VII. §.

Minden szerencse jó: hasznos lévén a’ jámborok jutalmára, vagy jóság gyakorlatára; a’ gonoszoknak pedig javitására, vagy büntetésére.

Már csak ugyan láthattad mi következik ezekre. Vallyon mi? kérdem. Az, hogy minden sors jó. Hogy történhetik ez? vigyázz, mondá, mivel minden sors vagy vigalmas, vagy keserves; mert jutalmaz, vagy gyakorol jámborokat, vagy pedig javít, vagy büntet gonoszokat, kitetszik, hogy minden sors jó, a’ melly igaznak, vagy hasznosnak tudatik. Ez igen igaz ok, és ha a gondviselést, és esetet tekéntem, mellyet előbb magyaráztál, erős okokon alapult érzelmed. De ha tetszik, azt, a’ mint előbb szóltál, a’ véletlenek közé számítsuk: mit? monda: mivel azt a’ köz beszéd gyakran használja, hogy némellyek sorsa valóban rosz! akarod-e hát, hogy egy kevéssé a’ pór nép szavaival éljünk, ne hogy látszassunk nagyon messze távozni az emberiség szokásitól? A’ mint tetszik felelém. Nemde jónak lenni véled a’ mi hasznos? Ugy van: a’ mi pedig gyakorol, vagy javít, hasznos. Megvallom, mondám, tehát minden sors jó? Miért nem. De ezek azoké, kik vagy az erkölcsben helyezvék, a’ rossz ellen hadat viselnek, vagy a’ bűntől távozván az erkölcs útjára térnek. Nem tagadom. Hát az örvendeteseket, mellyeket jutalomul nyernek a’ jámborok, talán a’ köznép rosznak itéli? Soha sem, sőt a’ mint van, úgy legjobbnak véli. A’ mi keserű, és méltó bűn díjjal a’ rosszakat zabolázza, talán a’ nép jó szerencsének véli? Nem, sőtt inkább, mondám, kigondolhatóképp legrosszabbnak.

Lássad már most, nehogy a’ nép véleményét követvén valami véletlent következtessünk! mit? kérdém. Ezekből, mondá, mellyeket elfogadtunk, következik, hogy azok sorsa, kik erkölcsösök, vagy annak haladásában, vagy birtokában vannak, akár minő a’ sorsok, még is boldog: a’ gonoszságban lévőké pedig legrosszabb.

Ez igaz ugyan, mondám, ambár senki sem meri megvallani. Azért, szóla, a’ bölcs férfiú ugy ne szenvedje kelletlen valahányszor a’ szerencsével küzd: mint nem illik a’ vitéz férfiúhoz haragudni, valahányszor meg dördül a’ tábori zendülés. Mind a’ kettőnek anyaga maga a’ nehézség, ennek dicsősége nevelésére, annak pedig a’ bölcseség megerősítésére. Mert csak ebből neveztetik erőnynek, mivel tulajdon erejében nyugodván lenem győzetik a’ szerencsétlenségtől. Ti sem kivántok gyönyörök által szétoszlani, és bujasággal hervadni az erkölcsi haladásban; hanem minden sorsal keményen csatáztok; ne hogy titeket vagy szomorral le győzzön, vagy vigalommal elrontson. Hathatós erővel tartsátok meg a’ középet. Mind az, a’ mi alatt vagyon, vagy tovább halad, megveti boldogságát, és nincs jutalma munkájának. Kezetekben van, a’ minő sorsot akartok magatoknak alakítani, mert minden sors, melly keserűnek látszik, vagy gyakorol, vagy javít, vagy pedig büntet.

Jegyzések.

1) Neritius, mellék neve Ulyssesnek, mert Neritiosba született, ez egy tengeri sziget Itaca mellett. Erről sokat lehet gyönyörrel olvasni Dugonics iratiban.

2) Marmaricus Leo. Marmarica tartomány más néven Lybia, Syria, és Aegyptus közt.

3) Bootes, északi két csillag, a’ Görögök Erymanthisnak, a’ Magyarok pedig gönczöl szekerinek nevezik, a’ Latinok, Ursa majornak. Vagyon még kis gönczöl csillagzat is, deákul Ursa minor, görögül Κυνοσȣρα (cynosura): ezek vezérsége alatt hajóztak a’ Görögök, és Phoeniciabéliek a’ közép tengeren, mint Ovid éneklé:

4) Julius Caesar, és Pompeius ügye, kik egymásközt háborkodtak.

5) Ama jeles bölcs Seneca mondá hajdan: Pax bonis inter se, mali autem et sibi, et aliis perniciosi. – A’ Jámborok békéje állandó, a’ gonoszok pedig valamint ön magoknak, úgy másoknak is veszedelmesek.

6) Attrides, mellék neve Agamemnon Mycenai Királynak, a’ ki Tróját tíz évig ostromlá, bosszút szomjazván Ilona ángyáért. Virgil.

7) Polyphemus, pokolbéli kovács legény, Neptunusnak fia.

8) Hercules, Jupiter, és Alcmene fia, csudálatos erejű, kiről a’ hajdankor igen sokat regéz, itt Boëthius is némellyeket említ, buzdítván a’ nagy, és rettentő munkára:

9) Achelous Aetolia folyóvize Görög országban, Livadia tartományban:

10) Antaeus földnek fia, rettentő nagy óriás volt, kiről azt regélik a’ hajdaniak, hogy minden szemközt jövőt bajvivásra kihívott, és halálig kinzott. A’ megtalált csontjai után Sertorius bizonysága szerént 48 könyöknyi volt magassága. Ezt Hercules többszer földre verte, de látván, hogy mindenkor erősebb kelne fel, a’ légbe felemelvén megfojtá.

11) Cacus hegyi tolvaj, a’ ki húsz ökrét ellopá Evander nek, ezt megölte Hercules.