Bölcső előtt
Erre ringó, arra
ringó
Kicsi bimbó,
rózsabimbó
Aludj fiam, édes
–
Szívom ajkad rád
omolva,
Mintha apád ajka
volna,
Ez is olyan édes.
Szőke pillád hogyha
lebben,
Ismerősöm a
szemedben
Az a kék
igézet:
Benne csillog már a
színe,
Benne villog már a
bűne,
Ahogy apád
nézett.
Fogsz-e, mint ő, széles
vállal,
Büszke fővel, biztos
lábbal
E világon járni?
Síma szóval, józan ésszel,
Hideg szivvel, forró kézzel
Martalékra várni?
Fogsz-e kérni, fogsz-e
ríni,
Esküvéssel istent
híni,
Esdeni, szavalni,
Erre nézni, arra nézni,
Gyenge szívet megigézni,
Balga
asszonyt csalni?
Fog-e az az asszony
akkor
Reggel, este,
virradatkor
Teutánad
sirni,
Minden bűnt és
csalfaságot,
Minden gúnyt és minden
átkot
Temiattad türni?
Értted halni, értted
élni,
Megcsalódva is
reméllni
Lesz-e olyan
édes?
Erre ringó, arra
ringó
Kicsi bimbó,
rózsabimbó
Aludj fiam,
édes!
Mater Dolorosa
Csillag beragyogta világ
megváltóját,
Pásztorok elhozták a
magok adóját,
Jöttek azonközben a
három királyok:
Szomorúan nézett
Mária reájok.
Szomorú sejtéssel
teljes vala lelke,
Kicsi Jézuskáját
karjára emelte,
Kis feje pihéjét
simogatta félve,
Ugy zokogott,
sirván, a csillagos éjbe.
“De hamar is jönnek eljegyezni
téged,
Alig hogy hallgattam első
gügyögésed,
Édes anyád keblén alig
tapad ajkad,
Máris a világnak féltő
szeme rajtad.
Nem hagynak örülni, nem
hagynak pihenni,
Sietsz a latornak
megváltója lenni,
Várnak a vámosok, a
halászok lesnek –
Alig hogy
megjöttél, máris tovavisznek.
“Im, alom a párnád, bölcsőd ez
a jászol:
Sohse mosolyogsz majd és
sohase játszol;
Hajladoz a pálma,
nyilnak a virágok:
Te csak a koponyák
köves utját járod;
Másnak erős borral
habzik teli serleg:
A te poharad majd
csak ürömmel tel meg,
S amikor más
forró szerelemtől reszket:
Teneked
ácsolják a hideg keresztet!
“A fiam mért lettél, én anya
mért lettem,
Hogyha, amit nyertem,
máris elvesztettem?
Az enyim mért
lettél, közibünk mért jöttél,
Hogyha
nem embernek, istennek születtél?
Siető mentőre, rád a világ számol,
Csak édes anyádnak nem léssz soha gyámol,
Te adod, én adom világ büne árát –
Ebből az életből csak a halál vár
rád!
“Fulladna bár inkább egész
világ bünbe,
Csak értted anyádnak
remegése tünne,
Éhezzen a koldus,
vesszen el az árva,
Csak az én fiamat
ne vigyék halálra…“
… Csillag
beragyogta világ megváltóját,
Pásztorok letették a magok adóját,
Halkan könyörögtek a három királyok,
Szomorúan nézett Mária reájok…
Ha te ugy szeretnél…
Ha te ugy
szeretnél
Ahogy én
szeretlek,
De sohase
volna
Nevető jókedved!
Nyugodatlan
szivvel
Párnádra omolva,
Se napod, sem éjed –
Nyugtod sohse volna,
Fejed lehajolna
Csüggetegen, árván,
Mindig érttem sirnál,
Mindig
engem várnál!