Valahányszor a jó Teleki Mihályra gondolok, soha sem állhatom meg, hogy őt igen okos embernek ne ismerjem el.
A jámbor Apafi fejedelem első minisztere lévén, keservesebb állása volt, mint egy mostani politikai lapszerkesztőnek; alant bátorságot, fent félelmet követeltek tőle; Sztambulból azért fenyegették, ha Bécs ellen nem készült; Bécsben azért nehezteltek, ha Sztambulnak fogadott szót; otthon meg azt akarták, hogy legyen önálló. Egyik békességet követelt tőle, a másik háborút, és ennyi scylla és charybdis között, ennyi ellenkező szél mellett ő neki úgy kellett kormányozni a status hajóját, hogy a töröknek is híve maradjon, Bécscsel is barátságban álljon, meg az otthon levőket is kielégítse. Illenék hozzá a jelszó: «et capram et caules.»
Magyarországi elégületlen atyafiak sokat jártak át hozzá, izengettek, leveleztek titokban, biztatva a főurat, hogy szövetkezzék velük. Különösen nagy panaszuk volt nekik Cserjési és Kenderesi uraimékra, a kik odafenn Bécsben szűntelen áskálódnak a tekintélyes hazafiak ellen, sugdosnak, árulkodnak a kabinet előtt, hogy maguknak előmenetelt készítsenek. Teleki biztatta őket, hogy csak várjanak, majd jobbra fordul a sorsuk.
Egyszer Rainger, bécsi követ, Sztambulba utazván Erdélyen keresztűl, négyszem közé kapja Telekit s erősen kezdi fogni, hogy ha oly őszinte barátsággal viseltetik a bécsi kabinethez, hát fedezze fel neki azokat a hazafiakat, a kik ő ellenük panaszleveleket küldöznek Erdélybe, a kik Bécsből mindenféle rossz anekdótát megküldenek, a kik szüntelen árulkodnak ő előtte?
Teleki Mihály egy kissé vonakodott: nem illik az embernek a bizalommal visszaélni; szegény embereket minek keverné galibába; hiszen ártatlan dolog az egész. Hanem Rainger addig sarkalta, addig biztatta, hogy hiszen semmi bántásuk sem lészen az uraknak, csak épen jól esik az ilyen titkokat tudni, hogy az ember óvatos lehessen, a míg Teleki nagy nehezen ráállt, hogy a követ biztosító szavára, miszerint nem fogják bántani a kivallottakat, megmondja neki, hogy biz ezek a titkos bujtogatók: – Cserjési és Kenderesi uraimék…
Rainger nagyon görbe képet csinált erre a vallomásra: de be kellett neki vele érni, akár hitte, akár nem; hanem annyi bizonyos, hogy Cserjési és Kenderesi uraimék az napságtól fogva semmi befolyáshoz sem juthattak odafenn többet.
E szerint Teleki három legyet ütött egy csapással: megtartá bécsi jóakarói barátságát, elhárítá magyarországi barátairól a bajt, s megrontá legmakacsabb ellenfelei befolyását.
– – Hogy ez alkalommal én sem használtam elbeszélésemhez az igazi neveket, annyi diplomacziát viszont én rólam is tegyen fel mindenki.