«Hivatalos reláczió a magyar tudós társaság kétezredik üléséből.»
Tisztelt közönség! Úgy hiszem, mindenkit érdekelni fog azon nevezetes processus, mely a folyó évben ama híres gonosztevő, a «Z» betű ellen és mellett indíttatván, az utóbbinak valóságos lenyakaztatásával végződött.
Egy ízben már kimondatott a tudós társaság által, hogy a c és a z betűk valóságos házasságtörésben élnek, azért e botrányos együttlakásnak vége szakíttassék, a törvénytelen felek edictaliter elválasztassanak, s több engedelmes hazafiak el is fogadák e mandátumot. Az ifjabb nemzedék azonban nem szűnt meg azontúl is Toldy Ferenket, Bloczh Mórikot olvasni; vitatkozott, hogy Cucor Gergelyt Czukor avagy Kuczor Gergelynek mondja-e? s ha Nagy Ignák nevéért megintették, hogy azt Ignácznak kell mondani, akkor meg Cavaignacot is Czáva Ignácznak olvasta. Sőt akadtak olyan rebellisek is, a kik a közönség tetszésére bizták, hogy az ismeretes kukoricza szóból az új helyesírás szerint csináljon czuczorikát, vagy kuczoriczát, a hogy jobban szereti.
E vakmerő torzsalkodás a legutóbbi időkben immár nyílt lázadássá kezdett fajulni; vakmerő adeptusok, horribile dicztu! magának a tudós társaságnak rendes és leveles tagjai feltámadának a z betű helyreállítása végett, a kik is azután méltó cudarcot vallánac vala.
Az első ülésben véletlenül rohanván meg az összeesküvők a z betű ellenségeit, azok csak az által birták megmenteni a legitim közügyet az elbukástól, miszerint méltán követelték, hogy e fontos ügyben a többi osztályok is meghallgattassanak s idő engedtessék nekik a gondolkozásra két hét.
E két heti időhaladék alatt erősen dolgoztak az egyszerű c zászlóvivői: bizottmányok alakíttattak, meetingek tartattak; lelkesült szónoklatok mondattak; archivumok felhányattak; kiki felhasználta minden befolyását, összeköttetését, távol levő tagok beidéztettek a svábhegyről; a Hölgyfutár ágyúdörgése volt a jelszó s megkezdetett a hark (olvasd: harcz).
Legelsőben az archeologiai és historiai osztály hozá fel védveit: melyek szerint világos az, hogy Debreczenben a collegium lakói (tehát tekintélyes férfiak) a lágy kenyeret már századok óta egyszerű c-vel cipónak írják (olvassák pedig «kipó»-nak) s hogy Miscolcon most fedeztek fel egy kocsmaczímert, a mire az van írva: «a jó bor cégér nélkül is elkél», valamint az sem tagadható, hogy az ábécés könyveket soha sem nevezték Ábékás könyveknek, pedig ott sincsen semmi z, tehát a simplex c joga történelmileg meg van állapítva. Ez ellen természetesen nem lehet semmit szólani.
Következett a jogtudományi osztály véleményezése; a mely igen ügyes fordulatokkal bebizonyítá, miszerint a «cz» jogai semmiféle jogérvényes okiratban sem lévén megállapítva, a simplex c azonban már statutummal biztosíttatván, amannak minden viszkereseti igényei elenyésznek és számára semmi perorvoslat nincsen.
Mindezeknél fontosabb volt azonban a természettudományi és mathematicai osztályok relációja, a melyben kiszámíttatott, hogy évenkint jelenvén meg 1000 magyar könyv és 25 újság, a mi tesz pontos statisticai kiszámítás szerint 15.526,287 nyomtatott ívet, minden ívre egyre-másra száz c betűt föltételezvén, az innen elhagyott z betűk által 1,852.623,700 betű van meggazdálkodva, a mi 20,000 betűt számítva egy ívre, teszen 92,631 37/200 ívet; a minek ára készpénzben 4635 forint, hát még a meggazdálkodott idő! Föltéve, hogy egy tudós társasági tagnak egy betű leírása 3 ½ másod perczbe kerül, az eként le nem írt betűk által megtakarított perczek tesznek ezer könyvnél és 25 lapnál 7.565,435 perczet, a mi a 150 tudós társasági tagra szétosztva tesz évenkint 500,400 perczet, vagyis naponkint 22 órát és 49 perczet; mely szerint ezentúl minden tudós társasági tagnak naponkint, ha dolgozik, 22 órája és 49 percze van a pihenésre, ha pedig nem dolgozik, 46 órája és 49 percze; a mi igen szép nyereség. E megdönthetlen számítás tökéletesen legázolta a z betű barátait, úgy hogy a többi osztályok véleményeit teljesen fölösleges lett volna meghallgatni, ha tudniillik nem épen a filozófiai osztály lett volna még hátra, s logice feltehető volna egy filozófról, hogy azt, a mit már kigondolt, el ne mondja.
Tehát a filozófiai osztály véleménye azzal koronázta meg a diadalt, hogy a tudós társaságnak illendő lévén a többi kertenkívül csatangoló jöttment irodalomtól magát megkülömböztetni, categoricus szükség annak valami más módon írnia, mint ama többieknek.
Ezzel a nevezetes vita a simplex c tökéletes diadalával bevégződött, a z pártosok anathema alá vettettek, protocollumba vétetett, hogy ezentúl senki se merjen Toldy Ferenket, Bloczh Mórikot, Tóth Lőrinket, Kukor Gergelyt, Nagy Ignákot etketera olvasni, s rendeletbe adatott az illető szakosztályoknak, hogy az eddigelé általuk kiadatott művekből a z betűt purissime vakarják ki. Ez legalább ad nekik dolgot egy időre.
Mely határozatában a magyar academiának (nehogy aczadémiának olvasd, sőt tégy külömbséget ama Debreczenben úgynevezett akadémia között, a melyben elakadnak a szekerek, ha a sár nagy) mi is alázatosan megnyuxunk és lefexünk.
Barackosi Lackó és Ripicki Beckó,
lacházi és fricházi czompossessorok.