Az angolok legközelebb rászántak egynehány milliócskát azon mystikus kérdés megfejtésére: hogyan van az, hogy a porzótartóból az aranypor, a nélkül, hogy valaki megenné, a puszta ide-oda töltögetéssel tisztára elfogy? S ennélfogva nyitottak egy kölcsönt Törökország számára, hogy azzal a hadseregét szerelje fel s a hátralevő zsoldot fizesse ki. S hogy ez így és ne máskép történjék, Sir Thomas megbizatott, hogy e pénz hova fordítására szigorúan ügyeljen fel. Következnek az okmányok, miket Sir Thomas ez ügy felderítésére rendbeszedett.
1-ső okmány. A hárem felügyelőtől.
Tekintetes úr! Ismered-e a halhatatlan Szádinak azon versét, mely ezt mondja: «nincs fegyver asszonyi szemnél gyilkolóbb?» Továbbá, tudod, hogy ezt mondja az Alkorán: «leggonoszabb ellenség a gond és a bú.» Én tehát megkapván a hadsereg kiegészítésére és felszerelésére küldött első 8 millió forintodat, miután, az előrebocsátott alkotmányos paragrafusok szerint, az asszonyi szemek is a fegyvernemek közé számíttatnak, s a gond, mint ellenség, erős ellenállást kiván, s minthogy a nagy úr háreme eddigelé csak nyolczszáz odaliszkból áll, e bataillonnak ezerkétszázig való kiegészítésére és fölszerelésére megtartottam négy milliót, a többit elküldtem a nagyvezérnek. Alázatos szolgád. Innám-Záde.
2-ik okmány. A nagyvezértől.
Nagyságos úr! Bizony nagy szükség volt arra a kis pénzre. Különösen szükségesek az erődítések. Annálfogva elrendelém, hogy az én számomra, meg a nagy úr számára ezentúl ne fából, hanem márványból építtessenek a nyári kioszkok, s e czélra megtartottam két milliót, a többit átszolgáltattam a Khazniárnak. Alázatos szolgád. Neted-Oda nagyvezér.
3-ik okmány. A Khazniártól.
Méltóságos úr! Megkaptam a két milliót. Nagyobb biztosság okáért csupa Wertheim és Wiese-féle ládákba pakolva küldtem el a Szerdár Ekremnek. A pakolás, etc. belekerül egy millióba. Alázatos szolgád. Hafiz-Etne, Khazniár.
4-ik okmány. A Szerdár Ekremtől.
Nagyméltóságú úr! Megkaptam azt a kis milliót. Elég kevés. Ebből az én strategiai mozdulataimra, hárememnek ide-oda szállítására, hintóimra, paripáimra, csatatervek és hadibulletinek megírására rendeltetett hivatalnokokra alig elég ötszázezer forint, a többit még is átadtam a Defterdának. Alásszolgád. Oh-nemér basa.
5-ik okmány. A Defterdártól.
Excellentiás úr! A mint megkaptam az ötszázezer forintot, kétszázezeret mindjárt elküldtem a rumli bégnek; a többit pedig azonnal magamhoz vettem, s hajóra ültem, s elmentem Amerikába gabonát vásárlani. Ha pár nap alatt vissza nem jönnék, úgy bizonyosan elnyelt a czethal. A paradicsomban majd számolni fogok. Aláz-szolgád. Ja-ja, defterdár.
6-ik okmány. A rumili bégtől.
Kegyelmes uram! Igen jó, hogy a hátralevő zsoldról gondoskodtál. Magamnak mindjárt megtartottam belőle százezer forint hátralevő zsoldot. Igaz ugyan, hogy én még csak egy esztendeje szolgálom a szultánt, de tegyük fel, hogy ha addig, a míg másutt generálissá lettem, mindig itt szolgáltam volna, soha sem fizettek volna: a hátralék felment volna százezer forintra. A többit elküldtem az Anatoli bégnek. Alázatos szolgád: Jolhuz basa.
7-ik okmány. Az Anatoli bégtől.
Dicsőséges uram! Helyeslem a küldeményt; csak több volna. Elsőnek tartom, hogy hadseregünkbe új szellemet kell önteni s azt európai lábra állítani; e végre ötvenezer forintért legelébb is jó franczia borokat vásároltam össze, köztük igen jó, vontcsövű champagnei pezsgő ütegeket, melyekkel a tisztikar épen most gyakorolja a czélbalövést. A többit elküldtem Barthwisch basának, hogy oszsza ki. Alászolgád. Neizéj basa.
8-ik okmány. Barthwisch basától.
Rettenetes uram! Borzasztó ez, hogy nekem ötvenezer forintot küldenek; holott a magam követelése hatvanezerre megy. Már most mit csináljak? Kénytelen vagyok az egészet megtartani s a magaméból küldeni tízezeret Neadki agának: a hadsereg fizetésére. Alászszolgád. Barthwisch basa.
9-ik okmány. Neadki agától.
Ragyogó fényű uram! Kaptam tízezer forintot az alattam levő hadsereg fizetésére. Ez áll ötezer emberből, jut mindenikre két forint. Épen, a midőn ki akarnám osztani, veszem a hirét, hogy kétezerötszáz emberem részint megszökött, részint levágatott. Ez az én hasznom, mert az én érdemem. Tehát a megmaradottaknak kiadatám a rájuk eső ötezer forintot, a hadnagyokra, altisztekre és káplárokra bízva a kiosztást. Neadki aga.
10-ik okmány. Egy basibozuk káplártól.
Te hitetlen kutya! Ma nyomtak a markomba kilencz piasztert, hogy azt az alattam levő tíz legény között oszszam ki. Először is kilenczet tíz felé elosztani nem lehet; másodszor pedig, ha a legénység megtudná, hogy zsoldot kezdenek fizetni, zendülés ütne ki a táborban, mert azt gondolnák, hogy annak így kell lenni. Én tehát, hogy mind az algebra szabályainak, mind a tábori fegyelemnek eleget tegyek, a kilencz piasztert megittam magam, s következőleg jelenthetem neked, te meg add tovább, hogy «én» – «ma» meg vagyok elégedve. Macsali basibozuk.