köztük a magyart.
Az emberi haladás minden egyes hullámában mindjárt a szélső idealismus kitörésétől kezdve a realismus alkonyáig szidják az asszonyi logikát, de legjobban a reális időkben. Húsz-harmincz év óta ezer meg ezer kifogást hallani az asszony eszejárása ellen. Regényírók és kivált pessimista bölcsészek minden lépten kárhoztatják az asszonyi logikát.
A XV. században, a XVII. második felében majd 1760-tól 1815-ig, 1870-től napjainkig tömérdek szidalmat, megrovást szedhetni össze. Néhány kötetre rugna, a mit a világirodalomból gyűjthetnénk egybe.
Pedig az asszonynak is csak olyan logikája van, mint nekünk férfiaknak. Ők is az elégséges ok törvénye szerint járnak el s megtartják a gondolkodás alaptörvényeit. Aristoteles óta egyetlen bölcsész sem tudott külön logikai törvényeket felállítani az asszonyok számára, nincsenek is külön törvényeik.
De hát miért szidják annyiszor az asszony logikáját?
Az erkölcsi világ törvényének ismeretével nem nehéz kitalálni.
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy idáig senki sem tudta, hogy az idealismus kitörésekor kiszélesedik az ember látköre, nagy egységben látja a szép, jó és igaz eszméjét, rajong az egyetemesért, hódolattal hajlik meg az isteni előtt, vonzódik a tekintélyi vallás és idealis morálhoz, nagy tiszteletet mutat minden jogos tekintély iránt.
Ez a széles látkör azután fokozatosan szűkül az idealismus gyöngülésével, míg végre az ember csak önmagát, legfölebb övéit, pajtásait, czimboráit látja. Ekkor már teljesen elvált a szép, jó és igaz eszméje egymástól s a léha individualismus lesz az uralkodó.
Már most mi származik ebből? Mivel az elégséges ok törvénye szerint mindnyájunkat bizonyos oknak kell vezetnie cselekvésében, az idealisabb napokban a tekintély iránti tisztelet szolgáltatja az okokat. A férj, az atya viselvén a tekintély szerepét, az ő akarata nyújtja az elégséges okot.
De mihelyt gyarapszik a realismus, a központ akarata ellenében az alkotó részek követeléseinek kell érvényesűlniök. Ily alkotó részek a nő és a gyermekek.
A legtöbb férfiú annyira-mennyire tud símulni az idők árjához. Bár ellene, mint a tekintély képviselője ellen fordúl az emberiség érzése, gondolkodása, megnyugszik, sőt jól találja magát benne, mert ő is a változó eszme nyomása alatt érez és gondolkodik. Neki is jól esik, ha valamivel kedveskedhetik az alkotó részeknek, a feleségnek és a gyermekeknek.
De ezt csak úgy általában mondhatni. Az élet ezer meg ezer súlyosabb vagy kedvezőbb helyzetbe sodorja a férfit, melyben összeütközésbe jut az alkotó részek érzésével, gondolkodásával. Igaz, hogy rendesen ezeké a jogos, a helyes okoskodás, nekik kedvez az idők árja; de ha kivánataik teljesítését korlátozza az anyagi helyzet, a társadalmi, különösen a családi viszony, a különféle összeköttetés: akkor a szegény férfi nem érti meg az asszonyi logikát.
Még érthetetlenebb lesz neki ez a logika, ha egyéni szervezete nem tud szépen símulni az idők árjához. Pedig ilyen is nagyon sok van. Nem tud egészen lemondani férfiszerepéről, mely őt a tekintély képviselőjévé teszi. Külsőleg a realismus alatt is viseli ugyan a férfi ezt a szerepet, de kevés a belső tartalma. Már most igen sok férfi nem elégszik meg a tartalomnélküli szereppel, nem tud belé nyugodni abba, hogy ő csak a koronát viseli, uralkodik, de nem kormányoz, azért belé ütközik az asszonyi logikába, melyet nem tud megérteni. Felháborodik azon, hogy mindig az alkotó részek szempontja legyen az irányadó.
Az idealismus alatt könnyebb a férfi helyzete, mert elismerik koronáját, követik parancsát; akkora az egyetemes iránti tisztelet, hogy még a színpadon se merik a férjet, az atyát gúny tárgyává tenni. Ilyenkor a férj, az atya logikáját vallja a feleség, az asszony, a gyermekek.
Még az idealrealismus alatt is elég jó dolga van a férfinak, mert noha gyengűl az egyetemes tisztelete, a nagy nemzeti eszmék iránti lelkesedés annyira általános s kivált ő e lelkesedés zászlóvivője, hogy az asszonyi logika vagyis a női és családi érdekek logikája meghajlik előtte. Az asszony többé-kevésbbé érti a férfit és ez az asszonyt.
A realismus alatt azonban már nem értheti az asszony logikáját az önálló férfi. Minden lépten kisebb-nagyobb ütközet támad a férfi és nő között. Ilyenkor hallani azután az asszonyi logika szidását, örökös kárhoztatását, ilyenkor mondjuk mi féleszüeknek a szegény asszonyokat. Pedig ha szervezetünk megengedné, hogy mindíg szót fogadjunk reális gondolkodású feleségeinknek, sokkal nagyobb anyagi siker és elismerés jutalmazná tetteinket; de az is igaz, hogy még kevesebb becsület és tisztesség volna a világon, mint a mennyi van.