Vala pedig Karácson havában, hogy az Irástúdók beutazván a városokat s a falvakat, mindenfelé csöndességet találnának.
S nem hallatszék kis gyermekek sivalkodása, s nem hallatszék azoknak nevetésök.
S nem találtaték kis gyermek országszerte a hajlékokban, hanemha egy és ritkán ha kettő.
Szólának ezért az Irástúdók, mondván: Bizony bűnösök ezek.
S szólának a falvak öregeinek, mondván: Bizony, ti öregek, bűnösök vagytok.
S szólának a férfiaknak s az asszonyoknak is, mondván: Bizony, ti férfiak és asszonyok, bűnösök vagytok.
Mert a kis gyermekek ünnepe vagyon ma, s a Megváltó születék gyermeki formában.
S imé a ti hajlékaitokban nincsenek gyermekek, hanemha egyen, s ritkán ha ketten.
És szóla a Megváltó, mondván: Ne tiltsátok meg a kis gyermekeket, hogy hozzám ne jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa.
S imé üresek a pitvarok s az udvarok, s nincs kis gyermek, hogy a Megváltó elejébe menne.
Avagy uj Heródes támada-é, hogy elküldvén szolgáit, levágatna minden gyermekeket határitokban, két esztendőseket s azoknál kisebbeket?
Avagy nem mondá-é az Ur: hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámláltathatik, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod: igy lészen a te magod?
S nem ölé vala meg az Ur Ónánt, ki nem akart az ő báttyának magot támasztani?
Bizony mondjuk néktek: lésztek ti ezért gyülölségesek mindenek előtt.
Az aratásra való gabona sok lészen, de az arató kevés lészen.
Jaj nektek, kik az Urtól mélységesen elrejtitek a ti tanácstokat, s cselekedeteitek sötétségében azt mondjátok: Kicsoda lát minket s kicsoda veszen minket eszébe?
Mert olyan lészen, mint a por, a ti ellenségteknek sokasága, s az erőseknek sokasága, mint a polyva, mely elragadtatik a széltől és lészen hirtelen és hamar.
Felelének pedig az öregek, mondván: Mi nem félünk.
Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok, siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sirtatok.
Nemdenem: ha igaz egyik szó, igaz akkor a másik is?
Ha pedig nem igaz az egyik szó, igaz lehet-é a másik?
Tekintsetek az égi madarakra: azok nem vetnek, sem aratnak, sem a csürbe nem takarnak, mindazáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.
Mi pedig nem vagyunk drágábbak azoknál.
Mert mi vetünk és aratunk és csürbe is takarunk, mindazáltal minél több az arató, a gabona annál kevesebb.
S könnyebb a tevének általjutni a tü fokán, s könnyebb a gazdagnak béjutni a mennyeknek országába, mint a szegénynek megnyerni, amit kér, a keresőnek megtalálni, amit keres, és a zörgetőnek megnyittatni.
Mert szoros kapu és keskeny ut, amely viszen az életre, s nem találjuk meg azt, hanemha kevesen vagyunk.
Mert a rókának barlangja vagyon, a vadgalambnak fészke vagyon, de a szegény ember fiának nincs hol lehajtania fejét.
Mert a róka nem oroszlánya a rókának, s a vadgalamb nem vércséje a vadgalambnak, de az ember farkasa az embernek.
Pusztaságban lakunk és zúgolódik egész népünk a pusztában.
De estve nem jönnek fürjek, hogy a mi táborunkat ellepnék, s mikor a harmatszállás megszünnék, ímé, nincsenek a pusztának szinén apró gömbölyegek.
Ekképen ha megadtuk a Császárnak, ami a Császáré és Istennek, ami Istené, s ha megmérjük a Gómerral, ami megmarad: bizony, aki sokat szedett vala, sokja vagyon, aki keveset szedett vala, kevese vagyon, akik sokan vannak, kevesök vagyon, s akik kevesen vannak, sokjuk vagyon.
Nemcsak Istennek minden Igéjével él az ember, hanem kenyérrel is, a kövek pedig csak a gazdagoknak változnak kenyérré.
S öt kenyerekből és két halakból ha nagy sokaság ejénd, meg nem elégedéndnek egyen-egyen.
S felelének a férfiak is, mondván: Mi sem félünk.
Mert ha fiaink megnőttek, mint a latrokra, nem úgy jönnek-é rájok, fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfognák őket?
S valaki köztük nem fog fegyvert, nem kell-é fegyverrel vesznie?
Bizony mindennek, akinek vagyon, adatik és megszaporittatik, akinek pedig nincs, amije vagyon is, elvétetik tőle.
Minden gonosz és rest szolgák tudjuk már, hogy az ur ott is arat, ahol nem vetett, és ott is takar, ahol nem vetett.
Mi haszontalan szolgák pedig vettetünk a külső setétségre, holott van sírás és fogaknak csikorgattatása.
Ha pedig gyüjtünk kincset e földön, a rozsda és a moly meg nem emészti, a lopók ki nem ássák és ki nem lopják, de lészünk kedvesek Isten és ember előtt.
S felelének az asszonyok is, mondván: Mi sem félünk.
Ahol a mi gyermekünk vagyon, a csillag nem áll meg a hely felett.
Királyok nem tesznek néki tisztességet, kincseket nem hoznak elő, s nem adnak néki ajándékokat, aranyat, temjént és mirhát.
A mi leányainknak, ha lámpásikban nincsen olajok, az eszes szüzek nem adnak nékik, s ha szólándanak a vőlegénynek, mondván: Uram! Uram! nyisd még nékünk az ajtót, a vőlegény felelénd, mondván: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
Ha pedig a városban bünösek, az ő sok büneik nem bocsáttatnak meg nékik, mert igen szerettek.
S ha fiaink átmennének Genezáret földére, minekutána hiába várták volna az öt kenyerek csudáját: mikor a hajónak evezésében veszekednének, az éjtszakának negyedrészekor senkisem jár mellettök a tengeren, mondván: Bátorságosak legyetek, én vagyok, ne féljetek.
A mezők liliomainak megvagyon az ő öltözetök, de az ember kisdedeinek nincsen ruhácskájok.
Ha lehetséges, hogy elmuljék ő tőlük a pohár, nosza muljék el őtőlük a pohár.
S ha a kis gyermekeké a mennyeknek országa, nosza maradjanak ők a mennyeknek országában,
Hallván ezeket az Irástúdók, elszomorodék az ő lelkök mindenfelől.
Fölnézvén pedig a magasságos mennyekbe, csak setétséget látának ottan.
S ezen nap nem vala békességök a jóakaratu embereknek.